A SPORTOLÁST MEGHATÁROZÓ TÉNYEZŐK HAZAI ÉS HATÁRON TÚLI FELSŐOKTATÁSI
MAGYARÁZÓ VÁLTOZÓK MÉRLEGEN
A fejezet utolsó kvantitatív elemzéseket bemutató részében választ adunk az első fő kutatási kérdésükre, tehát arra, hogy mely magyarázó tényezőknek van hatásuk a hall-gatók sportolásának gyakoriságára a hazai és a határon túli térségekben, különős tekin-tettel az intézményi sportmiliőre. E kérdés megválaszolásához országonként vizsgáljuk meg a demográfiai, szociokulturális, habituális, szocializációs, intézményi hatáshoz kap-csolódó és individuális tényezők befolyásoló erejét a sportolás gyakoriságára, majd pe-dig az összmintára vonatkozóan multinominális regressziót alkalmazunk a rendszeres sportolás esélyét meghatározó tényezők megragadásához. Mivel az egyes régiókban különböző számú intézményben történt a lekérdezés, a kis létszámú intézményeket tar-talmazó térségekben a kontextuális változók értéke alig változik, így ezek nem tekinthe-tők magas mérési szintűeknek, ezért a kampuszkörnyezetet mérő három kontextuális szintű sportoláshoz kapcsolódó változót ki kellett hagynunk az elemzésekből.
Minden ország esetében a legerősebb szignifikáns hatást a testedzéshez kapcsolódó szabályozás, azaz az individuális szintű változók gyakorolják, ezek közül is kiemelkedik a belső, identifikált szabályozás: mind az öt országban a legerősebb, pozitív hatása van, de különösen jelentős a szerbiai és a romániai hallgatók esetében (β=,577 és ,544), továbbá fontos kiemelnünk, hogy a szlovákiai diákok körében csak ennek van befolyásoló szerepe (β=,449). A másik két szabályozás csak a magyarországiaknál játszik szerepet, méghoz-zá csökkenti a sportolás gyakoriságát, ami azt jelenti, hogy egy hallgató minél kevésbé érez motivációt, vagy minél inkább külső hatásra, esetleg a lelkiismeret-furdalás elkerü-lése vagy a szociális megerősítés végett végez testedzést, sportol, akkor annál ritkábban fog, s egyre nő a valószínűsége annak, hogy abba is fogja hagyni. Mindez azért is fontos,
mert ezek a tényezők a társadalmi és intézményi háttér hatásának kiszűrése mellett is befolyásoló erővel bírnak. Fontos kiemelnünk, hogy az intézményi sportmiliő tényezői közül az infrastrukturális lehetőségek használata három országban is komoly pozitív be-folyásoló tényezője a sportolás gyakoriságának (Magyarországon (β=,092), de különösen Kárpátalján (β=,246) és Vajdaságban (β=,219)). Az intézményi, emberi erőforráshoz kap-csolódó tényezők közül a sportoló hallgatótárs mint kortárscsoport hatása jelenik meg po-zitívan a magyarországi intézmények diákjai körében. Ezen kívül a sportoló barát mint szo-cializációs ágens szerepe jelentős, növeli a sportolás gyakoriságát mind a hazai (β=,109), mind a vajdasági diákok körében (β=,226). Az erdélyi és partiumi hallgatók körében a jobb objektív anyagi helyzet növeli (β=,132), míg a relatív csökkenti a sportolás gyakorisá-gát (β=–,150), ugyanakkor az előző regressziós elemzések rámutattak arra, hogy ezt erő-teljesen befolyásolja az egyes intézmények hallgatói összetétele, s az intézményi szintű, sportoláshoz kapcsolódó változók képesek felülírni az anyagi helyzetből fakadó hátrányo-kat. Egyedül a romániai hallgatók esetében játszik szerepet a művelődő, kultúrafogyasztó habituscsoporthoz tartozás, pozitív hatással bír a sportolás gyakoriságára (β=,087). Mivel nagyon magas a magyarázó változók száma, az eredmények könnyebb értelmezhetősége és interpretálhatósága érdekében csak a szignifikáns hatást mutató változók regressziós együtthatóit mutatjuk be az alábbi 24. táblázatban.
