Francia könyvek (1917 jan.—dec.)

146 IRODALOM.

Macmillan M.: The camp school. London. Allén & Unwin. 8°, 3 sh 6 d.

Matheson P. E.: Educatíon to-day and to-morrow. Oxford. Universiy-Press. 8°, 2 sh 6 d.

Midwilery: By ten teachers under the direction of Comyns Ber-keley. London. Arnold. 8°, 18 sh.

Mumford E.: The religious difficulties of ohildren. London. Long-mans. S°, 2 sh.

Pellatt T.: Public school edncation and the war. London. Dnck-worth. 8°, 2 sh 6 a.

Richmond K.: The permanent valnes of edncation. London. Con-stable. 8°, 2 sh 6 d.

Roper R. E.: Physical edncation in relation to school life. A sta-tement of present conditions and futnre needs. London. Allén & Unwin.

S°, 2 sh 6 d.

Stevenson L.: A child's bookshelf. Suggestions on children's reading, with an annotated list of books on heroism, service, patriotism, ffien-dliness, joy and beauty. London. Student Christian Movement. 8°. 1 sh 6 d.

Webb R.: Health for working girls. London. Blackie. 8°, 2 sh 6 <L Whitehouse J. H.: Educational and social experiments. London.

Sidgwiek & Jackson. 8°, 2 sh 6 d.

IRODALOM. 147-' Papillault G.: Science frangaise, scolastique allemande. Paris.

Alcon. 8°, 2-50 fr.

Petit E.: De l'éoole á la nation pendant la guerre. Paris. Alcan.

8°, 3-50 fr.

Renaudet A.: Préróforme et humanisme á Paris pendant les pre-miéres guerres d'Italie 1494/1517. Paris. Champion. 8°, 8 fr.

Vaugeois H.: La morale de Kant dans l'université de Francé. Paris.

Nouvelle librairie nationale. 8°, 3'50 fr. Gy. Á.

SZEMLE.

Szabad utat a tehetséges tanítóknak is!

A tehetséges gyermekek képességeinek teljes érvényesülését célzó mozgalom a társadalom legszélesebb köreiben is élénk érdeklődést keltett. Hogy mindenki a képességeinek legmegfelelőbb helyre jusson, hogy minden helyet a számításba jöhetők közül a legarravalóbb töltsön be, nagy érdeke az egyénnek, köznek egyaránt Az elv jogo-sultsága annyira nyilvánvaló, hogy szinte csodálkoznunk kell azon, hogy az állami, társadalmi berendezkedésben ez a követelmény eddig nem juthatott vezető szerephez.

Nekünk nevelőknek nem új ez a kérdés. Alig van tanító, aki fájdalommal ne látta volna legtehetségesebb tanítványainak anyagi és egyéb okok miatt való letörését, a tehetségtelen volt növendékek ked-vező körülmények adta vezető szerepét, irányító állásokba jutását.

Most, hogy olyanok, akiken az eszmék valóra váltása megfordul, szintén foglalkozni kezdtek a dologgal, örülünk a mi megállapításaink, igazságaink felszinre vetődésének, bebizonyosodásának.

Szabad utat a tehetségnek! Nemcsak a gyermeknek, hanem mindenkinek, aki ereje, munkaképessége, lelkesedése javát bármely, a társadalom vagy az állam szervezetében rejlő hiba miatt nem ott vetheti latba, ahol arra leginkább szükség lenne! A magunk helyze-tére alkalmazva: szabad utat a rossz közoktatásügyi rendszer által szárnyaszegett tehetséges tanítónak, tanárnak! Szabad utat a magyar nevelők 75 százalékából kikerülő tehetségeknek, akiket balszerencséjük kis diák korukban polgári iskolába, tanítóképzőbe, kereskedelmibe vezetett s akiknek bármilyen értékű tudományos munkásságuk sem képes eltörölni azt az eredendő bűnt, hogy középiskolai érettségivel nem rendelkeznek. A tanítóképzők pedagógia-tanárai, akik elsősorban hivatottak a pedagógia tudományának művelésére, a valamikor saját iskolájukban tanult felső kereskedelmi és polgáriskolai tanárok, a

10*

148 SZEMLE.

tehetséges népiskolai tanítók legfeljebb igazgatók lehetnek (gyakran-még a saját iskolafajukban is hátraszorítják őket); ritka, aki szak-felügyelőségre, főigazgatóságra eljut, akkor is nem mindig az arra-valósága, tudományos és gyakorlati pedagógiai munkássága folytán.

