Három szóba jöhető tropus: szinekdoché, metonímia vagy metafora

„Metafora a szó más jelentésre való áttétele, mégpedig vagy a nemről a fajra, vagy a fajról a nemre, vagy a fajról a fajra, vagy pedig analógia alpján.”⁵⁵⁷ – mondja Arisztotelész.

Eme kijelentés alapján tehát mind a metonímia mind a szinekdoché a metafora egy-egy fajtájának tekinthető. A hagyományos elmélet a metaforát a tropusok (szóképek) közé sorolja, Arisztotelészen túllépve pedig a római retorikák a tropusoknak négy fajtáját állapítják meg:

metafora, metonímia, szinekdoché és irónia. Az alábbi táblázat a hagyományos felosztást tartalmazza:⁵⁵⁸

556 Kelemen János Du Marsaisra és Vicora hivatkozik (18. sz.). Utóbbi a metaforát a nyelv alapvető tulajdonságának tartotta, mint ahogy Rousseau és Herder is. Kelemen János: Bevezető előadás a Metafora, trópusok, jelentés c. konferenciához. In: Világosság, 2006/8−9−10, 5−7. o., 5. o.

557 Arisztotelész: Poétika. (Ford.: Sarkady János) In: Arisztotelész: Poétika, Kategóriák, Hermeneutika. Kossuth, Bp., 1997., 7−59. o., 57b, 42. o.

558 Szikszainé Nagy Irma: Stilisztika. Trezor, Bp., 1994., 110. o. Ezzel a felosztással szemben számos más elképzelés is létezik. Nysenholc szerint például a metafora hasonlóságon, a metonímia érintkezésen, a szünekdokhé pedig hasonlóságon és érintkezésen alapul. Nerlich, Brigitte: Synecdoche: A trope, a whole trope, and nothing but a trope? In: Burkhardt, Armin – Nerlich, Brigitte (ed.): Tropical Truth(s): The Epistemology of Metaphor and Other Tropes. De Gruyter, Berlin/New York, 2010., 297-319. o., 308. o.

10.13146/OR-ZSE.2012.004

179

Metafora Szinesztézia Metonímia Hasonlat

Megszemélyesítés Szimbólum Szinekdoché szinekdoché. A metafora (átvitel) a legegyszerűbb definíció szerint nem más, mint rövidített hasonlat, egy dologra egy másik dologgal referálunk valamiféle analógia alapján (pl. „Júlia a nap.” – hangzik Rómeó szájából). A metonímia (névcsere) a hagyományos elképzelés szerint nem hasonlóságon, hanem fogalmak érintkezésén alapul: mikor két fogalom jelentésmezeje érintkezik egymással, asszociatív erejénél fogva a két dolog egymásra (is) vonatkozik, tulajdonképpen az egyik nevet átvisszük a vele érintkező jelentésmezőre, és annak értelmében használjuk (pl. „Erről beszél az egész város.”– ti. a város lakosai).⁵⁵⁹ A szinekdoché (együttértés) a tradícionális elmélet szerint a metonímia egy alfaja, az érintkezés a nem és a fajta felcserélésén alapul: használatakor megváltozik egy szó jelentésének terjedelme (pl.

„Hogy szuperál a gép?” – nem megnevezése a faj, pl. a számítógép helyett).⁵⁶⁰ Az

„együttértés” kifejezés a logikai bennefoglalás viszonyára utal, általában valamiféle rész áll az egész helyett (pars pro toto) vagy fordítva (totum pro parte).⁵⁶¹ Többek szerint a metonímia az intenzionalitás mentén mozog, míg a szinekdoché az extenzionalitást aknázza ki.⁵⁶² Stilisztikai szempontból fő funkciójukat tekintve a metaforát a költői nyelv, a metonímiát a köznyelv, míg a szünekdochét a hivatalos nyelv választékosságot kifejező karakterjegyének szokás tekinteni.⁵⁶³ A metaforaelmélészek szerint a nem-faj szinekdoché eleve az emberi élet és nyelv része. Fogalmi szinten a dolgok kategóriáinak rendjét, míg a nyelv strukturális szintjén a szemantikai relációkat aknázza ki, a kommunikációt tekintve pedig rendet teremt a

559 Szikszainé, 125. o. Bővebben: Alakzatlexikon. A retorikai és stilisztikai alakzatok kézikönyve. (Főszerk.:

Szathmáry István), Tinta, 2008. „Metonímia”

560 Szikszainé, 126. o.

561 Alakzatlexikon, „Szinekdoché”

562 Pl. Nysenholc szerint, lásd: Nerlich, 309. o., továbbá Esnault szerint is így van, aki azt mondja, hogy ez azért van így, mert a szünekdokhé a jelenségeket osztályozásuk szerint, míg a metonímia működésük közben vizsgálja. Idézi: Nerlich, Brigitte – Clarke, David D.: Synecdoche as a cognitive and communicative strategy. In:

Andreas – Koch, Peter (ed.): Historical Semantics and Cognition Blank. Mouton de Gruyter, Berlin, 1999., 197–

213. o., 210. o.

