Solomon analízise

Norman Solomon 2011-ben megjelent The Evolution of Talmudic reasoning című cikkében a binján ávot a kál váchómerből vezeti le, ezért szükségesnek vélem röviden ismertetni ezzel kapcsolatos elképzelését.³⁸⁷

A Num 12:14-ben Miriám büntetésével kapcsolatban a következőt olvassuk:

Hátha atyja köpött volna az arcába, nem szégyellné-e magát hét napig?

Zárassék el hét napra a táboron kívül és azután fogadtassék be.

al{ïh] h'yn<ëp'B. ‘qr:y" qroÜy" ‘h'ybi’a'w> hv,ªmo-la, hw"÷hy> rm,aYO“w:

rx:ßa;w> hn<ëx]M;l;( #Wxåmi ‘~ymiy" t[;Ûb.vi rgEùS'Ti ~ymi_y" t[;äb.vi ~leÞK'ti

`@sE)a'Te

A tánáchi versre reflektálva a rabbik a bBK 25a-ban megállapítják, hogy a kál váhómer nem eredményezhet erősebb büntetést annál, mint ami a precedensben van.

Az érvelés a kisebb eset ratio decidendijének − azaz a döntés mögött meghúzódó jogelvnek − az azonosításától függ, mely ez esetben: „sérteni egy tekintélyes embert”

volna. Az érvelés logikai struktúrája a következő:

S = a szituáció (Miriám rágalmazta Mózest)

S az f1…fn tulajdonságok összessége. Tudjuk, hogy ezen tulajdonságok egyike (vagy azoknak egy bizonyos kombinációja), fx, amely büntetést érdemel B.

(fx ∈ S).(fx⊃B)

Itt viszont nem tudunk megadni fx-hez vagy B-hez egy határozott értéket.

Bizonyítékként tehát az ismert esetet hozzuk: a lány megsértette apját – hét napig tartó megszégyenítés a büntetése. Az ismert esetből pedig azt kell megtudni, hogy jellemzői közül melyik az a ratio decidendi, amelyik alapján egyik esetet ráilleszthetjük a másikra. Legyen fp = „sérteni egy tekintélyes személyt”. Tekintetbe véve, hogy S jelzi azt, hogy egyik jellegzetessége „sérteni egy tekintélyes személyt”, azaz fp∈ S, levonhatjuk a konklúziót, hogy fx ≡ fp. Mivel fx ⊃ B és fx∈ S ki tudjuk jelölni B értékét, amely „hét napig tartó megszégyenítés”.

Ez az eredmény azt mutatja, hogy a kál váchómer csak felületesen nézve a minori ad majus érvelés. Logikai szempontból a kérdés eldöntése csak a major és a minor

386 Bővebben lásd a Zárszót.

387 Solomon, 20. o.

10.13146/OR-ZSE.2012.004

127

esetek közös tényezőjének kinyilvánításától függ, a kisebb-nagyobb megkülönböztetés logikailag irreleváns, egyszerűen retorikai kifejezés. Ha ez a meglátás helyes – mondja Solomon –, akkor a kál váchómer nem más, mint a binján áv szabálynak egy speciális esete.

Solomon a binján áv szabályt úgy határozza meg,³⁸⁸ mint ami egy vagy több szövegből kiemel egy prototípust, ami modellül szolgál a ratio decidendi tulajdonságában. Cikkében a 11., szülők átkozásával kapcsolatos példánkat citálja. A szövegben explicite nem található meg a szülők átkozásának tiltása – ami a rabbik szerint szükségszerű, ha egyszer ezzel kapcsolatos büntetésről olvashatunk −, tehát binján áv segítségével egy explicit analóg esetből következtetnek.

A közös jelleg ez esetben „a te néped” lesz. Az érvelés logikai struktúrája hasonlít a fenti kál váchómerhez:

S1 = szituáció (X átkozza apját) S1 = f1…fn tulajdonságok összessége.

