A bizottság 1889-ik évi első ülését márczius hó 9-én tartotta.
Az ülés főbb tárgyai a következők voltak :
1. A honvédelmi miniszter úr 0 Nagyméltósága a bizottság törek-véseit támogatandó a «Hadtörténelmi Közlemények*-et a csapatkönyv-tárak számára 100 példányban az 1889-ik évre is megrendelte.
Ugyancsak e folyóiratot a m. kir. vallás- és közoktatási miniszter úr 0 Nagyméltósága a középiskolák tanári testületének és könyvtárai-nak, a közös hadügyminiszter úr 0 Nagyméltósága pedig a közös hadse-regbeli tisztikarnak és könyvtáraknak, — melegen ajánlották. Ez ajánla-tok hatása mindazonáltal eddig még nem mutatkozott.
2. Miután Zrínyi Miklós hadtudományi munkáinak kiadására a költ-ség-szükséglet megvan, a bizottság Zrínyi munkáinak kiadását elhatá-rozta s a szöveg felülvizsgálásával, a commentárok elkészítésével és az egész műnek sajtó alá rendezésével Rönai Horváth Jenő honvéd száza-dost bízta meg.
3. A Ludovika Akadémia könyvtárának kiegészítésére nézve az akadémia elnökségéhez az iránt, hogy az akadémia történeti tárgyú, vagy az intézetet egyébként érdeklő eddig megjelent összes kiadványai a neve-zett intézet igazgatóságának megküldessenek, a fölterjesztés megtétetett.
4. Az előadó bejelenti, hogy a múlt ülésben meghatározott had-történeti pályakérdés kitűzetett.
6. A Hadtörténelmi Muzeum létesítése tárgyában a bizottság meg-hatalmazásához képest az elnök a vallás- és közoktatásügyi miniszter () Nagyméltóságához az akadémia útján fölterjesztést tett. Bár hivatalos értesítés a bizottsághoz még nem érkezett, félhivatalos úton tudomására
j u t o t t az előadónak, hogy a m e m o r a n d u m a Nemzeti Muzeum régészeti osztályának véleményezés végett kiadatott. Az eszme itt meleg pártolásra talált, s a kivitel módozatai iránt positiv javaslat is tétetett. Az ügy ezután az állandó muzeumi bizottsághoz fog áttétetni, s oda az akadémia hadtudományi bizottsága is, képviseltetés végett meg fog hívatni.
'Pályakérdés határidejének lejárása. Figyelmeztetjük
az érdeklődőket, liogy a m ú l t év deczember havában kihirdetett pálya-kérdésünk benyújtási határideje 1889 május hó 1-én jár le. A pályadíj egy a magyar hadtörténetemből vett nevezetesebb esemény önálló leírá-sára tűzetett k i ; jutalma 20 drb; arany a m u n k a azonkívül a rendes díja-zásban részesül.
Egyéb részletek folyóiratunk m ú l t évi IV. füzetében (64-7-ik lap) foglaltatnak.
A honvédség és a hadtörténelem. Nagy örömünkre szol-gál, hogy a magyar honvédség tisztikara a lefolyt évben a «Hadtörté-nelmi Közlemények» meleg pártolása által a magyar hadtörténelem iránti élénk érdeklődésének adott kifejezést.
Ez érdeklődést legjobban tanúsítja, hogy folyóiratunk a történet kedvelő polgári közönség mellett, és a honvédelmi miniszter úr 0 Nagy-méltóságának nagylelkű támogatásán kívül, ki maga 100 példányt rendelt meg, csupán a honvéd tisztikarban közel 300 előfizetőre talált.
Az előfizetések következőleg oszlanak m e g :
A honvédelmi miniszter úr 0 Nagyméltósága 100, a L u d o v i k a aka-démia tanári kara stb. 64-, I I . honvéd-kerület 42, honvéd-huszár ezre-dek 41, VI. hon. ker. 40, I. hon. ker. 34, I I I . hon. ker. 32, V. hon. ker.
28, IV. hon. ker. 15, VII. hon. ker. 3, összesen 399.
A gyalog féldandárok közül legtöbb előfizető találkozott a 4-ik, 6-ik (20—20) és a 18-ik féldandárnál (15), a huszár-ezredek közül a 9-ik huszár-ezrednél (13); egyetlen előfizető sem találkozott az 1., 2., 7., 13., 16., 17. és 21-ik féldandámál, a 2. és 5. huszár-ezrednél.
Rendi fokozat szerint a p á r t o l ó k : tábornok 11 (16 közül), törzs-tiszt 33 (126 közül), százados 59 (259 közül); a többi 196 az alantos tisz-tekre és hadapródokra esik.
