A második idézett megjegyzés egyéni vélemény s vele szem-

szem-118 KISEBB KÖZLEMÉNYEK. 136

ben éppen olyan joggal azt is állíthatnék (amit igen sok szülő mon-dott már), hogy ideális helyen levő G., amelynek nagy jövője lehet.

Hogy Felsőlövőn tisztább erkölcsi légkörben nő fel a tanuló, mint nagy városban, az mindenki előtt kétségtelen; hogy testi fejlődésére is kedvező hatással van a tiszta hegyi levegő s a szabadban való mozgás lehetősége: ezt sem tagadhatja senki sem.

3. Kétségtelen tény, amit Benisch A. az intézet anyagi viszo-nyaira vonatkozólag mond: az állam fedezi a kiadások oroszlánrészét.

Ez a megállapítás azonban nem érintheti az intézet fenntartását yagy fenn nem tartását. Az 1848 : XX. t-c. megvalósítása folyamatban van.

Németh Sámuel.

Válasz. Nézetem szerint egy-egy intézet népességének elbírálá-sánál nem helyes a magántanulóknak a létszámhoz való hozzászámí-tása, amint azt Németh Sámuel is teszi. Én természetesen mindig csak a nyilvános tanulókat vettem figyelembe. Az 1915/16. évi Érte-sítő szerint a magántanulók száma 16, a nyilvánosaké 152. Az előző évek adatai jelenleg nem állnak rendelkezésemre.

Csakugyan feltűnő a tanulók számának nagy fellendülése a két utolsó tanévben (181, ill. 223 beírt nyilv. tanuló). Ha ez állandósulna, úgy az intézetre vonatkozó nézetemet talán módosítanom kellene. Azt hiszem azonban, hogy ez emelkedés a háborús konjunktura hamar elmúló eredménye. Azelőtt az internátus nem tudott benépesülni, most minden internátus megtelik, mert olcsóbb, mint a magánosok-nál való elhelyezés. Ma a sok pénzhez jutott kisbirtokos G.-ba Íratja be fiát; nagyon kétes, hogy úgy lesz-e a háború után is. A cikkíró-val ellentétben most is megmaradok ama meggyőződésem mellett, hogy a tiszta hegyi levegő egymagában még nem elég jogcím arra, hogy egy 1000 lakosú falunak G. fenntartása iránti akaratát az állam oly mértékben támogassa, amint az Felsőlövővel szemben történik.

• • Benisch Arthur.

IRODALOM.

Dr. Kiss Elek: Az értelmi és erkölcsi nevelés viszonya. I. kö-tet. Kolozsvár, 1917, Stief, n 8°, 174 1., Ára 5 korona.

E munka, mint a szerző előszavában bejelenti, az Akadémia ilyen című pályatótelóre nyújtatott be pályamunkának, de díjat nem nyert. A bírálók, a szerző igyekezetének és szorgalmának méltánylása mellett, abban a véleményben voltak, hogy (annyira magán viseli a kezdőnek és az önálló gondolkozás fokára még nem emelkedett írónak

IRODALOM. 137-' vonásait", hogy pályadíjra nem ajánlhatják. (Előszó;) A kérdés, mellyel foglalkozik, a neveléstan egyik legérdekesebb kérdése; annál -is inkább, mert ma következményeiben erősen aktuális. A mű első, történeti részét foglalja magában ez a kötet s feladata az lenne, hogy megvizsgálja: milyen feleletet• adtak e kérdésre a multak nagy nevelői és pedagógusai. A kérdésnek ez a története is igen érdekes volna, hiszen nagyjelentőségű feleletei vannak e dologra nézve pl. Francke--nak, Lockenak, Fichtenek, Goethenek stb. Ahelyett azonban, hogy

magának a kérdésnek a történetével foglalkoznék, szerző a pedagógia nevesebb képviselőinek neveléstani gondolatait és rendszerét ismerteti.

