A kutatás hipotézisei

A disszertáció el részében már megfogalmazásra került a kutatás alapvet feltevése, mely a távh szolgáltató vállalatok által használt költségszámítási ésárképzési rendszerek egységességét éséletképességét kérd jelezte meg. A kutatási tevékenység során – mivel e problémakör komplex szemlélet megközelítésére törekedtem – felmerült jónéhány, a kutatási témához kapcsolódó egyéb kérdés is. A szakirodalmi háttér alapos tanulmányozása és a kutatási területhez kapcsolódó ismeretek és gyakorlat szintetizálása után lehet ség nyílt a kutatás el zetes feltevéseinek (hipotéziseinek) megfogalmazására és a kés bbiekben történ megválaszolására.

Annak érdekében, hogy a – disszertáció lényegét jelent – távh szolgáltató vállalatok árképzési és költségszámítási módszertana megismerhet , megérthet és feldolgozható legyen, elengedhetetlennek tartottam a vállalati mikrokörnyezet vizsgálatát és a távh szektornak a hazai gazdasági és politikai rendszerben való pozícionálását elvégezni. Nyilván e tevékenység során els sorban azokat a m ködési és környezeti jellemz ket elemeztem, melyek – álláspontom szerint –közvetlen hatással vannak, illetve

lehetnek a távh szolgáltató vállalatok árképzési és költségszámítási rendszereire. Már a dolgozat bevezet jében is utaltam rá, hogy ezen iparág szerepl inek és nemkülönben a szolgáltatás által érintetteknek is elemi érdeke a vállalati m ködési hatékonyság javítása; a hatékonyságot vizsgáló kutató számára pedig elengedhetetlen követelmény, hogy az egyes szolgáltatók m ködési jellemz ir l hiteles képet alkosson. A megfelel színvonalú vállalati költségszámítási rendszerek ehhez a – bizony néha elég körülményes és nehézkes – feladathoz nyújthatnak segítséget. Míg a vállalat m ködési költségei és a költségek struktúrája els sorban a vállalati vezet knek és a tulajdonosoknak nyújt iránymutatást, addig a fogyasztók felé mindez az árrendszeren keresztül csapódik le és válik érzékelhet vé.

Els hipotézisem a magyarországi távh szolgáltató vállalatok diverziójára vonatkozik. E szolgáltató vállalatok elemzésekor nem szabad figyelmen kívül hagyni cég és tulajdonosi formájukat, felépítményüket, hiszen, mint majd látni fogjuk, ezek komoly hatással lehetnek a vállalati m ködési hatékonyságra, pontosabban kifejezve, a hatékony vállalati m ködés iránti igényre is.

H1: A hazai távh szolgáltató vállalatok m ködési struktúrájukat tekintve nem egységesek. Ez alatt azt értjük, hogy a vállalatok tulajdonosi szerkezete, cégformája, szervezeti és technológiai felépítése, gazdálkodási rendszerei eltér ek egymástól.

A disszertáció gondolatmenetének egyik lényegi alapfeltételezése a távh szolgáltató szektor problémáinak túlságosan m szaki szemszögb l való megközelítéseként definiálható. Kétségtelen, hogy a távh szolgáltatás esetében kifejezetten m szaki jelleg alaptevékenységr l van szó, de ahhoz, hogy a jelen kor fogyasztói elvárásainak megfelel színvonalú szolgáltatásról beszélhessünk, a kardinálisnak – s ma már sok esetben akutnak – tekinthet problémák kezelése számos esetben a sz k m szaki szemléleten túlmutató, egyéb látásmód meglétét igényelnék. Nyilvánvaló, hogy a vállalatok szervezeti felépítése és a „csúcsvezet k” beállítottsága jelent sen determinálja az ezen irányú lehet ségeket.

H2: A távh szolgáltató vállalatok csúcsvezet i dönt többségükben szaki végzettség ek, ezért a vállalati stratégia kialakításánál az ágazatot érint közgazdasági jelleg problémák nem megfelel súllyal kerülnek figyelembevételre.

