Blackstone nem számolt be és senkivel sem beszélt Rickkel való kapcso-latáról, illetve Rick létezéséről. A titkolózás nem tartozott tulajdonságai közé, sőt megvetette. Most valami mégis visszatartotta attól, hogy másokat beavasson.
Magának azzal indokolta, hogy a kísérlet még nagyon kezdeti stádiumban van és félreértéseket okozna időelőtti napvilágra kerülése, de maga is tudta, hogy nem ez az igazi ok. Érezte, hogy egész jelenlegi tevékenységüket több szervezet is árgus szemekkel figyeli és nem lehet tudni, mikor fog valamelyik lecsapni. És valahogy mindig olyan érzése volt, hogy ha Rickről beszélne, mintha kiszol-gáltatna valakit a nyilvánosságnak, egy szeretőt, barátot, közeli rokont, - aki közel áll hozzá és bízik benne. Nem beszélt róla még Dorothynak sem, akivel kapcsolatuk egyre szorosabb lett és akivel szinte naponta találkozott. Viszont minden nap, amikor mások nem voltak a laboratóriumban, kapcsolatba lépett a géppel és tájékoztatta a fontosabb eseményekről és meghallgatta annak beszá-molóját arról, mit látott, hallott és tapasztalt. Ezt nem munkatársai ellenőrzése céljából tette, csupán a berendezés, illetve Rick érzeteit és reakcióit kívánta tanulmányozni.
Az igazgató utasítására a gondolat-, illetve inkább élmény-átültetéssel kapcsolatos eredményeket is titkosan kezelték, de a munkába bevonták Black-stone egész kutatócsoportját, valamint az intézet néhány olyan részlegének munkatársait, amelyek segítségére szükség volt a műszerpark kiegészítéshez vagy célirányos átalakításához. A berendezések leírása, valamint a legfontosabb szoftverek persze előttük sem voltak ismeretesek, ezeket Blackstone többszörös biztonsággal kódolva őrizte, illetve egy példányt Sir Henrynek, az intézet igaz-gatójának adott át, egyet pedig a fejlesztési miniszter, sir George Bosswell ő ri-zetére bíztak. Rajta kívül helyettese doktor William Harley ismerte a részleteket, de a legfontosabb információknak ő sem volt birtokában.
A kísérletek nagy iramban folytak, annak ellenére, hogy időközben hiva-talosan is felfüggesztették a kutatásokat. John Perry ellenzéki képviselő a parla-mentben dühös kirohanást rendezett a kormány ellen, amely - szerinte - titokban olyan kutatásokat végeztet a Királyi Bioelektronikai Intézetben, amelyek segít-ségével befolyása alá tudja vonni a széles tömegeket és azok így teljesen kiszolgáltatottá vállnak a hatalommal szemben. Ezáltal veszélybe kerülhetnek az állampolgárok legelemibb emberi jogai is. Perry hatásos beszédét azzal fejezte be, hogy amennyiben a kutatásokat azonnal fel nem függesztik, a nemzetközi közvéleményhez fog fordulni, „mert az ilyen a kutatások nemcsak az Egyesült Királyság, hanem az egész emberiség jövőjét veszélyeztetik”. Javasolta egyúttal rendkívüli parlamenti bizottság felállítását.
A parlament elfogadta a bizottság felállítására tett javaslatot és felszó-lította a fejlesztési minisztert a kutatások felfüggesztésére, amíg a bizottság mu-nkáját be nem fejezi. A miniszter utasította sir Henryt a kutatás felfüggesztésére,
de tudomásul vette, hogy az eddig elért eredményekkel kapcsolatos jelentés el-készítéséhez bizonyos kiegészítő kísérletek elvégzése szükséges. Az erre kapott engedélyt kihasználva folytatták Blackstone-ék az elkezdett gondolat átültetési kísérleteket, amelyeket azonban a munkában résztvevők az igazgató utasításának megfelelően szigorú titokban tartottak. Tanulmányozták a keltett gondolatok, érzések erősségét a sugárzási távolság, a sugárzás irányítottsága és intenzitása függvényében, valamint a hatást zavaró, illetve csökkentő tényezőket, például vizuális- vagy hanghatásokat. Megkísérelték az akaratátvitelt is, de nem értek el eredményt.
Egyik délelőtt Blackstone éppen az előző napi tapasztalatokat értékelte, amikor a főnök hívatta. Ahogy belépett az igazgató titkárságára, Daisy, a titkárnő izgatottan intett, hogy jöjjön közelebb.
- Egy csomó katona jött, nem tudom, mit akarnak, - suttogta.
Blackstone kopogott, belépett és azonnal megállapította, hogy a titkárnő kissé túlzott. A csomó mindössze négy főből állt és ezek közül csupán kettő volt egyenruhában, bár merev tartása alapján a harmadikat is annak nézte. A negye-dik személy sir George Bosswell volt, a fejlesztési miniszter, akit Daisy megille-tődöttségében talán szintén katonának nézett, bár jól ismerte. Az ötödik személy az intézet igazgatója volt, akinek joviális alakját a legnagyobb jóindulattal sem lehetett katonásnak tekinteni. Lehet, hogy a titkárnőre a két katonaruhás vendég rangjelzése, a kitüntetéseik sora és egyéb dekorációja tett akkora hatást, hogy mindenkit katonának nézett.
- Uraim, bemutatom önöknek doktor Blackstone-t, az önöket érdeklő kutatási munka vezetőjét. Leslie, az urak sir Arthur Gray tábornok, a Királyi Védelmi Minisztériumból, Bernard ezredes a Pentagonból és Mr. Konigstein az amerikai Tömegpszichológiai Kutató Intézetből, amely intézet számos kutatási munkát végez a Pentagon megbízásából. Sir George-ot már ismered.
