hír-szerző szolgálat a hadműveletek vezetésére m i n d e n k o r nagy befolyás-sal volt, s a hadviselő felek n a g y igyekezetet fordítottak arra, hogy az ellenség viszonyairól minél kimerítőbb értesülést szerezzenek. A hírszer-zés egyik legszokottabb m ó d j a volt, és lesz jövőben is, a k é m k e d é s ; de csodálatos dolog, hogy b á r m i l y f o n t o s legyen is a szolgálat, melyet a k é m tesz, b á r m i l y ügyességet, képzettséget, lélekjelenlétet, sőt önfeláldo-zást igényel is a kém feladata, maga a kémszolgálatot teljesítő egyén közfelfogás szerint becstelennek tartatik, személye megvettetik, élete szabad martalék, o l t a l o m b a n alig részesíttetik.
Ma a felsőbb vezetés m i n d e m e h á t r á n y o k é r t a kémeket legalább dús jutalmazással kárpótolja, de r é g e n t e a k é m m é g ebben sem igen részesült, m i n t az a következőkből is ki fog t ű n n i .
A X Y I . század hadi iratai közt gyakran t a l á l t a m egy bizonyos
«Zypser» (néha Czypser) nevét, a nélkül, hogy személye i r á n t tisztába j ö h e t t e m volna, csupán a n n y i t t u d v a m e g felőle, hogy valami igen vak-m e r ő legénynek kellett lennie. Nevak-mrég azonban egy kérvényre akadtavak-m, melyből k i t ű n i k , hogy e rejtélyes egyén, kinek valódi neve különben Gennersberger János, s k i r e a «Zypser» melléknév csak szepesi származása alapján r a g a d t rá, F e r d i n á n d n a k Szapolyai J á n o s ellen viselt h á b o r ú i b a n császári vezérek m e l l e t t kémszolgálatokat tett, melyeket az említett — 1550-ről származó — kérvényben fölsorolva, a császártól az Alsó-Ausztriá-b a n fekvő Sachsengang nevű Alsó-Ausztriá-birtok adományozását kérelmezi.
Ez iratból k i t ű n i k , hogy G e n n e r s b e r g e r szolgálatai 1527/28-ban kezdődnek, a m i k o r is Katzianér János, császári vezér, részére t e t t hír-szerző és kémlelő s z o l g á l a t o k a t ; e mellett részt vett Trencsén, Bajmócz, Szepesháza és Kassa bevételénél.
E z u t á n Velils*) L é n á r t alatt Sáros és T o k a j mellett v o l t ; de i t t Szapolyai emberei által elfogatott, Nagyváradra v i t e t e t t s egy híd alatt féltesttel beásatván, 9 n a p i g fogva t a r t a t o t t , m í g n e m őt egy E i s n e r nevű pozsonyi kereskedő ismerőse 50 m a g y a r f o r i n t é r t megváltotta.
Nemsokára ezután — Vehls L é n á r t megbízásából — üzenetet vitt J á n o s királyhoz E r d é l y b e ; de visszatértekor T o k a j közelében parasztok által ismét elfogatott, kifosztatott s kegyetlenül elveretett.
1532-ben kémkedés végett B u d á r a k ü l d e t e t t , azonban Visegrádnál ú j r a elfogatott s B u d á r a vitetvén, fakeresztre kötve közgúny tárgyává téte-t e téte-t téte-t . I n n é téte-t egy Woyawadica nevű ú r (a J á n o s király udvaránál befolyásos Laszky J e r o m o s révén) szabadította ki. Alig kiszabadítva, Zypser
Eszter-!) Ö maga így í r t a ; a lels és Vels változatok tehát nem helyesek.
gomba sietett s elég jókor érkezett oda, liogy a F e r d i n á n d - p á r t i hely-őrséget, egy az ellenfél által vízen tervezett r a j t a ü t é s t ő l megóvja.