Egy vállalat hosszú távú életképességét nagyban befolyásolja a m ködési környezetében bekövetkezett változásokra való reagálás sebessége és min sége. A rendszerváltást követ en a magyarországi energiaszektorban és ezen belül a távh szolgáltató iparágban is rendkívül sok és komoly volumen módosulás következett be. A jelent s technológiaváltáson kívül (pl. kapcsolt energiatermelés elterjedése) nem elhanyagolandó a szektort érint és befolyásoló állami és önkormányzati szerep-változások sem, hiszen Magyarországon az energiapolitikának koronként más-más céljai kerültek el térbe. A magyar energiarendszer kialakulásakor az ellátásbiztonság és a legkisebb költség elve határozta meg az energiapolitikát. Ez az extenzív iparfejlesztés korszaka volt, amikor létkérdést jelentett a szükséges energiamennyiség rendelkezésre állása úgy, hogy mindemellett minimális er forrást kössön le. Az 1992-ben piaci szerkezet vé alakított állami tulajdonú energiaipar már alkalmassá vált a piaci viszonyok szerinti m ködésre. A rendszerváltás utáni kormányzatok fokozatosan vonultak ki az energetikából. Sem tulajdonosi, sem pedig szabályozási oldalról nem gyakoroltak meghatározó, felel s, közösségi érdek befolyást az energetikára, s nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy mára már el térbe kerültek akörnyezetvédelmi követelmények is.

H3: A magyarországi távh szolgáltató vállalatok az elmúlt években különböz módon reagáltak az ket körülvev gazdasági és politikai környezet sokszor hektikusnak tekinthet változásaira.

Kijelenthetjük, hogy napjainkban Magyarország energiastratégiája követ jelleg , szinte kizárólag azellátás biztonságára és a nemzetközi piaci elvárásokra összpontosít, valamint arra, hogy az uniós környezetvédelmi el írásoknak így vagy úgy eleget tegyen.

Jóval kevesebb szó esik a nemzeti sajátosságokról, arról, hogy egyproaktív, a környezeti szempontokat már a gyökereknél szem el tt tartó, minden területen takarékosságra ösztönz energiapolitika a gazdasági és politikai függ séget csökkentheti, és hosszú távon húzóer t jelenthet az ország versenyképessége szempontjából is. Az energiaipari privatizáció és liberalizáció, valamint uniós csatlakozásunk alapvet en új helyzetet teremtett; egy új alapokon nyugvó nemzeti energiapolitika (stratégia) kidolgozása sürget feladattá vált. Konkrét energiapolitikai stratégiáról tehát nem beszélhetünk, csak sodródásról, a befektet i elvárásoknak való – gyakran kritikátlan – megfelelésr l. Mivel hiányzik az alap, a nemzeti energiastratégiai koncepció, az energetikai szektorban m köd

vállalatok nagyon nehéz helyzetben vannak, mikor saját jöv beli szerepüket – s kiváltképp az ahhoz vezet utat – kívánják definiálni.

H4: A vizsgált szektor vállalatai általában nem rendelkeznek egységes elképzeléssel az ágazat lehetséges jöv jét illet en.

