Vida Sándor középiskolai tanárt, a Magyar Philosophai Tár- Tár-saság titkárát, folyóiratunknak is buzgó és kiváló munkatársát

170 MAGYAR PEDAGÓGIAI TÁRSASÁG. 170

MAGYAR PEDAGÓGIAI TÁRSASÁG. 171 A Magyar Pasdagogiai Társaság 1918-ban.

I. A T á r s a s á g t i s z t v i s e l ő i :

. Tiszteletbeli elnök: Heinrich Gusztáv dr., főrendiházi tag, nyug.

egyet, tanár, a M. Tud. Akad. főtitkára.

Elnök: Fináczy Ernő dr., udv. tanácsos, egyet, tanár, az Orsz.

Közokt. Tanács alelnöke.

Alelnökök: a) a népoktatás köréből: Mosdóssy Imre, kir. tanácsos, Budapest székesfőváros kir. tanfelügyelője.

b) a középiskolák köréből: Erődi Béla dr., udv. tanácsos, Budapest székesfőváros tankerületi főigazgatója.

c) az egyetem köréből: Schneller István dr., egyet, tanár.

Titkár: Gyulai Ágost dr., pedagógiumi tanár.

Szerkesztő: Imre Sándor dr., pedagógiumi tanár, egyet. m. tanár.

Pénztárnok : Bozóky Endre dr., kir. tan., középiskolai igazgató, az Orsz. Közokt. Tanács titkára.

Ellenőr : Böngérfi János, c. polg. isk. igazgató.

Jegyző : Bursics Ernő, székesfővárosi közs. nép- és iparisk. igazgató.

Könyvtárnok : Szuppán Vilmos, udv. tan., keresk. akad. igazgató.

II. Tiszteleti3 t a g o k :

Alexander Bernát dr., egyet, tanár, Budapest (1918).

Apponyi Albert gr., v. b. t. t., v. és k. miniszter, Budapest (1908).

Békefi Bemig dr., zirczi apát, Zircz (1912).

Beöthy Zsolt dr., főrendiházi tag, egyet, tanár, Budapest (1913).

5 Berzeviczy Albert dr., v. b. t. t., főrendiházi tag, a M. Tud. Akad.

elnöke, Budapest (1894).

Burány Gergely dr., udv. tan., a csornai premontrei kanonok-rend prépostja, Csorna (1911).

Cherven Elóris dr., udv. tanácsos, c. főigazgató, nyug. főgimn. igaz-gató, Budapest (1913).

Dóczi Imre dr., egyházkerületi középisk. felügyelő, Debreczen (1918).

Dugard M. psedag. írónő, a párisi Lycée Moliére tanárnője, Páris (1904).

io Eötvös Loránd báró dr., v. b. t. t., egyetemi tanár, Budapest (1894).

Gyertyánffy István, kir. tanácsos, nyug. pedagógiumi igazgató, Budapest (1912).

Tlosvay Lajos dr., ny. vallás- és közoktatásügyi államtitkár, műegyet..

ny. r. tanár Budapest (1915).

Jancsó Benedek, a Szabadokt. Tan. alelnöke, Budapest (1916).

172 MAGYAR PEDAGÓGIAI TÁRSASÁG. 172

Jankovich Béla dr.. v. b. t. t., volt- vallás- és közokt. miniszter, Budapest (1914).

15 Klebelsberg Kuné gróf dr., v. b. t. t., volt vallás- és közokt. állam-titkár, Budapest (1915).

Lukács György, v. b. t. t, országgyűl. képviselő, Budapest (1917).

Molnár Viktor dr., nyug. vallás- ós közokt. min. államtitkár, Buda-pest (1904).

Sée Camille, francia államtanácsos, pedag. író, Páris (1904).

Szász Károly, v. b. t. t., képviselőházi elnök, Budapest (1917).

ío Takács Menyhért dr., főrendiházi tag, a jászóvári premontrei kano-nok-rend prépostja, Jászó (1904).

Wlassics Gyula dr., v. b. t. t., a közigazgatási bíróság elnöke, Bndapest (1896).

Zichy János gr., v. b. t. t., volt vallás- és közoktatásügyi minisz-ter, Budapest (1911).

Zsilinszky Mihály, v. b. t. t., orsz. képviselő, Budapest (1894).

111. Rendes tagok:

Acsay Antal dr., egyet. m. tanár, Budapest (1911).

Badics Ferenc dr., kir. tan., tanker. főigazgató, Budapest (1892).

Bánóczi József dr., tanítóképzőint. igazgató, Budapest (1911).

Bárczy István dr., a székesfőváros polgármestere, Budapest (1906).

s Bartoniek Géza, udv. tan., az Eötvös-kollégium igazgatója, Bpest (1904).