..Már maga az az eljárás, hogy egy kérdés helyes felállítása és tisztába hozatala előtt kezdünk annak történetéhez, alapjában eltévesztett.

Legalább megadhatta volna röviden a saját véleményét arról, mit nevez értelmi s mit erkölcsi nevelésnek, s hol keresendő ezek «vi-szonya", hiszen e meghatározások fölött is sűrű köd ül. Még elhibá-zottabb azonban, hogy szerző a történeti részben hosszadalmasan, bő lére eresztve vizsgálja át a pedagógia egész történetét. Bevezetésnek ugyanis ez a «történeti részs nagyon hosszadalmas ós felesleges, ön-álló munkának pedig befejezetlen, vázlatos és pongyola,' sőt felesleges.

Miért kell nekem tudni Pestalozzi egész rendszerét, s kivonatban végigélvezni Loeke, Rousseau stb. munkáinak bő kivonatát, mikor

•csak arra vagyok kíváncsi, mi véleményük volt ezeknek a fölvetett kérdésről. Ma már a historicizmus igazi hazájában, Németországban is divatját multa ez a módszer; ahol a szerző dolgozott, Angliában, pedig sohasem is volt szokásban.

Maga az a kép, amit az egyes pedagógusokról ad, sem_ kielé-gítő, rendszerük kifejtése is elnagyolt és sokszor zavaros. Hogy az illetők pedagógiai rendszerét műveik kivonatolása által akarja szem-léltetni, mutatja, hogy a szerző a kényelmesebb utat választotta, mert rendszerük szisztematikus összeállítása mindenesetre több koncentrá-ciót kívánt volna. Viszont azt a benyomást kelti, mintha az olvasóra akarná bízni: bogozza ki ezekből a feleletet maga a szőnyegen forgó kérdésre, s mintha a kivonatolt írók a szerzővel együtt versenyt ke-rülgetnék erre a feleletadást. Teljességgel érthetetlen, miért kell kivo-natolni az a Emilé »-t, a «Wie Gertrúd D-ot, még érthetetlenebb, miért kell közölni a Kant «Kritik der r. V.» ós «Kr. der prakt. V.»-ja gyönge vázlatát Ha ezzel be akarta állítni a Kant pedagógiáját a kanti filozófia alapján, az csak törekvés maradt, mert a műben ugyan nincs beállítva. Ebből a félszeg alaposságból magyarázható, hogy fölvesz a tárgyalásra olyan szerzőket, akiknek a véleménye igazán nem döntő a kérdésben (Quintilianus, Tolstoj) s elhanyagolja pl.

Goethét, akinek pedig a Paedag. Provinz-e igen érdekes adatokat

138 IRODALOM.

szolgáltatna, el Fichtót, akitől való a kérdés egyik legszebb megoldása, nem kíváncsi az egész modern pedagógiára (Kerschensteiner, Foerster), amelyben pedig a morálpedagógiai oldal igen erős. Ez a helytelen és felületes kiválogatás, mely aszerint történik, kinek a neve van vas-tagabb betűvel nyomva a neveléstörténeti könyvekben,. valósággal végzetes a munkára, melynek igazán csak a címlapjáról látható, hogy az erkölcsi és értelmi nevelés viszonyának történetével akar foglalkozni s inkább látszik egy kis, de gyönge pedagógia-történeti vademecumnak.

Az a kis pedagógia-történet is azonban, amit a szerző nyújt, nem kifogástalan. Terjengőssége és aprólékoskodása mellett sok tárgyi hibája is van. A görög-római kor szellemének rajza felületes (13. 1.), hasonlókép a Sokratesról szóló rész. A keresztyénség nevelési szelle-mét nem tárgyalja. Jézns tanításában «mindennek titka és kulcsa*

(57. 1.) nem a szeretet, hanem az istennel való lónyegrokonság, val-lásos nyelven az.istenfiúság gondolata. Épp oly elnagyolt a renais-sance szellemének rajza, mely pedig itt igen fontos adatokat adna (58. 1.) Lockenál téves és alaptalan megkülönböztetést tesz «tutor»

és agovernor*' között, holott, különösen a a Somé thougts . . . » 93.

