Az Alföld énnékem nem szülötte hazám Hozzátok vágy a sziv és csak felétek ver Hiszem és reménylem lesz míg ollyan idő
Olly kedvező lészen hozzám a’ jövendő Hogy köztetek lelem én is még helyemet
’S véletek töltöm el boldogabb éltemet.
(Bodroghy Papp István: Tulok Antihoz)
A török kiűzése után az ország legelnéptelenedettebb vidékének az Alföld számított, igen ritka volt a településhálózata. Az állam számára azonban fontos lett, hogy az elmocsarasodott vagy éppen kihalt földeket végre megműveljék, az ott élők ezáltal adózzanak és tartósan védhető területeket alakítsanak ki. Ehhez meg kellett teremteni a vármegyei életet, melyhez elengedhetetlen volt elsőként a megye benépesülése és másodsorban a vármegye működéséhez szükséges értelmiség megjelenése.61 Ez a modernizációs folyamat először II. József uralkodása idején vett új lendületet: a bürokratikus úton történő szakszerűsítés magával hozta egy új intézményrendszer, benne új hivatalok és az ehhez szükséges új, „szaktudás alapú” hivatalnoki réteg megjelenését.62 Ez figyelhető meg a belső népmozgásban is: északról dél felé mutató iránya során az Alföld délkeleti térségébe (az 1730-ban felállított Csanád és Arad, az 1705-ben újraalakult Békés vármegyébe) a Felvidékről tótok érkeztek, és összefüggő telepeket alkottak. A keleti, partiumi területekre értelemszerűen románok telepedtek.63 Mellettük a legnagyobb számban németek jelentek meg: először a betelepítés második hulláma (1763–1771) során, majd másodszor II. József alatt (1782–1788) érkezett
61 BÓDI Ferenc, Migrációs folyamatok az újkori Magyarországon, 323–324. Elérhető: http://politologia.tk.mta.hu/uploads/files/321_332_Bodi.pdf, letöltés ideje: 2018.02.02.
62 VAJNÁGI Márta, Új hivatali nemesség Magyarországon a 18. század második felében, Sic itur ad astra, 2003/2-3, 177.
63 BÓDI, i. m., PALÁDI-KOVÁCS Attila, Újkori migrációs folyamatok az Alföldön és a népi kultúra alakulása = Bölcsőtől a koporsóig, Szöveggyűjtemény a történeti demográfia tanulmányozásához, szerk.
FARAGÓ Tamás, Bp., 2005, 223–224. Lásd még ugyanezt más megközelítésben: DÁNYI Dezső, Belső vándorlás a XIX. század második felében = Bölcsötől a koporsóig, Szöveggyűjtemény a történeti demográfia tanulmányozásához, szerk. FARAGÓ Tamás, Bp., 2005, 227–232.
mintegy 9000 sváb család az Alföldre. A tótok, németek, románok mellett kis számban spanyolok és olaszok is települtek oda.64
Békés megyébe az ország más vidékéről a 18–19. század folyamán 356 nemes költözött, kiknek 42,9%-a felvidéki megyékből érkezett.65 Ezzel szemben Vas megyéből mindössze 14 személy települt át: 1-1 fő Békésre és Mezőberénybe, 2-2 fő Gyulára és Szentandrásra, valamint 8 fő Orosházára.66 Köztük volt Bodroghy Papp István testvéreivel, Jánossal és Józseffel együtt.