Tanítóból csak mutatóba tesznek meg egyet-egyet tanfelügyelőnek;

az egyesületek, szövetségek jogos panaszkodásakor az a válasz, hogy a tanfelügyelői állás magasabb műveltséget, csak az egyetemen sze-rezhető látókört kíván. Ezért elég a kollokvium nélkül bármely karon «lehallgatott* 8 félév, az egyetemi végbizonyítvány, ha pedig még jogi doktorátussal is rendelkezik valaki, az iskolai munka elbírálására mint amagas* képesítésű egyén, hazai gyakorlat szerint teljesen alkalmas.

A pedagógia tudományos és gyakorlati művelése, kötetekre menő-irodalmi, nagymértékű nevelői működés eljuttathat ugyan valakit érettségi nélkül is az Országos Közoktatási Tanácsba, hiszen teljesen mellőzni bennünket még sem lehet; egyetemi tanárok, az egyetem és más tudományos intézmények által derekas tudományos tevékenysé-gükért magántanári stb. címekkel ellátott emberek között a mi faj-tánkbeliek szava egyenlő súllyal eshetik a mérlegbe, de ha a maga és az általa képviselt rend tekintélyének emelésére a pedagógiának nem magántanára, hanem csak doktora akar lenni, mehet gyerekek közé arcpirító, megszégyenítő érettségi vizsgálatra, mert az egyetem kitárja kapuit a 18 éves, érettnek mondott éretlen ifjak és leányok előtt, de egy negyven éves nem középiskolai tanár vagy tanító a mai rendszer szerint éretlen arra, hogy abban, amit évtizedek óta foglalkozásszerűen űz, egyetemen megszerezhető tudományos fokot nyerhessen. Hisz nincs érettségije! Nem lehet a pedagógia doktora, magán- vagy rendes tanára, nem lehet hivatalosan elismert szak-tekintély, mert nem az egyedül üdvözítő iskolában, hanem csak alsóbb-rendű iskolában tanult.

A tanítónak és tanárnak tudományos fórumok által való meg-becsülése emelné a kari tekintélyt, hozzájuttatná a tehetségeseket, nevelő-tanítómunkájukat tökéletesítőket ahhoz a jogos anyagi ós er-kölcsi elismertséghez, amely minden más szellemi foglalkozás embe-rének kijár. A kiváló mérnök, állatorvos a saját tudományában való-elmélyedésért megkaphatja a mindenki által méltányolt, becsült dr.

ing. vagy dr.. vet. címet, a kiváló tanító azonban semmit. A peda-gógiai doktorátus mennyi érdemes, igazán kiváló elemi iskolai kar-társat juttathatna tanfelügyelői állásba s bizonnyal különb minősítés lenne erre az állásra, mint a jogtudorság. Ha egy falusi gimnázium, tanára minden baj nélkül lehet valamely tudományág egyetemi magán-tanára, tisztán a személyi értéke alapján, akkor az egyetemek

szék-SZEMLE. 1 4 9

helyén levő tanítóképző intézetek pedagógia-tanárait is nyugodt lélek-kel képesíthetné az egyetem a pedagógia magántanárának szintén -személyi értéke alapján, nem vallana szégyent vele. A doktorátus,

magán- vagy rendkívüli tanárság képesítene legméltóbban pedagógiái vezetőállásokra (főigazgatóság, szakfelügyelet, igazgatóság).

Meg kell tehát nyitni az érvényesülés útját a tanítónak, érett-ségit nem tett tanárnak is. Ha már a többi tudományág egyetemi tanulását s a képesítések megszerzését elzárják is előlünk, nyissák meg legalább azt a szakot, melyhez mindenkinél több közünk van, amely még így kirekesztetten is a mienk. A pedagógia tudománya az álta-lunk, pedagógiai jogtalanok által összehordott téglából és velünk épít-tet, de a tehetségünk szerint való érvényesülés kínai falnál ridegebb módon van elzárva előttünk. Szeressenek egy kicsit a falon belül levők is bennünket, segítsenek a fal ledöntésében; az egységes köz-művelődés, az emberek szellemi nyomorúságának megszüntetése nekik is érdekök.

