Az adott témával foglalkozó hazai szakirodalmi szerz k közül els ként talán Göncöl 1966-ban megjelent munkássága érdemel említést. Könyvében a marxi és keynesi közgazdaságtani elméletek összehasonlítása során is azon megállapításra jut (lásd.
Csapó, 1962; Inozemcev, 1974; Delilez, 1973), hogy a monopolkapitalizmus törvényszer ségei csak a marxi elemzés módszerének alkalmazásával tárhatók fel. Bár kétségtelen, hogy ezen id szak kelet és közép-kelet európai szakirodalmi szerz inek munkáiban a monopolista viszonyok tárgyalására nem a vállalati megközelítés volt a jellemz , hanem a monopolkapitalizmus gazdaságtanának központi kategóriája, a monopolt ke, amely a monopolár fenntartásával képes monopolprofitot realizálni [Göncöl, 1966].
Köbli és munkatársai tanulmányukban viszont már a kereslet és a kínálat tényez i között kialakult és újratermel , összhangteremt mechanizmusok vizsgálata során a monopolhelyzet vállalatok kínálat-visszatartó ésteljesítménytaktikázó magatartását elemzik részletesen. A termékforgalmazás kapcsán rávilágítanak, hogy azár- és pénzügyi-szabályozás a hazai monopóliumok piacvédelmének fontos eszközéül szolgál, hiszen a szabályozással az egyensúlyi ár szintje alatt tarthatók az árak, és az árban csupán néhány százalék nyereséget lehet elérni az átlagköltségek felett. M vükben felhívják a figyelmet – az akkori viszonyokra oly jellemz tényre, – hogy az alacsony ár miatt a vállalatok
„életben tartása” csak egyéb központi kedvezményekkel – adózás alóli mentesítés, támogatások – oldható meg és egyben elengedhetetlen feltétele a vállalatok létezésének, hiszen az alacsony ár nem vonz versenytársasakat a piacra. Ugyanakkor ama kitételük, hogy míg a t kés monopóliumok magas áraikkal saját jöv beni fennmaradásukat ássák alá, addig a szocialista monopóliumok alacsony áraikkal saját jöv jüket alapozzák meg, ma már téves általánosításnak t nik. Figyelemre méltó viszont – s dolgozatom mondanivalója szempontjából a közszolgáltató szektor esetében releváns – azon meglátásuk, hogy az ellátási felel sségnek a kínálat szabályozásában betöltött szerepe azt is jelenti, hogy a vállalatok – nyíltan vagy burkoltan – erre hivatkozva jutnak er forrásokhoz. Így az er források megszerzését, s ezáltal kedvezményezett helyzetük fenntartását az teszi lehet vé, hogy csak akadozva tudják teljesíteni ellátási feladataikat. [Köbli et al., 1988].
A Bertáné-Bod Péter-Nagy [1990] szerz hármas „A monopólium és versenypiac között” cím tanulmányában a feldolgozóipar piaci szerkezetének változását vizsgálta 1980-1988 közötti id szakban. Az 1970-es években hazánkban a piaci reformkísérletek sikertelennek bizonyultak, hiszen azonnal a gazdaság nagyfokú szervezeti centralizálásába ütköztek, mely szervezeti rend az adminisztratív irányítás logikája szerint volt kiépítve. A cikk írói felhívják a figyelmet arra, hogy a piaci logika és az adminisztratív irányítás
egymástól gyökeresen eltér fogalmak, hiszen a direkt tervgazdaságokban tudatosan kialakított „profiltisztaság” megfelel je a piacgazdaságokban a monopólium. Úgy vélik, hogy a ’70-es években a piaci reformkísérletek eredménytelenségének egyik oka a gazdaság nagyfokú monopolizáltsága volt, annak sajátos elemeivel, mint pl. az áremelési hajlam, aköltségérzéketlenség, akeresleti hatások eler tlenedése és nem utolsó sorban a verseny hiánya miatti elkényelmesedés. Vizsgálatukban – mely a feldolgozóipar szerkezetében bekövetkezett módosulásokra vonatkozott – arra a következtetésre jutnak, hogy ha csak a hazai kínálatot veszik figyelembe, akkor a termelés piactípusok (tiszta verseny, oligopólium, monopólium, stb.) szerinti megoszlása az adott id szakban nem sokat változott. Amennyiben azonban az import is figyelembe vételre kerül, akkor már megfigyelhet a monopolizáltság fokának bizonyos csökkenése. A szerz k is úgy vélik (lásd. Mozsár, 2002), hogy a privatizáció nem elégséges eszköz a monopolhelyzet feloldására, hiszen az új vállalati formáknak is érdekük a számukra el nyös piaci pozíció fenntartása. Álláspontjuk szerint a megfelel eszköz a gazdaságirányítás kezében lév monopolellenes szabályozás lehet.