A betelepülés azonban korántsem bizonyult ennyire egyszerűnek, hiszen a családoknak birtokokat kellett szerezniük megélhetésük biztosítása céljából. Békés és Csanád vármegyék öthatodát, azonban 1723-tól az ott megtelepedett Harruckern család birtokolta, és igyekeztek is egyben tartani a nagybirtokot.67 Házasságoknak köszönhetően, melynek során elsőként a főnemesi Wenckheim, Károlyi és Stockhammer család – később például a szintén főnemesi Dessewffy, Apponyi, Eszterházy, Festetich, Kárász, Auersperg, Bolza stb. család – került kapcsolatba a Harruckernekkel, az egyes birtoktestek meginogni látszottak. 1798-ban, elsőként Stockhammer Ferencné Harruckern Mária Anna osztotta öt részre birtokrészét, melyből így négy gyermeke (Ignác, Ferenc, Antónia, Rozália) is részesült.68 Ignác fia, Ferdinánd a környék legtékozlóbb nemesének számított. 1829-ben 149 hitelezőnek tartozott, 1833-ban már csak 49-nek. A hitelezők között volt Bodroghy Papp József is, akinek és örököseinek 25 ezer forinttal tartozott Stockhammer Ferdinánd 1831. szeptember 13-án.69 Hogy a tékozló nemes fedezni tudja életvitelét és felhalmozott adósságait, elsőként feleségével, Johannával együtt 1832 novemberében eldöntötték a csabai, kondorosi és öcsödi rész eladását, Gyomát pedig egyelőre megtartották.70 Az elhúzódó pereskedések miatt Ferdinánd felajánlotta birtokait a családnak is megvételre, azonban ők nem tudtak fizetni, ezért nyilvános árverésre bocsátotta azokat. Ezáltal 1834 márciusában végre
64 BÓDI, i. m., 324.
65 SZILÁGYI Adrienn, A Békés vármegyébe betelepülő nemesség a 18-19. században, Korall, 12(2011), 71.
66 Uo., 73.
67 Uo.,66.
68 SZILÁGYI Adrienn, Egy 19. század eleji birtokelidegenítés esete, Századok, 150(2016)/3, 777–779.
69 SZILÁGYI Adrienn, Az uradalom elvesztése, Nemesi családok a 19. századi Békés megyében, Bp., MTA Bölcsészettudományi Központ Történettudományi Intézet, 2018 (Magyar Történelmi emlékek:
Értekezések), 183–186.
70 SZILÁGYI Adrienn, Egy 19. század eleji ..., i. m., 777–779. Gyoma eladására 1839 májusában került sor:
Ullmann Franciska kezébe került a család tiltakozása ellenére. Uo., 784–785.
olyan személyek is szerezhettek birtokot, akik nemcsak köz- vagy éppen kisnemesek voltak, hanem ráadásul az ország más területéről érkeztek, és nem álltak rokoni kapcsolatban a Harruckernekkel.
Bodroghy Papp István testvérének, Józsefnek így sikerült a földszerzés 1834-ben: ún. „első generációs” köznemesként71 tizedmagával megvásárolta Csaba egynyolcad részét a hozzátartozó szentmiklósi majorsági földekkel együtt 114 000 forint értékben,72 ami 100–200 hold közötti földnagyságot jelentett.73 Ezután családjával Orosházára költözött, ahol nem jeleskedett sem megyei, sem uradalmi szolgálattal, 1837. április 18-tól 1840-ig csabai járási esküdt volt.74 De József számára mégsem lehetett olyan kecsegtető az alföldi élet, hiszen 1841. április 7-e után visszatért Győrbe.75 1842. január 6-án már ismét a győri evangélikus konvent tagja,76 illetve lánya, Gizella Hedvig 1842 októberében már a Rába parti városban született.77 Jószágrészét nem tartotta meg, hanem a Győrben lakó Nagy Sándornak eladta, majd ő továbbadta Leiningen Lajosnak.78
Bodroghy Papp Istvánt József beszélhette rá, hogy hagyja ott Vas megyét, és menjen az Alföldre, először Orosházára, majd öccsével, Jánossal a messzebb lévő Mezőberénybe, ahol 1822-től 1830-ig volt jegyző.79 Az episztolák tanúsága szerint kezdetben nem szeretett azon a vidéken, kitaszítottnak érezte ott magát: „De engem a’
71 Hányadik generációhoz tartozott birtokvásárlás tekintetében egy család, az nem a család stratégiájától függött, hanem a birtokszerzés lehetőségétől. Bodroghy egy beköltözött család első tagjaként szerzett birtokot. SZILÁGYI Adrienn, A Békés vármegyei Harruckern-uradalom birtoklástörténete – az uradalom közös birtoklásától a felosztásáig = Visszatekintés a 19–20. századra, szerk. CÚTHNÉ GYÓNI Eszter, WIRTHNÉ DIERA Bernadett, Bp., ELTE, 2011, 22.
