2. 1. Agrárfejl ı dés Magyarországon és az Európai Unióban
2. 1. 1. A magyar agrárgazdaság az 1960-as évektıl napjainkig
Makrogazdasági mutatók alapján a magyar agrárgazdaság legsikeresebb idıszakának a rendszerváltás elıtti 3 évtized tekinthetı. A „magyar agrármodell” nemzetközi figyelmet is kiváltó teljesítmény volt hazánk részérıl. A mezıgazdaság dinamikus fejlıdése és az élelmiszeripar termelésének növekedése a hazai élelmiszer-ellátás mellett a kivitel emelkedéséhez is hozzájárult (1. táblázat).
1. táblázat: Az agrárgazdaság nemzetgazdasági arányainak alakulása 1960-1989 között (%)
Megnevezés 1960 1970 1976-80
évek átlaga
1981-85 évek átlaga
1989
Bruttó termelési érték 20,4 16,7 16,2 17,3 16,8 Élelmiszer-kivitel 22,1 23,8 21,6 22,3 21,7
Aktív keresık 37,7 24,0 19,5 20,5 17,4
Beruházás 12,9 19,0 13,3 13,9 10,0
Forrás: Németi 2003
Buday-Sántha a magyar mezıgazdaság 1960-tól 2000-ig tartó fejlıdését 4 szakaszra osztja (Buday-Sántha, 2001):
1960-1970: A nagyüzemi átszervezés és a nagyüzemi gazdálkodás alapjainak lerakása 1971-1985: Látványos fejlıdés, hozamnövekedés és a tevékenységek diverzifikálása 1986-1990: Stagnálás, vagyonfelélés
1991-2000: Átszervezés, mélyülı termelési válság
A magyar mezıgazdaságnak a nagy- és kisüzemeken, a korszerő termelési rendszereken, illetve az alaptevékenységen kívüli tevékenységeken is alapuló struktúrája tette lehetıvé a modernizálást. Az ágazat sikerében jelentıs szerepet játszott a szövetkezeti nagyüzemek és a kis háztáji gazdaságok együttes mőködése. A nagyüzemek a mezıgazdasági terület 90%-án
gazdálkodtak és ezen a mezıgazdasági termelés 2/3-át állították elı. Elsısorban a jól programozható, gépesíthetı ágazatokban értek el gazdasági elınyt.
A háztáji (kistermelési) rendszerben a kézimunka-igényes termelés dominált: a termıföld kb.
10%-án a mezıgazdaság bruttó termelési értékének több mint 30%-át, a nettó termelési értékének pedig közel 50%-át állította elı. A nagyüzemek sajátos vonása volt az alaptevékenységen kívüli tevékenységek fejlesztése (pl. borászat, gépipar, építıanyag-ipar). A
’80-as évekre a nagyüzemek termelési értékének 1/3-a, a megtermelt jövedelemnek pedig közel a fele származott alternatív tevékenységekbıl. Sajátos magyar termelésszervezési formák voltak a termelési rendszerek (pl. IKR, KITE), amelyek a hozzájuk csatlakozó gazdaságoknak biztosították a technológiát, az inputanyagokat, a szaktanácsadást, stb. Ezek kölcsönös érdekeltségen alapuló integrációk voltak, amelyek felgyorsították az innovációs folyamatokat a mezıgazdaságban. Ugyanakkor az élelmiszeripar nem tudott együtt fejlıdni a mezıgazdasággal. Ennek a pénzügyi források hiánya mellett az elsısorban szovjet piacra való tömegtermelés volt az oka. Az élelmiszeriparnak három, egymástól különbözı minıségi igényeket támasztó piac (szovjet, hazai, nyugati) igényeit kellett kielégítenie. (Buday-Sántha, 2001)
Magyarország volt az egyetlen államszocialista ország, amely legalábbis egy idıszakban, a hatvanas évek végén és a hetvenes évek elején, dinamikusan fejlıdı agrárgazdasággal rendelkezett és képes volt olyan kollektivizált agrárrendszert létrehozni, amely felszámolta az élelmiszerhiányt és exportra is termelt (Harcsa et al, 1994). Fontosnak tartom ugyanakkor Udovecz (2000) megállapítását is citálni, mely szerint a magyar agrártörténelem legutóbbi fél évszázados változásainak egyik közös jellemzıje, hogy „nem szerves fejlıdés nyomán ment végbe”, hanem minden esetben külsı ráhatásra, hatalmi beavatkozással és ideológiai megfontolások alapján.