De bár e pártolás igen jelentékeny, az aláírók szaporodása mégis kívánatos, minélfogva ezen a magyar hadtörténelem fejlesztésére oly nagy fontosságú vállalat állandó fentarthatása érdekében kérjük a hon-véd tisztikart, miszerint követve a honhon-védelmi miniszter úr O Nagymél-tósága nemes és buzdító példáját, az aláírók közé a folyó 1889-ik évben is minél számosabban sorakozzék.
H A D T Ö R T É N E L M I APRÓSÁGOK. j
Ős ma (/var fegyverek és hadi szokások maradvá-nyai a kuruczvilágban. Nagy élvezettel olvaeám e becses folyóirat múlt évi utolsó füzetében Thúry József széleskörű ismeretekkel irott összehasonlító tanulmányát «A régi magyar és török hadviselésről*.
A tudós szerzó' alapfölfogásában s fejtegetéseinek túlnyomó részében tel-jesen osztozom ; s hogy részemről is további megerősítésekkel s némi
adalékokkal járuljak nagyérdekű művéhez: fölemlítek itt egynémely, kétségtelenül keleti, ősi, közös török-magyar eredetű oly hadviselési és fegyverzeti tényeket és szokásokat, melyek hazánkban még a sokkal későbbi korszakokban is, — le egészen II. Rákóczi Ferencz fejedelem nemzeti hadseregéig, fentartották magokat.
Az 586. lapon tárgyalt balta fegyverhez ez legyen megemlítve : Száma nélküli egykorú adat és egykorú kép tanúsága szerint a «balta»
(így nevezve) annyira szokott fegyvere vala a XVI—XVII. századi és a Rákóczi-féle hajdúságnak ( = magyar gyalogság), hogy minden köz-hajdúnak s altisztnek a puska (pulhák, tersényi, muskéta, flinta) és a kis görbe kard mellett, derékszorító övén, elől, rézkarikán egy-egy kurta-nyelű balta, vagy csákány csüngött. (Ezeket nemcsak harczra, hanem rŐzse-vágásra, sátorkarók hegyzésére stb. is használták.) Ostromoknál, kapuk bevágására voltak fejszéik, szekerczéik is; ilyennel vágta be pél-dául 1708 januárban a beczkói ostromnál Csajághy János kurucz briga-déros — maga rohanván elől — a várkaput.
Bezerédy Imre lovas-dandárnok, mikor az óriás termetű b. Orssich Kristóf károlyvárosi horvát végőr-ezredessel párviadalra kelvén, kardja ketté t ö r ö t t : egyik versió szerint a nyeregkápájára akasztott baltáját vette elő, s ezzel verte le ellenét. (1707.) Sőt, hogy a baltát még igen elő-kelő magyar hadvezérek: vezénylő tábornokok is használták, — vezény-lésre és rohamoknál, — annak legszembetűnőbb bizonyítéka a kuruczvi-lágban országszerte i s m e r t « B o t t y á n baltája*. (így ; továbbá : «unabaltha argentea, deaurata, vulgo Bottyán fejszéje vocitata»>.) Ugyanis Rákóczi híres vezére, a savoyai Jenő hg. által is magasztalva említett Bottyán János, tudvalevőleg egy drága mívű, vert ezüstből készült s gazdagon megaranyozott baltával vezénylé csatáit. És ezt sokszor, haragjában, a megfutamodott tiszteknek s katonáknak is hátukba verte, így fordítván őket vissza az ellenségre. Mikor Bercsényi generalissimus, Bottyánt Dunántúlról 1708 elején a Vág-vidéki vezérlet átvételére Nyitrára
kül-dötte, liogy az ott a tisztek közt lábra k a p o t t laza fegyelmet, m i n t ismeretes k e m é n y vezér, kellőképen jobbra változtassa : bizakodva s m i n t -egy kívánva írja Rákóczinak, liogy B o t t y á n bárcsak «.megbaltázna -egy p á r t az mafiahitt brigadérosokban».
Mikor a n a g y h í r ű t á b o r n o k halála u t á n örököseit a h á t r a g y o t t dús örökség fölött, m i n t választott osztoztató bírájok, B o t t y á n n a k fogadott fia, gr. Károlyi Sándor (a s z a t h m á r i pacificator) 1713-ban megosztoztatá, s ezek valami tiszteleti a j á n d é k elfogadására kérték ő t : Károlyi, halha-t a halha-t l a n emlékű halha-t á b o r n o k halha-t á r s á n a k eme halha-t ö r halha-t é n e l m i nevezehalha-tességű eziishalha-t-bal- eziist-bal-táját, a n n y i liarcznak győzelmes intéző eszközét, választá ki magának. E becses ereklye a gr. Károlyi-család valamelyik ágánál talán m é g megvan.