Voszka 1992-es munkájában úgyszintén a magyar gazdaság „kirívóan centralizált”
szerkezetére hívja fel a figyelmet, bár kétségtelenül fontosabb szerepet tulajdonítva a privatizációnak és a decentralizációnak, mint azt az el bbiekben említett szerz k tették.
Úgy véli, hogy a verseny szempontjából a privatizáció soha vissza nem tér pillanat, hiszen az állami intézményeknek a tulajdonosi és nem tulajdonosi lét határán még lehet ségük van a szervezeti feltételek viszonylag szabad alakítására, ugyanakkor már nem érdekük a monopolisztikus szerkezet védelme.
Más szakirodalmi szerz k [Dénes-Szombathelyi, 1992; Rákosi, 1992] értekezéseikben annak a bizonyítására törekednek, hogy a monopolhelyzet vállalatok esetében ugyanúgy a privatizálás a cél, mint a versenyben résztvev más állami gazdasági egységeknél. Úgy vélik, hogy erre kizáró okot nemcsak nem lehet, hanem nem is szabad találni. Fontosnak vélik azon tényt, hogy Magyarországon a monopol jelleg gazdasági egységek száma viszonylag magas, ezért a privatizálásuk különös figyelmet kíván, valamint, hogy a piac struktúrájánál és a t ketulajdon szerkezeténél fogva számítani kell arra, hogy a monopóliumok esetében igen nagy a külföldi befektetések aránya.
Ugyanekkor, Vissi Ferenc [1992] a Versenyhivatal akkori elnöke cikkében a természetes monopóliumok privatizációja kapcsán fellép állami szabályozási feladatok fontossága mellett érvel. Ellentétben Voszkával, a szerz reális veszélyként érzékeli azt, hogy a monopolhelyzetben lév vállalat – kormányzati irányelvek hiányában – túl nagy függetlenséget kap, akkor az átalakulást a monopoltevékenységet folytató nagyvállalat egybetartásának, illetve a helyzet egyoldalú kihasználásának érdeke fogja vezérelni; a monopóliumok vezet i ugyanis nem érdekeltek a versenyt hozó struktúra kialakításában. Vissi jelent s problémaként pozícionálja az esetleges alulszabályozásból fakadó hatásokat, melyek által közérdek kontroll nélküli privát monopóliumok keletkezhetnek. Tanulmányában úgyszintén az árszabályozás – mint a fejlett piacgazdaságú országokban amonopolszabályozás központi kérdése – fontossága mellett érvel. Úgy véli, hogy árszabályozások nélkül a versenyhatóságok nem tudják megítélni azt a reális árat, amit l való eltérést diszkriminációnak kell min síteniük. A szerz a magyarországi viszonyoknak megfelel en akár a profitrátán alapuló árképzést (rate of return regulation), akár az árváltoztatási korlátokat meghatározó árképzést (price caping) is megvalósíthatónak tartja. Vissi egy másik cikkében arra összpontosítja a figyelmet, hogy a hazánkba áramló külföldi m köd -t ke közel 35-40%-a a versenypolitika szempontjából olyan ágazatokba irányul, melyeket monopóliumok, domináns piaci helyzet cégek és szigorú oligopóliumok uralnak, s habár a monopóliumok területe Magyarországon szinte teljeskör en szabályozott, mégis számos esetben korszer tlen. Nehéz nem elfogadni a szerz azon gondolatát az, hogy a természetes monopóliumok regulációjának alapkérdése, hogy a monopóliumot hatékony gazdálkodásra kényszerítik-e vagy sem, s hogy a monopólium által nyújtott szolgáltatás, valamint az érte fizetett ellenérték „tisztességes osztozkodás” eredménye lesz-e [Vissi, 1994]. Magas István úgy fogalmaz, hogy „…az árszabályozás is egyfajta stratégiai játék, amelynek a tipikus kimenetei ugyan megjósolhatók, de jócskán vannak meglepetések is. A szabályozó hivatal részér l a játék nem arra megy ki, hogy a monopóliumot kiiktassa a játékból, vagy hogy megossza.
