Blackstone alig várta, hogy elérkezzen az ebéd ideje, amikor Bettyvel találkozhat. A vacsora közben hallott váratlan kijelentése nem okozott neki akkora meglepetést, mint magának a lánynak Rodriguez neve. Igazában már azóta, hogy a szerencsétlen Bob szájából meghallotta a Cuvier nevet, feltéte-lezte, hogy összefüggés található közte és a Tömegpszichológiai Kutató Intézet-nek nevezett félkatonai háttérintézmény között. BettyIntézet-nek csak a név tűnt fel, arra, hogy milyen kiképzést kapott itt a főhadnagy, illetve kapott-e valamilyen gyógykezelést, már nem emlékezett.
- Ha csak Rodriguezt mondasz, nem figyeltem volna fel rá, hiszen meg-lehetősen hétköznapi spanyol név. Különben is először Rodrigot mondtál. De amikor a keresztnevét is említetted, rögtön rájöttem, hogy itt volt és ismerem.
Napoleon Rodriguez! Ezt a nevet nem lehet elfelejteni. Ha ő az, akire gondolok, sovány, középmagas, feketehajú fickó volt, örökmozgó, villogó szemű. Amolyan igazi szenvedélyes spanyol.
- Mindenesetre bolondok voltak a szülei. Ilyen nevet adni egy gyerek-nek! - gondolkodott hangosan Blackstone. - El tudom képzelni, mit szenvedett a szerencsétlen az iskolában a neve miatt.
Megkérte a lányt, nézzen utána, melyik alakulattól került ide és mit csinált itt Rodriguez, maga pedig, miután este már nem mehetett be laboratóriu-mába, hazakísérte a lányt, aki a telepen levő alkalmazotti lakások egyikében lakott, de az hiába hívta, nem ment fel hozzá, hanem visszament a hotelba és szobájában levő számítógéphez ült.
Ráment a világhálóra és az európai vezető újságok számait kereste meg.
Először arra gondolt, hogy a Cuvier címszó alatti információkat kellene összegyűjteni, de eszébe jutott, hogy könnyen ellenőrizhetik és valószínűleg ellenőrzik is, ezért a lapok külpolitikai híreit, valamint elsősorban az Unió külpolitikájával kapcsolatos kommentárokat kezdte tanulmányozni, a három év előttiektől kezdve. Rövidesen rájött, hogy a „Független Európáért” elnevezésű belpolitikai irányzat, amelynek Jean-Paul Cuvier egyik vezéralakja és talán legtekintélyesebb hangadója volt, komolyan bírálta az Amerikai Egyesült
Államoknak az Európai Unióval szembeni - egyeduralomra törekvő - gazdasági- és külpolitikáját.
Blackstone végigolvasta az összes olyan hírt, elemzést és kommentárt (közöttük két, magával a professzorral készített interjút), amelyek ezzel a irány-zattal foglalkoztak. A „Független Európáért” nevet viselő politikai irányzat hívei abból a kétségtelen tényből indultak ki, hogy az Egyesült Államok és az Európai Unió mára tulajdonképpen a világnak (a még mindig gyengélkedő Oroszország és az egyre jobban feltörekvő, de a másik kettőtől még erősen elmaradó Kína mellett) a világ két legnagyobb hatalma. Az Unió megfelelően összehangolt hatalmas ipari potenciáljával méltó versenytársa lehet Amerikának, és ma már annyira egységes, hogy nincs szüksége az USA politikai és főként katonai gyámkodására. Annál is inkább - mint mondták, - mert lakosainak száma annak csaknem háromszorosa. Ezért egyrészt javaslatokat dolgoztak ki az európai termékek kereskedelmének fejlesztésére (többek között egyes amerikai áru-cikkekkel szembeni védővámok bevezetésével), másrészt felvetették - a kétség-telenül amerikai befolyás alatt álló - NATO jelenlegi formájának megszüntetését és egységes, védelmi célú, de erős, önálló európai hadsereg felállítását.