A Magyar Psedagogiai Társaság, mint a pedagógiai közvélemény legmagasabb, kifejezője, sokat tehetne ebben az ügyben, annyival is inkább, mert vezetői között olyanok is vannak, akik bennünket, jog-talanokat való értékeink szerint ismernek s szeretnek is. Ha ez ebben a tekintetben irányadó körök nemcsak hangoztatják, hanem tettekkel is bizonyítani akarják a tehetségesek támogatását, adjanak szabad utat a tehetséges "gyermek tehetséges tanítójának is, rombolják le az iskolai kasztok választófalait, tegyék egyenértékűvé az időben es erő-feszítésben nem különböző, csak más felírású épületekben folytatott munkát! Sok érdemes, jóhiszeműségéért nagyon megbűnhődött embert

tesznek boldoggá !1 Kilián Zoltán.

1 Az itt felvetett gondolat egy régi s itt-ott meg is oldott kérdéssel, a tanítók egyetemi tanulmányainak a kérdésével kapcsolatos; a pedagógiai doktorátusnak ugyanis természetesen csak az egyetemen végzett bölcsészeti és neveléstudományi rendszeres tanulmányok lehetnek az alapjai. Kétség-telen, hogy a neveléstudomány fejlődését, az iskolák felügyeletének peda-gógiai irányban való mélyülését s ez által, de közvetlenül is az iskola belső értékének emelkedését várhatnók attól, ha arravaló tanítók s nép-tanítóból lett polgáriskolai ós tanítóképzőintézeti tanárok az egyetemen ily tanulmányoknak élhetnének. Kapcsolatos ez a kérdés a tanítók tovább-képzésének a szervezésével, a köznevelés belső egységének pedagógiai

^alapon való kiépítésével is. Erre a szászországi (leipzigi) példa már tanul-ságokat is bőven szolgáltat. És hogy a cikkíró gondolata, a tanítóból lett egyetemi hallgatók pedagógiai doktorátusa sem lehetetlenség, arra nézve álljon itt a Vossische Zeitung 1917 okt. 23. számának ez a híre : «A thü-jingiai tanítóképzőintázeti tanárok egyesülete megkereste a jénai egyetem

150 S/W^] I iTí.

H A Z A I LAPOKBÓL..

A k a d é m i a i É r t e s í t ő (1917 nov.-dec.) Kemény Lajos a kassai levél-tárból közli Kazinczy Ferencnek Kassa tanácsához intézett hosszabb levelét, amely a tanácsnak egy felterjesztésére ad választ. A tanács ugyanis patro-nusi jogánál fogva kérte, hogy a kir. normális iskola megüresedett állására Sikur Andrást nevezzék ki, egyúttal nemtetszésének ad kifejezést, hogy beleegyezése' nélkül Vályi András tanár helyére Aszalay Jánost nevezték ki.

Erre azt feleli Kazinczy, hogy Aszalay kinevezésével csak jogával élt, mivel a nemzeti iskolák felügyelőinek adott utasítások értelmében a kinevezés egyedül a főigazgatóságok joga; ő pedig senki mást nem talált, aki erre az állásra alkalmas lett volna. A tanács hivatkozik a Ratio E.-ra, hogy a tanárok kinevezési joga azé, aki őket fizeti, de ez királyi iskola és a tanárok fizetéséhez a kincstár 300 fr.-tal járul, tehát nem egyedül ő jogosult a kinevezésekre. Sikurt csak akkor lehetne az I. osztály tanárául alkalmazni, ha megelégednénk azzal, hogy a tanár csak annyit tudjon, amennyit a növendéknek kell tudnia. De akkor semmi haszna az államnak az isko-lákból. Szükséges, hogy a tanár a szív és ész kiváló tulajdonságaival rendelkezzék, emelkedett gondolkodásmódjával felebbvalói, társai és tanít-ványai tiszteletét kiérdemelje, magát hivatala teljesítésére pedagógiai mü-vek folytonos olvasásával alkalmassá tegye, szervezeténél fogva ne legyen lustaságra hajló, hogy tanítványait is lustaságra ne szoktassa. A tanár legyen nemcsak ártatlan (innoxins), hanem minden mértéktelenségtől is mentes. A tanács továbbá meg akarja szüntetni a rajz- és zeneiskolát (scholam graphidis et mnsices). Ebben a tekintetben nem tehet semmit, mert ezek a kir. normális iskolák kategóriájához tartoznak s a megszün-tetést tiltja a kir. helytartótanács rendelete. Igaz, hogy az iskolák nem mu-tatnak kellő eredményt. A zeneiskolában ennek oka a tanár készületlen-sége és kántori stb. elfoglaltsága, a rajziskolában az a körülmény, hogy csak a katonanövendékek (proles militares) látogatják, míg a mesterek inasaikat és legényeiket nem küldik el az iskolába, vagy akik be is irat-koznak, csakhamar kimaradnak. Továbbá a tanács azt kérdezte, hogy vájjon a német nyelv tanítását a normális iskolában meg kell- e szüntetni s így szükséges-e csökkenteni a tanárok számát. Sem a tanárok, sem az osztályok számát csökkenteni nem szabad. A német nyelv a József-féle bölcsészeti karát, hogy Hessen példájára tegye lehetővé a doktori fok el-nyerését olyan hallgatók részére, akik mint néptanítók az egyetemen neveléstanulmányokkal foglalkoznak s a magasabbrendű népiskolai műkö-désre képesítő vizsgálatot kitüntetéssel megállották. A dókán órtesitóse szerint a kar elhatározta, hogy az olyan egyetemi hallgató-néptanítókat, akik a felsőbb pedagógiai vizsgálatot I. osztályzattal tették le, felavatásra bocsátja.® Ez a kérdés a hazai viszonyoknak megfelelő tanulmányozást érde-mel ; megoldása a néptanítókra s az ezek sorából továbbtanulás útján már eltávozottakra vonatkozóan egyöntetű tartozik ugyan lenni, de nem lehet azonos. A szerk.