A m i t szerző az 587. lapon a buzogány-ról ír, az tökéletesen á l l ; tudniillik, hogy ez a régi magyaroknál, ép úgy, m i n t a török-tatár népek-nél, n e m harczoló, h a n e m inkább vezénylő fegyver vala, s h o r d h a t á s a bizonyos tiszti rangfokozathoz volt kötve, m i n t egyúttal méltósági jelvény-nek. í g y a kurucz hadseregben buzogányt csak önálló csapat parancsno-koknak, t á b o r n o k o k n a k , ezredes-kapitányoknak, ezek helytartóinak és a legkisebb t a k t i k a i egységek: a századok parancsnokainak volt szabad viselniök. Ezek kezeiben azonban a buzogány (a kuruczok legtöbbször
«budzogány»-mik1), sőt egész törökösen «bodzogán»-na.k is hívták) nem-csak csapatvezetői és vezénylő jelvény v o l t : h a n e m azon mellékes czélra is szolgált, hogy azzal, m i n t B o t t y á n a maga aranyos baltájával, a szaladókat a harczba visszadögönyözzék. Világos példa erre Rákóczi t á b o r n o -kának, gr. E s z t e r h á z y A n t a l n a k egyik h a d i utasításában foglalt azon p a r a n c s a kapitányaihoz, hogy r o h a m o k alkalmával személyeik szerint n e m e n j e n e k legelői, h a n e m i n k á b b a jó r e n d t a r t á s r a vigyázván, a visszafu-t a m l ó k n a k kímélevisszafu-tlenül verjék h á visszafu-t u k h o z «az rézbodzogánvisszafu-t».
A dolmány szót (587. 1.) a kuruczok igen gyakran <(dolomán»-nak ( t ö r ö k ü l : d o l a m á n ) ejtették. Ez a X V I I . században rendesen félczombig ért. Az övig érő k u r t a d o l m á n y t Rákóczi lovassága kezdette el viselni a kuruczvilágban, s őtőlük k a p o t t az lábra I I I . Károly és Mária-Terézia ezredeiben. (E k u r t a d o l m á n y o k a t sokáig «kurucz d o l m á n y »-nak nevez-ték ; i n n é t említi az egykorú népdal is : « M á s f é l araszt a dolmányod, — n y a l k a kurucz!» I I . Rákóczi Ferencz 1710-ben személyesen készülvén t á b o r b a : a saját d o l m á n y a i t is ily k u r t a k a t o n a - d o l m á n y o k k á vágatta.).
A zászlókat a régi magyarok, azt hiszszük, eredetileg a mai sino-n y m sino-névvel lobogók-sino-nok sino-nevezték.
*) A vajdaliunyadi, buzogányalakú egyik tornyot /wzrfo^aHy-bástyának nevezték, s nevezik ma is.
A sátorozási (500. 1.) őseink — m i n t n o m á d származású n é p — a n n y i r a szerették, hogy főiuraink m é g a X V I I . század vége felé is szél-tére sátorokkal utaztak béke időkben is, és ilyenekkel m e n t e k vadásza-tokra. A hol t a n y á t v e r t e k : f e l ü t ö t t é k «vászonháza ihat*. Sőt I I . Rákóczi Ferencz, m i n t az ősi n e m z e t i szokások kedvelője, fölelevenítŐje, — m i k o r 1705-ben a Rákos mezejére h i r d e t e t t országgyűlést: a rendek tanács-ülései s z á m á r a sok ezer tallér költséggel óriási < ország sátorát» (tento-r i u m (tento-regni) c s i n á l t a t o t t ; a m i n t is ku(tento-rucz őseink a szécsényi o(tento-rszággyű- országgyű-lést (1705.) és az ónodit (1707.) csakugyan ezen h a t a l m a s «vászonpalo-t á b a m «vászonpalo-t a r «vászonpalo-t o «vászonpalo-t «vászonpalo-t á k meg. Táboraiknak pedig külön «sá«vászonpalo-tor-szekereik* valának, m i n t a török-tatároknak.
