Kit vagy mit ellenőrizzen a számvevőszék?

I. Ferdinánd uralkodása alatt létrejött az egységes Habsburg biro­

dalmi pénzügyi kormányzás. Ez a magyar pénzügyeket sem hagyta érintetlenül. Még akkor sem, ha a magyar függetlenedési törekvések gyakran szabtak gátat a központi pénzügyi ellenőrzésnek. A folyto­

nos török fenyegetéssel együtt járó állandó katonai költségek és az állandó pénztelenség miatt 1531-ben fölállították a budai, majd ké­

sőbb - a török betörés miatt - a pozsonyi kamarát. Ez a Habsburg Birodalom más részén már többé-kevésbé érvényesülő egyszerűsí­

tett számviteli rendszer alapján kívánta a magyarországi bevételeket és kiadásokat számon tartani. Az ország három részre szakadása után I. Miksa 1567-ben egy másik kamarát létesített, a szepesi ka­

marát, mely elméletileg a pozsonyi, gyakorlatilag a bécsi kamara irányítása alá került. A kamarák feladata az ország pénzügyi hely­

zetének feltérképezése s a pénzek jobb felhasználása lett volna.

Közvetlenül királyi instrukciók szerint működtek, a hiányos infor­

mációk miatt gyakorlatilag éppen a mai gondolkodással ellentéte­

sen: nem előirányzatokból indultak ki, hanem az előző évi bevéte­

lekből vontak le következtetéseket a következő évi előirányzatokra, illetve kiadásokra. Mintegy a zárszámadásokból alakultak ki a ter­

vezett kiadások. A királyi instrukciók tartalmazták a könyvelési elő­

írásokat, technikákat csakúgy, mint a különböző feladatokat,49 illetve kérdéseket. Mivel a királyi és állami bevételek nem váltak el tisztán,

40 1 5 88-ban fel is állítottak egy bizottságot a királyi jövedelmek megállapítása vé­

gett. A bizottságot előre meghatározott kérdések megválaszolására kérték föl, me­

lyek lehetővé tették volna a jövedelmek felmérését: így többek közt választ vártak arra, hogy 1. hány és mely vármegye adózik, benne mennyi a porta, hány királyi város van a területén, s mennyit fizetnek a taxában; 2. hány harmincad tartozik alá, mennyi annak jövedelme; 3. minő más jövedelmei vannak a kamarának (például esztergomi érsekség, zalavári, kapornoki apátság megürült tisztségei miatt); 4. mi­

lyen összeg folyik be egyházi és világi javak inscriptiójából; 5. mire költi jövedelmét a kamara, milyenek a tiszti fizetések stb. Ezek a jelentések rendben el is készültek, a javaslatok végrehajtására azonban nem születtek tervek. Idézi Acsády (1894).

az uralkodó bármikor utasíthatta bármelyik kamarát bármely utal­

ványának kifizetésére.50 A pénzügyi káosz miatt a kamarák könyve­

lései nem egyszer a becslések szintjén maradtak, s a zárszámadások a legkevésbé sem válhattak az ellenőrzés eszközévé. Nem válhattak azzá sem a rendek, sem a király szempontjából. A király nem volt elég erős ahhoz, hogy a nemesi vármegyék hatalmát megtörve, Magyarországon is kiépítsen egy központosított közigazgatási rend­

szert s annak részeként egy ellenőrizhető pénzügyi apparátust.

A rendek pedig nem voltak elég erősek ahhoz, hogy legalább azt elérjék, hogy a magyar pénzügyeket a magyarországi kamarák és ne a bécsi kamara irányítsa. Jóllehet a rendek gyakran ágáltak az ellen, hogy a magyar király - I. Ferdinánd óta - Bécsben székelt s ott tartotta udvarát, az udvari költségek viselését teljesen természetes­

nek tekintették. „Ezen adórendszernek jó oldala az volt, hogy az ország utolsó fillérig tudta, mennyit ajánl, s mivel a kormány sem jövedelmekről, sem kiadásokról nem számolt, az összeg meghatáro­

zása legalább korlátot vetett a nem számoló kormány túlságos zsa­

rolásának...” - jellemezte a korszakot később az ellenőrzött végre­

hajtói hatalom egyik eltökélt híve, Kossuth.51 Ez persze csak az érme egyik oldala volt. A másik oldala az volt, hogy a magyarországi kamarákba befolyt pénz semmiképpen sem volt elegendő még a végvári harcokra sem.52

A király magánvagyona és az államkincstár véglegesen csak a felvilágosult abszolutizmus idején különült el Mária Terézia s fia, II. József pénzügyi reformjai nyomán. A kor államosított társada­

lomeszméje ugyanis tetemesen megnövelte az állammal szemben támasztott financiális igényeket, s újabb központi közigazgatási és pénzügyi reformokat rendszerezett. Továbbá megint nem véletlen, hogy Mária Teréziának uralkodása kezdetén egyrészt belpolitikai nehézségei akadtak - hiszen saját magát is el kellett fogadtatnia -, másrészt komoly külpolitikai konfliktusokkal kellett szembenéznie.

50 Sőt, jogosult volt előre is lekötni pénzeket (deputálás).

51 1848-ban az első magyar költségvetési törvény benyújtásakor! pénzügyminiszteri expozéjában. Kossuth Lajos 1848. augusztus 1-jei országgyűlési jelentése az adóról, az 1848. és 1849. évi költségvetési javaslat.