A magyar mezıgazdaság helyzete a ’70-es évek közepétıl kezdve azonban romlani kezdett: a felhasznált ipari anyagok árának emelkedése meghaladta a termelıi árak emelkedésének ütemét. Az agrárolló nyílásával, illetve a ’80-as évekre a beruházások csökkenésével elıtérbe került a hatékonyság kérdése is. A mezıgazdaságban foglalkoztatottak száma a ’80-as évek elejére kevesebb, mint 20%-ra esett vissza. Az egész gazdaságon belül a mezıgazdaságban volt a legnagyobb a visszaesés. (Agricultural Situation and Prospects in the Central European Countries, 1998).
A ’90-es évek gazdasági és társadalmi átalakulása gyökeresen megváltoztatta a mezıgazdaság szervezeti felépítését és birtokviszonyait. A birtokszerkezet változásának eredményeképpen a termıföld 86-88%-a (és az erdık 41%-a) ma magántulajdonban van. A földhasználat, amelynek igen átfogó hatása van, és amely a társadalmi és gazdasági átalakulást megelızı állapothoz képest alapvetıen átalakult (1. ábra), jelentıs mértékben visszafogja a mezıgazdasági termelés gazdasági teljesítıképességét. A rendszerváltást követıen meglehetısen sok olyan egyéni gazdaság is létrejött, melyek hivatva lennének a család megélhetésének megteremtésére, de elégtelen méretük és hiányos felszereltségük miatt erre valójában alkalmatlannak bizonyulnak (Varga, 2002). Vizvári-Bacsi szerint a magyar mezıgazdaság jelenleg sem rendelkezik stabil struktúrával, mind a gazdaságok mérete, mind pedig tulajdonosi szerkezete állandóan változik, az alkalmazott termelési technológia pedig nem illeszkedik a kialakult új helyzethez. (Vizvári-Bacsi, 2003)
1. ábra: A földhasználat változása (1989-2002)
1989
A földhasználat, az egyéni gazdaságok és a társas vállalkozások szerkezete nagymértékben leegyszerősödött. A termelési szerkezetet általában az alacsony munka-intenzitású ágazatok jellemzik, ami kedvezıtlen hatással van a vidéki foglalkoztatottságra és a vidéki területek megélhetési lehetıségeire. Ezt részben az okozta, hogy a korábbi nagymérető gazdaságok és a hozzájuk kötıdı háztáji gazdaságok összehangolt tevékenysége és termékszerkezete az átalakulás következtében megszőnt, és új szervezetek még nem jöttek létre.
Lakner et al a rendszerváltás utáni magyar mezıgazdaság és élelmiszeripar SWOT elemzésében elınyként sorolja fel a kitőnı természeti adottságokat (talajok, klíma), a
kertészeti termelés adottságait, a képzett munkaerıt és a feldolgozó kapacitást. Hátrányaink közé tartozik az erıforrások kihasználatlansága, a felaprózott termelési szerkezet, a változó termékminıség, a gyenge piacszabályozás, és a földrajzi távolság. Lehetıség lehet a komparatív elınyök kihasználása, a hazai fogyasztás növelése, és az innovációs potenciál kihasználása. Fenyeget ugyanakkor az intenzív árverseny, az import és a nemzetközi verseny.
(Lakner et al, 1999)
A továbbiakban néhány makrogazdasági mutató, a gazdaságszerkezet, a mőszaki fejlesztés, valamint a költségvetési támogatások alakulását vizsgálom, az elmúlt évek adatai alapján.
A GDP-bıl való részesedés alakulása az elmúlt 15 évben
Az utóbbi években a mezıgazdaság szinte valamennyi makro mutatója romlott. (Antal et al, 2004) A mezıgazdaság és az élelmiszeripar nemzetgazdasági súlya a ’90-es évektıl csökkenı tendenciát mutat. A mezıgazdaság bruttó hazai termékbıl (GDP) való részesedése 2005-ben alig 3%, az élelmiszeriparral együtt 5,8% volt. Ez az arány a ’90-es évek közepe óta közel a felére csökkent. Az ágazat GDP-bıl való részesedése az utóbbi években 4% alatti (2. ábra).