94. §§-ban, valamint a 89. §-ban stb. kitűnik, hogy Locke a két szót fölváltva használj 8i, s 8i tutor = nevelő, governor = tanító megkülön-böztetés szerzőnktől származik. A Lockeról szóló rész áttekinthetetlen.

Rousseau tárgyalásában szerző felesleges elmélkedésekbe bocsátkozik R. alapelvéről: a gyermek természettől jó. A Pestalozziról szóló, szintén túlságosan részletező fejtegetésekben is több tévedés van, Először is P. fontossága egyáltalán nem a társadalmi tényezők gondo-latának kiemelésében rejlett, hanem a gyermeki lélek megismerésének, ezzel a nevelés módszere megállapításának s a nevelő személyiségének hangsúlyozásában. A Rousseau és Pestalozzi közötti viszonyt szerző egy hibás angol fordítás nyomán egészen helytelenül magyarázza.

Nem veszi tekintetbe, hogy a «természet® Pestalozzinak egészen mást jelent, mint Ronssean nyelvén. A «Wie Gertrúd . . . » idézett helye ugyanis így hangzik: «Aller Unterricht des Menschen ist alsó niehts anders, als die Kunst, diesem Haschen der Natúr nach ihrer eignen Entwickeíung Handbietung zu leisten, und diese Kunst ruht wesent-lich auf der Verhaltnissmássigkeit und Harmonie, der, dem Kinde einzupragenden Eindrücke mit dem bestimmten Grad seiner ent-wickelten Kraft.» Ezt az angol fordító így adja vissza : «Ali instruction of man is then only the art of helping Nature to develop in her oum way; and this Art rests essentially on the relation and harmony between the impressions received by the child, and the exact degree of his developed powerso. A fordítás tehát hibás két helyen: az első

IRODALOM. 139-'

aláhúzás az eredeti szövegben kifejezett gondolatot, hogy t. i. a ter-mészetnek (a gyermek természet utáni törekvésének) segédkezet kell nyújtani, úgy módosítja, hogy a természetet engedni kell saját mód-ján kifejlődni, a másik aláhúzás (einzuprágenden — received) ismét látható nagy különbség. Világos, hogy az eredetiben Pestalozzi a nevelőt a természet fölé helyezi, aki a fejlődést annak segítségével irányítja, míg az angol fordítás a nevelőt a természet hatásainak szol-gájává teszi. Innen van, hogy a P. és R. közötti viszonyt szerzőnk is helytelenül ítéli meg.

Mellőzve a további ilynemű tárgyi megjegyzéseket, megemlítjük, hogy a mű tudományos jellegét meglehetősen rontják azok a, főkép jegyzet alatt és zárójelekben közölt mellékes megállapítások, melyeket a szerző nagyképűen vet oda. Tárgyhoz nem tartozó dolgok aggressziv emlegetése egészen azt a benyomást teszi, hogy a szerző mutogatni akarja több oldalú ismereteit. Annál rosszabb hatásúak ezek, ha az látszik belőlük, hogy ez a többoldalú ismeret meglehetősen alap nélküli. Hogy Platón «anticipálta a modern kor női mozgalmának ferde kinövését®

(23. 1.), hogy aminél többféleképp lehet egy írót magyarázni, annál nagyobb a hatása® (91. 1.), ezeket maga a szerző sem hiheti komo-lyan. A megkülönböztetés (68. L), hogy a Bacon inkább a természetre, Descartes az emberre, Leibniz az istenre fordítja figyelmét®, olcsó, lexikon-frázis, mely amellett még nem is igaz. A 105. 1. első be-kezdése tele van üres frázissal, csak a hely szűke miatt nem idézzük;

ugyané lap alján levő jegyzet álljon azonban itt szemléltetésül:

• Jelenleg nem mehetünk bele a kérdésbe, hogy e tekintetben (érte-lem, érzelem és akarat, mint a lélek alaptevékenységei) milyen lélek-tani iskolákat (!) találunk Aristoteles óta (izepc (!"JZriq I —Hl. kv.

néhol alcr&rjacq, óp£$tq, voug, v. ö. Pauler Ákos : érzéklés, törekvés, gondolkodás) s csak éppen megemlítjük, hogy Croce (Benedetto) különösen a praktikus, a tevékenykedő lelki alapmozzanatot emeli ki: Philosophy of the Practical Economy- and Ethics. Transl. Douglas (Ainslie) London 1913 — művében is. (V. ö. Voluntarismus)®. (!) Hogy ez a tárgyhoz távolról sem tartozó dolog miért bántja a szer-zőt, érthetetlen. Mi olvasók az értelmi és erkölcsi nevelés viszonyának történetéről szeretnénk valamit hallani s nem a különböző «lélektani iskolákról®. Hasonlóképp érthetetlen, miért kell a nemzeti államok XVIH. sz. elején történt kifejlődését «összevetni® «Izrael történeté-ben a nemzeti kiemelkedésével®, mikor e kettőnek legföljebb analó-giája, de nem történeti kapcsolata van. Még különösebb szerzőnek az az eljárása, hogy egyfelől Pestalozzit, Kantot, Herbartot angolul idézi, a Kritik der reinen Vernunftot pláne helyenkint magyar át-tételben, ugyancsak angolul Meumannt és Tolstojt. Másfelől Lockeval

148 _IRODALOM.

- egész különösen bánik el. Említi az 1759-iki angol kiadást, s az 1769-ben magyarul kiadott fordítását. Idéz belőle angolul, a terminus technikusokat a magyar fordítás alapján, zárjelbe oda téve azok (hibás) német fordítását (mert (wisdom* Lockenál nem (Weisheit*, csak «Klugheit»-tal egyenlő), sőt latinul is ((justice, fortitudo (!), courage*). Az ilyen meglehetősen groteszk módja az idézésnek.

A munkában pongyola és zavaros kifejezések halommal állanak.

"Nagyot rontanak a mű tudományos alaposságán az ilyen frázisok:

(Pestalozzi a keresztyén atya-Istent érdemesnek vallotta az imádásra

•és alkalmasnak a társadalom vezetésére* (94. L); hogy «az ész mű-ködő szerve a syllogizmus* (111. L); hogy a Kant (kritikáit* (teljes*

joggal sorolhatjuk a Böhm-féle ontologia sorába* (112. 1.), hogy Ellen Key-t és Montessorit egy könnyed kézlegyintéssel (kevósbbé 'képzett gondolkozóknak* nevezi stb. Ez idétlen, pongyola kifejezések

"mellett sajtóhibák is bőven hemzsegnek a műben.

A szerző szorgalma és tanulmánya csakugyan meglátszik a munkán, ez azonban még nem elég. Ez a mű így, előtanulmánynak talán alkalmas volna a kérdés számára, s ennek alapján lehetett volna a kérdés történetének összefoglalásához kezdeni, de kész mun-kának nem fogadható el. Hiányzik belőle a módszeresség és logikus menet, mely nem engedi meg az elkalandozást, a mellékutakon virá-gok szedését, hanem szigorúan, lépésről-lépésre közeledik céljához.

Épp, hogy ezt megtartsa, kellett volna először fixirozni a kérdést magát, hogy tudjak, hol kell a megoldást keresnünk. Ezt a szorgal-mat ós türelmet, mellyel a szerző a tárgyalt férfiak legnagyobb részé-nek munkáit átolvasta és abból az előttünk fekvő jegyzeteket készí-tette, nem is vitatjuk el, sőt ennek elismerését készséggel megadjak neki. Igazi erejét s készültségét majd a módszeres rész mutatja meg, -ahol nyíltan szint kell vallani és hozzá kell szólni igazán a probléma

megoldásához.