SZEMLE. 151 rescriptum értelmében a közigazgatásból és magasabb iskolákból kitöröl-tetett ; a Lipót-féle rendelet a magyar nyelv tanítását követeli, a német nyelvről csak azt határozza, hogy a városi iskolákban alkalmat kell adni tanulására. Tehát leghelyesebb lesz, ha a német anyanyelvű növendékek és azok, akik akarják, az irást, olvasást, számtant és különösen vallást az arra kijelölt órákon németül tanulják. A többi időt pedig arra kell fordí-tani, hogy a növendékek bármilyen anyanyelvűek és bármilyen társadalmi osztályból is volnának, a magyar nyelv tanulásában a lehető legnagyobb előhaladást tegyék, mert mindazoknak, akik Magyarországon születtek vagy tartózkodnak, nemcsak illik, de szükséges is a magyar nyelvet is-merniük. P. L.

N é p m ű v e l é s . 1917. évi 1—10. füzetének nevelésügyi cikkei: Molnár Oszkár tanulmánya Meumann Ernőnek, a kísérleti pedagógia főképviselő-jének életéről és munkásságáról; Szelényi Ödön: «Az akarat iskolája* c.

cikkében Sallwürk ily című művének alapelvét vázolja : az akarat nevelése mindent magában foglal, ami az emberi erő kifejlesztésében szükséges.

Varsányi Géza az V. ker. Népház népművelő törekvéseit ismerteti, Kováes Sándor szerint (Hogyan kellene a gyermekeket a zenébe bevezetni?) a gyermekeket már kezdettől fogva a hallási felfogásra kónyszerítsük, s míg a hallási felfogás és elképzelésmód nem vált szokásává, ne adjunk alkalmat arra, hogy a zenét látás útján fogja fel. Szabó László (Az újság az iskola szolgálatában; szerint azokat, akik az iskolából kimennek az életbe, elő kell készítenünk arra, högy az a hatás, melyet az újság rájok tenni fog, reájok nézve minél üdvösebb legyen. Kerschensteinernek Deutsche Schul-erziehung in Krieg und Frieden c. könyve nyomán Ozorai Frigyes arról ir, hogy a jellemfejlesztés szempontjából is a munka iskolája a jövő isko-lája, s hogy ennek fejlesztéséért, érvényre juttatásáért a háború után kettőzött erővel kell küzdenünk. Keleti Adolf, Barcsai Károly, Szobolovszky István és Éltes Mátyás a tehetségről, a tehetséges tanulók külön oktatá-sáról, a tehetségek műveléséről és a tehetséges gyermekek kiválasztásáról irt egy-egy cikket. Szabó László Budapest az iskolában c. cikkében azzal foglalkozik, hogy Búdapesten nem csupán az elemi iskola III. osztályában, hanem a középiskolákban is többet kellene foglalkozni az ország székes-fővárosával. Havadi Barnabás szerint (Az iskola hatása a keresőképesség fokozására) teljesen jogos az a követelés, hogy az iskola anyagiakban felmérhető módon is emelje az embert. Gárdos Dezső Gansberg nézeteit vázolja a modern pedagógia alapvető gondolatairól: az iskolában a gyer-mekeknek társadalmi életet kell élniök; az iskolának kis állammá kell alakulnia, ahol a könyvek mellett a tapasztalat útján igyekeznek a tanulók az ismeretek birtokába jutni. Martos Ágostné (Ketté osztott szünidő) a szünidőnek téli és nyári részre való szétosztását ajánlja. Szelényi Ödön-nek egy másik közleménye Bein Vilmos pedagógiai rendszórévei foglal-kozik, Vajda Gyula az értelmes, szép és élénk olvasás szabályait foglalja össze Az olvasás művészete c. cikkében. Sárközy Istvánné Osztályozás ós egyebek o. közleményében csak «megfelelt» vagy mem osztályozható*