24. táblázat. A demográfiai, szociokulturális, ökonómiai, habituális, szocializációs, individuális és az intézményi hatás háttérváltozóinak hatása a sportolás gyakoriságára országonként (β regressziós
együtthatók). Forrás: PERSIST 2019 (N=1572)
habitus NS. ,087* NS. NS. NS.
Sportoló barát (0 nincs, 1 van) ,109*** NS. NS. NS. ,226*
Egyetemi sportinfrastruktúra
használata (0–100 pont) ,092** NS. ,246** NS. ,219*
Sportoló hallgatótárs (1 igen, 0
nem) ,079** NS. NS. NS. NS.
Belső, identifikált szabályozás ,387*** ,544*** ,330** ,449** ,570***
Amotivációs és külső motivációs
szabályozás –,136*** –,168*** NS. NS. NS.
Bevetített szabályozás –,187*** NS. NS. NS. NS.
R2 ,474 ,490 ,448 ,495 ,714
***p≤0,001, **p≤0,01, *p≤0,05. Referenciacsoportok dummy változók esetében: magányos, passzív habituscsoport; nincs sportoló barátja; nincs sportoló hallgatótársa.
Multinominális regresszióval vizsgáltuk meg, hogy mely vizsgált tényezők növelik vagy csökkentik a ritkán és a rendszeresen sportolók közé tartozás esélyét a teljes mintában. Noha a módszer lehetőséget ad több referenciacsoport kijelölésére, de fő kutatási kérdésünkhöz igazodva vizsgálatunkban csak azokat az eredményeket mu-tatjuk be, melyekben a nem sportolók adják a referenciacsoportot, hozzájuk viszo-nyítva néztük meg, hogy milyen esélye van egy hallgatónak a ritkán vagy a rendszeres sportolók közé kerülni.
A ritkán sportolásban egy demográfiai és szociokulturális tényező sem játszik szerepet, azonban Bourdieu habituselméletét igazolva a közösség- és szórakozás-orientált habitussal jellemezhető hallgatóknak 88,7%-kal nagyobb az esélyük (Exp.
B=1,887), hogy legalább ritkán sportoljanak. Az ebbe a habituscsoportba tartozó hallgatók nagyon nyitottak a diákéletmódra jellemző szabadidős tevékenységekre, buliznak, közösségekbe járnak, s sok időt szeretnek tölteni társas, szórakoztató te-vékenységekkel, amibe a sportprogramok látogatása is beletartozik. Úgy tűnik, hogy emellett a sokszínű szabadidő-eltöltés mellett csak alkalmanként tudnak, akarnak sportolni.
A szocializációs tényezők közül a szülőkkel töltött sportos programok is jelentősen növelik a ritkán sportolás esélyét: ha ez jellemző, akkor több, mint kétszer nagyobb az esély (Exp. B=2,292), ha nagyon jellemző, akkor 81,4%-kal.
Az intézményi sportmiliőre vonatkozóan a sportinfrastruktúra használata is jelen-tős mértékben hozzájárul a ritkán sportoláshoz (Exp. B=2,307). A sportos oktatók és a sportoló hallgatók ismerete csökkenti a ritkán sportolás esélyét: előbbi 56,9, utób-bi 30,6%-kal, melynek hátterében a sportoló hallgatótárs rendszeres sportolásban betöltő nagyon fontos szerepe áll. Ha egy hallgató alkalmanként vagy rendszeresen használja az intézményi sportinfrastruktúrát, akkor 1,7-szer és 4,2-szer nagyobb az esélye a rendszeres sportolók közé kerülni (Exp. B=1,705 és 4,240), a sportoló ba-rát majd két és félszer, a hallgatótárs pedig majd kétszer növeli ezt az esélyt (Exp.