(Kolozskara.) Imre Lajos.

Enyvvári J e n ő : Philosophiai szótár. Budapest, 1918, Franklin-T.

(Kultura ós Tudomány 23.) Kis 8°, 173 1., 3 K 20 f.

Nem a szakemberek számára íródott — mondja a szerző köny-véről — hanem a tanulóknak s a filozófiai kérdések iránt érdeklődő .közönségnek. Ezt a hivatását be is tölti s jól tölti be. A szerző

ipar-kodik rövid, találó meghatározásokat adni s vállalkozása legtöbbször -sikerül is. Azt is megállapíthatjuk, hogy -a felsorolt irodalmat elég sikeresen válogatja össze; azért meg külön elismerést érdemel, hogy a magyar filozófiai irodalmat annyi szeretettel és gonddal szerepelteti.

-Hisszük, hogy ez a hézagpótló kis könyv hamarosan elfogy s új

IRODALOM. 141-'

kiadásában még több gonddal és alapossággal fog jeleskedni. Éppen-azért néhány megjegyzést teszünk, hogy szerzőnk alkalomadtán némi.

haszonnal felhasználhassa.

Pedagógiai szempontból az iskolai helyesírást, mely jelenleg az-Athenaeumnak is, Religión&k is ós újabb filozófiai műveinknek a helyesírása, föltótlenül elébe helyezzük Enyvvári szinkretisztikus helyesírásának (philosophia-t és célt ír). Tehát írjunk misztikát és a..

mystikánál utaljunk az előbbi szóra. A szótár anyaga bővítésre, de némi szűkítésre is szorul. Ilyen szavak, mint thought, fölöslegesek, a szerző se mond róla semmit. Amiről nem beszél, azt jobb elhagyni,.

pL az ethikai determinizmust (32. 1.). Csak úgy találomra keres-tük benne a paramnézist, primitivologiát, periodicitást, apologiáé, immanenciát, de nem találtuk. A szerzőt ne tévessze meg az a körül-mény, hogy külföldi szótárakban is hiányzanak; filozófiai szótáraink többó-kevósbbó kiegészítésre szorulnak. A scholastika címszó anyaga föltétlenül átdolgozandó s a legfontosabb művek egyike, Picavet : Esquisse stb. megemlítendő. Hasonlóképpen ajánljuk a szerzőnek az axiologia, illetőleg érték szó érdemlegesebb ismertetését; irodalmából pedig Simmel: Philosopie des Geldes c. műve nem hallgatható el. Az . élet szóról Hartmann említett műve helyett ugyanannak Dus Problem des Lebens c. művét kell felemlíteni. Az életfelfogásnál Eoerster divatos könyve helyett a ker. világnézet szempontjából jelentősebb

-Cathrein és Ollé-Laprune művei említendők.|A subconsciensnél nél-külözhetetlen Ribot idevágó műve; az okkultizmusnál nem hallgat-ható el (éppen itt rendkívül fontos a kellő kritikával megírt mű !) Grasset: L'occultisme hier et aujoürd'hui, (Montpellier, 1908.) pompás-kritikai műve. A jó és rossz tárgyalásánál nem hallgattam volna el Lotze Diktátumaiból a Religionsphilosopbiet, az ethikánál Sidgwiek könyvét az ethikai módszerekről. Jó lett volna a tanulóifjúságra való tekintetből a propedeutikánál megemlíteni Hóiménak két pompás propedeutikus művét, a Cours élémentaire de Philosophie-t (30. kiadás • körül) és La dissertation philosophique-ját. Kezdőknek különben sem-ajánlottam volna a quot capita tot sententiae jellegű sok német filo-zófiát, hanem több figyelemben részesítettem volna a franciákat, kik-kel szerzőnk mostohán bánt el.