csoportokat ajánl. Gombos Ferenc (Kulturmunka falun) a falusi

kultur-152 ^SZEMLE.

munka szervezését, irányítását és végzését az egymást megértő lelkészek és tanítók kezébe tenné le. Horváth Károly: A természetrajz és a munka-iskola c. értekezésének vezető gondolata az, hogy nem elég a szemléltetés, osak a cselekvő szemléletnek van lélektani értéke; a természetrajzot sza-bad természetben tanítsuk, úgy, hogy a tanulók kint dolgozzanak s vizs-gálgassanak. Ságody Ottmár a mai zenetanítás eredménytelenségének főokát a tanítás hibás irányában látja, a zenei nevelésről irt cikkében.

Állandó rovat foglalkozik a Pedagógiai Szeminárium munkásságával.

A Külföldi szemle, a Bélföldi szemle és a Könyvek c. állandó rovatok a kül- és belföldi ped. eseményeket, kérdéseket és az újabb ped. munkákat ismertetik. K. A..

N é p t a n í t ó k Lapja, A N. L. az idén 51. évfolyamát kezdte meg és pedig értékes tartalmú ünnepi számmal. A háborús viszonyok nem engedték a szerkesztőség tervének megvalósítását, a népoktatásügyi sajtó történetének megiratását erre az évfordulóra; amit így kapunk, az is több tekintetben becses és örvendetes adalék a lefolyt évszázad történetéhez.

A szerkesztő, Körösi Henrik, ugyanis a volt közokt. miniszterekhez azzal a kéréssel fordult, hogy írják meg e szám részére népoktatási politikájok irányító eszméit s jelezzék a ma látott feladatokat. Amit erre báró Wlas-sics Gyula, Lukács György, gróf Zichy János ós Jankovich Béla felelt, meg amit ehelyett Berzeviczy Albert néhány munkatársáról elmondott, kétségtelenül osztatlan érdeklődést ébreszt és a neveléstörténet számára fontos. Nem először mondjuk, hogy ilyen közlésekre nagy szükség volna az utódok s nem utolsó sorban éppen a miniszter-utódok tudatossága

ér-dekében I Figyelmet érdemel a volt szerkesztőktől eredő cikksorozat is abban Gyertyánffy István napló-részletei a kiadatlan részek iránt is érdek-lődést keltenek. Gróf Majláth Gusztáv az új Magyarország néptanítóinak feladatát jelzi, Fináczy Ernő egy kevéssé- méltányolt kérdést fejteget (Alkalomszerű oktatás); Sebestyén Károly a szegény tanulókkal való bánás-módról, Földes Géza a tanügyi lapok hatásáról szól; egy cikk Eötvös leg-első miniszteri jelentését ismerteti s egy másik szemelvényeket közöl be-lőle. Az egész szám szerencsésen kapcsolja össze a jelent a múlttal; apró közlései is számos kisebb adatot tartalmaznak. — Ha lesz valaha mód és ember a magyar neveléstörténet megírására, a Néptanítók Lapjára nagy gondot kell fordítani. Tanulságos lesz vizsgálni — ámbár nem lesz könnyű megállapítani — hogy miben állott a hatása, mi volt az oka időnként e hatás fogyatékosságának s ebből nem csak tényeket, hanem valóban tanul-ságokat is kell majd levonni. A mai szerkesztő "Beszámoló" c. közlemé-nyéből úgy tetszik, hogy ő már ily tanulságokat tart szem előtt, ezért akarja a lapot minden irányzatosságtól menten, tisztán pedagógiai folyó-iratként szerkeszteni. Eötvös ezt kívánta annak idejében s nem kívánha-tunk a N. L.-nak és az ügynek jobbat, minthogy ez így legyen ! i.