Beke Manó dr., egyetemi tanár, Budapest (1899).

Berta Ilona, az Erzsébet-nőiskola igazgatója, Budapest (1918).

Bódiss Jusztin dr., főgimn. tanár, Komárom (1915).

Bozóky Endre dr., kir. tan., középisk. igazg., az Orsz. Közoktatási Tanács titkára (1908).

io Böngérfi János, c. polg. isk. igazgató, Budapest (1892).

Bursies Ernő, szfőv. nép- ós ipariskolai igazgató, Budapest (1912).

Capesius József dr., ny. tanítóképzőint. igazgató, Nagyszeben (1892).

Csáka Károly, nyug. gimn. igazgató, Vácz (1893).

Csengeri János dr,, egyetemi tanár, Kolozsvár (1892).

is Demeczky Mihály dr., udv. tan., egyet, tanár, Budapest (1892).

Éltes Mátyás, áll. kisegítő isk. igazgató, Budapest (1915).

Ember János, kir. tanfelügyelő, Pécs (1892).

Endrei Gerzson dr., főgimn. tanár, Budapest (1911).

Erődi Béla dr., udv. tan., tanker. főigazgató, Budapest (1892).

so Eötvös IÁ. Lajos, nyug. kir. tanfelügyelő, Budapest (1892).

Ferenczy József dr.. műegyet. tanár, Budapest (1892).

MAGYAR PEDAGÓGIAI TÁRSASÁG. 1 7 3

Fest Aladár, kir. tan., tanker. főigazgató, Budapest (1915).

Fináczy Ernő dr., udv. tan., egyetemi tanár, az Orsz. Közokt. Ta-nács alelnöke, Budapest (1892).

Friml Aladár dr., főgimn. tanár, Budapest (1915).

»5 Gaal Mózes, főgimn. igazgató, Budapest (1912).

Geöcze Sarolta, tanítónőképzőint. igazgató, Budapest (1892).

Géresi Kálmán, tanker. főigazgató, Debreczen (1893).

Gockler Lajos dr., keresk. isk. tanár, Budapest (1908).

Goldziher Károly dr., pedagógiumi tanár, műegyetemi m. tanár, Budapest (1917).

só Gyomlay Gyula dr., Eötvös-kollégiumi tanár, Budapest (1892).

Gyulai Ágost dr., pedagógiumi tanár, Budapest (1904).

Hajnóczy József dr., kir. tanfelügyelő, Lőcse (1893).

Havas Gyula dr., ny. kir. tanfelügyelő, Budapest (1908).

Hegedűs István dr., egyetemi tanár, Budapest (1895).

88 Hegedűs Károly, udv. tan., nyug. iparisk. főigazgató, Bpest (1892).

Hidasi Sándor, kir. tan., kir. tanfelügyelő, Budapest (1918).

Imre Sándor dr., pedagógiumi tanár, egyet. m. tan., Budapest (1906).

Jnba Adolf dr., iskolaorvos, egyet. m. tan., Budapest (1906).

Karsai Ervin, tanárképzőint. kormányzó, Budapest (1918).

,40 Katonáné Thuránszky Irén, ny. tanítóképzőint. igazg., Bpest (1892).

Kemény Ferenc, főreálisk. igazg., Budapest (1903).

Kerékgyártó Elek dr., polg. isk. igazg., Budapest (1903).

Kirchner Béla, keresk. isk. főigazg., Budapest (1903).

Kornis Gyula dr., egyet, tanár, Pozsony (1911).

45 Kovács János dr., pedagógiumi tanár, Budapest (1897).

Körösi Henrik, kir. tan., kir. tanfelügyelő, Budapest (19Ó3).

Körösi Sándor, főgimn. tanár, Budapest (1892).

Krammer József, polg. isk. igazgató, Pozsony (1911).

Kuthy József dr., c. főig., ny. főreálisk. igazg., Székesfehérvár (1892).

50 Láng Mihály, nyug. tanítóképzőint. igazgató, Kolozsvár (1911).

Lázárné Kasztner Janka, ny. Erzsébet-nőisk. igazg., Budapest (1892).

Lechnitzky Gyula, tanítóképzőint. tanár, Budapest (1917).

Málnai Mihály dr., tanítóképzőint. tanár, Budapest (1892).

Márki Sándor dr., egyetemi tanár, Kolozsvár (1892).

65 Marsits Rozina, fels. leányisk. igazgató, Kolozsvár (1915).

Mázy Engelbert dr., tanker. főigazgató, Kassa (1903).

Molnár Oszkár, tanítóképzőint. tanár, Kolozsvár (1915).

Mosdóssy Imre, kir. tan., kir. tanfelügyelő, Bndapest (1907).