Ellenkez leg, együtt akar m ködni vele, de a saját feltételeivel, amelyek pedig a szabad piacot, a versenyt, a hatékonyságot, azaz végs soron a fogyasztót hivatottak védeni.”
[Magas, 1997].
Említést érdemel Balogh Sára 1994-ben megjelent „Költséggazdálkodás-árak” cím könyve, melyben a költségtan ismereteit foglalja össze, ugyanakkor komoly terjedelemben foglalkozik avállalati ármegállapítás elméleti ésgyakorlati vonatkozásával is. A szerz
külön fejezetet szentel az árak és a monopolisztikus viszonyok közötti összefüggéseknek is.
Illés Mária 1995-ös tanulmányában vehemensen támadja a hazai energiaszektor privatizációs gyakorlatát. Illés úgy véli, – mivel a természetes monopóliumok gazdálkodásának összefüggésrendszere jelent s mértékben eltér a gazdasági versenyszféra vállalkozásaiétól –, hogy azon privatizációs módszer, melya külföldi szakmai befektet t juttatja többségi tulajdonhoz, nagyon szerencsétlen választása volt a hazai döntéshozatali fórumoknak. A cikk szerz je szerint az energiaszektorban tevékenyked szolgáltató vállalatok többségi tulajdonának szakmai befektet k részére történ eladása „hosszú távon csapdába ejti” a magyar gazdaságot. Álláspontja szerint, – mivel az energetikai szolgáltatók többségetermészetes monopolhelyzetben van, így agazdasági verseny nem értelmezhet – a haszon f forrásai: a magas kiinduló árak, a rendszer rejtett tartalékainak kihasználása, valamint a tulajdonostársak jövedelemszerzési esélyeinek és vagyoni helyzetének gyengítése lehet. Mint már az el ekben ismertetett szakirodalmi szerz k közül sokan, úgy Illés is felhívja a figyelmet arra, hogy téves azon megállapítás, mely szerint meg fognak sz nni a jelenlegi monopolisztikus viszonyok, ha az energiaszolgáltató cégeket külön-külön cégenként más-más tulajdonosnak értékesítik, hiszen ett l még a fogyasztó továbbra sem kerül olyan helyzetbe, hogy választhasson a szolgáltatások közül.
Az adott témával foglalkozó hazai szakirodalmi szerz k közül Illés Mária 2000-ben kiadott „A közszolgáltató vállalatok gazdasági szabályozása” cím könyve érdemel kiemelt figyelmet. Illés munkájában a hazai közszolgáltató cégek gyakorlatának szintetizálását végezte el, mely az adott témában az elmúlt évek egyik legjelent sebb munkájának tekinthet . Számos empirikus elemzésen keresztül igazolta a monopolhelyzetben lév közszolgáltató vállalatok m ködési jellegzetességeit, a szabályozás igényét és alapvet módszertanát. Az elméleti szakirodalom feldolgozása során igazolódott számomra Illés azon megállapítása, hogy bár természetes monopóliumokkal foglalkozó elméleti szakirodalmi bázis jelent s, a gyakorlati tennivalókat feldolgozó, s ideális esetben szintetizáló forrásmunka tekintetében már sokkal„szegényesebb és ellentmondásosabb” az irodalom.
