Misna:
(1) Sáskák (chágáv) közül: mindaz, aminek négy lába, négy szárnya és ízelt [ti.
szökkenő] lábaik vannak és a szárnyak befedik a test nagyobb részét [tiszták]. R.
Jószé mondja: és a sáska [chágáv] nevet viselik.
(1)
G’márá:
(2) Rabbijaink tanították: „ezeket ehetitek közülük: a sáskát” stb.312 (3) Árbé [sáska] − ez a góváj [vándorsáska],
312 Lev 11:21–23: „De ezt ehetitek: mindazon madárféle csuszó-mászó közül, mely négy lábon jár, azt, amelynek vannak szárai a lábai fölött, hogy szökdécseljen velük a földön; ezeket ehetitek közülük: a sáskát faja szerint, a szoleámot faja szerint, a chargólt faja szerint és a chágábot faja szerint. De minden madárféle csuszó-mászó, melynek négy lába van, undok az nektek.”
@A[êh' #r<v,ä ‘lKomi Wlêk.aTo) ‘hz<-ta, %a:Ü wyl'êg>r:l. l[;M;ämi ‘~yI[;’r"k. ÎAlÜÐ ¿al{À-rv,a] [B;_r>a;-l[; %lEßhoh;
`#r<a'(h'-l[; !hEßB' rTEïn:l.
Anëymil. hB,är>a;h'(-ta, WlkeêaTo ‘~h,me hL,aeÛ-ta, bg"ßx'h,-ta,w> WhnEëymil. lGOær>x;h;-ta,w> WhnE+ymil. ~['Þl.S'h;-ta,w>
`WhnE)ymil.
~yIl"+g>r: [B;är>a; Alß-rv,a] @A[êh' #r<v,ä ‘lkow>
`~k,(l' aWhß #q,v,î A fajták meghatározásában a különböző fordítások eltérnek. Pszeudó-Jónátán: 1. ybwg 2. !wvr 3. lwpn 4. bzrk (!wdn), Onkelosz: 1. bwg 2. !wvr 3. lgrx 4. Bgx, LXX: 1. brou/coj( 2. avtta,khj 3. avkri,j 4. ovfioma,chj. Magyarul:
(vándor)sáska, kopasz sáska, tücsök, szöcske az, ami felmerülhet, bár a azonosítás nagyon nehézkes. Rásí és a Herz kommentár is a 22-es vershez megjegyzi: mivel mi már nem vagyunk képesek megkülönböztetni e négy sáskafajt, ma már mindegyik fogyasztása tilos. (101. o.) A „neme szerint”-et a LXX úgy fordítja: „és ami hasonló hozzá” (kai. tau/ta fa,gesqe avpV auvtw/n to.n brou/con kai. ta. o[moia auvtw/| kai. to.n avtta,khn kai. ta. o[moia auvtw/| kai. th.n avkri,da kai. ta. o[moia auvth/| kai. to.n ovfioma,chn kai. ta. o[moia auvtw/|).
313 Ezeket a Soncino a következőképp azonosítja: vándorsáska, kopasz sáska, szöcske (green grasshopper) és tücsök. Ugyanígy fordítja: Tzvee Zahavy (The Talmud of Babylonia. An American Translation XXX.B: Tractate Hullin. Chapters 3−6. Brown Judaic Studies 254., Scholars Press, Atlanta, Georgia, 1993. A Zahavy-féle azonosítást tartalmazza ez a lista, azonban mivel fordításában nem következetes, a továbbiakban a héber nevekhez ragaszkodom a magyarban.
314 Zahavy: vine-hopper.
10.13146/OR-ZSE.2012.004
97
(10) „árbé” – ez a góváj, „faja szerint” – hogy magában foglalja a cippóret kerámimot.316
(11) Most csak azokat alapoztam meg, amik ebből jönnek [ti. csak a vándor-fajtákat], a kopaszokat nem, honnét tudom levezetni a kopaszokat [ti. azt, hogy a kopaszok is e rendelkezés tárgyát képezik]?
(12) A vers azt állítja „szolám” [kopasz sáska] – ez a nippól, „faja szerint”
magában foglalja az uskáfot [ami kopasz].
(13) Most csak azokat alapoztam meg [ezzel a szabállyal], amik ebből jönnek, azokat, amik [vándor-fajták és] nem kopaszok, vagy [nem vándor-fajták és]
kopaszok, és nincs farkuk, de honnét tudom levezetni a farokkal rendelkezőket?
(14) A vers azt állítja „chárgol” [tücsök] – ez a rásón, „faja szerint” magában foglalja a kárszefetet és a sáchlánitot[, és ezeknek van farkuk].
(15) Most csak azokat alapoztam meg, amik ebből jönnek, azokat, amik [vándor-fajták és] nem kopaszok, vagy [vándor-[vándor-fajták és] kopaszok, amiknek nincs farkuk, vagy van farkuk és nincs hosszú fejük, de honnét tudom levezetni a hosszú fejűeket?
