SPORTOLÁS ÉS TANULMÁNYOK MELLETTI KITARTÁS, ELKÖTELEZŐDÉS

A tanulmányok melletti elköteleződés a sikeres diplomaszerzés, a tanulás és sze-mélyes fejlődés, valamint a tanulmányi teljesítmény egyéb indikátorainak (pl.

kognitív és affektív mutatók) egyik kulcsmomentuma, ezért fontos külön foglal-koznunk vele, ha eredményességvizsgálatról beszélünk. A fogalomnak számos dimenziója van. Ilyen dimenziók a hallgató-oktató és hallgatótársi interakciók, részvétel hallgatói csoportokban és akadémiai tevékenységekben. Tehát egyes kutatások eredményességi mutatónak, mások pedig magyarázó tényezőnek te-kintik az elköteleződést, aminek pozitív hatása van a tanulmányi teljesítményre, függetlenül a társadalmi-demográfiai és etnikai háttértől. Mint azt a sportolás és

eredményesség negatív összefüggésénél bemutattunk, a sportolókra többnyire az interakciók alacsonyabb aránya jellemző, s kapcsolataik leginkább sporttár-saikra koncentrálódva sajátos sportolói szubkultúra kialakulásához vezet a kam-puszon. Gayles és Hu (2009) ezzel szemben azt találták, hogy az első osztályú sportolókat több interakció jellemzi a hallgatótársaikkal, mint a csapattársaikkal, ugyanakkor a sportolókon belül is inkább a nőkre és az alacsonyabb profilú (nem látvány-) sportok képviselőire jellemző ez, mint a férfiakra és a magas presztízsű sportok művelőire.

Pascarella és Smart (1991) az integrációs modell elméletből kiindulva longi-tudinális vizsgálatot végeztek, ami alapján a sportolók nagyobb valószínűséggel szereztek diplomát, mint a nem sportolók, melynek hátterében direkt és indi-rekt hatások játszottak szerepet. Az afroamerikai és az ázsiai hallgatók sportte-vékenysége szignifikánsan hozzájárul az intézményi szociális integrációhoz, az in-tézménnyel való nagyobb elégedettségükhöz, önbizalmukhoz, melyek közvetett módon (is) hatnak a tanulmányok melletti sikeres kitartására és sikeres befejezé-sére. Elsőéves hallgatók körében a valamilyen sporttevékenységben résztvevők nagyobb valószínűséggel folytatták tanulmányaikat saját intézményükben, illetve a férfiak más intézményben, míg a nem sporthoz kapcsolódó tevékenységet vég-zők nagyobb arányban morzsolódtak le (Leppel 2005). Több tanulmány is iga-zolta, hogy elsőosztályú egyetemi sportolók nagyobb valószínűséggel szereztek diplomát olyan hátrányos helyzetű csoportok esetében is, mint az afroamerikaiak (Hawkins & Mulkey 2005; Hildenbrand et al. 2009). Az integrációs modellt tesz-telve élsportolók körében Umbach és kollégái (2006) megállapították, hogy ösz-szességében a sportoló hallgatók a legkevésbé voltak elkötelezettek a tanulmá-nyok iránt, viszont bizonyos területen magasabb fokú elköteleződés jellemezte őket, mint a nem sportoló társaikat. Emellett támogatóbbnak észlelték a kam-puszkörnyezetet mind tanulmányi, mind szociális területen, ami hozzájárult ta-nulmányi sikereikhez. A sportoló hallgatók körében is a legjobb eredményeket a III. Divízióban szereplők érték el. A Divizió I-ben sportoló nők azonban elköte-lezettebbek voltak a tanulmányaik iránt, több nyereségről és támogatásról szá-moltak be intézményük részéről, s hasonló eredményeket értek el, mint a nem sportoló hallgatónő társaik.

Watt és Moore (2001) statisztikai elemzésükben felhívják a figyelmet, hogy a sporttevékenység és perzisztencia összefüggésének vizsgálatában különbséget kell tenni a sportolás szintje, a nemek, az etnikai háttér és a sportágak között.