A rendszerváltozás utáni energiapolitika lényegét tekintve a privatizáció és a liberalizáció megvalósítását t zte zászlajára, ami az egységes energiaszolgáltató rendszerek szétzilálását eredményezte; az állami tulajdon privatizálása és az önkormányzatok tulajdonfosztása mellett a befektet magántársaságok érdekeinek kiszolgálása volt az uralkodó tendencia. Az állam helye, szerepe a modern piacgazdaságban, sz kebben a liberalizálódó energiaszektorban soha meg nem sz vitatéma a szakirodalomi szerz k körében és nincs konszenzus abban a tekintetben sem, hogy vajon az energiaszektorban is er söd és kiteljesed liberalizáció – a piac, a keresleti-kínálati tényez k és az árak szabályzó szerepének növekedése – megkérd jelezi-e az államnak, mint a közjó letéteményesének súlyát, szerepét, vagy inkább sok vonatkozásban feler síti azt. A villamosenergia és a gáz szektor privatizációja sikerességének megítélése – finoman szólva is – vegyes. Egyesek úgy vélik, hogy ez volt az egyetlen járható út, mások azt tartják, hogy az energiaszektorban alegkisebb költség elvét a legnagyobb profit elve váltotta fel. A hazai távh szolgáltató cégek zömében elkerülték az energiaszektor privatizációjának els – sok esetben elsöpr – hullámát. Náluk általában a negatív privatizációs tapasztalatok kerültek el térbe, ezért e szektor szerepl i lehet ség szerint próbálják magukat kivonni ezen irányultságú törekvések alól.

H5: A szektor nem minden szerepl je ismeri fel az ágazat teljes, illetve részleges privatizációjában rejl gazdasági és jóléti el nyöket,

t számos esetben még a privatizáció létjogosultságát sem.

Mindazonáltal, mikor egy energiaszektor vizsgálatát végezzük, van még egy alapvet tényez , melyet nem lehet figyelmen kívül hagyni: az energiaellátást biztosító energiahordozók jöv beli rendelkezésre állása, illetve a primer energiahordozókárának prognosztizálása. Mivel a primer energia költsége a távh szolgáltató vállalatok költségeinek 50-70%-át teszi ki, nem lehet érdektelen, hogy mely energiahordozóra, illetve energiahordozókra építve maradhat életképes (versenyképes) e szolgáltatási ágazat.

H6: A távh szolgáltató vállalatok különböz módon vélekednek a jöv ben rendelkezésre álló primer energiahordozók felhasználási lehet ségeir l.

A hipotézisek másik – a PhD értekezés lényegét jelent – csoportja a távh szolgáltató iparágban m köd vállalatok költségszámítási és árképzési módszertanához köt dik.

A távh szolgáltatás kapcsán legf bb negatívumként a magas árszínvonalát hozzák fel ellenz i. Természetesen az „egyszer ” felhasználók számára nagyon nehezen megmagyarázható az egyébként nagyon összetett szolgáltatási díjstruktúra (f tési alapdíj és h díj, használati melegvíz alapdíj és h díj, stb…)közgazdasági tartalma és az egyes tényez k indokoltsága. A helyzetet csak nehezíti, hogy számos esetben – az egymástól akár csak pár tíz kilométerre elhelyezked városokban is – eltér a díjszerkezet, és kiváltképp az egyes szolgáltatási elemek egységára is. Habár egyértelm , hogy két – különböz paraméterekkel bíró (lakáss ség, elhelyezkedés, lakástípusok, stb..) – város egyenérték összehasonlítása nehézkes és indokolatlan, mégis a fogyasztók számára elfogadhatatlan az egyes díjtételek közötti nagyfokú aránytalanság.²³

H7: Az általam vizsgált szolgáltató szektor vállalkozásai körében alkalmazott szolgáltatási díjak struktúrájukat tekintve jelent sen eltérnek, ezért nem felelnek meg az egységes szabályozás és az összehasonlíthatóság követelményeinek.

Az ágazat másik lényegi jellemz je, hogy a szolgáltatás hosszú élettartamú és nagy keigény berendezések (távvezetékek, kazánok, gázmotorok, stb…) igénybevétele során valósul meg, amely néhány figyelmen kívül nem hagyható és kezelend problémával jár együtt. Ezen eszközök cseréjéhez szükséges t ke (pénzforrás) a vállalati amortizációs rendszeren keresztül, hosszú évek folyamán, évente relatíve kis összegekben képz dik, míg a felhasználására – a berendezések hosszú élettartama miatt – nagyobb id közönként keletkezik igény. A hazai távh szolgáltató vállalatok körében jellemz , hogy az „átmenetileg felesleges” pénzeszközökkel való gazdálkodást nem megfelel