(16) Azt mondtad, íme, le tudod vezetni binján ávval, a háromból.
(17) Az árbé jellegzetességei nem olyanok [minden tekintetben], mint a chárgólé.
És a chárgól jellegzetességei pedig nem olyanok [minden tekintetben], mint a árbéé.
És a kettő jellegzetességei nem olyanok [minden tekintetben], mint a szolámé. És a szolám jellegzetességei nem [minden tekintetben] azok, mint a másik kettőé.317 (18) A közös jellemző bennük – hogy négy lábuk van, négy szárnyuk, ízelt [ti.
szökkenő] lábaik vannak, és a szárnyaik befedik a testük nagyobb részét;
(19) ennélfogva minden, aminek négy lába van, négy szárnya, ízelt [ti. szökkenő]
lábai, és szárnyai, amelyek befedik a test nagyobb részét is [benne foglaltatik ebbe a rendelkezésbe]. hogy]: „faja szerint”, hogy [ezzel azt] tanítsa, hogy mindegyik karakterjeggyel rendelkeznie kell.
(23) Ráv Ácháj kérdezte/megdöntötte/megcáfolta: De azokban az esetekben [amik a versben említve vannak] nincs hosszú fejű.
(24) Te mindamellett, azt kellene, hogy állítsd, hogy ezek mind hasonlóak abban, hogy mindegyik rendelkezik a fent említett jellezetességekkel, egy analógia [azonban mégis] eldöntetlen és nincs ellenvetés ellene: [ti. hogy] ebben az esetben a chárgól nem lenne szükséges, hogy említtessék, mivelhogy mindezzel a négy jellegzetességgel bír, tehát levezethető az árbéból és a szolámból.
(25) De te bizonyára ellenzed ezt azon az alapon, hogy farkatlanok [és a chárgól nem az];
(26) akkor itt is ellenezned kell azon az alapon, hogy közülük egyik sem hosszúfejű.
(27) Ráv Ácháj [így érvelt]: Az i-teni törvénynek nincs szüksége arra, hogy azt állítsa: szolám, mert azt le lehet vezetni az árbéból és a chárgólból. Valójában, milyen ellenvetést tudsz emelni?
(28) Azt, hogy az árbé nem kopasz – de a chárgól kopasz [és a szolám is], (29) hogy a chárgólnak van farka – az árbénak nincs [és a szolámnak sincs],
315 A „faja szerint” általános kifejezés, melyet a név tesz egyedivé. A vers eleje szintén általános „Ezeket ehetitek...” − tehát az általános és egyedi szabályával találjuk szembe magunkat.
316 Ez az utolsó kifejezés, és az utána következő szövegrész már a bChul 65b-ben található.
317 Az árbé nem kopasz és nincs farka, a chárgól kopasz és van farka a szolám pedig kopasz és nincs farka.
318 A cárcúr tisztátalan fajként volt ismeretes.
319 Ez a kvantifikáció kizárja a cárcúrt, mert az a chágáv néven nem ismeretes.
10.13146/OR-ZSE.2012.004
98
(30) miért mondja akkor a Könyörületes, hogy szolám? Nincs más célja ezzel, minthogy arra szolgáljon, hogy [magába foglalja] a hosszúfejűeket.
(31) Hol van a különbség a Ráv iskolájának tánnája és R. Jismáél iskolájának tánnája között? – A hosszúfejű fajtákban.
(32) Ráv iskolájának tánnája magyarázta: „amelynek vannak szárai a lábai fölött”
általános, „árbé”, „szolám”, „chárgol”, „chágáv” „faja szerint” egyedi;
(33) általános és egyedi [esetében] az általánosban csak az egyedi van benne.
(34) Következésképpen, amik ugyanolyan fajták, [mint azok a speciális esetek], [beleértendők], de amik nem ugyanolyan fajták, azok nem [értendők bele], tehát mi azokat foglaljuk bele, amelyek minden szempontból hasonlítanak az egyedi esetekre.
(35) Rabbi Jismáél iskolájának tánnája magyarázta: „amelynek vannak szárai a lábai fölött” általános, „árbé”, „szolám”, „chárgol”, „chágáv” egyedi, „faja szerint” ismételt és általános,
(36) ha az általános, egyedi, általános [szabálly]al következteted ezeket, az egyedi kiterjeszthető mindazokra [a fajtákra], amelyek [legalább] egy jellemzőjükben hasonlítanak [az egyedire].
(37) De az első általános kifejezés nem analóg alkalmazási területében [kiterjedésében/hatáskörében] a másik általános kifejezéssel!
(38) Mert az első általános – „amelynek vannak szárai a lábai fölött”, mondta a Könyörületes – magában foglalja azt, hogy ehető [ti. ha szökkenő lábai vannak], de ellenkező esetben nem ehető; amíg a második általános – „faja szerint” – csak [arra]
a négy karakterjegyre utal[, ami miatt megengedett a fogyasztása].