Eredményeik szerint 1983 óta az I. és II. osztályú (Division I., II.) sportolók kö-rében folyamatosan emelkedett a diplomát szerzők (perzisztensek) aránya, és szignifikánsan többen vannak körükben a végzett hallgatók, mint a nem sportolók körében mindkét nem és a különböző, akár hátrányos helyzetű etnikai csoportok esetében. Így az élsport tulajdonképpen pozitívan járul hozzá az afroamerikai

hallgatók diplomaszerzéséhez. Ha a sportágakat vizsgáljuk, akkor a kutatási ered-mények szerint a kiemelt látványsportágak (amerikai futball és férfi kosárlabda) képviselői alacsonyabb arányban szereznek diplomát, illetve akik eljutnak a vég-zésig, rosszabb eredményekkel fejezik be felsőoktatási tanulmányaikat, mint a nem kiemelt sportok képviselői a felsőoktatásban (Gayles & Hu 2009). Az integ-rációs modell elmélet kutatói is azt az eredményt kapták, hogy az egyetemi spor-tolókat magasabb főiskolai elégedettség, motiváció és esély jellemezte a diplo-maszerzésre, perzisztensebbek voltak (Pascarella & Smart 1991).

Magyarországi, kárpátaljai, felvidéki, vajdasági, erdélyi és partiumi hallgató-kat vizsgáló korábbi kutatásaink eredményei szerint az integrációs modellel el-lentétben az egyetemen belüli sportklubtagság csökkenti a perzisztencia mér-tékét, függetlenül a nem, a hallgató intézményének országa és a legfontosabb társadalmi háttérváltozók hatásától (2012-ben és 2015-ben is). 2012-ben az egyetemi sportklubban sportolók a legkevésbé voltak elszántak a tanulmányaik befejezését illetően, szeretnének minél jobb tanulmányi eredményeket elérni, mindent megtesznek, hogy részt vehessenek az órákon, időben fejezzék be az órai feladatokat, beadandókat, miközben a nem sportkörtagok érték el ezekben a dimenziókban és az összemutatóban a legmagasabb pontszámokat, tehát ők a legelszántabbak, s ők fektetnek legtöbb időt és energiát a tanulmányi kötele-zettségek teljesítéséhez. Így jelenik meg a zero-sum elmélet a felsőoktatásban tanuló sportoló hallgatók integrációjában is: a sportklubhoz kapcsolódó szociális integráció szorosabb köteléket jelent az egyetemi sportkörhöz, csoporttársakhoz, így az intézményhez is, ezzel párhuzamosan pedig egyre több sportolói köteles-séget és felelősköteles-séget jelent ez, miközben egyre fontosabbá válik a sport és a sportcsapat is, s egyre inkább háttérbe szorulnak a tanulmányi kötelezettségek.

Ily módon válik az előny egyben hátránnyá, az intézményi kötődéshez kapcsoló-dó pozitívumokat kioltja a sportoló létből fakakapcsoló-dó izoláció. Kiemelkedő szerepe van a perzisztenciában az alkalmi, elsősorban a sportoló társakért, közösségért folytatott sporttevékenységnek, hiszen a regressziós modellünkben, az összes sportoláshoz kapcsolódó kérdés közül és a társadalmi háttérváltozók kontrollálá-sa mellett kizárólag ennek volt pozitív befolyásoló hatákontrollálá-sa a tanulmányok melletti kitartásban (Kovács 2018).

2015-ben bár a regressziós elemzések nem mutatták ki az egyetemen kívüli egyesületben, sportkörben, illetve mindkét helyen sportolás hatását, de az összehasonlító elemzésekből kiderült az egyetemen kívüli sportkörtagok előnye a tanulmányaik hasznosságát, illetve kiemelkedő erőfeszítésüket illetően az órai és vizsgakövetelmények sikeres teljesítésének érdekében. Az egyetemen belüli és kívüli sportklubban sportolók értettek leginkább egyet azzal, hogy szeretné-nek minél jobb tanulmányi eredményt elérni (Kovács 2019b).

