A sportmédia bulvárosodása

Az 1970-es években, a Magyar Televízióban sugárzott műkorcsolyaversenyek adásai alkalmával Vitray Tamás az akkoriban egyedülálló sportközvetítéseivel úttörőnek számított. Amellett, hogy a versenyekről tudósított, számos más érdekes információt is megosztott a nézőkkel, mint például, hogy kivel mi történt aznap a helyszínen, vagy éppen mi az aktuális divat a korcsolyában. Ezek a beszámolók a későbbi bulvárműfaj előzményeinek is tekinthetők a hazai sportmédiában (Antalóczy és Kálmán 2005).

A globalizációnak és a rendszerváltásnak köszönhetően (Gulyás 2000), a kilencvenes évek elején, a fogyasztói társadalom kialakulásának hatására egy régi-új műfaj jelent meg Magyarországon a média világában: a bulvár, amely akkoriban egy rést töltött be a piacon, és amelyre a fogyasztók nagy érdeklődéssel reagáltak. Juhász (2005) megfogalmazásában a tabloid mint új műfaj tömegesen meghozta az olvasási kedvet a társadalom tagjaiban. Maga a bulvár mint jelenség, azaz az olvasók szórakoztatása, bizonyos időszakokban már jelen volt a rendszerváltás előtt is Magyarországon, de egészen más formában, mint ahogy az újra megjelent a piacon az 1990-es években. Hazánkban az első bulvárlap Az Este volt, amelyet 1886-ban adtak ki először (Andok 2013). „A sztárság fogalma, mely már az 1930-as évektől jelen volt a sporttal kapcsolatos témákban, a 20. század végére rendkívül megerősödött” (Andok 2013: 116). A sztárság fogalmának megerősödése összefügg a bulvár mint régi-új piaci műfaj kiemelkedő szerepével. A szórakoztatás mindig is jelen volt a média világában, azonban az újságírás az elmúlt néhány évtizedben vált igazán nagy üzleti vállalkozássá (Folkert és Lacy 2004). A bulvár megjelenése átformálta a fogyasztói szokásokat:

„Ellentétes folyamat indult el a lappiacon: míg a közéleti, politikai lapok példányszáma csökkent, közben a tabloid a fénykorát élte” (Gyuricza 2012: 294). A rendszerváltás után megjelenő új szegmenshez köthető napilapok közül legjobban az 1994-ben alapított Blikk teljesített. „Az akkori bulvár-napilap piacra ötödikként lépett be, majd a bulvárpiacot kinőve nemcsak eredeti szegmensében lett piacvezető, hanem a teljes magyar napilap piac legnagyobb szereplőjévé vált” (Ringier 2013). Az utóbbi években példányszám-növekedést szinte csak a bulvárszegmenshez tartozó napilapok tudtak produkálni Magyarországon, amely lapoknak elsődleges célja a figyelemfelkeltés, a szórakoztatás és a fogyasztói igények maximális kiszolgálása. Minden olyan médiatermék, amely nem integrálta a bulvárműfaj – legalább egyes – elemeit, veszített olvasóközönségéből. A tabloidmédia térnyerése egyre jobban kiszorítja a minőségi nyilvános kommunikációt, az egyre gyakoribb bulvárelemek használata pedig kevert műfajokat generál (Szécsi 2008). Ennek az átstrukturált piaci helyzetnek köszönhetően, a nagyobb fogyasztói közönség elérése érdekében, az addig bulvárhírekkel egyáltalán nem foglalkozó napilapok is elkezdtek az addig megszokott rutin mellett tipikusan a bulvárműfajjal kapcsolatba hozható szenzációs jellegű, figyelmet felkeltő híreket közölni. Egy példát említve: ennek a piaci változásnak a következtében tradicionális sportnapilapunk, a Nemzeti Sport is egyre több bulvárosabb jellegű cikket kezdett közölni hasábjain, adott esetben címlapon is, illetve az online felületén néhány évvel ezelőtt kifejezetten erre a célra jött létre, a könnyedebb, bulvár tartalmú cikkek számára a sportszelep.hu (Kovács és Dóczi 2015). A 2000-es évekre a stabil lapok mellett, mint például a Nemzeti Sport, csak a bulvártémájú új lapoknak volt létjogosultságuk betörni a piacra (Juhász 2005).

A bulvárműfaj egyik fontos sajátossága, hogy sztárokat kreál, illetve a már közismert emberek életének addig ismeretlen részeibe „avatja be” az olvasókat, nézőket.