Még m i k o r Törökországban b u j d o s á n a k is, Rákóczi és h í v e i : igen szerették a n y á r i és őszi h ó n a p o k a t sátorozva tölteni, a legcsöndesebb békeidőkben is. í g y 1719. augusztus 10-ike t á j á n Jenikőből átköltözköd-tek a Bosporuson Kis-Ázsiába, Beikószba, s o t t a t e n g e r p a r t o n sátorokat üttetvén, ezekben tanyáztak egész október 10-ig. E p e n így tőnek későb-ben gyakorta Rodostóban is, hogy a városból n y a r a n t a hosszabb időkre kiszállának sátorokba a mezőkre, t ö b b m é r f ö l d n y i távolba, és úgy vadászgattak sátortáboraikból. E sátorozást ők szellőzés*-nek nevezget-ték ; és kivált pestis-ragadoványok idején az is volt valóban.
A mi a lovak festését (593. 1.) illeti, ez is széltére divatozott m é g a kuruczvilágban. Ok leginkább kékre szerették p a r i p á i k a t festetni, hihe-tően a szürke s z í n ű e k e t ; és pedig úgy látszik, n e m c s a k sörényét és f a r k á t festették kékre a lovaknak, h a n e m almás-kékre, habos-kékre azok farát, testét is. Kedvelték a babos, p e t t y e g e t e t t festést is, s az ily lovat (a ter-mészettől ilyen színűt is!) szépé-nek nevezték, a m i szintén török eredetű szó lehet, á m b á r a magyar szeplÖ-vel is rokon.
Megjegyezzük még, hogy a k u r u c z o k n á l forgót és tigris-, párducz-vagy farkas-kaczagányt, apárducz-vagy akármiféle a háti bort* csakis tiszteknek és oly vitézeknek e n g e d t e t e t t meg viselniök, a kikről be volt bizonyítva, hogy csatában ellenséget öltek, sebesítettek, hadi foglyot ejtettek, vagy magok sebet kaptak. Nem t u d j u k , ez a szokás n e m szintén keleti erede-tű-e ? F o r g ó i k b a n a fejedelmek s fővezérek fekete kócsagtollat,1) egyéb
*) A régi török szultánok turbán-forgójának tollbokrétája is a fekete kócsag volt; a szultánon kívül csupán a nagyvezír, — mint a padi sah hely-tartója, — viselhetett ilyent. — Rákóczi az ónodi országgyűlési táborba
«nagy fénynyel egy szép, pompás török pejparipán, királyszínű bársonykön-tösben, tigrisbőrben és fekete kolcsaktollasan» vonúlt be. Mikor pedig őt tíz év múlva (1717) a török császár mint Erdély fejedelmét fogadta: az egy-korú kép szerint mind a szultán, mind a fejedelem fövegét fekete kócsag
vezérek fehér kócsagot, sastollat, kerecsen- és sólyomszárnyat viseltek.
Az ezredes-kapitányok kalpagforgóját három szál darútoll illette meg.
A darútollak kékre voltak festve, faolajjal, — m i n t br. Apor P é t e r «Me-tamorphosis»-aiban leírja.
Végre m i n t igen ősi, m é g p o g á n y szokásra emlékeztető t é n y t jegyezzük meg, hogy 1706-ban a vitéz székelyeket «nagy átok alatt»
Istenre, napra, holdra csillagokra, eskettették meg. hogy hűségökben ingadozni n e m fognak.
í m e az ázsiai, t ö r ö k - t a t á r közös szokások és vonatkozások mily hosszú időkig t a r t o t t á k f ö n n magokat, kétségtelenül közép ázsiai türk, s
n e m finn-ugor eredetű f a j u n k k ö z t ! Thaly.
JSf/v XYI7. .századbeli magyar huszár-ezredes szer-ződtetése. I I . F e r d i n á n d alatt a vallási h á b o r ú k idején Bethlen Gábor fejedelem szövetségre lépett F r i g y e s cseh királyai s a cseh-morva r e f o r m á t u s rendekkel. E z időtől kezdve, n o h a B e t h l e n folytonos béke-alkudozásokban állott F e r d i n á n d d a l , szövetségeseit a cseheket is segítette, h a nyíltan n e m tehette, legalább t i t o k b a n . í g y 1620 elején 800 főből álló lovas d a n d á r t k ü l d ö t t Komis Zsigmond és Bornemissza János vezérlete alatt a morva határszélre.
E közben a csehek m a g o k is t o b o r z o t t a k Magyarországon s hadse-regüket igyekeztek a m a g y a r h a r c z t é r e n edzett és gyakorlott katonákkal szaporítani. M i n t említők Bethlen e t e k i n t e t b e n n e m gördített elibök akadályokat, m i t az is m u t a t , hogy egyik legkitűnőbb k a p i t á n y á t Horváth Istvánt engedi, hogy a csehek zsoldjába lépjen. Vagy csak f o r m a volt az egész, hogy n e mondhassák, miszerint míg alkudozásokat folytat Ferdi-n á Ferdi-n d d a l , addig a csehekFerdi-nek segély-csapatokat küld. Elég az, hogy Ferdi- neve-zett kapitány, m i n t ezredes 1620 m á j u s 15-én Egerhurgban, Keresztély a n h a l t i herczeg s F r i d r i k cseh ellenkirály főliadvezére által kiállított o k m á n y szerint, 500 kopjásan fegyverzett huszárjával a cseh-morva refor-m á t u s rendek szolgálatába lép.