563 Nerlich – Clarke, 209. o.

10.13146/OR-ZSE.2012.004

180

szövegben.⁵⁶⁴ A modernkori kutatók közül Todorov és liège-i csoport véleménye szerint a metafora és a metonímia nem más, mint kettős szinekdoché, csak fordított értelemben.⁵⁶⁵

A rövid összefoglalásból is érzékelhető az a bizonytalanság, amely a történelem folyamán megjelent megszámlálhatatlan mennyiségű tanulmányban, könyvben újra és újra felbukkan, jelesül az, hogy nagyon nehéz megállapítani a pontos kapcsolatot, viszonyt a metafora, metonímia, és szinekdoché között.⁵⁶⁶ A kérdést nem kívánom eldönteni, az alábbiakban viszont röviden – mivel szűken vett tárgyunk ezt kívánja – a szinekdoché különböző fajtáit ismertetem, majd pedig általánosságban a jelenséggel kapcsolatos hagyományos és modern metaforaelméleti kérdésekkel fogok foglalkozni, hiszen a szó szerinti jelentés – metaforikus jelentés, a kijelentések igazsága az, ami minket a rabbinikus írásmagyarázat kapcsán igazán érdekel. A szinekdoché hagyományos, egyszerű felosztása tehát a következő:⁵⁶⁷

1. rész az egész helyett, vagy fordítva (pl. „Nincs itt egy lélek sem.” − ti. ember);

2. faj a nem helyett, vagy fordítva („Felkelt a tányér mellől.” − ti. abbahagyta az étkezést – ez pars pro toto szinekdochénak is tekinthető);

3. egyes számot használ többes szám helyett („Lehetne dolgosabb is a magyar.” − ti. a magyar emberek).

Rabbinikus példáink között tulajdonképpen mindhárom fő kategória előfordul. A binján áv tehát szűken véve szinekdochét, azaz a metonímia egy alfaját feloldó szabály, s abban az értelemben, hogy a leírt, olvasott szón, mondaton valami mást, de legalábbis valami többet (is) értek, a metaforaelmélet keretein belül tárgyalandó. Az alábbiakban a különböző elméletekben a következő kérdésekre keresem a választ: (1) Milyen természetű a

„metaforikus jelentés”? Szó szerinti, valamiféle átvitt értelem, vagy a kontextusból kibomló pragmatikus jelentés?; (2) Milyen természetű a metaforikus igazság? Mikor igaz a mondatom, ha szó szerint értem, vagy ha nem, vagy mindkét esetben?; (3) Hogyan működnek a metaforák? Érintkezés, avagy hasonlóság alapján? S mi alapján állapítom meg a kategóriákat, rangsorolom a hasonló vagy a már éppen különböző tulajdonságokat? (4) Mi értelme van a metaforák használatának? Nem lenne egyszerűbb „világosan” és „egyértelműen” beszélni?, de (5) „Lefordíthatók-e” egyáltalán a metaforák szó szerinti kifejezésekre?

564 Nerlich – Clarke, 209. o.

565 Kelemen: Bevezetés…, 5−6. o. Todorov és a μ-csoport a rész-egész szinekdochét megkülönböztették a faj-nem szinekdochétól és partonomiának vagy meronomiának nevezték el. Mostanában egyébnként a rész-egész felcserélését metonímiának, míg a nem-faj felcserélését szinkedochénak nevezeik. Nerlich – Clarke, 200. o.

566 A problémakörről bővebben lásd: Alakzatlexikon. „Szinekdoché”, „Metonímia”, „Metafora” szócikkek.

567 Szikszainé, 126−127. o., Zsuffa Zoltánné: Gyakorlati magyar nyelvtan. Panem−Akkord, Bp., 1996., 314−305. o., Alakzatlexikon: „Szinekdoché”. Egy részletesebb felosztást láss: Kövecses Zoltán: A metafora.

Gyakorati bevezetés a kognitív metaforaelméletbe. Typotex, Bp., 2005., 156−157. o.

10.13146/OR-ZSE.2012.004

181