Blackstone sorban kezet fogott a vendégekkel, majd a kölcsönös bemu-tatkozás után sir Henryhez fordult:
- Igazgató úr, elnézést a feltételezésért, de nem közölte az urakkal, hogy a kutatási munkákat kénytelenek voltunk leállítani az emberjogi tiltakozások hatására? Egyébként kutatásaink még meglehetősen kezdeti stádiumban vannak.
A hadsereg aligha tudná felhasználni az eddigi eredményeket.
- Minderről tájékoztattuk az urakat, de ragaszkodtak hozzá, hogy meg-nézzék a berendezéseket, - válaszolt az igazgató helyett a miniszter. - Kérem, doktor Blackstone, vezessen minket körül.
A fizikus bólintott, majd engedelmet kért, hogy előbb leszólhasson a laboratóriumba, hogy a műszereket még érkezésük előtt bekapcsolhassák.
- Én vagyok Bill, - mondta a telefonba helyettesének, Bill Harleynek a főnök beleegyezése után. - Magasrangú vendégeink kívánják megtekinteni tevé-kenységünket, kapcsoljatok be minden érdekes készüléket.
- Megértettem Leslie, - felelt Bill, majd letette a kagylót és odaszólt a többieknek: - Azonnal szedjétek szét a gondolat átültetőt és kapcsoljatok be minden egyebet, mert vendégek jönnek, - mondta vigyorogva.
Így amire a vendégek leérkeztek a laboratóriumba, valamennyi műszer és berendezés be volt kapcsolva, azok kivételével, amelyekkel valójában dol-goztak. A látogatók mérsékelt érdeklődéssel fogadták Blackstone, Harley és az igazgató magyarázatát. Egyedül Bernard ezredes vette kezébe a sisakot.
- Szóval ez az a híres sisak-receptor, - forgatta a kezében, majd a fejére tette. - Remélem most éppen nem olvassák ki legtitkosabb gondolataimat? - tréfálkozott.
- Csak az emberjogiak jóváhagyásával tehetnénk, - vette a lapot Black-stone. - Ha egyáltalán tudnánk, - fordította komolyra a szót. - Sajnos még csak részeredményeink vannak.
Az ezredes gúnyosan elmosolyodott, de nem válaszolt, hanem az ablak-hoz sétált és kibámult rajta. Blackstone kérdően nézett a miniszterre, de az elke-rülte a tekintetét. Harley, aki nem vette észre a közjátékot, befejezte a bemutatást.
- Hát, tisztelt uraim, ez minden, amink van, - mondta kedélyesen.
- Köszönjük, - mondta a többiek nevében Gray tábornok és a látogatók elindultak az ajtó felé, amikor a szikár, faarcú Mr. Konigstein, az Egyesült Államok Tömegpszichológiai Kutató Intézetétől hirtelen megállt és Blackstone-hoz fordult.
- És mikor akarja megmutatni a gondolat átültetőjüket? - kérdezte, egyenesen a fizikus arcába meredve.
Blackstone-nak elakadt a lélegzete.
- Micsodánkat!? - nyögte ki végül, miközben lázasan törte a fejét, mit is mondjon. Az intézetben dolgozók, az igazgatót is beleértve Blackstone-ra me-redtek, várva, mit is fog az mondani. De erre nem került sor, mert az amerikai széles vigyorral az arcán, mint aki jól megmondta a magáét, megfordult és elsőként kisétált az ajtón.
A többiek is kifelé indultak. Blackstone vissza akart maradni, de az amerikai ezredes feléje fordult.
- Kérem, doktor Blackstone, legyen szíves, jöjjön velünk!
Visszamentek az igazgató irodájába és leültek. A tábornok vette át a szót. Elmondta, hogy az intézetben folyó kutatás a brit hadvezetést is érdekli és sajnálkozott, hogy a kutatást éppen most kellett leállítani.
- Annál inkább, - tette hozzá, - mert az amerikai bajtársak (ezt a szót használta, mintegy a két hadsereg közötti fegyverbarátság hangsúlyozására) már előbb be szerettek volna kapcsolódni az eredmények kipróbálásába és hasznosí-tásába, ami a kutatás anyagi háttere szempontjából is igen fontos lenne.
- Ezért jártunk itt a napokban van der Haan úrral, az Európai Unió illetékesével, - szólt közbe sir George.
- Sajnos tehát ez az együttműködés a jelenlegi helyzetben nem jöhet létre, - fejezte be Gray tábornok, - de reméljük a parlamenti vizsgálóbizottság hamar befejezi munkáját és akkor mi is bekapcsolódhatunk a kutatásokba.
- Sajnos nem, - mondta az ezredes is. - De van más megoldás is, - tette hozzá Blackstone-hoz fordulva. - Nincs kedve átjönni hozzánk? Természetesen az egész csoportjával. Ott nyugodtan folytathatná, amit itt elkezdett. És még valami. Nem tudom, mennyit keres itt, de biztosítom, nálunk a dupláját kapja.
Blackstone-t meglepődött ugyan, de már megszokta a meglepetéseket és udvariasan megköszönve az ajánlatot, azt válaszolta, hogy ezt még át kell gon-dolnia és meg kell beszélnie feletteseivel.
- Gondolja csak meg, - mondta Bernard mosolyogva, amikor a búcsú-vétel után a többi vendéggel együtt elhagyták az irodát. A gondolat-sugárzóról több szó nem esett.