A napilapok nevelésügyi cikkei 1917 második felében.

Nem is hinné az ember, csak ha rendszeresen figyelemmel kíséri, hogy az újabb időben mennyi kisebb-nagyobb cikk foglalkozik napilapjaink ha-sábjain a nevelés és a művelődési politika kérdéseivel. Azt lehetne

mon-SZEMLE. 153 dani, benne van ezekben a cikkekben a magyar iskola rajza, kiáltása, reménye; gyakran figyelmet érdemlő gondolatok, amelyek ha eljutnak illetékes helyre, úgyis használnak a köznek, ha másokat hasonló elmél-kedésre buzdítanak, az is jó szolgálatot tesz a köznevelésnek. Egyben megegyeznek e cikkek; abban, hogy időszerűek. Alkotmány. 171. sz.: Papp

Sándor: Nemzetnevelésünk c. sürgeti a tanítóképzés reformját. 198. sz.:

Mátra Iván: Közoktatásunk feladatai c. a történet és polgári jogok ala-posabb tanítását kívánja, változtatásokat óhajt e téren. 207. sz.: .Vay Péter gróf: Nyaraló gyermekek c. óvintézkedéseket s felügyeletet óhajt az otthoniaktól távol, a különböző nyaralótelepeken levő gyermekek részére.

213. sz.: Mátra Iván: Tanügyi reformpolitika e. példákkal világítja meg, hogy a magyar iskolák állampolgári kiképzése teljesen elhanyagolt és elhibázott. «A nemzetiségi iskolákkal kapcsolatban óvóda állítandó fel, hol a gyermekek játszva tanulhatnak meg magyarul, mielőtt iskolába kerülnének.* «A magyar nemzet történelme az eljövendő időkben necsak a magyar faj történelme legyen, hanem a magyar állam területén lakó minden számottevő népfaj rövid és igaz, minden szépítgetési törekvés nélkül való múltjának leírása . . . A sok háborús leírás, évszám és feles-leges névhalmaz helyett tárgyalja az ország egész népének elhelyezkedé-sét, évszázados törekvéseit, jogi és alkotmányos fejlődésót.* 273. sz.:

Jubilálnak a piaristák c. a budapesti piarista gimnázium fennállásának 200 éves fordulója alkalmából tartott ünnepet ismerteti és méltatja a piaristák jelentőségét hazánk művelődésének történetében. 221. sz.: Ember Károly: Köznevelésünk szelleme c. a nemzeti szellemet követeli s kifogá-solja a radikálisok művelődési és politikai törekvéseit. 222. sz.: Kétezer diák egy gimnáziumban c. részletesen beszámol a budapesti Barcsay-uteai és István-úti főgimnáziumban előfordult tanulósztrájkról. 224. sz.: Nagy Lajos: A vallástanítás az iskolában c. a vallástanításnak kivált a főváros-ban tapasztalható értékéről elmélkedik. 231. sz.: Perlaky: Iskola és há-ború c. rámutat a háhá-borúnak az iskolai életben tapasztalható végzetes rombolásaira. 237. sz.: Mézes János: Állampolgári nevelés- c. a hazánk sajátos helyzeténél fogva egyedül üdvözítő társadalmi nevelés szükséges-ségére és lehetőségeire mutat rá. — A Nap. 185. sz.: Több iskolát, több tanítót, több tanárt c. szóvá teszi az iskolák elhanyagolását, amely a tanítók, tanárok tömeges katonai behívásával következett he; ebben a magyar művelődést, a boldogabb Magyarországot igen közelről érintő ügyben emel szót. — Az Újság. 147. sz.: Az iskola és a szülők c. az első pályaválasztási tanácskozást ismerteti, amelyet a Német-utcai polgári iskola tanárai a szülőkkel együtt tartottak. Az előadások és hozzászólások abban' egyeztek meg, hogy gyakorlati pályára kell nevelni a háború után a polgári iskola tanulóit. 156. sz.: Több iskolát címen a szeptemberi be-iratásokkal kapcsolatban néhány "tanügyi mizériát* tesz szóvá. Egyebek közt, hogy mily nehézséggel kell megküzdenie a fővárosi szülőnek, mikor az iskolai év elején gyermekét be akarja Íratni. Csak protekcióval lehet helyet biztosítani, kivált a leánygyermeknek, oly kevés az iskola. Nagy hanggal hirdetjük sokszor, hogy a műveltség áldásaiba a népnek minél

154 SZEMLE.

szélesebb rétegeit be kell vonni s mikor a szülő gyermekét iskoláztatni akarja, valóságos kálváriát kell végigjárnia, míg be tudja valahova íratni.