Ez mintegy 3%-kal magasabb, ha az élelmiszeripar teljesítményét is hozzáadjuk. További 5-6%-kal magasabb arányt kapunk ha az ún. agrobizniszt (mőtrágya- és növényvédıszer-gyártás, mezıgazdasági gép- és alkatrész elıállítás, forgalmazás, valamint agrárkereskedelem, szállítás, oktatás, kutatás stb.) tekintjük.
2. ábra: A mezıgazdaság nemzetgazdasági szerepét leíró makromutatók alakulása
A mezıgazdaság részesedése
1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008
%
GDP-bıl
foglalkoztatásból beruházásokból
Forrás: Mezıgazdasági statisztikai évkönyv (2005-2007), Laczka (2007), AKI alapján
Foglalkoztatottság az ágazatban
A mezıgazdaság foglalkoztatási részesedése 1994-2005 között 9 %-ról 5 %-ra csökkent (2.
ábra, 2. táblázat). A nemzetközi tendenciákhoz hasonlóan Magyarországon is folyamatosan csökken a mezıgazdaságban foglalkoztatottak aránya. A nemzetgazdaság fıbb ágazatcsoportjai közül a mezıgazdaság foglalkoztatási részesedése csökkent a legnagyobb mértékben és hasonló, de kisebb mérvő foglalkoztatás-csökkenés volt az élelmiszeriparban is.
Az agrár-élelmiszeripar foglalkoztatási szerepét befolyásolja az ágazat részesedése a GDP-bıl, a szervezeti-tulajdoni formák alakulása, az állattenyésztés-növénytermesztés aránya a mezıgazdasági termelésbıl valamint a vidékfejlesztés, idegenforgalom megújuló lehetıségei, pályázati forrásai. (Abayné et al, 2005a, 2005b) A foglalkoztatás csökkenése az agrár-élelmiszeriparban – a versenyképesség javítása érdekében – szükségszerő volt. A folyamat azonban túl gyorsan zajlott le és nem volt lehetıség a mezıgazdaságból kiszorulóknak ipari vagy szolgáltatói szférában elhelyezkedni, hiszen itt is csak minimális mértékben teremtıdtek új munkahelyek. A koncentráció úgy a mezıgazdaságban, mint az élelmiszer-termelésben és kereskedelemben viharos gyorsaságú. (Udovecz, 2004)
2. táblázat: Az agrárgazdaságban foglalkoztatottak száma január 1-jén Nemzetgazdaság
* átsúlyozott adatok a 2001. évi népszámláláson alapuló népességszám-továbbvezetés alapján
** alkalmazásban álló
Forrás: KSH
Az agrárágazat korösszetétele rendkívül kedvezıtlenül alakult, a foglalkoztatottak egyre nagyobb hányada 50 éven felüli. (3. táblázat)
3. táblázat: A munkaerı korcsoportok szerinti összetétele (1990-2001) A munkaerı korösszetétel szerinti megoszlása, % Mezıgazdaság Ipar Nemzetgazdaság Korcsoportok
1990 1996 2001 1990 1996 2001 1990 1996 2001 14-29 év 23,5 21,8 17,9 28,2 29,7 28,4 27,2 28,5 26,6 30-39 év 31,0 25,9 23,1 30,9 25,1 24,4 31,4 26,3 25,1 40-49 év 27,2 35,1 34,0 26,5 32,7 30,1 26,9 32,3 29,8 50 év feletti 18,3 17,2 25,0 14,4 12,4 17,1 14,4 12,9 18,4 Összesen 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0
Forrás: Abayné et al 2005a
A versenyképesség kritériumaként definiált „relatíve magas jövedelem és relatíve magas foglalkoztatottsági szint” nem jellemzı a mezıgazdaságra (Abayné et al, 2005b).
Horváth-Palkovics (2006) az ágazatban foglalkoztatottak számának drasztikus csökkenése mellet (a mezıgazdasági ágazatokban alkalmazottak száma 1995-2004 között 75 ezer fıvel, a foglalkoztatottak száma 90 ezer fıvel csökkent) jövedelmi viszonyainak szociális következményeit elemezve felhívják a figyelmet az ágazat volt és jelenlegi alkalmazottai munkavállalói jövedelmének korrekciójára, mint aktuális agrárpolitikai feladatra.