A sztárkultusz a jelenkor sportolóit sem hagyja érintetlenül, sőt ők váltak ennek egyik legfontosabb célpontjává, hiszen a média tartja fent és erősíti a sztárok ismertségét, s mindeközben kihasználja a sportolók hármas szerepét, úgymint: versenyzők, ünnepelt csillagok és érdekes személyek. Ezen funkciók betöltése által tartható fenn meg a közönség figyelme (Whannel 1992). A sztárok elsősorban a fiatalokat ragadják magukkal. Egy-egy emlékezetes egyéniség hosszú időre képes hagyományos nemzeti

sporttá tenni azt a sportágat, amelyben győzelmeit aratta (Urbán 1997; Zadraznik és Topic 2013).

A tabloidizáció hatása az új digitális technikák bevonásával, hogy a közönség interaktívvá vált, tehát bevonódott a nyilvános kommunikációba (Szécsi 2008). A folyamatban szintén érdekes, hogy a piaci alapon működő média – ugyan figyelembe veszi a fogyasztók visszajelzéseit – a műsorfelépítés professzionalizmusának köszönhetően adott esetben meggyőzni is próbálja a közönséget (Kolosi 2005).

A hazai bulvárlapok indulásuktól kezdve napjainkig is tartalmaznak sportrovatot. Természetesen ezeknek a szekcióknak a sporthírösszetétele eltér a hagyományos sportrovatok közlési módjától. A kiugró eredmények közlése akár itt is megjelenhet, de a legfőbb szempont az érdekes hírek generálása, ezáltal az olvasók érdeklődésének a felkeltése. Itt is érvényes az a szemlélet, hogy szubjektív elbírálás alapján a sport szempontjából talán fontosabb híreket sokszor az érdekesebb, figyelemfelkeltőbb hírek váltják fel. Ennek az új műfajnak köszönhetően lehetséges az, hogy a sportágak és azon belül is az élsportolók olyan oldalukról is megmutassák magukat, ahogy az általános sporthírekben nem lenne lehetséges (Kovács és Dóczi 2015). Tehát a média tudatos és megfelelő használatával a sportoló státusza megemelkedhet a bulvárműfajnak köszönhetően. Természetesen ez a folyamat fordítva is megtörténhet, azaz egy sportoló deviáns viselkedése miatt veszíthet népszerűségéből a tabloidműfaj közlési struktúrája miatt. A deviancia megjelenése esetenként elkerülhetetlen, és az emóciók kimutatása miatt még érdekes is lehet a szurkolók számára (Gál 2015). A sportolók sok esetben félnek kimutatni az igazi érzéseiket, legfőképpen ha számukra kellemetlen témában kell megnyilvánulniuk a szurkolók előtt.

Waymer és Bradley (2010) tanulmányában szó esik arról, hogy a média munkatársai szeretnék, hogy a sportolók jobban kimutassák nyilvánosan az érzelmeiket, és amíg ez nem történik meg, olyan, mintha álarc lenne mind a riporteren, mind pedig az élsportolón. Ahhoz, hogy ez az átalakulás megtörténjen, a média munkatársainak bizalmat kell szerezni a sportolókkal szemben, ami napjainkban nagy kihívás a hírverseny és teljesítményorientáltság miatt.

Elgondolkodtató, és kutatásom bemutatása során később részletesen is ki fogok térni rá, hogy az élsportolók mennyire tekintenek lehetőségként vagy inkább kötelező megfelelésként a médiában való jelenlétükre. Illetve arra is, hogyan tekintenek a

médiában végbemenő változásokra és a bulvárműfaj előtérbe kerülésére. Ha egy sportoló megnyer egy nagy világversenyt vagy valamilyen rekordot megdönt, az mindenképpen kiemelt hírnek számít, ugyanakkor a sportolók médiában való megjelenése már nem kizárólag azzal függ össze, hogy éppen milyen eredményeket érnek el (Kovács és Dóczi 2015). Megvizsgálva a többi tényezőt, észlelhetjük, hogy hírértéknövelő szerepe korántsem csak a rekordoknak és az aranyérem megszerzésének van. „A média a következő tényezőket emeli ki általában sportközvetítések közben:

kiemelkedő teljesítmény által elért sikerek, önkontroll, versengés, csapatmunka, küzdés, szabályok betartása, hatékony tervezés” (Coakley 2015: 411). Ezek a tényezők deviáns viselkedéstől mentesen, ideális esetben pozitív példaként kerülnek előtérbe, azonban a már korábban felsorolt hírértéket növelő tényezők közül bármelyik előtérbe kerülhet, akár még a kiváló sporteredmény hírértékét is felülmúlva, az adott szituáció függvényében.

1.2.5. A sport szervezeti hátterének és az olimpikonok környezetének