Érdekes, hogy a zsold-föltételeken kívül oly zászlókat tartoznak hordozni, melyeken a cseh-morva czímer áll s hogy Horváth István ezre-desnek fizetésén felül, a mi n e m z e t i szokásunknak megfelelően egy vezéri buzogány is adatik.
Az egész szerződtetés k ü l ö n b e n i t t következik:
Pieversalis pontozatok, hogy mikép tartassék jövőre nézve Horvát István ezredes u r a m m a l és az ő 500 huszárjával.
tollbokréta diszíté. Ily tollbokrétát idehaza a magyarok közül Eákóczin kívül csupán az egy gr. Bercsényi hordhatott, mint fejedelmi helytartó 8 fővezér.
1. Accordiroztatik m i n d e n kopjás részére h a v o n t a négy tallér, 70 krajczárba számítva.
2. I t e m további két tallér mellékpénz ugyanazon valorban (értélt-ben), a melyet ezredének jobb r e n d b e n való t a r t á s a czéljából nevezett ezredes kötelezve legyen f e n n e m l í t e t t h u s z á r j a i n a k közösen és hűségesen m i n d e n időben á t a d n i .
3. Ezen zsold a morvaországi (a hely neve hiányzik), tar-t a n d ó szemlétar-től (mustar-trátar-tól), a mely legkésőbb Sztar-t.-János n a p r a esik az ú j kalendáriom szerint, lesz fizetendő, úgy hogy nekik a fél h ó n a p m á r előre Magyarországban á t a d a t o t t .
4. Az előre megfizetett h ó n a p o k m i n d e n k o r teljesen kiérdemlen-dők, valamint hogy ők is részesülnek m i n t megelőzőik a morvaországi uraktól becsületes m e g f i z e t é s b e n ; ezért kötelezendők, hogy az i t t e n i nagyságos generálisnak m i n d e n b e n segítségére legyenek.
5. «Copi»-pénz (kopja-pénz) fejében semel pro semper 100 tallér fizettessék ki.
6. A zászlócskák végett m i n d e n század további 6 tallér zsoldot kap-jon, v a l a m i n t hogy 5 zászlócskák a szemletéren sorakoztatandók, közöt-t ü k a h a közöt-t o d i k m i n közöt-t fő zászló, valamivel közöt-tekinközöt-télyesebb a közöt-többinél, a cseh-és morva-czímerrel, vagy a hogy egyébként j ó n a k fog találtatni.
7. A katonák zsoldján kívül, a m i f e n n volt említve, tartozik az óbester v a l a m e n n y i alantasabb és feljebb való parancsnokot, b á r m i névvel is neveztessenek, item a t r o m b i t á s t , sípost, dobost, v a l a m i n t ö n m a -gát is beleszámítva a f e n n e m l í t e t t értékű havi 650 tallérból kifizetni, és kielégíteni, mely összeg neki ki van kötve és megígérve egy buzogány nyal egyetemben egyszer s m i n d e n k o r r a .
8. Nevezett óbesternek i n n e n egy commissarius adassék kíséretül, a ki a copi-pénz mellett, a m i k n e k kiosztása az óbestert illeti, a félhavi zsoldot magával vigye ; a másik félhavi zsold később lesz a szemletéren kifizetendő, mihelyt a compániák a kerületi k a p i t á n y ú r n á l Morvaország-ban jelentkeznek, hogy ő egy követ által a szemletért kijelölje; ugyan-azon követ v á r j a érkezésöket a morva határszélen Straunitz-ban és kísérje őket tovább is a szemletérig.
9. Végre és m i n d e n e k előtt tartozzék az óbester arra törekedni, hogy toborzott compániáit jó kapitányokkal és parancsnokokkal lássa el, v a l a m i n t olyan katonákkal, a kik t u d j á k , mi a becsület, és a kik paripá-val és fegyverzettel, a m i n t ez a tiszteletreméltó és czifra huszárokhoz illik, fognak beállítani a megnevezett szemletéren. — S i g n a t u m Egerburg, m á j u s 15-én a n n o 1620. Keresztély, anlial-ti lierczeg.
Eredetije az Országos Leceltár Limbusában.
Dr. Szendrei János.