Nádai Pál dr., iparrajziskolai tanár, Budapest (1915).

60 Nagy József dr., főreálisk. tanár, Székesfehérvár (1912).

Nagy László, tanítóképzőint. c. igazg., Bndapest (1892).

174 MAGYAR PEDAGÓGIAI TÁRSASÁG. 174

Négyesy László dr., egyet tanár, Budapest (1896).

Neményi Imre dr., államtitkár, Budapest (1894).

Pauer Imre dr., min, tan., nyug. egyet, tanár, Yácz (1892).

AB Panler Ákos dr., egyet, tanár, Budapest (1905).

Péter János dr., r.-kath. főgimn. igazgató, Kézdivásárhely (1915).

Pethes János, nyug. tanítóképzőint. igazg., Pápa (1902).

Pircbala Imre, udv. tan., nyug. tanker. főigazg., Pozsony (1893).

Platz Bonifácz dr., nyug. tanker. főigazg., Székesfehérvár (1892).

:o Popovics V. István, udv. tan., a Thököly-int. igazg., Budapest (1892).

Pruzsinszky János dr., c. főigazgató, gyakorlógimn. igazgató, Buda-pest (1918).

Quint József, tanítóképzőint. igazgató, Budapest (1918).

Badó Vilmos, ny. tanltónőképzőint. igazg., Budapest (1892).

Ranschburg Pál dr., orvos, egyet. m. tan., Budapest (1908).

7ö Rátz László, főgimn. igazgató, Budapest (1913).

Biedl Frigyes dr., egyetemi tanár, Budapest (1892).

Schack Béla dr., udv. tan., keresk. isk. főigazg., Budapest (1901).

Scherer Sándor, tanítóképzőint. kir. szakfelügyelő, Budapest (1917).

Schneller István dr., egyetemi tanár, Kolozsvár (1896).

só Sebestyénné Stetina Ilona, nőipariskolai igazgató, Budapest (1892).

Somogyi Géza, nyug. tanitóképzőint. igazg., Kispest (1904).

Szabó László dr., tanár, Budapest (1916).

Székely György dr., Erzsébet-nőiskolái tanár, Budapest (1907).

Szelényi Ödön dr., theológiai akad. tanár, Pozsony (1913).

86 Szitnyai Elek, főgimn. tanár, Budapest (1911).

Sztankó Béla, tanítóképzőint. c. igazgató, Budapest (1912).

Szuppán Vilmos, udv. tan., keresk. akad. igazg., Budapest (1892).

Trájtler Károly, ny. szfőv. nép- és iparisk. igazg., Budapest (1892).

Vajdafy Gusztáv, nyug. elemi isk. igazg., Budapest (1892).

oo Váró Ferenc, ref. kollég. igazg., Nagyenyed (1892).

Velősi Lipót, elemi isk. igazgató, Budapest (1892).

Vida Sándor dr., főgimn. tanár, Budapest (1918).

Wagner Alajos, kir. főigazg., nyug. főgimn. igazgató, Budapest (1892).

Waldapfel János dr., tanárképzőintézeti tanár, Budapest (1897).

95 Walter Gyula dr., c. püspök, Esztergom (1899).

Weszely Ödön dr., főigazg., a székesfőváros pedag. szemin. igazg., Budapest (1902).

Wildner Ödön dr., székesfőv. tanácsnok, Budapest (1914).

Wollmann Elma, nyug. tanítóképzőint. igazgató, Pozsony (1892).

Zajzon Dénes, nyug. tanítóképzőint. igazgató, Losonez (1892).

íoo Zsengeri Samu dr., polg. isk. igazgató, Budapest (1892).

MAGYAR PEDAGÓGIAI TÁRSASÁG. 175 IV. A l a p í t ó t a g o k :

Badics Ferenc, f Bartal Antal, Baxtoniek Géza, Bozóky Endre, Burány Gergely, Bursits Ernő, Csengeri János, Demeczky Mihály, Dóczi Imre, Endrei Gerzson, Erődi Béla, Fehér Géza, Ferenczy József, Fináczy Ernő, Geöcze Sarolta, Gockler Lajos, j- Göőz József, f Groó Vilmos, f György Aladár, t Gyulay Béla, Hegedűs István, Héber Bernát, Heinrich Gusztáv, f Hómann Ottó, Ilosvay Lajos, Imre Sándor, 1 Inczédy Dénes, Jankovich Béla, Juba Adolf, + Károly György Hugó, t Kelety Gusztáv, Kemény Ferenc, Kir. József Műegyetem, Kirchner Béla, f Klamarik János, Komáromy Lajos, Kornis Gyula, Kovács János, Körösi Sándor, Krammer József, Kuthy József, Lázárné Kasztner Janka, f Lengyel Sándor, f Leövey Sándor, f Mauritz Bezső, Málnai Mihály, Márki Sándor, fMártonffy Márton, Mázy Engelbert, Molnár Viktor, Négyesy László, Pauer Imre, Badó Vilmos, Bévész Géza, Bévy Ferenc, Biedl Frigyes, f Sebestyén Gyula, Sebestyénné Stetina Ilona, t Schmidt Ágoston, Schneller István, Somogyi Géza, f Spitkó Lajos, Stoll Ernő, Szelényi Ödön, Székely István, f Szathmáry György, Szup-pán Vilmos, Vajdafy Gusztáv, f Verédy Károly, Wagner Alajos, Wald-apfel János, Walther Gyula, Weszely Ödön, Wolf György, Wollmann Elma (75).