72 SZILÁGYI Adrienn, Egy 19. század eleji ..., 781–782., VÖLGYESI Orsolya, Közlemények Békés megye és környéke történetéből = UŐ., Politikai-közéleti gondolkodás Békés megyében a reformkor elején: a rendszeres bizottsági munkálatok megyei vitái 1830–1832, Gyula, Békés Megyei Levéltár, 2002 (Közlemények Békés megye és környéke történetéből, 9), 224.
73 SZILÁGYI Adrienn, Az uradalom elvesztése, i. m., 348.
74 Jelenkor, 1837/33, o. n. HÉJJA Julianna Erika, Békés vármegye archontológiája és prozopográfiája 1715–1848, Gyula, Békés Megyei Levéltár, 2009 (Közlemények Békés megye és környéke történetéből, 11), 121, 237–238.
75 Egy Pesten felállítandó Kölcsey-szoborra még Orosházáról ajánlott fel 1 forintot. Pesti Hírlap, 1841/28, o. n.
76 RMEGyL NGyEGyJK, 1841/42, B 51, pag. 11.
77 Gizella Hedvig 1842. október 17-én Győrben született. RMEGyL A győri evang. gyülekezet keresztelési akv. IV. (1830–1849), pag. 325.
78 SZILÁGYI Adrienn, Egy 19. század eleji ..., 789. A csabai birtokokból Bodroghy Pap István is részesült, végleges eladására 1845. március 17–18-án került sor. UŐ., Az uradalom elvesztése, i. m., 93.
79 JESZENSZKY Károly, Vázlatok Mező-Berény múltjából = A Békésvármegyei Régészeti és Mivelődéstörténelmi Társulat Évkönyve, IV(1877/78), szerk. ZSILINSZKY Mihály, Gyula, 1878, 9.
magány, ’s melancholia / Öl el, ’s zuzott Szivnek hármonia / Az erös szél zaj fuvatja / Ha a’ Cserfákat szaggatja / Gallait. (...) Fájdalmimban (...)”. Szülőföldjével összehasonlítva: „Ott nyögök, itt mulatok, sirok ott vigadok / viszont itt”. Ennek ellenére az Alföld mégis jó választás volt, hiszen az 1820-as évektől80 a gyors felemelkedés lehetőségét kínálta a vármegyei hivatalok mellett a kihelyezett kamarai tisztségek, az uradalmi adminisztráció és több esetben nagyobb községek jegyzői állásainak betöltése tekintetében.
A Stockhammer-birtokrészek vásárlói közül három személy sorsa hasonló Bodroghy Pappokéhoz, azonban ők megyei és uradalmi szolgálatot is elláttak.
Szombathelyi Antal a Heves megyei Poroszlóról érkezett és – Bodroghy Papp Józsefhez hasonlóan – szintén első generációsként vásárolt birtokot 1832-ben.81 A nyitrai Beliczey család az 1740-es években jelent meg a megyében, de harmadik generációsként Beliczey József jutott csak földekhez.82 Csepcsányi Tamás Turóc vármegyéből érkezett, és első generációsként 1813-ban szerzett birtokot.83 Látható tehát, hogy a
80 SZABÓ Ferenc, Az alföldi nemesi vármegyék újraszervezése és a felvidéki hivatalkereső nemesség migrációja a 18. században. = UŐ., Két és fél évszázad az Alföld történetéből: válogatott tanulmányok, I, Az Alföld története és igazgatása, Békés Megyei Levéltár és Csongrád Megyei Levéltár, 2008 (Dél-Alföldi évszázadok, 25), 37.