Ugyancsak 1532-ben Zypsert m á r Kőszegnél találjuk, liol egyik legderekabb dolgát végzi. A törökök által ostromolt várba F e r d i n á n d egy buzdító i r a t o t szándékozott küldeni, hogy Jvrisics Miklóst és csa-patait további vitéz kitartásra ösztönözze. Zypser töröknek öltözött át, s egy ú j a b b r o h a m alkalmával a törökök közé vegyülve szerencsésen beju-t o beju-t beju-t a várba, s a királyi kézirabeju-tobeju-t Jurisicsnek á beju-t a d beju-t a . E királyi kézirabeju-t kihirdetése, a b á t o r védőket valóban n a g y lelkesedésre i n d í t o t t a s így Zypser igen hasznos m u n k á t végzett. A törökök eltávozása u t á n Zypser — saját k í v á n a t á r a — éjjel kötélen a vár árkába b o c s á t t a t o t t le ; m á r sze-rencsésen megszabadúlt, midőn a szabad mezőn egy török portyázó csapatot v e t t észre ; ekkor egy a harczban megölt teve h u l l á j a alá rejtő-zött, hol a folyton o t t Száguldó törökök m i a t t az éj beálltáig k i t a r t a n i kényszerűit.
E z u t á n Falkensteinra m e n e k ü l t Dern1) úrhoz ; ez n é h á n y h o r v á t o t a d o t t melléje, kik őt Bécsújhelyre voltak kísérendők, de a z u t á n elhagy-ták. Zypser ekkor magában bolyongott, pénz és élelem nélkül, folyton bujdosva a kalandozó törökök elől, míg végre rongyosan, teljesen elgyön-gülve és kimerülve L a x e n b u r g b a j u t o t t . O maga azt m o n d j a , hogy ez utazás egész életére koldussá tette.
E g y más alkalommal Z y p s e m e k F r a n g e p á n h o z (valószínűleg Fe-rencz egri püspökhöz) kellett m e n n i e E g e r b e ; de H a t v a n n á l Bebek Ferencz emberei elfogták, a küzdelemben k a r j á t levágták s kocsijától, lovaitól megfosztották.
E z u t á n Pozsonyban telepedett meg, hol azon szerencsétlensége t á m a d t , hogy Katziáner által kiállított 295 forintról szóló kötelezvényét részeg spanyol katonák széttépték. A foszlányokat beküldte ugyan a császárnak, de a p é n z t még 1555-ben sem k a p t a meg.
Majd ismét B u d á r a m e n t , hogy Martinuzzi Györgynek egy üzene-t e üzene-t vigyen meg, s i n n é üzene-t is, v a l a m i n üzene-t egy üzene-tiszamelléki k é m j á r a üzene-t b ó l csak nagy ügvgyel-bajjal m e n e k ü l t meg ; ez utóbbi alkalommal egy m a g y a r paraszt egy üres hordóba b u j t a t t a s a Szapolyai emberei által megszállt vidékről úgy szállította el.
Mindezen szolgálataiért Nedeliczben egy községi írnoki állást nyert, de a földesúr haragosa levén, cselédjei által éjnek idején meg-t á m a d meg-t a meg-t meg-t a , mely alkalommal úgy ő, m i n meg-t felesége súlyos sebekemeg-t kapmeg-tak.
E közben régi sebei is kiújultak, m i n e k folytán hivatalát is le
r) Valószínűleg Forchenstein és Ternye a helyesebb.
Hadtörténelmi Közlemények. I I . 11
kellett t e n n i s ekkor — véginségre j u t v a — kéri a császártól 23 évi h ű szolgálatai fejében Sachsengang adományozását. De ezt sem n y e r t e el s
életét valószínűleg, m i n t földönfutó végezte. Gömöry.
J/árirt Terézia megbízó levele A adasd}' ferenczhez, midőn neA'i /757ben a morvasziléziai hadseregparancs
-ságát átadja. A sziléziai h á b o r ú k h a d j á r a t a i közt az 1757 iki, melynek főbb eseményei a prágai, kollini, boroszlói és leutlieni nagy csaták, azok közé tartozik, melyekről legtöbbet beszélnek, de a melynek eseményei eddig m é g legkevésbbé v a n n a k tisztázva. Minden okirat tehát, mely e had-j á r a t r a vonatkozik, n a g y fontossággal bír. A következőkben a d had-j u k Mária Terézia királynő egy megbízó levelét, melylyel gróf Nádasdy Ferencznek a morva-sziléziai hadsereg illetőleg önálló h a d t e s t parancsnokságát átadja.