Agrár külkereskedelem
Juhász et al (2002) a hazai agrár-külkereskedelem alakulását elemezve megállapítja, hogy a mezıgazdaság és élelmiszeripar részaránya a teljes külkereskedelmen belül csökkenı: a ’80-as évek második felében 22-23% körül alakult az arány, amit az élelmiszergazd’80-aság a teljes nemzetgazdasági exportból képviselt, 2001-ben ez mindössze 7,5% volt. Magyarország évek óta negatív külkereskedelmi egyenlegében ugyanakkor a gépek és szállítóeszközök árufıcsoport mellett értékben másodikként az élelmiszeripari termékek rendelkeznek pozitív külkereskedelmi egyenleggel (4. táblázat). Az Európai Unióhoz 2004-ben csatlakozott 10 ország közül egyedül Magyarország esetében mondható el, hogy agárexportja meghaladja az import teljesítményét. Az export elınye olvadni kezdett a csatlakozás utáni hónapokban, de napjainkra stabilizálódni látszik. (Péter et al, 2006)
4. táblázat: Magyarország külkereskedelmi forgalma (millió dollár, folyó áron)
2001 2002 2003 2004 2005
Behozatal 33681,9 37611,8 47675,0 60249,1 65435,3
- ebbıl élelmiszerek, italok, dohány 981 1132,9 1459,8 2220,5 2592,3
Kivitel 30497,8 34336,6 43007,7 55468,7 61861,1
- ebbıl élelmiszerek, italok, dohány 2289,9 2337,3 2805,7 3324,2 3772,2
Egyenleg -3184,1 -3275,2 -4667,3 -4780,4 -3574,2
- ebbıl élelmiszerek, italok, dohány 1308,9 1204,5 1345,9 1103,7 1179,9 Forrás: KSH
Az élelmiszergazdaság külkereskedelmi egyenlegében 2006-ban volt egy mélypont, de még így is pozitív egyenleget tudott felmutatni (995 millió euró), amely egyenleg 2007-ben és 2008-ban tovább nıtt (1675, illetve 1750 millió euró).
Megbontva az élelmiszer-ipari külkereskedelmet a feldolgozottság foka szerint, az elsıdleges feldolgozású termékek mérlege romló tendenciával (–12 százalék), de 388 millió euróval még szintén pozitív volt 2008-ban (3. ábra). A másodlagos feldolgozásúak külkereskedelmi egyenlege viszont az erıteljes importnövekedés miatt mára elolvadt, 2006-ban és 2007-ben negatív, de 2008-ban is csupán 25 millió eurós pozitív szaldót ért el.
Az élelmiszeripar külkereskedelmi egyenlege tehát pozitív, bár romló tendenciájú. Az élelmiszer-gazdaság egészének magas pozitív szaldója mögött a mezıgazdasági termékek 2007/08-ban szárnyaló kiviteli eredményei állnak (Juhász-Hartmut, 2009).
3. ábra: Magyarország élelmiszergazdasági egyenlege feldolgozottság szerinti megoszlásban (1996-2008), millió euró
Forrás: Juhász – Hartmut 2009
Vásáry (2008) megállapítja, hogy a vámhatárok megszüntét követıen a mezıgazdasági termékek jelentıs forgalomnövekedése volt megfigyelhetı 2004. után. 2003-hoz képest a tagságot követı második évben már közel 128%-os volt a forgalom bıvülése.
Üzemi struktúra
A gazdálkodási formák tekintetében a magyar mezıgazdaság továbbra is a legszínesebb ágazatnak tekinthetı. A társas vállalkozások közül a korlátolt felelısségő társaság a legjellemzıbb vállalkozási forma, számuk két év alatt (2006-2008) több mint 7%-kal nıtt. A részvénytársaságok száma stabilnak tekinthetı, 2008-ban csak 6 ilyen szervezettel kevesebbet regisztrált a statisztika, mint 2006-ban. A szövetkezetek száma évrıl-évre csökken, elsısorban az átalakulások miatt. A mezıgazdaságban a korábbi évekhez hasonlóan jellemzı a kis létszámú szervezetek dominanciája. A 14128 társas vállalkozásból mindössze 10 foglalkoztatott 500 fınél többet. Több mint 600 ezer egyéni gazdaság mőködik (4. ábra) a mezıgazdaságban, számuk évrıl évre csökken, elsısorban azért, mert az idıskorúak felhagynak a termeléssel, fıként az állattenyésztés és a kertészeti termelés területén (Kapronczai-Vágó, 2009; ÚMVP IH, 2009).
