Bodroghy Papp István, hogy minél hitelesebb költő lehessen, elődjeihez hasonlóan ő is megverselte kétszer is ars poeticáját. „Az 1818 esztendei Januarius 1-ső napján”
született Ujra meg zendéttem serdülő lantomat (...) kezdetű verset538 szinte egyidőben írta A verselő539 című költeményével. Köztük a kötetben mindössze egy epigramma kapott helyet.
A két vers azonban nemcsak időben áll közel egymáshoz, hanem a hasonló gondolatok, motívumok, így az ihlet, a képzelet, a lantjáték, a haza nagy költői és a nő szerepe tekintetében is.540 Elsőre úgy tűnhet, hogy A verselő az Ujra meg zendéttem serdülő lantomat (...) próbájának tekinthető – aminek során Bodroghy Papp a 16 soros alkotást 54 sorosra bővítette –, azonban a költészet művelésének lehetőségeiről és a költők közötti pozíciójáról másképpen gondolkodik a két versben. Az elsőben (A verselő) a magányos, a „világ piattzát” kerülő, magának vagy kizárólagosan csak a nőnek, Lillának verselő541 alkotó szerepel. Akinek képzelete ugyan szűkös, de mégis – némi iróniát kiolvasva – képes a verselgetésre, a szívből eredő írásra, ráadásul a hon nagy „lant hangzatai” között magát nem is akármelyik helyen, hanem a négy fő fém közül a negyedik, vaspályán helyezi el.
Az Ujra meg zendéttem serdülő lantomat (...)-ban az újév miatt a jövőbeni versírás lehetőségei is előkerülnek. A verselő jelen idejével szemben ebben hármas időtagolást alkalmaz. A múltból az elismertség hiányát említi, megindokolva ezt bizonytalanságával: „kezdő vagyok”, és „Remegve futkoznak lantom hur fogain / Járatlan ujjaim”. De ennek ellenére mégsem tud felhagyni a versírással, a „Belöllem poétát teremtni mi akar” kérdésre a választ az olümposzi múzsák citerájában, valamint az eposz istennőjének, Kalliopénak a bájában találja.542 A Hésziodosz munkájából
538 Ujra meg zendéttem serdülő lantomat… = BODROGHY PAPP, i. m., 49–51. A kötet 24. alkotása. Lásd függelék 8. verse.
539 A verselő = BODROGHY PAPP, i. m., 47–49. A kötet 22. alkotása. Lásd függelék 7. verse.
540 Lásd függelék 6. táblázat.
541 „Csak Lillámnak dallok, ő meg nem kritizál” sor előképe a Rege „Minek a’ lant, ’s kevered el / Véle a’
bús áriát / Hijjába törsz, nem nyered el / Gyöngyalapon Máriát” sorának.
542 Kalliopé először a Pásztori Dallban jelenik meg. „A’ múzsák ’s köztök csak Kaliope le zengi a’ Héros / Tetteket”. BODROGHY PAPP, i. m., 42. A kötet 19. alkotása.
kölcsönzött, a nővéreinél kiválóbbnak tekintett istennőnek543 ugyan a háborúban harcoló hősökről szóló trombitahangok tetszenek, de Bodroghy Papp próbálja elkápráztatni a – trombita riasztó zenéjével szembeni sokkal kellemesebb – lantjátékával. A verselővel szemben már nem csak magának és Lillának akar alkotni, hanem sokkal nagyobb tehetséget érez magában. A Pindos hegyén és a Tempe-völgyében tanyázó isteneket is le akarja nyűgözni. Nem áll egy szinten Ovidiusszal, Wielanddal és Vergiliusszal, sem Kazinczy nagy fiával, Csokonaival, Berzsenyivel és Kissel, de a jövőben mégis helyet követel magának ebben az alkotótáborban. Noha a nagyokat megillető költői dicsőség jutalmát, a borostyánkoszorút – némi gúnnyal – elutasítja, számára az örökkévalóság rózsa- és nefelejcskoszorúját tartaná megfelelőnek, ellentétbe állítva ezzel a jövőt a múltbeli elismertség hiányával.
Elképzelhető, hogy Bodroghy Papp a költők közötti helyének kijelölésekor Berzsenyi Dánielt ironizálhatta. A –„Már-már félreteszem lesbosi lantomat (...) kezdetű – Barátimhoz544 12–15. sorában545 az előd elutasítja a koszorút és a hírnevet, babért is csak azoknak szán, akik elolvassák verseit. Ezzel szemben viszont Bodroghy Papp – ahogy láthattuk – igen is nagyra tartja magát, érdemesnek a hírnévre és a babérkoszorúra.