A levél n é m e t szövegű s h ű fordításban1) következőleg hangzik : Kedves gróf Nádasdy ! M i u t á n üdvösnek találtuk, hogy cseh király-s á g u n k b a n ez év f o l y a m á n két hadkirály-sereg, Morvaorkirály-szágban ékirály-s Felkirály-ső-Szilé- Felső-Szilé-ziában pedig egy h a d t e s t fölállíttassék, mindezek fölött a legfőbb vezérletet a fősereghez ezennel elinduló kedvelt h í v ü n k n e k Károly, L o t h r i n geni és baári berezegnek, a második hadsereg fölötti parancsnokságot -a fővezérnek v-aló -alárendeltség f ö n t -a r t á s -a mellett - - D-aun Lipót gróf t á b o r n a g y u n k n a k a d t u k át, m í g a Morvaországban vagy Sziléziában föl-állítandó h a d t e s t vezérletét, a személyedbe és h a d i tapasztalataidba helyezett különös b i z a l m u n k n á l fogva, reád bízni határoztuk, szintén f ö n t a r t v á n , hogy m i n d e n e k b e n kedvelt hívünk, a berezeg rendeleteitől fogsz függeni.
MirŐl téged kegyelmesen értesítvén, meghagyjuk, hogy a fönt meg-jelölt hadtesthez, melyre nézve a csatlakozandó csapatok létszám-kimu-tatásait s az ott alkalmazandó tábornokok és törzstisztek névsoi'át udvari h a d i t a n á c s u n k ú t j á n megkapod, haladék nélkül elindúlj, a n n a k parancs-nokságát átvedd, s hadműveleteidben m a g a d a t teljesen amaz utasítások-hoz alkalmazd, melyeket többször említett kedvelt hívünk, Lotliringeni Károly berezeg neked a d n i fog. E l v á r j u k egyébiránt, miszerint mindene-ket, m i k e t legfelsőbb szolgálatunk előmozdítására alkalmasnak és szük-ségesnek ítélsz, amaz e l ő t t ü n k ismert buzgósággal, okossággal, s komoly megfontolással fogsz végrehajtani, mely téged m i n d e n k o r k i t ü n t e t e t t . E l v á r j u k továbbá azt is, hogy csehországi második hadseregünk m á r e m l í t e t t parancsnokával, D a u n L i p ó t gróf tábornagygyal, kit ez i r á n t hasonló m ó d o n u t a s í t u n k , állandóan a legszorgosabb egyetértésben fogsz
*) Eredeti fogalmazványa — a kiadási záradékkat ellátva — a bécsi cs. és kir. hadi irattárban (Kriegs-Registratur), 1757. IV/13. 297/8. sz. alatt.
működni. Végre meghagyjuk, hogy mindenről, mi az alattad álló had-testnél történik, jelentéseidet — a császár 0 Felségéhez czímzett boríték-ban — Nekünk közvetlen beküldd. Kelt Bécsben, 1757 ápril hó 13-án. — Fogalmazta Plöcklierr s. k., jóváhagyja Neipperg s. k., kiadandó Mária Tlierézia s. k.
Nádasdy ez önálló hadtest, illetőleg hadsereg parancsnokságát tényleg átvette, s vele a prágai csata után Daun seregéhez csatlakozott;
ez egyesülés után vívatott a dicsőséges kollini csata, mely a h a d j á r a t fény-p o n t j á t kéfény-pezi, s melyben a főszerefény-p — Daun után — Nádasdynak jutott.
Z/éleA'jelenlét. Az 1789. évi török háborúban a prádeali sánczot az Orosz altábornagy nevét viselő 31 -ik gyalogezred magyar legénységből álló három százada tartotta megszállva. Julius 15-ike hajnalán a sáncz egész váratlanúl egy 9000 főnyi számerejű török hadosztály által támad-t a támad-t o támad-t támad-t meg. A liarcz heves voltámad-t, de valószínűleg rövid idő múlva a magyar századok vereségével végződik, — a törökök a sánczba egy helyen m á r be is hatoltak, ha gyors segítség nem érkezik.
E segítséget Vajna, a székelyhuszárok egyik századosa hozta, ki egy járőrrel ott czirkálván, az ellenség közeledését észrevette s lélek-jelenletét el nem vesztve, előbb cordonon álló legénységének gyors gyü-lekezését rendelte el, maga pedig sebes vágtatva az egy mérföldre hátrább fekvő Eszterliázy-zászlóaljhoz ment, segélyt hozandó. Vajna ott csak a készültségben álló századot találta, melyet saját felelősségére magához vévén, az ellenség hátába vezette. Ez idő alatt saját legénységéből öt szakasz gyülekezett össze, melyekkel Vajna azonnal rohamra indúlt.
