Summula quedam brevis contra haereses…

Bibilander első kötetében megtalálható Petrus Venerabilis Clairvaux-i Szent Bernát-hoz írott levele és a Summula quedam brevis contra haereses et sectam diabolicae fraudis Saracenorum című műve.⁸² A két mű tartalma hasonló, hiszen a Summula a levélben foglaltak kibővítése. Ebben a művében Petrus Venerabilis kifejtette az iszlám és a kereszténység

81KRITZECK: i. m. 1964. 51–55. A toledói fordítóiskoláról bővebben: KÉRI Katalin: Nevelés és művelődés His-pániában. Szeged – Pécs 2009. 19–27.

82 BIBLIANDER: i. m. 1543. I. 2–6.

ti legfőbb eltéréseket. „Elsőként, a legfőbb, legnagyobb hibájuk, amely kárhozatos, hogy ta-gadják a Szentháromságot az isteni egységben. Nem hiszik, hogy létezik az egyetlen isteni lényeg három személy egységében, amíg nem fogadják el a hármas számot, ahogy mondtam, minden forma kezdetének és végének, és minden megformált dolog okának, kezdetének és vé-gének, Istent megvallhatják szájukkal, de nem ismerhetik őt mélyebben.… De ők vakok, tagad-ják, hogy a Teremtőisten Atya, mert szerintük senki sem lehet atya anélkül, hogy nemzene. Így nem hiszik, hogy Krisztus – bár lehet isteni Lélektől fogant – Isten fia, azt sem hiszik, hogy Krisztus Isten.”⁸³ A cluny apát azt is megjegyezte, hogy az iszlámban Krisztust jó embernek, prófétának tekintik, s hogy a Mohamedet követők is hisznek az utolsó ítéletben. Ezt követően tért rá Mohamed személyére, akinek az életét és működését – Anasztáziuszra, a római egyház könyvtárosára hivatkozva – I. Nagy Szent Gergely pápa (590–604) halála utánira, Hérakleiosz bizánci császár uralkodásának idejére helyezte. Mohamed személyéről és felemelkedéséről a következőket írta: „Arab származású, alacsony sorban született, először egy régi bálványimá-dás tisztelője, ahogy akkoriban más arabok is, műveletlen, szinte olvasni sem tudó. A világi dolgokban serény, igen ravasz, az ismeretlenségből és a nélkülözésből gazdagságba és elis-mertségbe jutott el. Ekkor lassan gyarapodva s a hozzá közelállókat – különösen legközelebbi vérrokonait – csalással, rablással és fosztogatással gyakran tönkretéve, egyeseket titokban, másokat nyíltan megölve az iránta való félelmet erősítette. S miután gyakran győztesként ke-rült ki az összetűzésekből, a saját népe feletti uralomra kezdett vágyakozni. Miután mindenki egyformán elutasította őt és megvetette az ő alacsony származását, akkor Mohamed belátta, hogy nem tudta volna ezen a módon elérni azt, amire vágyott, azaz nem lehetett a kard ereje által, megpróbálta, hogy a vallás leple alatt és az isteni próféta neve révén legyen király. S mivel barbárként élt a barbárok között, bálványimádóként a bálványimádók között, és azok között a népek között, akikről tudta, hogy az isteni és az emberi törvényekben járatlanok és tudatlanok, így könnyen tévútra tudta vezetni őket, figyelmét egy gonoszság kitalálására kezd-te fordítani. Hallotta ugyanis, hogy Iskezd-ten prófétái nagy emberek voltak, ezért azt mondta ma-gáról, hogy az Ő prófétája, és hogy a jó látszatát keltse, megpróbálta lassanként a

83 „In primis, primus, et maximus ipsorum exsecrandus est error, quod Trinitatem in unitate deitatis negant.

Sicque dum in una divinitatis essentia trium personarum numerum non credunt, in unitate numerum evitantes, dum ternarium numerum, inquam, omnium formarum principium atque finem, sicque rerum formatarum causam et originem atque terminum non recipiunt, Deum licet ore confitentes, ipsum penitus nesciunt….Illi autem caeci Deum Creatorem Patrem esse negant, quia secundum eos nullus fit pater sine coitu. Christum itaque, licet ex divino Spiritu conceptum, Dei Filium esse non credunt.” KRITZECK: i. m. 1964. 204.

imádásból nem az igaz Istenhez vezetni őket, hanem a saját eretnekségének tévedéséhez, amit ő már akkor kezdett előkészíteni.”⁸⁴

Petrus Venerabilis azt állította, hogy a Sátán egy nesztoriánus szerzetest, Sergiust vezett Mohamedhez, akihez később zsidók is csatlakoztak. Ezen tanítók révén Mohamed té-vesen ismerte meg a zsidó és a keresztény vallást, sőt Szabelliusz, Nesztoriosz és Manicheus eszméit is felhasználva alkotta meg a Koránt. Így oly sok tévtant és hamis tanítást hirdetett Mohamed, hogy már-már a cluny apát vonakodott az iszlámot az eretnekségek közé sorolni.