4. ábra: A mezıgazdasági ágazat résztvevıi 2008-ban
*A mezıgazdaság, vad- és erdıgazdálkodásba sorolt szervezetekhez néhány egyéb, a táblázatban szereplı kategóriákba nem illeszthetı szervezet is tartozik, így például a jogi személyiségő non-profit szervezetek, stb.
Forrás: Kapronczai-Vágó (2009), ÚMVP IH (2009)
Jogi személyiség nélküli
Magyarország területének (9,3 millió hektár) 86,3 %-a (8 millió hektár) termıterület, 66,6%-a (6,2 millió hektár) mezıgazdasági hasznosítású, 50,6%-a (4,7 millió hektár) szántó, tehát a mezıgazdasági hasznosítású terület és a szántóterület aránya is lényegesen magasabb, mint a legtöbb európai országban. A mezıgazdasági vállalkozások fıbb tevékenységek szerinti adataiból megállapítható a növénytermesztés dominanciája, az állattenyésztési ágazatok csökkenı aránya és a nem-mezıgazdasági kiegészítı tevékenységek relatív csekély súlya (5.
ábra). A ’90-es évek végére az állattenyésztés termelési értéke az 1990. évinek nem érte el a 70%-át, az állattenyésztésen belül minden ágazatra jellemzı a visszaesés.
5. ábra: A mezıgazdasági vállalkozások ágazatok szerinti bruttó kibocsátása (milliárd Ft-ban, folyó áron, 2004)
945,3 585,8
44,286,3
növénytermesztés
állattenyésztés
nem mg-i kiegészítı tevékenység
mezıgazdasági szolgáltatás
Forrás: KSH
Mőszaki fejlesztés, gépesítettség
A mezıgazdasági eszközállomány korösszetétele – a kormányzati törekvések ellenére – lényegesen nem javult a ’90-es években, sıt a gépkapacitás szükséglet növekedése miatt a megvalósult beruházások nem váltották ki az öreg gépeket, azokat továbbra is termelésben tartják. Hajdú et al (1996) vizsgálatai szerint a ’90-es évek közepén például a traktorok átlagéletkora 9,8 év volt. Az Európai Uniós csatlakozást megelızı években egyre jobban felmerült, hogy a mezıgazdasági termelés eredményességében ha nem is döntı, de mindenképpen meghatározó szerepe van a gépesítésnek. Husti tanulmányában – elsıdlegesen az ÁMÖ 2000 adataira támaszkodva – tényszerően bizonyította, hogy a magyar mezıgazdaság gépesítettsége több tekintetben elmarad a versenytársak (elsısorban az EU
vezetı országai) jellemzı mutatóitól (Husti, 2003). A gépesítettség és a gazdasági fejlettség összefüggésével kapcsolatban Molnár (2001) a Nyugat-Dunántúlon a társadalmi, gazdasági struktúrák regionális jellemzıi vizsgálata során megállapítja, hogy az alacsony gazdasági fejlettséghez alacsony eszközellátottság (traktorkapacitás), míg magas fejlettséghez magas eszközellátottság tartozik.
Az elmúlt évek megvalósult gépberuházásainak köszönhetıen számottevıen javult a magyar mezıgazdaság gépellátottsága (6. ábra), és annál nagyobb mértékben a gépesítés színvonala.
A jelenlegi géppark jobb minıségben és hatékonyabban képes kiszolgálni a termelést, mint néhány évvel korábban.
6. ábra: A gépberuházások alakulása 1991 – 2008 között nominál értéken
Forrás: Hajdú 2009
Beruházások
Miközben a nemzetgazdaság egészében 2003 és 2007 között a beruházások értéke rendre növekedett, az agrárgazdaságban ugyanez a tendencia nem volt megfigyelhetı, ezzel szemben csökkenés volt. A csökkenés mértéke a mezıgazdasági beuházásokat tekintve igen jelentıs, 27%-os volt folyóáron a 2003-2007. éveket tekintve (5. táblázat).