23 Van, ahol kell a használati melegvíz után alapdíjat fizetni, van, ahol nem. Van, ahol a f tési h díj 30-40%-kal magasabb, mint máshol. Stb…

hozzáértéssel és színvonalon végzik [Illés, 2000], s t általánosnak tekinthet , hogy az amúgy forráshiánnyal küzd tulajdonos önkormányzatok, sokszor élnek annak a lehet ségével, hogy ezen amortizációs forrásokat saját céljaikra használják fel. Ez hosszú távon kehiányként jelentkezik a szolgáltató vállalatok körében, mely hatást csak feler síti az infláció vagyonveszt hatása is, illetve az, hogy ez nincs kell módon figyelembe véve a szolgáltatási díjtételek kalkulációjakor.

H8: A távh szolgáltató vállalatok árképzési stratégiájában nincsenek kell képpen figyelembe véve az ágazatra jellemz beruházási és amortizációs sajátosságok.

A szolgáltatási díjtételek árazása, a vállalati árképzés és árszabályozás elengedhetetlen feltétele egy, a valós viszonyokat mindjobban tükröz költségszámítási rendszer megléte. Különösen fontos ez a közszolgáltató szférában, ahol a szükséges költség az árszabályozás alapkategóriája, hiszen mindennem küls eredet árrevíziónak, árkontrollnak az egyikalapvet információja az el állítási költség[Illés, 2000)]. Mindezeken felül ahhoz, hogy egy vállalat hatékonyan tudjon m ködni, szükséges, hogy a kiadásival és költségeivel tisztában legyen. Annak érdekében, hogy a vállalatvezet k felel s döntéseket tudjanak hozni, elengedhetetlen a költségszerkezet minél mélyebb és naprakészebb ismerete. A ráfordítások mértéke, illetve ezeknek a velük elért eredményekkel való egybevetése (a költségek mérése, illetve a költség-haszon elemzés) jelenti az alapot az egyes vállalati tevékenységek, funkciók hatékonyságának értékeléséhez, a velük kapcsolatos döntésekhez.

H9: A távh szolgáltató vállalatok nem rendelkeznek korszer vállalati költségszámítási rendszerekkel és költségszámítási gyakorlatuk sem egységes.

A dolgozat el fejezeteiben láthattuk, hogy közszolgáltatások esetében az árképzés és az árszabályozás milyen szorosan összefügg fogalmak. Nyilván a legkorszer bb költségszámítási elvekkel alátámasztott árrendszer is komoly torzulást szenvedhet, amennyiben az árszabályozás során a szakmai hozzáértés hiányából fakadó, illetve egyéb (pl. politikai) érdekeknek megfelel hatások érik. Közszolgáltatások esetében nélkülözhetetlen lenne a körültekint és hozzáért gazdasági szabályozás. A döntéshozóknak – akik a mai helyzetnek megfelel en a helyi önkormányzatok képvisel i – tisztán kellene látniuk a közszolgáltató vállalatok m ködtetésének és gazdasági

szabályozásának alapkérdéseit, továbbá a magánérdek bevonásának lehet ségeit és célszer ségét a kapcsolódó speciális szabályozási követelményekkel egyetemben. Ezek a távh szolgáltatási árhatósági szerepet betölt helyi önkormányzatok sok esetben nem rendelkeznek azon alapvet közgazdaságtani ismeretekkel, melyek szükségesek lennének a közszolgáltatói m ködés reális megítéléshez. A döntéshozók zömében szakmán kívüliek, szinte kivétel nélküler s politikai determinációval rendelkez k.

H10: A helyi önkormányzatoknak a szolgáltatási ágazat szabályozása érdekében végzett árhatósági tevékenysége az ágazat szerepl it nem kell képpen ösztönzi a hatékony m ködésre.