Hivatalos nyugtázás.

A M. P. T. pénztárába 1917 december 21-től 1918 január 17-ig a következő befizetések történtek:

Kültagok befizetései:

1914-re: Jászfy B. Bévhegyi I. Szentkirályi S. Kolozsvár.

1915-re: Jászfy B. Nána A. Deákbánya. Bévhegyi I. Szentkirályi S. Kolozsvár.

1916-ra: Jászfy B. Nána A. Deákbánya. Bévhegyi I. Dózsa D.

Magyar-Palatka. Tárkányi F. Trencsón. Szentkirályi S. Kolozsvár.

Kováts L.

1917-re: Vajda Gy. Szabadka. Jászfy B. Dassievicz Gy. Miskolc (2 K). Svarba J. Léva. Nána A. Deákbánya. Dózsa D. Magyar-Palatka. Felczán J. Holics. Bévhegyi I. Tárkányi F. Trencsén. Szent-királyi S. Kolozsvár. Kopp L. Szukk A. Szerbnagyszentmiklós. Kováts L. Benisch A.

1918-ra: Dvorzsák D. Kisnyárád. Imre L. Kolozskara. Ágner L.

Tevely M. Dassievicz Gy. Miskolc. Neuhold Ö. Eger. Balogh P.

Domber J. Losonc. Schmidt M. Csiszár A. Pálháza. Décsei J. Keme-Horvay E. Petz V. Pap L. Keszthely. Antal G. Pápa. Latzkó H.

Felczán J. Holics. Buda L. Trencsén. Takáts J. Kismarton. M. Kis L.

Abrudbánya. Kiss A. Igló. Kopp L. Baranyai Gy. Szeged. Jakab B.

1 7 6 MAGYAR PEDAGÓGIAI TÁRSASÁG. 176

Pécs. Farkas I. Túrkeve. Schieberna J. Benisch A. Kováts L. Mendly M. Lúgos. Odor E. Odor H.

1919-re: Dassievicz Gy. Miskolc. Takács J. (2 K). Győri V.

Pozsony.

1920— 1921-re : Takács J.

K é r e l e m . Felkérem a Társaság ama tisztelt tagjait, akik tagdíjaikkal még hátralékban vannak, hogy a Magyar Pmdagogia idei első füzetéhez mellékelt m. kir. postatakarékpénztári befizető lapot a tagdíj költségmentes beszolgáltatása céljából felhasználni szíveskedjenek.

Kérem tovább a tagok névsorában esetleg talált hibáknak, cím-és lakóhelyváltozásoknak szives közlcím-ését.

Dr. Bozóky Endre, s. k.

kir. tan., álL középisk. igazgató, pénztáros.

Bndapest, U., Albrecht-ót 31.

AZ ETIKA TANÍTÁSA KÖZOKTATÁSUNK RENDSZERÉBEN.

— Előadás u Magyar Paedagogiai Társaságban 1918 márc. 16-án. — Ha mélyebben vizsgáljuk nemzetünk belső életét a legújabb időben, azt hiszem, mindnyájunk előtt nyilvánvalóvá lesz egy saját-ságos ' tény, melyet röviden így szeretnék formulázni: intézményeink folytonosan jobbak, célszerűbbek, használhatóbbak lesznek, de az egyes emberek általában véve kevésbbé jók, kevésbbé nemesek, ke-vésbbé erkölcsösek, mint azelőtt voltak. S az egyes emberek erkölcsi hiányai illuzóriussá teszik, megsemmisítik vagy legalább is nagyon csökkentik a javult intézmények hatását. Nemcsak a világháború idejére vonatkozik e megállapítás, hanem már a háborút megelőző évtizedekre is. A háború vörös fénye csak erősen rávilágított egész életünkre ós mindaz a vihar, mely vele járt, jobban felfedte az élet mélységeit és meztelenségeit. S e szörnyű világosság mellett néha kétségbeejtőnek látjuk embertársaink cselekvését, erkölcsét, gondol-kodását. A haszonlesés, az önzés, a durvaság, az élvezethajhászás, a fényűzés, a kötelességmulasztás, a törvénymegkerülés, a becsülettiprás;

a hűtlenség, a hazugság olyan példáit és olyan nagy tömegben lát-juk magunk körül, hogy sokszor megdöbben a szivünk és minden hitünket, minden szeretetünket össze kell szednünk, hogy el ne ve-szítsük az emberiség erkölcsi haladása iránt való reményünket, minden szellemi munkának és mindenekelőtt minden nevelő munkának e leg-főbb mozgatóját.