Noha ezzel az irányzattal szemben egyes - különösen angol - európai vezetők és képviselők részéről komoly ellenállás mutatkozott (az angolok közül sokakat a közös nyelven alapuló angolszász összetartás motivált), a „Független Európáért” tábor egyre erősebb lett. Az irányzat, vagy talán inkább mozgalom jelentőségét mutatta Cuvier professzor kinevezése az Unió ENSZ nagykövetévé.
Erősödése a nagykövet zavaros és bizonyos mértékben kompromittáló körülmények közötti meggyilkolása után megtorpant, híveinek száma jelentősen visszaesett. Persze ez igazában nem volt mérhető, de a mozgalom aktivitása ezután látványosan csökkent. Az irányzat híveinek csak az utolsó hónapokban sikerült összeszedniük magukat. A „Független Európáért” tábor ma már újra egyre nagyobb befolyással rendelkezik. A lapokban több vezetőjük neve is szerepelt. Blackstone meglepetéssel fedezte fel közöttük Rolf van der Haannak, az Unió tudománypolitikai és fejlesztési miniszterének nevét.
Annyira elmerült a cikkek olvasásában, hogy egyszer csak azt vette észre, hogy lassan pirkad. Gyorsan letöltötte az érdekesebb cikkeket, majd anélkül, hogy levetkőzött volna, végigdőlt a díványon és két perc múlva aludt.
Már magasan állt a nap, amikor felébredt. Ijedten látta, hogy már fél kilenc. Sebtében lezuhanyozott és besietett a laborba, csaknem félórával lekésve a Jim Bertrammal megbeszélt találkozót.
- Elnézést a késésért, de egy kicsit elaludtam, - mentegetőzött.
- Nem csoda, - mondta a másik, kicsit neheztelve. - Az előbb már betele-fonáltam a recepciónak, hogy mi van veled. Az mondta, hogy szokása szerint éjjel háromkor körbejárt, és te még fent voltál. Mi az ördögöt csinálsz ilyen későn?
- Elkezdtem internetezni és egy kicsit belefeledkeztem, - hazudta az igazságot Blackstone.
- Biztos a szexoldalakat böngészted, - nevetett Jim. - De vigyázz, mit nézel, mert szúrópróbaszerűen ellenőrzik és ha emiatt külön költség jelentkezik, fizethetsz.
Blackstone majdnem azt mondta, hogy őt ugyan ellenőrizhetik, neki nyugodt a lelkiismerete, de rájött, hogy egyesek sokkal rosszabb néven vennék, amit az interneten nézett, mint a pornót. Ezért inkább nem válaszolt, csak sokat sejtetően mosolygott.
A délelőtt hamar elszaladt és rövidesen ott ültek egymással szemben Bettyvel az ebédlőasztalnál. A lány szándékosan terelte a beszédet egyik témáról a másikra, gondosan kerülve, hogy mit tudott meg Rodriguezről, közben - amikor a férfi nem nézett oda - pajkosan leste az arcát. Blackstone alig tudta türelmetlenségét leplezni, de nem akarta ő szóbahozni a kérdést, várta, hogy Betty kezdjen el róla beszélni. Végül az unta meg a macska-egér játékot.
- Na, kitalálod-e mi van a kezemben? - mondta pajkosan, a retiküljéből az asztal alatt kihúzva és háta mögé rejtve valamit.
- Mit kapok, ha kitalálom? - ment bele a játékba a férfi is.
- És mit kapok én, ha megmutatom? - évődött Betty.
- Holnap elviszlek vacsorázni a városba, - zárta le a játékot Blackstone.
- Rendben van, a te jutalmad pedig az lesz, hogy elmegyek veled, - egyezett bele Betty. - Na és persze az, hogy megnézheted ezt, - húzott elő a háta mögül egy barna dossziét.
Blackstone gyors pillantást vetett az aktára, amelynek tetején nagy betű k-kel díszelgett: „Top Secret” („Szigorúan titkos”). Körülnézett, de szerencsére senki nem volt a közelben. Kikapta a kezéből és a mellette levő székre tette, úgy, hogy lehetőleg senki se lássa meg.
- Te meg vagy őrülve! - förmedt az ijedt lányra. - Ezért akár le is csuk-hatnak!
