A régi és új kommunikációs modell bemutatása

Az elmúlt 25 évben a föld lakossága majdnem megduplázódott. Ezzel párhuzamosan az analfabetizmus csökkent, aminek következtében a fogyasztói társadalom tagjainak száma radikálisan megemelkedett, s mindeközben a technológia folyamatosan fejlődött (Rolington 2013). Ebben az új kommunikációs forradalomban az újmédia megjelenésének, azaz a digitalizált fejlődésnek nagy hatása lett a média működésére. Onwumechili (2018) megfogalmazásában az újmédia lehetőséget ad arra, hogy a tartalmak országhatárokon átívelve bárhová eljussanak a fogyasztókhoz. A digitális média részévé vált életünknek, és megváltoztatta mindennapjainkat, új lehetőségeket mutatott be számunkra. A kérdés az, hogy mi változott, és az is, hogy hogyan (Andok 2016).

Kezdetekben a kommunikáció egyirányú folyamat volt, ahol a tartalmakat kizárólag a média munkatársai szerkesztették meg, és ők is hozták azokat nyilvánosságra. Napjainkra, a digitális médiának köszönhetően, ez a folyamat kétirányúvá vált, ami lehetőséget teremtett a közönség számára nyilvános visszajelzések adására, a tartalmak formálására, illetve közlésére is (Beech és Chadwick 2007, Newman és mtsai 2013, Coech 2017). A hagyományos kommunikációs modell által meghatározott időszakban sokkal kevesebb médiafelület és tartalom állt rendelkezésre, mint napjainkban, ezért annak idején a hírverseny sem volt olyan intenzív. A tradicionális modell tekintetében a médiában dolgozó szakemberek kapuőrszerepben

voltak, hiszen kizárólag nekik volt döntésük arról (Gaenssle és Budzinski 2020), hogy melyik legyen az a hír, ki legyen az a sportoló, vagy éppen melyik legyen az a sportesemény, ami médianyilvánosságot kaphat, a közönség visszajelzése pedig jellemzően nem volt mértékadó. Az újságírók kapuőr- – és ezáltal monopol – szerepét a digitális média teljesen átalakította. Mivel napjainkban az internetalapú média, ezen belül is a közösségi média rendkívüli módon megkönnyíti a nyilvános kommunikációt bárki számára, aminek pedig az a következménye, hogy az újságírók soha nem látott hírversenybe kényszerülnek, a hírek feletti monopolhatalmuk pedig megszűnt (Lowes és Robillard 2018).

Az új kommunikációs modell térnyerésével, és az egyre erősebb piaci alapon való gondolkodásnak köszönhetően számtalan digitális médiafelület jelent meg a piacon (1.ábra). „Kezdetekben a tömegkommunikáció döntő módon egyirányú folyamat volt, amelyben a tartalmat a professzionális kommunikátorok szabták meg: mára kétirányú folyamattá vált, amely tág lehetőséget kínál a nagyközönségnek a visszacsatolásra, és így a tartalom befolyásolására” (Bajomi-Lázár 2008: 55). Az 1990-es évek közepén, a digitális média megjelenésekor a médiában dolgozó szakembereknek is idő kellett ahhoz, hogy adoptálják ezeket a rendkívüli változásokat (Shultz és Arke 2016).

Kezdetben a hagyományos média használatához szokott szakemberek sem tudták azonnal megfelelően kezelni az internet megjelenését (Kian és mtsai 2019). Ezt az új műfajt mindenkinek adoptálni és tanulni kellett. A különböző hagyományos médiumoknak „a saját weboldaluk létrehozásával alkalmazkodniuk kellett az Internethez, míg a legalkalmazkodóbbak arra ösztönözték munkatársaikat, hogy integrálják az online és a nyomtatott újságírást” (Briggs és Burke 2009: 364). A World Wide Web (Web 1.0) 1993 óta elérhető a nagyközönség számára. A Web 2.0 a XXI.

század elején mutatkozott be, ahol a közönségnek már lehetősége lett nyilvános interakciókra és megosztott tartalmak közlésére is (Donelan és mtsai 2010). Az idősebb újságírói generációnak nehezebb volt adaptálódni ehhez a változáshoz, így sokan közülük azon igyekeztek, hogy minél több szegmensét megtartsák a régimódi újságírásnak. Ezzel szemben a fiatalabb újságírói generáció sokkal könnyebben alkalmazkodott a digitális média által okozott változásokhoz, és gördülékenyebben illeszkedett a közösségi média világába is (Shultz és Sheffer 2010). A digitális média használatában számos lehetőség rejlik, mint például a gyorsaság, vagy a rugalmasság a

hírek közlésére nézve. Ugyanakkor szép számban lehet kihívásokkal is találkozni ebben az új helyzetben, hiszen a források hitelességének ellenőrzése vagy az exkluzív hírek közlése számos nehézséget rejt magában (Nölleke és mtsai 2017). A média munkatársainak elsődleges célja a régi és az új kommunikációs modell tekintetében is az igazság közlése kell hogy legyen (Kovach és Rosenstiel 2014), azonban a figyelem felhívása, vagy nem megfelelő forrás használata miatt előfordul, hogy a közölt hír tartalma félreérthető vagy valótlan elemeket tartalmaz.

1. ábra. A tradicionális és az új kommunikációs modell jellemzői

Az ábra a tradicionális és az új kommunikációs modell jellemzőit mutatja be, a hírek jellege és jelentősége, illetve a hírforrások szempontjából.

A XXI. század elején, a közösségi média megjelenésével még inkább domináns jelenségnek mondható a média kétirányú folyamattá válása, azaz az interaktív nyilvános kommunikáció egyértelműen meghatározó trenddé vált. A közösségi oldalak teljesen átvették a hatalmat a médiában dolgozó kapuőröktől, mind a tartalmak közlése, mind a sztárok kreálása tekintetében (Gaenssle és Budzinski 2020).

Specifikusan a sportmédiát vizsgálva a régi szemlélettől eltérően, az új

elsősorban annak köszönhető, hogy a szurkolóknak, a fogyasztói társadalom résztvevőiként, egyre nagyobb lehetőségük lett arra, hogy szabadon megválaszthassák, milyen sporttal kapcsolatos hírekre, eseményekre kíváncsiak. A digitális média elterjedése nem változtatta meg a sport természetét, azonban a piaci alapon működő szemlélet bizonyos elemeit előtérbe hozta a nyilvánosság felé, hiszen a közösségi média egy szélesebb körűen kiterjedő gazdasági és szociális platformot teremtett meg (Dart 2012). A globalizáció kontextusában a digitális média megjelenése könnyen lehetővé tette azt a szurkolók számára, hogy bármikor azonnali visszajelzést adjanak a médiának, így a megváltozott fogyasztói szokások miatt, véleményük által maga a közönség is képes lett arra, hogy aktív befogadóként (Fehér 2016) formálja a tartalmakat.

1.2.8.2. Szemléletváltás az élsportolók és a média munkatársainak