Az Ujra meg zendéttem serdülő lantomat (...) és A verselő stílusában is nagyon hasonló. Utóbbiban a lant, a lant hangzatok, a világ piaca és a vaspálya mint életút metaforáján kívül költői kérdések („Mi ez?”, „De hová te szárnyszegett képzelet”), egyszerű jelzők (például „jó kellem”, „szorult mejjembe”, „virány lapányit”) és fokozás található („más elmék, nagy lelkek, aetheri szárnyzatok (...) bájoló Lant hangzatok”). A másik költemény főként a görög mitológiából vett elemektől színesebb. Metaforái
543 „Hát minderről zengtek dalt az olümposzi Múzsák, fenséges Zeusz édes lányai mind a kilencen, Kleió, Melpomené, Euterpé s véle Thaleia, Terpszikhoré, Erató, Polühümnia Úrániával, s Kalliopé, minden nővérénél ki kiválóbb, mert fényes fejedelmek hű kísérete-társa. Van, hogy megtisztelnek a Zeusz-táplálta királyok közt valakit s ránéznek már születéskor a Múzsák, ennek nyelvét öntözi édes harmat, amannak szájából mézízű szó folyik és mikor ítél, ráfüggesztik a népek mind szemüket, s az igazság biztos alapján tesz törvényt s a szavával azonnal, súlyos bár a viszály, ő az, ki megoldja megértőn. (...) Mert csak a Múzsák s messzelövő nagy Phoibosz Apollón jóvoltából lesznek a dalnokok és citerások, míg a királyok Zeusz jóvoltából; kit a Múzsák kedvelnek, boldog, szájából ömlik az édes szó, s valahányszor a gyász elfogja a lelket, a gondban még el nem fásultat, s szenved tőle az ember, Múzsák hű szolgája, a dalnok, a régi nagyoknak hírét zengi s a boldog olümposzi isteneket mind, rosszkedvét feledi s gondjára se gondol az ember vissza, borúra derűt hoz az istennők adománya.” HÉSZIODOSZ, Istenek születése, Prooimion, ford. TRENCSÉNYI-WALDAPFEL Imre, Bp., Magyar Helikon, 1974, 8.
544 Berzsenyi Dániel verseinél a Berzsenyi Dániel összes művei, Bp., Szépirodalmi Kiadó, 1978. kötetet használtam.
545 „Nem kíván koszorús hírt, nevet énekem. / Kész bérem, ha nemes lelkeket érdekel, / És néktek, szeretett nemzetem ékei, / Laurussal fedezett bölcsei! tetszhetik.”
között ugyanúgy a lant jelenik meg, mellette azonban a trombita és a citera is a költészetet imitálja, de ebben a versben nem a lant, hanem a lángok gyullasztják a költőt alkotásra. Költői kérdései a versírásra vonatkoznak, csakúgy, mint A verselő esetében.
Viszont a mitológiai alakok miatt fohászkodik is („Ez uj évbe, fogadd jó szivvel dallomat / Pindusomnak szüze”, „Musa Te”), ahogy erre A verselőben nincs példa.
Jelzőit szintén nem bonyolítja túl (például „bajnoki remek nevek”, „Járatlan ujjaim”,
„szeléd lángok”, „édeni pirulmány”), és ugyanúgy fokozás is olvasható a versben („Enyelgő, Jó, tiszta, fél isten képzetek”).
Formailag az első versben két felező, kétütemű 10 szótagos sort két felező, kétütemű 12 szótagos követ páros rímekkel. Későbbi alkotásban viszont két szintén felező, kétütemű 12 szótagos sor után egy felező, kétütemű 6 szótagos van, és rímelése:
aabccb.
A két verset, csakúgy mint a Quodlibet-et Csokonai Vitéz Mihály ihlette,546 elsősorban A Pindus,547 másodsorban Az én poézisom természete548 című versével.
Előbbi központi alakja Phoebus (Fébus), aki lantjával minden bút elűz, és elvezet a
„gyönyörűség mezejébe”. Ezzel szemben Az én poézisom természete indítóképe közel sem ennyire idilli: köd, dermesztő csend, a sírok között megjelenő áldozataira lecsapó alvilági teremtmény teszi félelmetessé a szöveget. Majd a boldogság, vidámság helyett először a boldogtalanság, szomorúság világában repked a lélek, de Lilla megjelenésével, ambróziás csókjával végül minden „szép táj”-já változik.