Majdnem ugyanazon p i l l a n a t b a n , midőn a derék huszárok a trombita hangjai mellett a törökre rontottak, következett be a törökök hátába már megérkezett Eszterliázy-század támadása is.
A török csapatok, a sáncz egyik sarkára m á r a lófarkat is kitűzvén, biztos győzelemben reménykedtek, midőn az oldalukba és hátukba inté-zett heves támadások a helyzetet egy pillanat alatt megváltoztatták.
A bekövetkezett óriási zavar rövid idő alatt az egész török hadon erőt vett s a csapatok a támadással fölhagyva, hátrálni kezdtek, majd midőn a sánczbeliek is támadásba mentek át, rendetlen futással menekültek.
Vajna lélekjelenléte nemcsak a sáncz védőrségét mentette meg, de szép diadalt eredményezett; több száz fogoly és nyolcz török zászló küldetett a liarcz színhelyéről a főhadiszállásra.
'Becsület-helyreállítás a hadseregben a máit század első felében. A nagyhírű Eszterliázy-szabályzatban a becsület
helyre-állítására vonatkozó eljárás, mely az ezredek nagy részében azonos volt, igen érdekesen van leírva, s a figyelmet bizonyára megérdemli.
A század — úgy mondja a szabályzat — az ezredes szállása elé vonul; oda viendő a zászló is, mely körűi a század kört képez, egy négy lépés széles nyílást hagyván fönn. A becsületvesztett katonát most a foglár az őrséggel együtt idevezeti s a körön kívül megállítván, kalapját szájába a d j a ; erre a becsületvesztett, szájában a kalappal, négykézláb hátrafelé csúszik mindaddig, míg a nyíláson át a körbe ért, a mikor is irányt a kör közepén álló zászlótartóhoz vesz. A zászlóhoz közeledve megállapodik, majd három lépésre csúszva, kalapját a szájából kiveszi, s a körülálló legénységet az «Isten nevében» kéri, liogy becsületét adják vissza s őt ismét bajtársúl fogadják. Ezt háromszor — harmadszor a zászló felé fordúlva — ismétli.
Ekkor az őrnagy a századdal tudatja a becsületvesztés okát, vala-mint azt is, hogy az ezredes úr különös okoknál fogva kegyelmet gyako-rol s a bűnös becsületét helyreállítja ; ezután kérdést intéz a századhoz, hogy őt becsületesnek ismerni s bajtársúl fogadni akarják-e ? A század erre «igen»-nel felel, a bűnös pedig kalapját hátrafelé a körből kidobja.
Csak ekkor következik a becsület helyreállítása zászlóval.
A kivont karddal álló őrnagy tisztelgést vezényel, a zászlótartó pedig a zászlót a térdelő bűnös feje fölött megcsóválja, majd függőleges helyzetbe hozza, s rúdjával a fejét háromszor megüti ; először mondván:
«En téged becsületessé nyilvánítlak Ó Felsége nevében !», — másodszor
«ezredesiink nevében», végre harmadszor «az egész ezred nevében ; becsületes :ieved, melyet elvesztettél, ezennel visszaadatik, hogy ismét szabad légy és az ezrednél, mint eddig, tovább szolgálhass».
A fegyverek ezután lábhoz vétetnek, a fölszabadított jobbulást igérve, becsülete helyreállítását megköszöni, az őrmestertől új kalapot kap s fegyverét az őrnagy kezeiből átvéve, beosztásába lép.
Még fölemlítendő, hogy a zászlótartó utasításaiban benn áll, hogy a bűnös fejére ilyenkor a zászlórúddal jó nagyot üssön, hogy a szertartás emlékezetében maradjon.
A c z o p f v é f f e . A lm-es czopf, a XVIII. század hadseregeinek ékes-sége, a nagy franczia háborúk elején még teljes épségben volt s csak
1805-ben töröltetett el.
Az eltörlést elrendelő legfelsőbb elhatározás 1805 julius hó 9-én kelt s következőleg hangzott:
«Hogy a hadsereg minden módon könnyítessék s minden fölösleges fényűzés mellőztessék, indíttatva érezzük magunkat elrendelni, hogy a hajak kenése és porozása az összes legénységnél megszűnjék, a czopfok levágassanak s a h a j jövőben fél hüvelyk hosszaságban hordassék.»