A számvevőszék függetlensége

Általában jellemző, hogy a számvevőszékek elnökei mindig is nagy gondot fordítanak saját önállóságuk, illetve függetlenségük megőrzé­

sére, még ha olykor ennek csak látszatát sikerül is fenntartaniuk.

A számvevőszék függetlensége nemcsak a kinevezési jogkör és a fize­

tési besorolás függvénye, hanem sok múlik a vizsgálatai során kiala­

kuló alkuhelyzeteken, illetve javaslatainak, észrevételeinek sorsán is.

Az 1870. évi törvényjavaslat tárgyalásakor mindenképpen egy füg­

getlen és önálló szervezetet kívántak fölállítani, amely képes a köz­

83 Végső soron mindkét megoldásra találhatunk m ai példákat. Vannak számvevőszé­

kek, amelyek mindkét hatalmi ágtól egyformán távol állnak (például a német szövet­

ségi számvevőszék); s vannak, amelyek csak a parlament kisegítő szervei (például az amerikai számvevő hivatal).

84 Például az amerikai OMB-t (azaz Office of Management and Budget-ot).

85 Például A magyar királyi minisztertanács észrevételei, melyeket a magyar királyi állami számvevőszék által az 1870-ik évi államháztartás, államvagyon és államadós­

ságok kezelése körül szerzett számviteli tapasztalatairól 1871-ik évi október 27-én 2903. szám alatt tett részletes jelentésére a magyar királyi miniszterelnök az ország- gyűlés elé terjeszt. 8 melléklettel. Budán 1872. Magyar királyi állami nyomda.

igazgatást úgy ellenőrizni, hogy közben a parlamentarizmuson ne ejtsen csorbát.88 Ezért az 1870:XVIII. te. alapján az állami számve­

vőszék elnöke élethossziglan töltötte be tisztségét (8. §), s hivatalá­

tól csakis a törvényben meghatározott okokból lehetett megfosztani, amihez az alsóház többségének az elnök vád alá helyezéséről szóló határozatot kellett hoznia, illetve súlyos hivatali kötelezettségszegést megállapítania. Ez tulajdonképpen a számvevőszék függetlenségét volt hivatva növelni, noha ennek a szándéknak a kinevezési pro­

cesszus némileg ellentmondott. A számvevőszék elnöki tisztségére ugyanis a képviselőház kezdeményezésére az országgyűlés javasolt három személyt, akik közül a király a miniszterelnök ellenjegyzése mellett nevezte ki az elnököt. A helyetteseket - főszámtanácsost és a számtanácsosokat - az elnök javaslatára a miniszterelnök felter­

jesztésére és ellenjegyzése mellett nevezte ki ugyancsak a király (6.

§). A gyakorlatban tehát az aktuális parlamenti többség hosszú idő­

re rányomhatta bélyegét a számvevőszék működésére. Annál is in­

kább, mivel az állami számvevőszék működésére az elnök - lévén a személyében felelős - komoly befolyással bírt. Ezt a kinevezési ren­

det az összes módosító törvény86 87 fenntartotta - azzal a változtatás­

sal, hogy egyre bővítették a személyzet létszámát. E bővítéssel kap­

csolatban rendszeres vita tárgya volt magának az eljárásnak a megállapítása, azaz hogy a mind tetemesebb munka által megkívánt létszámnövelést milyen módon lehetne törvényileg rendezni. Két le­

hetőség közt haboztak: vagy a költségvetésben kellett volna erről évente dönteni, vagy az állami számvevőszék belszervezetéről és hatásköréről szóló törvényben kellett volna ezt rögzíteni. E kérdés szőrszálhasogatónak tűnik, ám sarkalatos biztosítékot érintett. Ha ellenőrzési feladatokról van szó, a megfelelő létszám létfontosságú.

Ennek a költségvetési törvényben való részletezése mindig teret en­

gedhet a politikai ellenakaratnak - hisz a kormány a parlamenti többségből származtatja erejét. Ugyanakkor az sem lehet utolsó szem­

pont, hogy a külön törvényben biztosított létszám fölöttébb drága költségvetést is eredményezhet.

A hatalmi ágak határozott elválasztása érdekében az 1870:XVIII.

tc.-ben összeférhetetlenségi szabályokat is bevezettek. így a számve­

vőszék elnöke és többi tagja semmiféle más olyan állami vagy magán­

86 Országgyűlési Napló 1 8 6 9 -7 2 . V. kötet. 188-189.0.

87 1880:LXVI. te., az 1893:XXX.tc„ az 1902:XXIII. te. és az 1907:XXIII. te.

hivatalt nem viselhetett, mely számadási vagy vagyoni felelősséggel járt, rokonságban sem állhatták miniszterekkel, valamint közvetett irányításuk alatt sem tarthattak állami támogatásban részesített vál­

lalatot (4. § és 5. §).

A számvevőszék függetlenségének fontos biztosítéka a fizetés is.

Az 1870:XVIII. te. miniszteri fizetésben állapította meg az állami számvevőszék elnökének fizetését, és ehhez arányítottá a többi tiszt­

ségviselő bérét. A későbbiekben több törvény igyekezett a számve­

vőszéki dolgozók fizetési és előmeneteli lehetőségeit rendezni, me­

lyek kudarcaira a miniszteri indokolásokból, illetve házbizottsági jelentésekből is következtetni lehet.88

A számvevőszék önállóságát érintő kérdés volt az is, hogy milyen pozícióba kerül a parlamenttel, illetve a kormánnyal szemben vizs­

gálatai során. Vajon jogosult-e ex officio eljárni vagy csak külön felkérésre. Az előbbi esetben a nem lefolytatott vizsgálat esetleg mentesíthet, az utóbbi esetben pedig előfordulhat, hogy a parlamen­

ti politikai viták sodrába kerül. A legfőbb állami számvevőszék a törvény szerint bármikor elrendelhetett ex officio vizsgálatot, sőt az 1870:XVIII. te. kifejezetten csak az állami számvevőszék törvény által előírt hatáskörében való önálló eljárását említi. Külön a képvi­

selők kérésére nemigen indított eljárást.

A számvevőszék javaslatainak, beszámolóinak és észrevételeinek következményei szintén lényegesek: határozatai vagy bírói ítélet jog­

erejével bírnak, vagy jelentésként kerülnek a parlament, illetve a vizsgált szerv elé, mely esetben hatásuk a parlament további dönté­

sétől függ. Amennyiben a két lehetséges álláspont közül az első érvényesül, úgy döntései minden további intézkedés nélkül hatályo- sulnak és kötelező erejűek. Amennyiben a szabályozás a második álláspontot követi, úgy a határozat egész másképpen alakul. Fő szem­

pont lesz, hogy a képviselők a tárgyalás során érdemben hozzá tud­

janak szólni, vagyis szükség van a lehetőségek sokoldalú leírására és a várható következmények világos bemutatására. A magyar szám­

vevőszék mindig is a második utat követte, s legfőbb problémája ennél fogva mindig is az volt, hogy a parlamenttel való közvetett kapcsolat lehetetlenné tette az igazi, hatékony beleszólást a közpén­

zek racionális kezelésébe.

88 1902:XXIII. te. és az 1907:XXIII. te. miniszteri indokolásait és parlamenti vitáit.

IV.9. A számvevőszék hatásköre