A versenysportolók esetében a napi edzések és az ezekhez kapcsolódó egyéb elfoglaltságok, az edzőtáborok, illetve versenyek sok időt igényelnek, így a spor-tolás összeegyeztetése az egyetemi tanulmányokkal olykor nehézségekkel ter-helt lehet, s az is előfordulhat, hogy néha választani kell a tanulás és a sportolás között, hiszen egyaránt meg kell felelniük edzőjük valamint egyetemi tanáraik elvárásainak. Így előfordul, hogy nem tudnak mindig olyan teljesítményt nyújta-ni egy vizsgán vagy beadandó dolgozat megírásában, mint nem sportoló társaik (Maloney & McCormick 1993).

A kutatási eredmények közötti eltérések hátterében számos tényező játszik szerepet. Ezek egy része módszertani: sok esetben kisszámú és nem reprezenta-tív mintán végezték a kutatást, illetve a mérőeszközök sem egységesek, másrészt keresztmetszeti vizsgálatokról lévén szó, sokszor csak a különbségeket nézték meg a sportolók és nem sportolók között, így az összefüggések nem ok-okozati jellegűek. Ezek mellett figyelembe kell venni a vizsgálatokban a sporttevékenység formáját, gyakoriságát is, mert a sportolás sokféle lehet (Broh 2002; Hartmann 2008; Trudeau & Shephard 2008). Harmadrészt fontos a társadalmi háttér sze-repének vizsgálata is, hiszen az önszelekció miatt a társadalmi háttér hatására negatív vagy semleges összefüggés lehet a sportolás és az eredményesség között.

Mint ahogyan a sportolás és a tanulmányi eredményesség esetében, úgy a tanulmányok melletti elköteleződés és sportolásra, főként élsportra vonatkozó-an a felsőoktatásbvonatkozó-an sem egyértelműek az összefüggések. Noha az elméletek és kutatási előzmények elsősorban az amerikai felsőoktatásra vonatkoznak, mely-ben a sportnak teljesen más funkciója és rendszere van, mint Európában, főként Közép-Európában, ezek adaptálhatóak kutatásunkra is. A térségünk felsőoktatási sportjára elsősorban a testnevelés órák és a szabadidős tevékenységként végzett sportolás prioritása jellemző, így annak vizsgálata, hogy van-e a testedzés külön-böző formáinak pozitív személyiségfejlesztő, illetve tanulmányi eredményesség-re gyakorolt hatása, eredményesség-releváns kérdés. Ugyanakkor minden intézményben tanulnak versenysportolók, akiknek többsége egyetemen kívüli egyesületnek tagjai, egy-aránt helyt kell állniuk a sportban és tanulmányaikban, s az egyéni tanrenddel kedvezményeket kaphatnak (részleges vagy teljes felmentés az óralátogatások alól, vizsgakedvezmények stb.). Ezért érdemes megvizsgálni, hogy a sportolás formája, szintje (tagja-e sportklubnak, ami anyagi juttatással jár vagy önkéntes alapon) és gyakorisága mentén kialakított hallgatói csoportok között milyen kü-lönbségeket fedezhetünk fel a tanulmányi eredményesség különböző dimenzió-iban, illetve a perzisztenciában. Az integrációs elmélet viszonylatában a vizsgált térségben az egyetemi, főiskolai sportolási lehetőségek nyújthatnak alkalmakat a szociális interakciókra és intézményi elköteleződésre, beágyazódásra, így a spor-tolói integráltságra.

ÖSSZEFOGLALÁS

Munkánk elméleti hátterében makroszinten igyekeztünk elhelyezni fő kutatási té-mánkat, a felsőoktatási sport helyzetét a vizsgált országokban. Ezután bemutattuk a társadalmi és szocializációs tényezők szerepét a sportolásban nemzetközi viszonylat-ban, hazai és határon túli fiatalok, illetve hallgatók körében végzett vizsgálatokban.

A következő fejezetben fő kutatási kérdésünkhöz kapcsolódóan az intézményi hatást és modelljeit értelmeztük a felsőoktatási sportra vonatkozóan. Utolsó elméleti pil-lérként pedig a sportolás és tanulmányi eredményesség összefüggéseit vizsgáló el-méleteket és kutatási eredményeket foglaltunk össze. Az értekezés további részében bemutatjuk saját kutatásunk kérdéseit, hipotéziseit, módszertani hátterét és ered-ményeit.