(2)
99
(27) (28) (29) (30) (31) (32) (33) (34) (35) (36) (37) (38)
10.13146/OR-ZSE.2012.004
100 Érvelési térkép:320
320 A könnyebb átláthatóság kedvéért kicsit egyszerűsítettem az érvelési térképet.
Lev 11:21−23
(9), (35) Rabbi Jismáél iskolája szerint az általános, egyedi, általános szabályt
kell alkalmazni.
(32), (33) Ráv iskolája szerint az általános és egyedi szabályát kell alkalmazni.
(36) Ez esetben minden más e törvény tárgya, ami legalább egy jellemzőjében hasonlít az egyedire.
(34) A törvény csak arra vonatkozik, amit az egyedi magában foglal.
(18) Közös jellemzőjük: négy lábuk és négy szárnyuk van, szökkenő lábaik vannak és a
szárnyak befedik a test nagyobb részét.
(19), (1a) Az a sáska, aminek négy lába, négy szárnya, és szökkenő lábai vannak, valamint a szárnyai befedik a test nagyobb
részét: ehető.
101
Itt a 7. példához hasonló vitába csöppenünk. A rabbik az ehető és nem ehető sáskafélékre vonatkozó törvényt vitatják. A Szentírás azt mondja, hogy ehető mindaz, aminek négy lába és szökkenő lába van, majd felsorol négy fajtát, melyekkel kapcsolatban mindegyik után megjegyzi, hogy „faja szerint” fogyasztható. Rabbi Jismáél iskolája az általános, egyedi és általános törvényt követi – a „faja szerint” kifejezést is általánosnak fogva fel −, melynek értelmében a törvény mindazt magában foglalja, ami csak egy karakterjegyében is hasonlít az egyedire, míg Ráv iskolája az általános és egyedi szabály alapján magyaráz, mely szerint a törvény csak azt foglalja magában, ami teljes mértékben hasonlít az egyedihez – illetve
(22), (1b) Az a sáska, aminek négy lába, négy szárnya, és szökkenő lábai vannak, valamint a szárnyai befedik a test nagyobb
részét, valamint a chágáv nevet viseli, az ehető.
[a cárcúr tehát nem ehető]
(27)−(29) [Rabbi Jismáél általános, egyedi és általános szabálya alapján:]
a szolám felesleges, mert le lehetne vezetni az árbéból és a chárgólból.
(23) [Ráv általános és egyedi szabálya alapján:]
a hosszúfejű nem ehető, mert bár mindegyik karakterjeggyel rendelkezik,
mégsem teljesen hasonló.
(24) Ilyen alapon a chárgól felesleges volna, hiszen bár farkatlan, következne az árbéból és
a szolámból.
(25), (26) Csak ha a chárgól felesleges volna, akkor tartalmazná a hosszúfejűeket a
törvény, de mivel nem felesleges, a hosszúfejűek nem
ehetők.
(30) A szolám arra szolgál, hogy jelezze: a törvény nem foglal magában minden egyediséget, ezért olyan egyedi dolgokat is beleérthetünk, mint a hosszúfejűség, tehát a hosszú
fejűek ehetők.
10.13146/OR-ZSE.2012.004
102
természetesen ahhoz a meghatározott fajhoz. Minekutána megállapítják, hogy az első három alany – a vándorsáska, a kopasz sáska valamint a tücsök – egymástól különbözik, hiszen kopaszok, vagy nem, illetve van farkuk vagy nincs, így hármójuk közös tulajdonságának meghatározása alapján állapítják meg az ehető sáskafajokat. Az általános szabály értelmében tehát ehető az, aminek négy lába, négy szárnya, valamint szökkenő lába van, továbbá szárnyai befedik a test nagyobb részét.
Felmerül azonban, hogy olyan sáska is van, mely ezekkel a jellegzetességekkel bír, mégsem ehető. A rabbik szerint ennek az az oka, hogy az a fajta nem tartozik a chágáv gyűjtőfogalom alá. Rabbi Jismáél iskolája szerint tehát az ehető sáskaféléknek a fenti négy karakterjeggyel kell bírnia, továbbá a chágáv gyűjtőnév alá kell tartoznia. Véleményük szerint a hosszúfejű sáskafájták is ehetők, hiszen megfelelnek az általános törvénynek, az egyediekhez pedig legalább egy karakterjegyükben hasonlók. Ráv iskolája szerint azonban a hosszúfejűek nem ehetők, mert az ő gondolkodásmódjuk szerint a törvénynek csak azok a fajták a tárgyai, melyek minden tekintetben hasonlítanak a törvényben megnevezett egyediekhez.
Itt tehát a hasonlóság mértéke körül folyik a vita, s mint látjuk, mivel a végkimenetele bizonytalan, a Talmud a kisebbségi véleményt is feljegyzi. Rásí megjegyzi, hogy mivel idővel a rabbik nem tudták megmondani, hogy melyik tartozik a chágáv név alá, az összes sáskaféle evését megtiltották.321
321 Rásí a Lev 11:21−23-hoz.
10.13146/OR-ZSE.2012.004
103