Vannak egész nagy területei a nemzeti életnek, melyek iránt egészen eltűnt a köztisztelet és közbizalom, és nem tudok szomorúbbat;

mintha a nemzeti élet valamely ágáról, melynek jelentősége mélyen belenyúl minden ember mindennapi életébe, azt halljuk hangoztatni, hogy azon a téren nincs etika vagy megszűnik minden etika, ott csak bellum omnium contra omnes van, és hasonlókat. S nem hangzik-e ez folytonos egyértelmű kórosban a fülünkbe ? S nincs-é a szörnyű panaszoknak minden elhamarkodott általánosításuk mellett sokban igázük? Erkölcsi vakságban" szenvedő, rút ösztönöknek engedő, önző,'

Magyar Paedagogia. XXV 11. i. tŐ

178 WAJ.DAPPKL JÁNOS.

kapzsi, nyerészkedő, kíméletlen emberek, tudom, mindig voltak. Nem erről beszélek. Hanem arról, hogy az erkölcsi hiányok most mintha nemcsak az emberek szenvedélyeiben és akaratuk gyarlóságában vol-nának, hanem egyenesen erkölcsi felfogásukban, erkölcsi elveikben.

Mintha a köröttünk élő emberek nagy része nemcsak azért vétkeznék, mert akarata- nem elég erős arra, hogy erkölcsi elvek szerint éljen, hanem azért, mert nem is tudja, hogy mi az, ami erkölcsileg meg van engedve. Megengedettnek/ helyesnek, okosnak tartanak, állító-lagos természeti, közgazdasági-és egyéb társadalmi törvényekből folyó-nak mondafolyó-nak olyant, ami egészen bizonyosan erkölcstelen, aljas és megvetendő. S az ilyen felfogás, az ilyen egyetemes vagy legalább is a nemzeti élet egész nagy területeire, a nemzeti mnnka egész ágaira kiterjedő erkölcsi betegség nem lehet csak három vagy négy év pusz-tításának eredménye. Itt mélyen rejlő hiányokról van -szó, melyeket, mint mondtam, az utolsó évek iszonyú orkánja csak feltárt, de elő nem idézhetett. Visszafojtott szenvedélyek előtörhetnek rohamosan, gyenge..akaratok megbotolhatnak könnyen,, ingatag jellemek elveszít-hetik egyensúlyukat rövidesen, de helytelen erkölcsi elméletek, ártal-mas világnézetek, alacsonyrendű, közfelfogások nem születhetnek egy pár év alatt. Ez a köröttünk folyó és piszkos hullámaival bennünket sokszor elborító élet a maga erkölcsnélküliségóvel, a maga sivár, ösz-tppös amoralitásával, mely még rosszabb a tudatos immoralitásnál, ismétlem, nem a háború eredménye, hanem régen készülő kórság.

Ilogyan jött létre, mi okozta, sokkal mélyebb, sokkal bonyolódottabb társadalmi probléma, mintsem megoldását csak megkísérteni is mer-ném, de ilyen kísérlet, lia mernék is vele megpróbálkozni, nem is tartozik a Paedagogiai Társaság fóruma elé.

A. háborúnak minden gyötrelme, minden kára mellett egyik érdeme lesz, hogy a nemzeti élet egész ágainak, erkölcsi fogyaté-kosságait rettenetes voltukban feltárta és nyilvánvalóvá tette, hogy a- nemzet széles rétegei, erkölcsi dolgokban tudás nélkül valók. Az emberek millióiban nincs meg a tudás, még pedig az élet fontos min-dennapi teendőire nézve, hogy erkölcsileg mi szabad és mi nem sza-bad. S intézményeink, törvényeink, szervezeteink hiába sokasodnak éyről-évre, hiába tökéletesednek, hiába, finomodnak, ha az .emberek, az-egyének erkölcsi nézeteikben, erkölcsi elveikben, erkölcsi.