Főleg a középiskolák I. ós V. osztálya a kritikus pont. A leánytanulók közt azoknak van a legszomorúbb sorsa, akik a gimnáziumban szeretnék végezni tanulmányaikat. A fővárosi leánygimnáziumok I. osztályába a jelentkezőknek csak a negyedrésze iratkozhatott be. Ezen a szomorú álla-poton segíteni kell, nem elég a művelődést hirdetni, tenni is kell érte.

159. az.: Batla Jenő: A magyar közoktatásügy veszedelme c. Hazánk tanügyének számos baja van. így bajok vannak a kereskedelmi tanításügy terén is. Ma már a nemzeti élet homlokterében áll a gazdasági kérdés, létünk, jövőnk, állami nagyságunk, kereskedelmi és gazdasági tudásunk fejlődósén fordul meg és mégis felső kereskedelmi oktatásunk ügyét

hát-•tórbe szorítja a jelszavakkal dobálódzó közjogi politika. A nők meglepően nagy arányokban lepik el a kereskedelmi iskolákat. A mult évben 3000 nő végezte el hazánkban a kereskedelmi iskolát. Budapest iskoláiban az or-szág tanulóifjúságának egy negyede zsúfolódik össze. A budapesti vas-utcai ós mester-utcai kereskedelmi iskolákban 15—15 osztályt kellett megtölteni, s igy is sokan kimaradtak helyszűke miatt. S míg a szász kereakedelmi iskolákban 25—30 tanuló jut egy tanterembe, addig nálunk 45 tanulót is bezsúfolnak. A megoldás három kérdésen múlik: 1. a helykérdósen, 2. a pénzkérdésen és 3. a tanárkérdésen. Állítsanak fel barakkiskolákat, amennyire szükség van. A tanárhiányon pedig úgy kell segíteni, hogy anyagilag is kívánatossá kell tenni a tanári pályát az ifjúság előtt. A ke-reskedelmi iskolák ma már túlnőttek a kizárólag keke-reskedelmi érdekkörön, ma már az egész közgazdasági munka szükséglétét fedezik. 163. sz.: Közli Erödi Béla nyilatkozatát közoktatásunk mai állapotáról. Az iskolai munka mai eredménye nem kielégítő. A budapesti tanárok közül 700-ból 121 tel-jesít katonai szolgálatot, a tanárhiányon az óraszámok csökkentésével segítettek. Az idén 500-zal több volt Budapesten a tanulók száma, összesen 18,000-en jártak főgimnáziumba és főreáliskolába. A legtöbb osztályban a tanulók létszáma 70. Több iskolára volna szükség. A gimnáziumok különös zsúfoltságának oka a minősítési törvény, amelyet ma már meg kellene változtatni. A nők gimnáziumba tódulása beteges állapot. A tapasztalat azt mutatja, hogy a gimnázium nem való minden leánynak. 192. sz.:

Kenedi Géza: A háború mint tanítómester sok új dologra tanította az embereket. A fegyvergyártás terén egészen újak a lángvető fegyverek, a gázbomba, aknavetők, tank. Bizonyos gyarmatárúk elmaradása pótlóanya-gok megkeresésére ós alkalmazására kónyszerítette Középeurópát. A kő-szénnek is eddig nem ismert titkos mellékterményeit fedezték fel. A papír-ból ma már fonalat is készítenek. A durva mészkőből szeszt tudnak elő-állítani. A szenvedély meg a szükség most együtt dolgozik és nemcsak az elméket, hanem a kezeket is szaporább munkára serkenti. 195. sz.:

Bagyó János : A. harmadik háborús tanév c. az iskolai értesítők tanulsá-gait ismerteti. Megállapítja, hogy az elemi iskola selejtesebb anyagot szolgáltatott a háború idején a középiskoláknak, mint békében. Sok iskola árvaságra jutott a tanitók behívásával. A rakoncátlanság, durva modor,

SZEMLE. 1 5 5 szorgalom hiánya általános. Budapesten a növendékek 20%-a bukott, vidéken 23%. Nagy baj a zsúfoltság, 60—70 gyerek szorong egy teremben.