Erről így írt: „Bár eretnekeknek neveztem őket, mivel sokan úgy gondolják, hogy néhány do-logban közösek velünk, a legtöbb dodo-logban nem értenek egyet, talán helyesebb lenne őket pogánynak vagy pogányoknak nevezni, amely rosszabb.”⁸⁵ Egy későbbi művében (Contra Sarracenos) az apát már nem is eretnekeknek nevezte a mohamedánokat, hanem hitetlenek-nek.

Műve végén Petrus Venerabilis jelezte, hogy az általa létrehozott gyűjtemény kiadását azért tartotta fontosnak, mert a korabeli emberek számára addig senki sem mutatta be az isz-lámot, s bár nem magát tartotta a legmegfelelőbb embernek, mégis vállalkozott e feladat vég-rehajtására. „Tudniillik egészen a mi időnkig volt valaki, aki a régi vagy az új tanokat felelettel megcáfolta, erre az egyre nemcsak nem felelt senki, amely minden mást felülmúlóan az emberi faj véget nem érő romlását okozta úgy testben, mint lélekben. De nem is volt, aki legalább felkutatta volna, vagy felületesen törekedett volna felkutatni, hogy mi is ez az oly nagy vész, vagy, hogy honnan ered. Ugyanis ez volt az oka annak, hogy én Péter, a clunyi szentegyház alázatos apátja, amikor Hispániában tartózkodtam a mi ott található helyeink meglátogatása miatt, nem kis fáradsággal és költségen arabról latinra fordítattam ennek a becstelen szektá-nak a tanításait, s a legrútabb alapítójászektá-nak gyalázatos életét. Lelepleztem ezt, hogy a mieink ismerjék, hogy mily gyanús és haszontalan tanítás, s hogy Isten szolgái közül valaki, a Szent-lélektől feltüzelve, írásban cáfolja meg ezt. Mivel azonban, ó mily fájdalom, már csaknem

84 „Arabs natione, uilis genere, antiquae primum idololatriae cultor, sicut et alii Arabes tunc adhuc erant, ineruditus, nullarum pene literarum. Strenuus in secularibus, et calliditate multa de ignobili et egeno in divitem et famosum prouectus. Hic paulatim crescendo, et contiguos quosque ac maxime sanguinis propinquos insidiis, rapinis, incursionibus frequenter insistendo : quos poterat furtim, quos poterat publice occidendo, terrorem sui auxit. Et saepe in congressionibus factus superior, ad regnum suae gentis aspirare coepit. Cumque uniuersis pari modo resistentibus, eiusque ignobilitatem contemnentibus, uideret se hac via non posse consequi quod sperabat : quia vi gladii non potuit, religionis velamine, et divini prophetae nomine rex fieri attentavit.Et quia inter barbaros barbarus, inter idololatras et ipse idololatra habitabat, atque inter illos quos, utpote prae cunctis gentibus, tam divinae quam humanae legis expertes et ignaros, faciles ad seducendum esse noverat, conceptae iniquitati dare operam coepit. Et quoniam prophetas Dei magnos fuisse homines audierat, prophetam eius se esse dicens, ut aliquid boni simularet, ex parte illos ab idololatria, non tamen ad Deum unum, sed ad suae, quam parturire iam coeperat, haeresis fallaciam traducere conabatur.” KRITZECK: i. m. 1964. 206.

85 „Hos licet haereticos nominem, quia aliqua nobiscum credunt, in pluribus a nobis dissentiunt, fortassis rectius paganos aut ethnicos, quia plus est, nominarem.” KRITZECK: i. m. 1964. 208.

minden egyházban a szent törekvés ilyen formája langyos szenvedéllyé vált, nincs senki, aki ezt megtegye (ugyanis sokáig vártam rá, ám nem volt, aki kinyitotta volna száját, s a szent kereszténység buzgóságtól indítatva tollat ragadott volna és tombolt volna). Én azonban meg-fogadtam, ha a nagy elfoglaltságom megengedi, akkor nekifogok ennek Isten segítségével. Bár őszintén akkor lettem volna elégedett, ha ezt valaki más, nálam, alábbvalónál jobb végezné el.”⁸⁶ Ezt a sokkal alkalmasabb személyt Clairvaux-i Szent Bernátban látta, de hiába kérte fel, a ciszter szerzetest nem sikerült megnyerni az ügynek.