B=2,435 és 1,998). Ha egy hallgatónak több olyan oktatója van, akivel sportról, egészséges életmódról tud beszélni, ez meglepő módon a rendszeres sportolásra is negatív hatással bír: 53,9%-kal csökkenti az esélyét. Az eredmények alapján máso-dik hipotézisünk, mely szerint az olyan egyetemi/főiskolai oktató ismerete, akivel sportról, egészséges életmódról lehet beszélgetni, a sportoló hallgatótársak, illetve az intézményi sportolási lehetőségek minél gyakoribb használata és az ezekkel való elégedettség mint az intézményi sportmiliő dimenziói pozitívan befolyásolják a spor-tolás gyakoriságát a társadalmi, habituális és spotszocializációs háttér hatásának kiszűrése után is, részben igazolódott. A sportinfrastruktúra használata és a sportoló hallgatótárs pozitív hatása egyértelműen igazolódott, míg az oktatók szerepe feltéte-lezéseinkkel ellentétes eredményt hozott, a sportolási lehetőségekkel való elégedett-ségnek pedig nincs hatása. A relatív anyagi helyzet, a habitus, és a sportszocializációs tényezők befolyásoló ereje az intézményi sportmiliő mellett is érvényesül.
Mint azt korábban is láttuk, itt is a belső, identifikált szabályozásnak van a legna-gyobb befolyásoló ereje mind a ritkán, mind a rendszeres sportolók közé kerülésben:
előbbi esetben majdnem négyszer (Exp. B=3,893), utóbbi esetében tizenkétszer (Exp.
B=12,430) nagyobb az esély. A rendszeres sportolás esélyét 58,6%-kal csökkenti az amotivációs és külső motivációs szabályozás, míg a bevetített szabályozás 64,6%-kal a rendszeres és 37,9%-kal a ritkán sportolást, így harmadik hipotézisünk, mely így hang-zott: az intézményi sportmiliő mellett a sportolás magatartás-szabályozása mint indi-viduális tényező típusai közül a belső szabályozás növeli, a külső, amotivációs és beve-tített szabályozás pedig csökkenti a sportolás gyakoriságát, igazolódott.
A relatív anyagi helyzet hatását még az individuális tényezők sem voltak képesek felülírni a romániai almintában, a regressziós modellünk mutatja, mi állhat ennek hátterében: az, hogy az átlagosnál valamivel rosszabb anyagi helyzetűeknek mintegy ötször nagyobb az esélyük a rendszeresen sportoló hallgatók közé kerülésre (Exp.
B=5,482). Érdemes lenne tudni, hogy vajon mennyire látják reálisan ezek a hallgatók saját anyagi helyzetűeket. Mint azt korábbi elemzéseink is mutatták, jelen esetben is igazolódott a férfiak előnye a rendszeres sportolásban: nekik 91,8%-kal nagyobb az esélyük. Más szocio-demográfiai tényezőknek nincs befolyásoló erejük az individuális tényezők bevonása után, ezek képesek felülírni az esetleges társadalmi hátrányokat, ugyanakkor azt is láthattuk korábbi elemzéseinkből, hogy a motivációs szabályozástí-pusok sem függetlenek a társadalmi háttértől. Míg a belső szabályozás inkább a ma-gasabb társadalmi státuszúakra jellemző, addig az amotivációs és külső szabályozás az alsó társadalmi csoportokból érkezőkre, a bevetített szabályozás pedig inkább a középosztályi hallgatók sajátossága. A logisztikus regressziós együtthatókat mindkét modellben az alábbi, 25. táblázat mutatja be.