A; tandíj igen magas, ezért sok életrevaló gyerek kiszorul az iskolából.

201. sz.: A legérdekesebb iskola c. a belgrádi császári és királyi reál-gimnázium értesítőjét ismerteti, amelynek Uselty Ferenc budapesti főgimn.

tanár volt a vezetője. Az iskolában heti 3 órában magyart is tanítottak. — Budapesti Hirlap. 165. sz.: Sebestyén Károly: Emlékek és élmények c-feljegyzéseit adja közre a «noteszkönyvről* s a leánytanulókról. 194. sz."

Gödöllői magyar királyi iskolák c. bemutatja a gödöllői m. kir. zöldség-termelő telep, az állami méhészeti gazdaság, a fenyőkísérleti telep s a baromfitenyésztőnőket képző m. kir. iskola munkásságát. 198. sz.: Báthory Nándorné: Nők a kerti gazdaságban c. azt fejtegeti, hogy a kerti gazda-ság terén, a nő legsajátosabb munkaterén nem bírta helyettesíteni a ma-gyar nő a férfit; beugrott helyette hivatalokba, bankokba, postára, levél-kihordásra stb. Elözönlötte a felső iskolákat is, csak éppen a neki való munkatér nem nyilt meg előtte. 198. sz. SiBalkán-iskola Budapesten c.

ismerteti a Magyar Keleti Gazdasági Központ által felállított Balkán-iskola munkáját. 203. sz.: Ilosvay Lajos: Észrevételek c. a háborúnak az ifjúságra tett hatásairól elmélkedik s a köznevelés szükséges alakításához szól hozzá. 205. sz, : Repold Károly memorandumát ismerteti A Gyulán felállítandó természettudományi egyetemről. 212. sz.: Középiskoláink har-madik háborús évének tapasztalatait mutatja be az iskolai értesítők alap-ján. 224. sz.: A magyar vezényszó fontossága c. annak köznevelési előnyeit fejtegeti. «A hadsereg felsőbb magyar népiskola lesz !» Danielné Lengyel Laura: Leányom a felsőbb leányiskolába készül c. bemutatja, hogy mily nehéz ma Budapesten helyet kapni egy leányiskolában. 289. sz.: Leányok hajszája a diploma után c. rámutat arra a körülményre, hogy a háború miatt megváltozott helyzet természetes következménye, hogy a diploma-éhség — mint valamikor a fiúgyermekek körében — most a leányok közt tört ki s az eredmények már is mutatkoznak. — Magyarország. 177. sz.:

Ádám Éva: Diákok a harctéren c. a katona-diákok harctéri helyzetét rajzolja. 183. sz.: Endrei Ákos: Az alsó- és középfokú iskolák demokra-tizálása c. hangoztatja a minősítési törvény megváltoztatását, a zsúfoltság megszüntetését, a kiselejtezést stb. Ehez szól 209. sz.: Róna Sámuel:

Iskoláink korszerű átalakítása c. Endrei válaszát 1. 213. sz.: Még egy szó az iskolák demokratizálásáról c. — Népszava. 221. sz.: Nincs iskola — rekvirálni kell a palotákat e. az iskolabiánnyal foglalkozik. 269. sz..

Tanítót a parlamentbe! c. szükségesnek mondja, hogy a jövő parlament-jében minél több tanító legyen. — Pesti Napló. 198. sz.: Züllenek a piesti gyerekek címen azt panaszolja el, hogy nem járnak iskolába a tankötele-sek, ezerszámra csatangolnak a tanköteles korban levő gyermekek, hat-tíz évesek, akik teljesen elzüllenek, mert a kellő gondoskodásban és felügye-letben otthonuk sem részesíti őket, csak az utca neveli, hogy mivé, arról a fiatalkorúak bíróságának jegyzőkönyvei nyújtanak szomorú képet. 199. sz.:

Ismerteti Apponyi rendeletét,'.mely a román tanítóképző-intézetek meg-nyitását elhalasztotta. 287. sz.: Giószeghy Tibor: Hogy tenyésztik az

In document PEDAGÓGIA MAGYAK (Pldal 154-171)