Mozsár a közszolgáltató szervezetek monopol-helyzetével foglalkozik részletesen. A szerz m vében a demonopolizáció és liberalizáció legf bb ösztönz ivel, lehet ségeivel,
korlátaival foglalkozik, összességében határozottan pozitívnak értékelve ezeket a folyamatokat. Mozsár úgy véli, hogy a demonopolizálási folyamat egyik alappillérét a technikai-technológiai változások képezik, melyek során számos tevékenység természetes monopólium-jellege sz nt meg. Habár a versenyhelyzet kialakításának egyaránt mozzanata a privatizáció, a demonopolizáció és a dereguláció, a liberalizáció legfontosabb tényez jének mégis a demonopolizációt tartja, hiszen a liberalizáció hosszú évek óta zajló folyamatának ez a lényegi eleme. Mozsár szerint a privatizáció és a dereguláció ehhez képest másodlagos, hiszen a privatizált monopólium is monopólium, annak összes veszteségforrásával együtt. Mozsár akként érvel, hogy napjaink deregulációs folyamatai (pl. távközlés, áramszolgáltatás, stb.) annak a felismerésnek köszönhet ek, hogy csak azért, mert egy tevékenységnek van a méret növekedésével párhuzamosan csökken átlagköltség eleme, – s ez dominálja az összes költség alakulását –, nem lehet arra következtetni, hogy a tevékenység összességében is növekv hozadékot mutatna [Mozsár, 2002].
A fejezet zárása és a fentiek összefoglalásaként a következ táblázatban az adott témával foglakozó hazai szakirodalmi szerz k munkásságának lényegi elemeit foglalom össze id rendi sorrendben.
A természetes monopóliumokkal foglalkozó hazai szakirodalmi szerz k munkássága
1. táblázat
Szerz Év Vizsgált terület
Göncöl 1966 Marx-i és Keynes-i elméletek összehasonlítása, monopolkapitalizmus törvényszer ségeinek elemzése.
Köbli-Mohácsi-
Nikodemus-Pálfi-Soós
1988
Monopóliumok kínálat visszatartó, teljesítmény taktikázó jellege, szabályozás, mint a piacvédelem fontos eszköze,
ellátási felel sség kérdése.
Bertáné-Bod
Péter-Nagy 1990 A privatizáció nem elégséges eszköz a monopolhelyzet feloldására.
Voszka 1992 A magyar gazdaság túlzottan centralizált szerkezete, a privatizáció és a decentralizáció fontos szerepe.
Dénes-Szombathelyi,
Rákosi
1992 Privatizáció jelent ssége, szükségessége és lehet ségei.
Szerz Év Vizsgált terület
Vissi 1992 Szabályozás fontossága, alulszabályozásból fakadó problémák.
Vissi 1994 Külföldi m köd t ke és a monopóliumok viszonya, reguláció alapkérdései.
Balogh 1994 Az árak és a monopolisztikus viszonyok összefüggései.
Illés 1995 Az energiaszektor hibás privatizációja, ársapkás szabályozás el nyei
Magas 1997 Az árszabályozás szükségessége.
Illés 2000 Közszolgáltató szervezetek szabályozása, empirikus esettanulmányok
Mozsár 2002 Demonopolizáció jelent ssége a privatizációval és a deregulációval szemben.
Forrás: Saját készítés táblázat, 2007
A disszertáció 1. mellékletében mutatom be a monopóliumok közgazdaságtani alapösszefüggései. Egyrészt szintetizálni kívánom az el ekben bemutatott szakirodalmi szerz k munkásságát, másrészt úgy vélem, ahhoz, hogy a dolgozat lényegi részét képez távh szolgáltató szektor alapvet m ködési mechanizmusai érthet vé váljanak, feltétlen szükséges a vonatkozó közgazdaságtani ismeretek alapos áttekintése.
1.2. A monopolhelyzettel kapcsolatos árszabályozási, árképzési és