Egyéb észrevételeink is volnának, különösen a meglevő külföldi meghatározott irányú szótárak elhallgatására (van a skolasztikára pozitivizmusra stb. külön szótár), de ez a hely nem alkalmas a

rész-letesebb bírálatra. Különben is a felsorolt észrevételek csak szépség-hibákat akarnak megszüntetni s szerző könyvét ezek ellenére is alkal-masnak tartjuk az ifjúság és a művelt nagyközönség használatára.

Cz. A..

1 4 2 IRODALOM.

Gárdos Dezső: Szakfelügyelői ertekezlet 1950-ben. Budapest, 1917, a szerző kiadása, 8°, 51 1. Ára 1 K 50 f.

Ez a könyvecske a mai budapesti elemi és tanonciskolák s a különböző tanfolyamok szakfelügyeletének szatirikus rajza. Egy 1950-ben tartott szakfelügyelői értekezletet ír le, amelyen a résztvevők visszapillantanak a budapesti szakfelügyelet félszázados múltjára. Az értekezlet I. része a "boldogtalan tanító, a rossz iskola, az iparszerűleg űzött szakfelügyelet és a piaci lármától zajos tanítói közélet® korának festi napjainkat, aminek a szerző szerint az a főoka, hogy ma sokan vannak, akik nem azzal foglalkoznak, amire elkészültek s amihez megfelelő képesítést szereztek, hanem ami több anyagi előnyt s na-gyobb tekintélyt biztosít A pedagógiában járatlan, de a közélet terén ügyeskedő szakfelügyelők iparszerűleg űzték hivatásukat s a jegyző-könyv számára dolgoztak. A jegyző-könyvecske szatírája ott a legelevenebb, ahol egy 1930-ban tartott elemi iskolai szakfelügyelői értekezlet jegyzőkönyvét mutatja be. A "papiros korszak®, melyben mindenki csak a papíron keresztül pedagógizált s töltötte be hivatását, melyben a szakfelügyelők teljesen a közéletnek szentelték idejöket s emiatt a pedagógia újabb eredményeinek figyelemmel kísérésére sem értek rá, végre is a szakfelügyelői intézmény csődjéhez vezetett. De nem csu-pán a gyakorlati pedagógia vallotta kárát a pusztán látszatnak dolgozó szakfelügyeletnek, hanem a tanítói egyesületek is sorra elpusztultak, mert a szakfelügyelők az egyesületekben mint szakfelügyelők és az iskolákban mint elnökök működtek. 1935-ben — a szakfelügyelet gyökeres reformja után — a "boldogabb tanító, a jobb iskola, a modern szakfelügyelet s a megtisztult és minden salaktól ment tanítói közélet® ideje kezdődött Ahogy tovább olvassuk az 1950-beli értekezlet lefolyását, megismerjük a változás okait. Ezek a következők voltak : A tanítói egyesületek egy közös Otthon létesítése érdekéhen egyesültek; az Otthon teret és alkalmat adott a tanítóság tudományos munkálkodására; a szakfelügyelet hivatásuk magaslatán álló, kiváló, pedagógiailag képzett és csak hivatásoknak élő férfiakból áll, akik nem a módszerek erőszakos terjesztésével foglalkoznak, hanem arra figyelnek, hogy a gyermekek megtanultak-e írni, olvasni és számolni ; az iskolafenntartó testület a tanítónak nyugodt, gondnélküli meg-élhetést biztosított és megfelelő szolgálati szabályzatot alkotott, a tanítókat csakis elméleti és gyakorlati tanítói értékök viszi előbbre s nem a kaszinók és a hatalmasok pártfogása.

A könyvecske szatíra s mint ilyen természetesen elég sok túl-zást is tartalmaz; de ez a "tetemrehívás®, amint a szerző írását nevezi, csak hasznos lehet á mai tanítói közéletre nézve, mert sok, nagyon sok igaz szín s találó vonás van benne. Kováts Alajos.

IRODALOM. 143-'

Ú J KÖNYVEK.