52 Mikor I. Ferdinánd meghalt, fiára, Miksára 1,5 millió forint adósságot hagyott hátra. Ugyanakkor bizonyos számítások szerint csak a végvárak fenntartására s a katonák ellátására egy évben kb. 2 millió forint kellett volna, akkor, amikor Magyar- országról átlagban 200 000 forintnyi folyt be a kamarákba. Az is csak akkor, amikor megszavazták a rendkívüli adót - kétévente. Idézi Acsády (1888).

Az ^{1 7 5 6}-ban kirobbanó hétéves háború idején a kincstár ismét a szokott ürességtől tátongott. Ezért Mária Terézia 1761-ben elrendel­

te az udvari pénzügyi kamara vagy helyesebben udvari számszék felállítását.53 Ettől ugyanis azt remélte, hogy képes lesz elültetni egy­

fajta gazdaságossági szemléletet, s hogy elérhet valamiféle kézzel­

fogható eredményt a tervezett takarékosságban is. A pénzügyi ka­

mara feladata lett a létező számlák rendbetétele a kiszámíthatóság, átláthatóság és összemérhetőség szempontjából.54

Az udvari számszék55 hatásköre elődeiéhez hasonlóan alakult.

Teljes körű illetékességgel ruházták föl, mely kiterjedt az előzetes vizsgálatok lefolytatásának jogára is. Az előzetes vizsgálat lehetősé­

ge igen komoly beavatkozást jelentett a közigazgatási döntéshozatal folyamatába, hiszen még a határozat megszületése előtt megakadá­

lyozhatott bizonyos döntéseket. A számszéket közvetlenül a korona felügyelete alá rendelték, így lényeges kérdésekben és ügyekben egyenesen a császárnőhöz fordulhatott. Sőt, kiemelkedő jelentőségű pénzügyi döntések és kiadások esetén a határozatok felfüggesztésé­

re is hatáskörrel bírt.

Nem csoda ezek után, hogy ennek a számvevőszéknek is ugyan­

az lett a sorsa mint elődeinek. Megalakulását követően nem sokkal a közigazgatás minden tőle telhetőt megtett, hogy ellenőrzési hatás­

körét csökkentse. Az előzetes vizsgálat elé súlyos akadályokat gördí­

tettek, majd 1768-ban elérték, hogy lényegesen szűkítették a szám­

vevőszék jogkörét e területen, mígnem 1772-ben végleg meg is szüntették. 1773-ban a számszék közvetlenül az udvari pénzügymi­

nisztérium irányítása alá került, s kiterjesztették rá a többi miniszté­

rium utasításainak hatályát is. Ezzel tehát ismét egyértelművé vált, hogy a számszék megint betagozódott az apparátus rendszerébe.

A küzdelem ezzel azonban egyáltalán nem ért véget, s változó sikerrel folytatódott tovább. Időnként a számszék, időnként a köz- igazgatás került fölénybe. 1774-ben az udvari számszék ismét újjá­

éledt korábbi hatáskörrel és önállósággal. A határozott

társadalom-03 Hofrechenkammer - Rechen-Camxner.

54 Hengstschläger (1982), 19-2 0 . o.

55 Mely ténylegesen a Rechnungshof előfutára. Az első számvevőségszerű intézmény a Habsburg Birodalomban I. Miksa császár alatt alakult 1491-ben. Magyarországon - mint láttuk - a mohácsi csata utáni pénzügyi és közigazgatási egységesítés után jöttek létre: 1531-ben az ún. budai, majd később a pozsonyi kamara és 1567-ben a szepesi kamara.

és államképpel rendelkező II. József a közigazgatást szigorúbb el­

lenőrzés alá kívánta vonni, melyben az udvari számszék megfelelő segítségére lehetett. Az uralkodó egységesítési törekvéseinek köszön­

hetően az udvari számszék minden tartományra kiterjedő hatalmat s ismét erős jogosítványokat kapott. II. Lipót alatt viszont ismét a közigazgatás erősödött meg, s a számszék befolyása és hatásköre is csökkent. Sőt bizonyos tartományok, illetve országok ki is kerültek a jogköre alól. így például Magyarország és Erdély megint a helyi - magyarországi - igazgatás és ellenőrzés körébe kerültek. Az appa­

rátus felülkerekedésének következtében az időközben meglehetősen elbürokratizálódott, önállótlanná vált, zavaros és bonyolult ügyme­

netű udvari számszéket II. Lipót utóda azonnal fel is oszlatta. Azon­

ban rövid decentralizálási kísérletei után (1801) II. Ferenc (magyar I. Ferenc) is kénytelen volt egy újat szervezni, önálló hatáskörrel az udvari és tartományi számlák pontos ellenőrzésére,56 s így 1805-ben végül is felállította a központosított Állami Számvevőséget,57 mint a legfőbb ellenőrzési hivatalt. Ennek a hivatalnak az összes tartomány felelős volt, kivéve Magyarországot, Erdélyt és a Bánátot, melyek a magyar udvari kamarának és kincstárnak (Finanzhofstelle) voltak alárendelve. A felvilágosult abszolutizmus korához képest ez a szám­

vevőszék jóval szűkebb hatáskörrel rendelkezett.