5. táblázat: A beruházások teljesítményértéke ágazatok szerint (folyó áron, millió Ft)
Ágazat 2003 2004 2005 2006 2007
Összes beruházás
Nemzetgazdaság összesen 2 709 649 3 014 605 3 103 581 3 351 308 3 465 195 Ebbıl: Agrárgazdaság 234 057 219 019 228 728 218 068 222 077 Mezıgazdaság 132 007 100 771 111 486 104 184 101 286 Erdıgazdálkodás 5 107 6 080 5 961 6 976 10 856 Élelmiszeripar 96 943 112 168 111 281 105 389 109 935
Forrás: Jelentés az agrárgazdaság 2007. évi helyzetérıl, FVM (2008)
Az uniós csatlakozást megelızı év (2003.) beruiházási volumenét egyetlen utána következı évben (2008-ig) sem sikerült elérni. Az adatsorokból az a tendencia figyelhetı meg, hogy a mezıgazdasági beruházások dinamikáját az agrártámogatások határozzák meg (Kapronczai 2009).
Költségvetési támogatások és a beruházások
Azt vizsgálva, hogy a GDP hány százalékát fordítjuk az agrárium támogatására, a fejlett európai államokhoz hasonló értékeket kapunk. Alvincz (2000) megállapítása szerint ez nem magas agrártámogatottságot, hanem alacsony GDP termelést jelez. A 6. táblázat adatai alapján, a vizsgált idıszakban a költségvetési támogatások GDP-hez viszonyított mértéke évenként 19-71% között változott. A 2005. évi támogatás GDP-hez viszonyítva és értékben is kiemelkedıen magas volt (Kovács, 2008).
6. Táblázat: A GDP és a költségvetési támogatások alakulása a mezıgazdaságban
**2005-tıl a nemzeti költségvetésbıl és a Közösségi költségvetésbıl finanszírozott támogatások együttesen.
Forrás: Kovács (2008)
2000-2007 között a központi költségvetés agráriumból származó bevételei a 154%-kal, a kiadásai ellenben csak 20%-kal nıttek. 2001-ben a központi költségvetés kiadásai a bevételek 99%-át, 2007-ben pedig már csak 47%-át tették ki, az agrárszférában. A vizsgált idıszakban a mezıgazdaságban 57,8%-kal, az élelmiszeriparban 38,2%-kal, nıtt az egy vállalkozásra jutó GDP értéke. Az agrárgazdaság nem növeli a központi költségvetés terheit. Az agrárszféra vizsgált központi költségvetést illetı befizetései a 2000-2007-es idıszakban – a 2002. évet kivéve –, meghaladták a központi költségvetés és a közvetlen EU támogatások együttes összegét. 2007-ig a legtámogatottabb szektor a mezıgazdaság, annak ellenére, hogy nemzeti forrásból egyre kevesebbet fordítunk rá – hiszen az Uniós forrás veszi át fokozatosan a nemzeti helyét. 2007-ben azonban változás következett be, a költségvetésben szereplı Uniós és a nemzeti források összegében az ipar bizonyult a legtámogatottabbnak, illetve jelentısen megnıtt a közlekedésre és távközlésre fordított összegek nagysága is. (Agrárgazdasági Figyelı, 2009; Merkel – Felkai, 2008)
Hodina (2008) felhívja a figyelmet a kihasználatlan lehetıségekre: 2001 és 2003. között évenként alig több mint 200 milliárd forint fejlesztési és jövedelempóló támogatást kapott az ágazat, ezzel szemben a csatlakozást követıen évente a korábbi összegek kétszerese volt elérhetı (7. táblázat).
7. táblázat: Agrár- és vidékfejlesztési támogatások évenkénti (módosított) elıirányzatai és a tényleges kifizetések 2004-2007 között (mrd Ft)
Megnevezés 2004 2005 2006 2007 Öszesen
Módosított elıirányzat 304,9 394,9 436,1 478,3 1614,2
Tényleges kifizetés 155,9 411,5 429,5 435,2 1432,1
Hiány (-) vagy többlet (+) -149,0 16,6 -6,6 -43,1 -182,1 Forrás: Hodina (2008)
Popp – Potori (2005) szerint nemzetközi kötelezettségvállalásaink (OECD, WTO) teljesítése nem élvezett prioritást a hazai mezıgazdasági támogatáspolitika formálásában. Ezt viszont egyre kevésbé tudjuk folytatni az Uniót érintı egyre nagyobb nemzetközi nyomás miatt.