Azt szeretnénk tudni, hogy f1…fn tulajdonságok összessége magában foglal-e egy bizonyos fx-et, ami X felelősségére vonatkozik egy V figyelmeztetésre nézve. Három esetünk van:

F = fejedelem Sk = siket B = bíra

F, Sk és B ki van téve V-nek, birtokolják tehát f_x tulajdonságot.

Ez után részletezzük F, Sk és B releváns jellegzetességeit, vagyis azokat az elemeket, amelyek F, Sk és B halmazok elemei:

f₁ = felemelt státusz

f₂ = engedelmesség a törvénynek f₃ = ne lázadj ellene

f₄ = alacsony státusz f₅ = a te néped

V – vagyis a figyelmeztetés – egy vagy több jellegzetességből következik.

(f₁.f₃.f₅)∈ F

388 Elemzés Solomon, 21−22 o. alapján.

10.13146/OR-ZSE.2012.004

128 (f1.f2.f5)∈ B

(f₄.f₅)∈ Sk

Csak egyetlen olyan tulajdonság vagy tulajdonság-kombináció van, amely mindegyikben közös: f5. Tehát következtethetünk arra, hogy fx = f5. Mivel fx ∈ S és f_x⊃ V, levonhatjuk a konklúziót, hogy S1 ⊃ V.

Solomon a binján ávot a kál váchómerhez hasonlóan a ratio decidendi érvelés egy fajtájaként fogja fel. Vagyis ez azt jelentené, hogy a rabbik megkeresik, hogy mi egy törvény mögött lévő döntésnek az oka, majd kimutatják, hogy ugyanaz az ok működik az általunk aktuálisan vizsgált esetben, s ez által igazolják a törvény működését. A konklúzió mindig egy x-hez rendelt értékkel van jelölve, amelyben az elégséges igazolás formulája a következő:

∃fx (f_x⊃ H)

Vagyis csak a vizsgált esetben lévő x tulajdonság vezet el minket (≡) H-hoz, vagyis a kérdéses háláchához.

A megelőző két elmélethez hasonlóan Solomon is a közös tulajdonságok terén igyekszik megragadni a kérdést, azonban a közös tulajdonság mibenlétét az okság mentén határozza meg, mint ahogy a következő két elmélet is. A hozott példát nem veszi kritika alá, illetve cikkének bevezetőjében lefektetett formulákkal³⁸⁹ kapcsolatban annyit megjegyezhetünk, hogy fenti levezetése helyes, s nem igényel kritikát abban az esetben, ha A – azaz az Írott Tóra elemei – és B – azaz a rabbinikus hagyomány, a Szóbeli Tan – elemei között a hermeneutikai elvek csupán bijektív leképezéseket hoznak létre. Ebben az esetben ugyanis majdhogynem lényegtelen, hogy mit „mond” a Tóra, hogy mit jelentenek valójában annak törvényei, a feladat csupán az, hogy valamely szóból, apró jelből valamiféle extenzionális „logika”

segítségével B halmazban lévő elememhez találjak legalább egyet A-ban. A rabbik dolga tehát a kölcsönösen egyértelmű megfeleltetés B-ben található véges, de az új életszituációk miatt folyton új módon alkalmazható – így végtelen számú – élethelyzetből, azokra felállított háláchákból az A-ban található véges mennyiségű betűvel leírt, végtelen módon interpretálható elemekre. Egy B-beli elem csak egy

389 Solomon, 11−13. o.

10.13146/OR-ZSE.2012.004

129

beli elemmel állítható párba, ha úgy tűnik, hogy A két eleme megegyezik – ti. ismétel valamit a szöveg – a két eset nem ugyanarra, hanem valami különbözőre vonatkozik.

Ha a talmudi érvelésekben valóban a fent leírt módon véghezvitt bijekcióról van szó, akkor az A-ban található elem csupán emlékeztet – időnként meglehetősen tekervényes módon – egy a B-ben lévő elemre, vagyis nem valódi levezetésről, hanem a Szóbeli Tanhoz való Tánách-béli támasz kereséséről, tehát ászmáchtáról van szó.