tudásuk-ban,, alacsony fokon állanak, . . . . .Az a felfogás ugyan, . hogy a helyes erkölcsi belátás, a helyes

etikai tudás egymagában már helyes erkölcsi cselekvésre is vezet, bizonyára nem felel meg ^a valóságnak, de viszont az is. bizonyos, hogy erkölcsi tájékozódás,..erkölosi eligazodás, etikai tudás nélkül niges és.nejn.is.lehet erkölcsös cselekvés.. Qsak, érzés vagy csak ösztön

AZ ETIKA TANÍTÁSA KÖZOKTATÁSUNK RENDSZERÉBEN. . 1 7 9

-eredménye nem lehet és nem lehetett a mainál egyszerűbb és egy-ségesebb erkölcsi világban sem, annál kevésbbé a maiban nagy kom-r plikáltságával és. differenciáltságával,

S ezt az etikai tudást, ezt az etikai eligazodást nem adja meg köznevelésünk kellő mértékben és kellő formában sokágú rendszerének egyik részében, egyik fokán sem.

Tanításunk természetesen mostanáig sem volt egészen etikai oktatás vagy éppenséggel etikai tartalom nélkül. Hit- és erkölcstan -.szerepel népiskoláink, polgári iskoláink, középiskoláink, kereskedelmi - és ipariskoláink tantervében, etikai kollégiumok vannak egyetemeink hittudományi és bölcsészeti karain. Iskoláink irodalmi és történelmi oktatása szintén nem lehet el és nincs is alkalomszerű etikai elemek nélkül és erkölcsi vonatkozásokkal telve van az iskolai munka egyéb részeiben is, arról nem is szólva, hogy rendtartás, fegyelmezés, az iskolai közös élet, a tanítók példája ós bánásmódja nagy nevelő hatás-sal vannak a növendékek erkölcsiségére. De mindezt nem tartom elegendőnek nemzetünk etikai műveltségének emelésére.

Hogy az utóbb említett tényezők, rendtartás, fegyelmezés, az iskolai élet közössége, példa stb., minden jelentőségük mellett etikai tudást nem adhatnak, azt bővebben fejtegetni nem kell. Az irodalmi -és történelmi oktatás is csak felkelthet és nevelhet bizonyos erkölcsi érzületet a gyermekek lelkében, felhívhatja figyelmüket az egyén és . a közösség viszonyában megnyilatkozó erkölcsi eszmékre, és ezt mindig

meg is kell tennie, ha igazán nevelő-oktatás akar lenni, de a min-dennapi élet ágas-bogas útjain eligazító, annak teendőit ós köteles-ségeit tüzetesen megvilágító vademekumot nem adhat A hittannal -együtt tanított erkölcstannak is más a feladata. Nagy és fontos feladat ez és hadd teljesítse a hittani oktatás tovább is minél nemesebb, minél intenzivebb módon ezt a feladatot. Aki komoly szemmel nézi jelenkorunk életét, csak egész lelkével kívánhatja, hogy e feladat vég-..zése minél eredményesebb legyen. Csak hadd tisztítsa tovább is a

hit tüze a gyermek lelkét minden hozzátapadó salaktól, hadd emelje ki a por és szenny világából, mely környezi,. horgonyozza el erősen -az erkölcsrontó vészek és viharok ellen, szabadítsa meg az erkölcsi kicsinyesség és korlátoltság békóitól, oltsa a gyermek szívébe továbbra is a szentírás igéivel a felebaráti szeretetet, szentelje meg számára a . közönségest és jelentéktelent, emelje fel szemét a! véges, nyomasztó, -aggasztó céloktól a végtelenhez, — tegyen mindent, amit tehet:

hat-hatós munkájára ma jobban van szükségünk, mint valaha.

De a hittani oktatással velejáró erkölcstani oktatás minden je-lentősége mellett nem lehet elegendő. Hiánya már az is, hogy a dolpg

^természeténél fogva rendesen nem az egész osztálynak szóló közös

12*

180 "WALDAPFEL JÁNOS.

tanítás. Ami ugyanis az iskolában nem közös tanítás, az könnyem kapja á partikulárisnak, a rendkívülinek, a sajátosnak, legjobb esetben az ünnepinek a színét. Már pedig annak az etikai oktatásnak, mely az emberek mindennapi életét, teendőit, egymással való érintkezését van hivatva szabályozni, a közösségnek, az általánosságnak, a minden-kire nézve egyformán kötelezőnek, a mindennapi, folytonos érvényes-ségnek jellegét kell mutatnia.