Bodroghy Papp két versének kontextusa mindkét Csokonai költeményhez közelít. A verselőben megjelenő lélek a boldogság világában, a költészet országában egy virágokkal teli lapályos földterület felett repül, ami arra buzdítja, hogy verseljen, de csak Lillának. Az Ujra meg zendéttem serdülő lantomat (...) kezdetű versben pedig újév napja lévén immár jóval nagyobb önbizalma van. Csokonai Fébusának szerepét Kalliopé váltja fel, de ő nem a gyönyörűség mezejére kíváncsi, hanem – az eposz múzsája lévén – sokkal inkább a véres harcokra, csatajelenetekre. Bodroghy Papp
546 Csokonai Vitéz Mihály verseinél a Csokonai Vitéz Mihály összes művei, I–II, Bp., Osiris, 2003. kötetet használtam.
547 Ady Endre költészetével összevetve lásd LACZKÓ András, Ady és Csokonai, Adalék „Vitéz Mihály ébresztésé”-hez = UŐ., Helikon tájakon, Irodalmi tanulmányok, Kaposvár, 1976 (Somogyi Almanach, 25), 13–26.
548 Elemzését lásd ALT Krisztián, A vidám természetű poéta és Az én poézisom természete, ItK, 103(1999)/5-6, 606–611., a Lilla-kötet kapcsán UŐ., Csokonai tolla nyomában (Átdolgozások a Lilla-kötet megalkotásakor), ItK, 108(2004)/5-6, 666–681.
azonban A Pindus szépségéhez ragaszkodva művészetével a múzsákat, isteneket is le akarja nyűgözni. Látható, hogy Csokonaitól inkább csak a boldogság képei jelennek meg, a horrorisztikus képek elmaradnak.
Bodroghy Papp nemcsak gondolatokkal, hanem hasonló motívumokkal is megidézi elődjét.549 Így természetesen a költészet jelképével, a hangszerrel: a lant, a citera, a síp, a trombita középpontba kerül. A verselőben: „Lantom peng, és vers hangokra zendült (...) ujjaim a’ Lanton futnak Szillel (...) bájoló Lant hangzatok (...)”, az Ujra meg zendéttem serdülő lantomat kezdetűben: „Remegve futkoznak lantom hur fogain / Járatlan ujjaim (...) bajnoki remek nevek lantolója (...) Függesztesz e csak egy ágat is Lantomra (...) Báj hang Cziterája (...) Ércz hang trombitád”. A vidám természetű poétában: „Gyengén rezgő lantomat (...) szívet újító citerát pengetnek (...) Fébus lantja (...) sípjában hangzik ékes ének”.
A versek közti kapcsolatot a mitológia képei is erősítik. Bodroghy Pappnál A verselőben a Peloponnészosz-félsziget középső része, a pásztori élet és a költészet hazája, Árkádia jelenik meg. Az Ujra meg zendéttem serdülő lantomat (...) kezdetű versben a múzsák észak-görögországi lakhelye, a Pindosz hegye és a Tempe-völgye, valamint az istenek lakhelye, az Olümposz sem marad el. Emellett megjelenik a már többször említett Kalliopé, valamint Zeusz és Maia nimfa gyermeke, az istenek hírnöke, az ékesszólás és irodalom védelmezője, Hermész. Csokonainál ezek közül ugyanúgy jelen van Pindosz hegye, a laurus, de megemlíti a görög mitológia istennőjét, Euterpét, és a tragédia, a dráma, a gyászének múzsáját, Melpomenét is, Kalliopé helyett pedig a nap istenét Phoebust. Az eposz múzsája nála más versekben szerepel: Mélt. gróf Festetics György ő nagyságára invokációjában: „Szárnyalj le mennyből, Kalliopé! s segítsd / A még szokatlan tárogatón kezem”, valamint 27. versszakában: „A múlt s jövendő pólusit is süti. / Tud már ezentúl tenni is, írni is / Nagy dolgokat főldünk vitéze / S lantossa: Kalliopém! elég ez.”, továbbá A szélhez című műben: „Hogy tudjon ezüst hangokat s innepi / Víg dalt adni nekem Kalliopé”. A költők közül Ovidius és Vergilius esetében szintén egyezés van, Bodroghy Pappnál Homérosz, Wieland és maga Csokonai képviselteti még magát, a A Pindusban Horatius, Az én poézisom természetében pedig Hervey, Young és Racin szerepel.550 Továbbá A verselő Lillája megfeleltethető Az én poézisom természete Lillájának.
549 Lásd függelék 7. táblázat.
550 ALT,A vidám természetű poéta ...,i. m., 607.