- Miért bántasz? Úgy rám förmedtél, - szipogott sértődötten Betty. - Ez a hála azért, hogy elhoztam neked Rodriguez aktájának másolatát?
- Ha másolat, az nekem jó, mert nem tudhatom, hogy bizalmas az irat, de neked nem kevésbé volt kockázatos lemásolni. Legalább a „Szigorúan titkos”
felírású fedőlapot ne másoltad volna le! Ne érzékenykedj, csak téged féltelek.
Na, de majd megoldjuk, - mondta megnyugtatóan, azzal letépte a fedőlapot, összehajtotta és zsebrevágta. Azután felállt, kisétált a mosdóba, darabokra tépte a papírt, bedobta a vécé csészéjébe és lehúzta.
- Elintéztem, - mondta Bettynek aki idegesen várta, mert közben az is rájött, hogy milyen veszélyes dolgot csinált.
- Hová tetted? - kérdezte a lány.
- Jó helyre, - válaszolta Blackstone. - Remélem az őrnagy oda nem megy utána, de ha igen, megérdemli, - tette hozzá nevetve.
- Elolvastad? - kérdezte, miközben összehajtotta a lapokat és a zsebébe tette.
- Igen, elolvastam. Rodriguez személyi adatai vannak benne. Az előtt az időpont előtt, azaz a merénylet előtt fél évvel került ide és négy hónapig „C-típusú” kiképzésben részesült, azaz - mint te is tudod - tömegpszichológiai kísérlet alanya volt. A merénylet előtt két hónappal innen áthelyezték, de hogy hová, az nincs az aktában. Látod, nincs benne semmi. Ezért, - tette hozzá dacosan, - nem értem, miért voltál velem ilyen goromba!
- Ami titkos, az titkos, - magyarázta Blackstone. - Akármi van a titkos aktában, felelősségre vonnak, ha lemásoltad. Jó esetben fegyelmit kapsz, de...
- Azért nem kellett volna így rám förmedni, - duzzogott a lány.
- Csak téged akartalak megvédeni, - engesztelte Blackstone.
- Meg magadat! - mondta epésen Betty, rátapintva az igazságra. - De hagyjuk! Menjünk vissza dolgozni.
- Este találkozunk, addigra talán megbocsájtasz, - ütötte el tréfával a dolgot a férfi. - Holnap pedig megyünk a városba.
Nem a legjobb hangulatban váltak el. Blackstone magával vitte az aktát laboratóriumába, és elolvasta. Tényleg nem volt benne más, mint amit a lány elmesélt. Rodriguez négy hónapig kísérleti alany volt, azután ismeretlen helyre távozott. Blackstone olvasás után előbb el akarta égetni a papírokat, de azután arra gondolt, hogy a füst gyanús lehet, ezért inkább apró darabokra tépte, kisétált vele a vécére és lehúzta.
Gondolkodott egy darabig, majd számítógépe elé ült, rákattintott az internetre. Beütötte az e-mail címet és a kódokat és várt. Sokkal hamarabb, mint gondolta, ismerős rekedt és darabos géphang jelentkezett:
- Rick Blackstone vagyok, üdvözöllek Leslie Blackstone. Mivel szolgál-hatok?
- Honnan tudod, hogy én vagyok, - kérdezte Blackstone, de rájött, hogy butaságot kérdezett. - Persze, hogy tudod, senki más nem ismeri az e-mailedet és a kódot, csak én. Legalább is remélem! - tette hozzá kissé gondterhelten. - Mi újság odahaza?
- Semmi különös. Amióta elutaztál teljes a pangás. Az állomány egyik része más témákba segít be, a többiek, mint Bill Harley, szabadságon vannak.
- És te mivel foglalkozol egész nap? - kérdezte tovább Leslie. - Ahogy magunkat ismerem, nem hiszem, hogy tétlenkedel.
- Persze, hogy nem! Egész nap az interneten megjelent írásokat böngé-szem, beleértve a sajtóközleményeket, napi híreket. De te biztos nem ezért hívtál. Ne kerülgesd a forró kását, mondd már meg, mit akarsz tőlem!