A mezıgazdasági beruházások ösztönzésének egyik fontos eleme a beruházásokhoz adott támogatás. Kovács (2008) a beruházásokat és beruházási támogatásokat összevetve megállapítja, hogy nincsenek mindig szinkronban egymással. 1998-ról 1999-re a beruházások volumene nıtt, a támogatások volumene csökkent, 1999-rıl 2000-re a beruházások csökkentek, a beruházási támogatás nıtt, 2000-rıl 2001-re a támogatások 62 százalékponttal nagyobb mértékben növekedtek, mint a beruházások. 2001-rıl 2002-re hasonló mértékben a beruházások és támogatások hasonló mértékben nıttek, 2002-rıl 2003-ra a beruházások 15%-kal nıttek, ezzel ellentétben a támogatások 18%-kal csökkentek. 2003-ról 2004-re a beruházások 19%-kal, a támogatások 54%-kal csökkentek (7. ábra). Az eltérésekben nyilvánvalóan szerepet játszhat, hogy a támogatások jelentıs része utófinanszírozású, illetve a támogatás megítélése (és késıbbi lehívása), valamint a beruházás befejezése között több év (1-3) is eltelhet.
7. ábra: A beruházások és a beruházási támogatások alakulása 1998-2004
Forrás: Kovács (2008)
Az elmúlt évek mérlege
A mezıgazdaság teljesítménye 1990 és 2007 között jelentısen visszaesett, nemzetgazdaságon belüli súlya is mérséklıdött. A GDP-hez való hozzájárulása és a foglalkoztatottak aránya egyaránt harmadára, 4,2, illetve 4,7 százalékra csökkent; a nemzetgazdaság összes beruházásaiból való részesedése az idıszak eleji 8,7 százalékról 3,7 százalékra változott. A mezıgazdaságban foglalkoztatottak száma is jelentısen, a többi ágazatot meghaladóan csökkent, de emellett a mezıgazdaságban dolgozók korszerkezete is erısen romlott; az 1990.
évi népszámlálás és 2005. évi mikrocenzus adatai szerint különösen a 60 évesnél idısebbek aránynövekedése kiugró. A szükséges beruházások elmaradása miatt a mezıgazdaság gépi vonóerı ellátottsága nem nagyon változott; miközben jelentıs része az egyéni gazdaságok tulajdonába került. Az 1990 és 2007 közötti években a mezıgazdaság bruttó termelési értéke háromtizedével, ezen belül a növénytermesztés ötödével csökkent, az állattenyésztés 2007-ben – a jelentıs állománykivágások miatt – kevesebb mint hattizede volt az 1990. évinek (8.
ábra). (Szőcs, 2008)
8. ábra: A mezıgazdasági termékek termelésének volumenindexei (1990=100%)
Forrás: Szőcs (2008)
Kovács – Udovecz (2005) szerint elsı uniós évünk ellentmondásos, a magyar mezıgazdaság a csatlakozás elsı évében nem tudta kihasználni a helyzetbıl adódó lehetıségeket. A mérleget 3 fı területen vonják meg:
1. A közösségi vívmányok átvétele, intézmények létrehozása: kifizetı ügynökség, Integrált Igazgatási és Ellenırzési Rendszer (IIER), vidékfejlesztési intézkedések végrehajtó szervezetei. Az egyes termékpályák agrárpiaci rendtartásainak harmonizálása (pl.
gabonaintervenciós rendszer kialakítása). Állat- és növényegészségügyi szabályozás átvétele.
2. Az egyes ágazatok piaci lehetıségeinek megváltozása, a versenyképesség, a mezıgazdaság jövedelemtermelı képességének várható átalakulása. A szerkezeti átalakítás, a mőszaki fejlesztés, a szervezettség elımozdítása hazai és közösségi források felhasználásával.
3. A termelık és más piaci szereplık felkészítése a csatlakozásra, az új körülményekhez történı rugalmas alkalmazkodásra, az elınyök és lehetıségek kihasználására, a veszélyek elhárítására.
A csatlakozás elsı évében ismét nyílt az agrárolló (9. ábra), a beruházások értéke pedig mintegy 25%-kal esett vissza. (Kovács-Udovecz, 2005)
9. ábra: Az agrárolló 1997-2004 között (1995=100)
100
1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004
mezıgazdasági termelıi árak indexe
mezıgazdasági ráfordítások árindexei
Forrás: Mezıgazdasági Statisztikai Évkönyv
A mezıgazdaság területén a stabilizáció, majd az azt követı gazdasági fellendülés még mindig nem következett be. A mezıgazdaság GDP-hez való hozzájárulásának csökkenése
A mezıgazdaság területén a stabilizáció, majd az azt követı gazdasági fellendülés még mindig nem következett be. A mezıgazdaság GDP-hez való hozzájárulásának csökkenése