25. táblázat. A demográfiai, szociokulturális, ökonómiai, habituális, szocializációs, individuális és az intézményi hatás háttérváltozóinak hatása a sportolás gyakoriságára (logisztikus regressziós
együttha-tók). Forrás: PERSIST 2019 (N=1506) Ritkán sportol
(Exp. B) Rendszeresen sportol (Exp. B)
Nem 1,444 1,918***
Magyarország 0,900 0,476
Románia 0,828 0,501
Ukrajna 1,130 0,939
Szlovákia 1,900 1,214
Anya iskolai végzettsége középfokú 0,944 1,304
Anya iskolai végzettsége felsőfokú 1,375 1,723
Apa iskolai végzettsége középfokú 1,115 0,992
Apa iskolai végzettsége felsőfokú 1,048 0,952
Lakóhely településtípusa 14 éves korban főváros 0,737 0,544
Lakóhely településtípusa 14 éves korban megyeszékhely,
megyei jogú város 0,676 0,853
Lakóhely településtípusa 14 éves korban kisváros 0,859 1,233
Apa dolgozik 0,969 1,079
Anya dolgozik 0,017 1,414
Objektív anyagi helyzet átlag feletti 1,374 1,307
Szubjektív anyagi helyzet átlag feletti 0,931 1,388
Relatív anyagi helyzet sokkal rosszabb, mint az átlagos 0,563 2,439 Relatív anyagi helyzet valamivel rosszabb, mint az átlagos 2,068 5,482***
Relatív anyagi helyzet átlagos 1,238 1,688
Relatív anyagi helyzet valamivel jobb, mint az átlagos 1,116 1,876
Közösség- és szórakozásorientált habitus 1,887*** 1,283
Művelődő és kultúrafogyasztó habitus 1,606* 1,545
Közös sportprogramok a szülőkkel (inkább nem jellemző) 1,241 1,055 Közös sportprogramok a szülőkkel (inkább jellemző) 2,292*** 1,221 Közös sportprogramok a szülőkkel (teljes mértékben
jellemző) 1,814* 1,574
Van sportoló barátja 1,215 2,435***
Egyetemi sportinfrastruktúra használata (ritkán) 2,307*** 1,705*
Egyetemi sportinfrastruktúra használata (rendszeresen) 1,264 4,240***
Egyetemi sportprogramok látogatása (ritkán) 1,388 1,028
Egyetemi sportprogramok látogatása (rendszeresen) 0,413 1,350 Van egy olyan oktatója, akivel sportról tud beszélgetni 0,808 1,118 Van több olyan oktatója, akivel sportról tud beszélgetni 0,431* 0,461*
Van sportoló hallgatótársa 0,694** 1,998***
Az intézményi sportolás lehetőségekkel való elégedettség
átlag feletti 0,995 1,052
Belső, identifikált szabályozás átlag feletti 3,892*** 12,430***
Amotivációs és külső motivációs szabályozás átlag feletti 0,796 0,414***
Bevetített szabályozás átlag feletti 0,621** 0,354***
***p≤0,001, **p≤0,01, *p≤0,05. Nagelkerke R 0,485. Referenciakategóriák: nő; Szerbia; apa–anya vég-zettsége általános iskola; falu; apa–anya nem dolgozik; átlag alatti objektív és szubjektív anyagi helyzet;
a relatív anyagi helyzet sokkal jobb, mint az átlagos; magányos, passzív habituscsoport; nincs sportoló barátja; soha nem szerveztek közös sportprogramokat a szülőkkel; nincs olyan oktatója, akivel sportról tudna beszélgetni; nincs sportoló hallgatótársa; soha nem használta az egyetemi sportinfrastruktúrát;
soha nem vett részt egyetemi sportrendezvényen, programon, eseményen; átlag alatt elégedett az in-tézményi sportolási lehetőségekkel; átlag alatt jellemző rá a belső, identifikált, az amotivációs és külső motivációs, valamint a bevetített szabályozás.
AZ INTÉZMÉNYI SPORTMILIŐ JELLEMZŐI HAZAI ÉS HATÁRON TÚLI