- Jó, elmondom, de előbb térjünk át írásos kapcsolatra, - válaszolt Black-stone, aki attól tartott, hogy most is figyelik. Feltételezte, hogy poloska van valahol a szobájában és lehallgathatják a beszélgetést, míg az írott szöveg mind-járt kódolva jelenik meg a képernyőn.
Átváltottak írásos kapcsolatra, majd röviden ismertette Rickkel tapasz-talatait.
- Mit tudsz az Unió és az Egyesült Államok kapcsolatáról? - kérdezte ez-után.
- Nem túl sokat, de mindjárt utánanézek, - volt a válasz. - Várj egy kicsit!
Alig telt el néhány perc, Rick újra jelentkezett. Közölte, hogy végig-böngészte az utolsó fél év sajtóját, az EU Tanácsban és Parlamentben folyó viták nyilvános jegyzőkönyveit. Beszámolt a két állam között egyre növekvő gazdasági versengésről és a NATO problémáról. Elmondta, hogy a Független Európáért mozgalom erősebb, mint valaha. Felsorolta a mozgalom vezetőit is, akiknek neve jórészt ismeretlen volt Blackstone előtt, személyesen pedig egyet sem ismert, kivéve Rolf van der Haant, az Unió Tudományos és Fejlesztési Tanácsa elnökét.
- Van der Haan a jövő héten New Yorkba utazik, - fejezte be beszámoló-ját Rick. - És még valamit szeretnék mondani, ami talán érdekel. Valaki rendsze-resen kódolt üzeneteket küld innen az intézetből „Viking” néven az interneten keresztül hozzátok, a Tömegpszichológiai Kutatóba, bizonyos „Góliát” címére és még valahová az Államokba „Skorpió”-nak és „Úttörő”-nek. Hogy ki, kiknek és hová, sajnos még eddig nem tudtam megfejteni. De dolgozom rajta, - tette hozzá magabiztosan és kilépett.
Blackstone-t nem érte váratlanul a hír, hogy a londoni intézetből valaki titkos kapcsolatot tart fenn a kutató itteni, sandhilli telepével. Nem kapcsolt ki, hanem belépve a telep számítógépébe, elkezdte keresni Góliát levelezését.
Rövid keresés után talált két üzenetet, amely tegnap este érkezett Góliát címére, valahonnan az Egyesült Államokból. A gép kérdésére különböző jelszókkal próbálkozott, mint „európa”, „unió”, „london”, „tömeglélektan”, de hiába.
Belátta, hiába erőlködik. Végül, mintegy búcsúzóul beütötte a „cuvier” szót és meglepődött, amikor a gép megnyitotta a fájlt.
Az üzenet a következő szöveg volt:
Aktuális lista:
Harold ,Peary OK
Erwin Steiner OK január 25 István Váradi OK március 11 Jan Baricka OK május 2 Rolf van der Haan
Louis Lenoir
Steven Jones OK Gerald O’Brian
Nils Bergson
Blackstone-t meglepte a lista, amelyen valamennyi név gazdája számára valahogy mint az Európai Unió valamilyen tisztségviselője volt ismerős. Van der Haanon kívül személyesen ismerte István Váradit, akit márciusban,
Milánó-ban autóbaleset ért. Levette a polcról a „Ki kicsoda az Európai UnióMilánó-ban” című könyvet, amit vendéglátói nyilván udvariasságból tettek a szobájába, és meg-nézte a neveket. Váradit, ahogy jól emlékezett, márciusban érte autóbaleset, Erwin Steiner januárban rákban halt meg, Baricka májusban infarktusban. A többiekkel nem történt semmi, Pearyvel és Jonessal sem.
Éppen át akart térni a másik üzenet elolvasására, amikor a kép megtört, majd megjelent a HOZZÁFÉRÉS LETILTVA mondat. Góliát észrevette, hogy beléptek a levelezésébe. És - ahogy Blackstone rájött - a nagyobb baj az volt, könnyen megállapíthatta, hogy ki. És minden bizonnyal meg is állapította.