' Ezen, hogy úgy mondjam, formális hiányon kívül van a hitíaní oktatással kapcsolatos erkölcstani oktatásnak éppen vallásos jellegénél"

fogva tartalmi hiánya is. Felemeli ugyan a növendéket egy tisztábbá, magasztosabb, szentebb atmoszférába és evvel igen nagy feladatot tel-jesít, mert fogékonnyá, érzékennyé teszi a gyermek lelkét az erkölcsi tanítás iránt, de magát a részletmunkát, a mindennapi élet terén való-eligazítást, a mindennapi cselekvés normáinak megállapítását nem-adhatja.

De egyébiránt is, akármennyit tehet és tesz is a hitoktatás a növendékek erkölcsi nemesbítésére: egy a vallástól független etikai-tanításra szükség van azért is, mert van a vallástól független, autonóm, a vallás szankciója nélkül érvényes erkölcsiség is. Annyi bizonyos, — legalább előttem, — hogy igazi vallásosság nélkül nincs tökéletes nincs nagyszabású, nincs mély élet, de nem lehet kétséges, hogy nélküle, tőle függetlenül is van erkölcsös élet. S ha valaki oly boD dogtalan, vagy ha valaki oly sekélyes, oly szegény lelkű, hogy vallá-sos • érzés nélkül is meg tud lenni, azért még mindig lehet erkölcsös, azaz még mindig kell erkölcsösnek lennie.

Maradjon meg tehát a vallásoktatás, amint ma van, vagyis i n -kább legyen még mélyebb, még nemesebb, még hathatósabb, mint amilyen ma, de melléje lépjen egy közös, egy világi, egy tüzetes etikai-oktatás. Melléje lépjen az alsó- ós középfokú iskolákban és kövesse-a főiskolkövesse-ai oktkövesse-atás minden ágábkövesse-an. Azkövesse-az teremtsük meg kövesse-a külön etikkövesse-ai- etikai-oktatást köznevelésünk rendszerének minden részében, minden fokári,.

mindén intézményében: népiskoláinkban, középiskoláinkban, szakisko-láinkban, főiskoláinkon, azaz főiskoláink minden fajában és karában..

Nézzünk gyorsan végig ez iskolanemeken az etika tanítása szem-pontjából.

A népiskola folytathat, mint eddig tette, a beszéd- és értelem-gyakorlatokkal, majd az olvasmányokkal kapcsolatban egy primitrv etikai oktatást, de mielőtt tanítványait elbocsátja, legkésőbben a h a -todik osztályban, szükség van egy összefüggő etikai kurzusra, esetleg-a mesetleg-ai "polgári jogok és kötelességek® c. tesetleg-antárgy kibővítésével, mely-részletesen tájékoztassa a népiskolából kikerülő ifjúságot, hogy mi-képpen kell élnie otthon a családban, mimi-képpen kell' érintkeznie fele—

AZ ETIKA TANÍTÁSA KÖZOKTATÁSUNK RENDSZERÉBEN. . 181 ' barátaival és különösen miképpen kell eljárnia a gazdasági életben

.mint termelőnek, mint eladónak, mint vevőnek, mint cselédnek és munkásnak, illetőleg mint gazdának és munkaadónak, hogy. nemes, - etikai értékű életet éljen. Necsak törvényekre és rendeletekre

figyel-meztessék, melyeknek áthágása kézzelfogható büntetéssel jár, hanem •

• erkölcsi értékekre és mértékekre, a kötelesség és a lelkiismeret pa-rancsára. S nem kell attól tartani, hogy a fiatal lelkek még nem értek meg ily tanításra, csak meg kell találni a megfelelő hangot, csak :.tudni kell a gyermekek nyelvén beszélni ós ebből igen érthető és

igen hathatós oktatás lesz. Az ismétlőtanítás folyamán és minden-esetre a végén szintén kell időt és módot találni egy összefoglaló

•etikai tanításra, mely a gazdasági élettel már közvetlenül érintkező, 'bizonyos kezdetleges élettapasztalatokra szert tett ifjúságot megismer-heti a gyakorlati élet etikai követelményeivel.

Egy megfelelő etikai kurzusra lesz szükség a polgári iskola ne-gyedik, esetleg hatodik osztályában, mely végigmenve a gyakorlati élei minden fontosabb viszonyán, de különösen a. mezőgazdasági és ipari tevékenység legjelentősebb mozzanatain, kifejti az etikailag helyes eljárás normáit.

A középiskola mindig érezte egy összefoglaló etikai tanítás Hiányát. Utasításaink mindig megemlékeztek róla, mintegy jelezve a --resignatióval való belenyugvást abba, hogy a hittani oktatás

egy-magában végezze az összefüggő etikai tanítás feladatait is. A közép-iskola nem lehet el továbbra is külön etikai oktatás nélkül. Ha egyéb

•módon nem lehetne róla gondoskodni, szaporítani kell a filozófiai jropeedeutikára fordított órák számát és a pszichológia és logika

mellé az etikát is felvenni a filozófiai tanítás anyagába.