81 SZILÁGYI Adrienn, A Békés vármegyébe ..., 73, 75. Szombathelyi Antal (1803–1862) római katolikus vallású volt. Jogi tanulmányait Egerben végezte, 1823-ban Pesten tett ügyvédi vizsgát. 1829-ben vette feleségül Kovacsóczy Lujzát, mely házasságból 6 gyermek szültetett. 1827-ben gyomai uradalmi ügyész, 1828-ban tiszteletbeli alügyész, 1831–32-ben táblabíró, 1834-től országgyűlési követ. 1841-ben a selyemtenyésztési küldöttség tagja. 1842-ben főügyésznek, majd 1843-ban vármegyei főjegyzőnek nevezték ki. 1846-tól a Körös-szabályozási Társulat tagja, továbbá júliustól alispán. 1849. április 29-én Gyulán ő hirdette ki a függetlenségi nyilatkozatot, és ezután Békés megye haditudósítója lett. A szabadságharc bukása után halálra ítélték, de felmentették. Azonban 5 évet Bécsújhelyen ült. Ezután Békés megyei birtokain visszavonultan élt haláláig. HÉJJA, i. m., 469–470.
82 SZILÁGYI Adrienn, A Békés vármegyébe ..., 75. Beliczey József (1783–1859) római katolikus vallású volt. Tanulmányait az aradi gimnáziumban végezte. 1824-ben kötött házasságot Lechner Franciskával, mely házasságból 7 gyermek született. Fiai (István és Rudolf) 1841-től a bécsi Politechnikum hallgatói.
1804-től a csabai járásban szolgált. 1805-ben a lovasság másodkapitánya, 1806-ban hadnagy lett. 1807.
március 18-án választották országgyűlési követek mellé írnoknak. 1810–1828 orosházi aladószedő, 1813.
augusztus 6-án Békés vármegyei táblabíró, 1828–1837 főadószedő, majd a vármegyei kórház gondnoka.
1837-ben beválasztották a semelytenyésztésre felügyelő bizottság tagjai közé. HÉJJA, i. m., 226.
83 SZILÁGYI Adrienn, A Békés vármegyébe ..., 72, 75. Csepcsányi Tamás (1791 k.–1893 előtt) fivérével, Boldizsárral együtt költözött Békés megyébe. Evangélikus vallású volt. Tanulmányait a debreceni kollégiumban végezte, majd Pesten 1812-ben tett ügyvédi vizsgát. 1813-ban kötött házasságot Zuber Jozefával, akitől két fia (Albert, Gyula) született. Felesége korai halála miatt másodszor is megnősült:
Sárközy János Győr megyei lakos lányát, Johannát vette el, azonban tőle 1842-ben elvált. Harmadik felesége 1843-ban Szemere Erzsébet lett. Turóc (1818), Csanád (1825), Bihar, Arad, Csongrád (1828) vármegye táblabírája, Csanád (1813) aljegyzője és tiszteletbeli ügyésze (1813–1825). 1817-től a Stockhammer család tejhatalmú megbízottja. 1818. szeptember 22-én Békés vármegye táblabírájává nevezték ki. 1828. június 15-én táblabíró, 1833. március 12-én országgyűlési követ. 1836. október 29-én a csabai járás rögtönítélő bíróságának elnöke. 1846-tól a Körös-szabályozási Társulat tagja. Értekezése:
Extractus juris hungarici summarius. HÉJJA, i. m., 252–253.
földkiárusításoknak köszönhetően egy olyan, az ország más vidékeiről érkezett köznemesi réteg jelent meg Békés vármegyében, aki nemcsak egyszerűen ott telepedett le életvitelszerűen (nagybirtokosok főként Budán, Bécsben), hanem gazdálkodtak, gyakran közszolgálatot is vállaltak, és jóval meghatározóbb szerepet játszottak a nagybirtokosokhoz képest.