Igen fontos az etika tanításának felvétele gazdasági természetű szakiskoláinkba, nevezetesen kereskedelmi iskoláinkba, ipariskoláinkba és mezőgazdasági intézeteinkbe. Semmi kétségem aziránt, hogy a háború utáni nemzeti megújhodásunk egyik legfontosabb alkotórésze gazdasági életünk etizálása kell hogy legyen. A nemzeti életnek e fontos funkciója nem maradhat tovább a legnyersebb egoiszíikus ősz-tönök és törekvések mezeje. Nem lehetnek benne, mint eddig, majd-nem kizárólag magángazdasági érdekek, az egyének nyerészkedésének

• és vagyonosodásának, illetőleg élvezetkeresésének és fényűzésének céljai

•az egyedül irányadók, de még nem is az uralkodók. A nyersanyag-termelés, az ipari munka, az adás-vevés, a fogyasztás" mind a mainál sokkal fokozottabb mértékben erkölcsi szempontok, a nemzet egészé-nek, a köznek szükségleteitől irányított célok uralma alá kell hogy jusson. Az ú. n, gazdasági törvények, melyeknek kényszerűségét túlozta

• elmélet és gyakorlat, erkölcsi törvények hatalmával kell hogy

páro-182 "WALDAPFEL JÁNOS.

suljanak. Meg' kell tanulnia mindenkinek, aki árút elad, hogy a ma—

gánnyereség egy bizonyos fokon túl, akármennyire lássék is igazoltnak az ú. n. konjunktura, a kínálat-kereslet törvényei által, erkölcstelen és meg nem engedett valami, hogy a vagyonszerzés egy bizonyos

•mértéken túl, akármennyire mondják is becsületes munka eredményének, szintén erkölcsellenes, valamint erkölcsellenes és közérdekbe -ütköző a mértéktelen fényűzés és pazarlás is. Az életnek, a gyakorlatnak e múlhatatlanul szükséges etdzálását kell hogy megelőzze, kísérje -és kövesse a gazdasági élet különféle ágaira elők-észítő szakiskolák etikai oktatása. A maiaknál összehasonlíthatatlanul nagyobb etikai műveltségű termelőkre, iparosokra és kereskedőkre okvetetlenül szüksége van nemzeti életünknek. S ha az etikai műveltség növekedése -még nem is fogja mindjárt maga után vonni a gazdasági élet erköl-csössé válását, annyi mindenesetre remélhető, hogy enyhíteni fogja mai nyerseségét, mai vadságát, mely nem lehet csak a háború ered-ménye, hanem melynek gyökerei mélyen benne vannak gazdasági, életünk sivár világfelfogásában. Egy erős, hatásos etikai oktatás be-rendezése kereskedelmi és egyéb gazdasági iskoláinkban a legfonto-sabb teendőink közé tartozik.

Hogy tanítóképzőintézeteinkben helyet kell juttatni egy beható-etikai oktatásnak, az már önmagától ered abból, amit fent a nép-iskolára vonatkozólag mondtunk, de tüzetes etikai megvilágításra szorul a tanítóképzőintézethen a tanítói hivatás is a maga egészében..

Jelentékenyen emelni ós tágítani kell az etika tanításának sze-repét egyetemeinken is. Az egyetemi oktatás mai berendezése mellett-tulajdonképpen csak a theologiai és jogi fakultás hallgatói kötelesek etikával foglalkozni. Ez nem maradhat így tovább. Hogy még tanár -jelöltjeink is általában nem kötelesek etikát hallgatni, hogy a peda-gógiai vizsga filozófiai része nem terjed ki az etikára: ez minden-esetre oly hiány, melyről nem panaszkodhatunk eleget és amelynek megszüntetése közoktatási kormányunk sürgős gondja lehetne. Ez mint részleges intézkedés megelőzhetné tanárképzésünk, illetőleg tanár -vizsgálati szabályzatunk általános reformját, és igen rövid időn belül., léphetne életbe.¹

1 Szántszándékkal nem akarom ez alkalommal fejtegetéseimet tör-téneti visszatekintésekkel vagy összehasonlító oldalpillantásokkal támogatni.

Úgy érzem, hogyha rámutatnék arra, hogy valamikor a XVIII. század vé -gén már megnyilatkozott nálunk a kívánság ily etikai oktatás iránt, vagy hogy más országokban van ilyesvalami: ez korántsem erősbitené álláspon-tomat. Nem tenné már azért sem, mert azok a kívánságok ós azok az in-tézmények egészen más törekvésekből születtek, mint amilyenek bennünket.

In document PEDAGÓGIA MAGYAK (Pldal 178-194)