Mára már ismert, hogy az emocionális stressznek antireprodukciós hatása lehet, ami többnyire centrális mechanizmusokon keresztül érvényesül, jóllehet a folyamat össze-tettsége miatt részleteiben egyelőre nem tisztázott. Lényege, hogy a stressz a hipota-lamusz-hipofízis-mellékvese tengely működésén keresztül neuroendokrin hatásokat
Reprodukciós zavar Nem kívánt gyermektelenség
Pszichológiai probléma (pl. depressziós vagy szorongásos tünetek)
Meddőségspecifikus distressz
1. intrapszichés vonatkozás 2. interperszonális
vonat-kozás
Szomatikus tünetek (pl. a női nemi hormonok nem megfelelő termelő-dése vagy petevezeték-elzáródás)
közvetít, ami zavart okozhat a nemi szervek működésében. A hipotalamuszban gátol-ja a gonadotropin releasing hormon (GnRH) szekrécióját, a hipofízisben befolyásolgátol-ja a GnRH által indukált gonadotropinok (folliculus stimuláló hormon: FSH, luteinizáló hormon: LH) kibocsátását, míg a gonádokban (nemi mirigyekben) megváltoztatja a go-nadotropinok serkentő hatását a nemi szteroidok kiválasztására. Ez a hatás végigkíséri a nemi szervek működését a fejlődés egyes életszakaszaiban (Chrousos–Torpy–Gold, 1998).
A stressz indukálta hormonális változások, valamint azok reprodukciós kimenetelre gyakorolt negatív hatásainak empirikus igazolása azonban módszertani nehézségekbe ütközik. A témában készült metaanalízisek ellentmondásos vizsgálati eredményekről számoltak be. Matthiesen és munkatársai (2011) metaanalízise, amely az 1980–2011 között megjelent prospektív, empirikusan jól megalapozott vizsgálatokra (N=31)2 épül, gyenge, de statisztikailag szignifikáns összefüggést talált a stressz, az állapot-, illetve vo-násszorongás és az ART-kezeléssel létrejött klinikai terhességek között (Matthiesen–
Frederiksen–Ingerslev–Zachariae, 2011). Ezzel szemben Boivin és munkatársai (2011) metaanalízise, amely az 1985 és 2010 közt megjelent prospektív, pszichoszociális vizsgálatokat (N=14) vette alapul, nem talált összefüggést az IVF-kezelést közvetlenül megelőző pszichés állapot (depresszió, szorongás) és a beavatkozások sikere között, egyetlen ART-ciklus folyamán. Az eltérő eredmények magyarázatául módszertani kü-lönbségek szolgálhatnak. Matthiesen és munkatársai (2011) a pozitív ART-eredményt szérumból tesztelt, klinikailag igazolt terhesség vagy élveszülés tekintetében vizsgálták.
Elemzésükben a stresszt a házastársi, munkahelyi, meddőségspecifikus stressz vagy je-lentős negatív életesemény formájában operacionalizálták. Boivinék elemzésébe csak azok a munkák kerültek be, amelyek szigorúan az IVF-ciklus előtti distressz és az adott beavatkozás nyomán létrejött várandósság közti összefüggést vizsgálták, és amelyekben a szorongás- és a depressziószintet differenciáltan dokumentálták (Boivin–Griffith–
Venetis 2011).
Az újabb metaanalízisek nagyobb módszertani pontosságról tesznek tanúbizonysá-got, eredményeik mégis, továbbra is, vegyesek. Nicoloro-SantaBarbara és munkatársai (2018) metaanalízise olyan, 1977 és 2017 között megjelent prospektív, véletlen kiválasz-táson alapuló kontrollált vizsgálatokat (N=20) foglal magában, melyek a negatív
lelki-állapotok különféle formáit mérték ART-ciklus folyamán vagy azt megelőzően. A me-taanalízis valamennyi pszichés változó egymástól független önálló hatását vizsgálta az ART-ciklus (szérum hCG-ben, embriószívhangban vagy élveszülésben mért) sikeressé-gére, és azt találta, hogy nem csökkentette a siker esélyét sem az ART-ciklus előtt fellépő szorongás, depresszió- vagy észlelt stressz-szint, sem a ciklus során tapasztalt szoron-gásos vagy depressziós tünetek (Nicoloro-SantaBarabara–Busso–Moyer–Lobel, 2018). Purewalnak és munkatársainak a metaanalízise – súlyozott hatásméretekkel – véletlen hatás modellt alkalmazott egyetlen ART-ciklus során, 1979–2016 között meg-jelent prospektív tanulmányok (N=11) alapján (Purewal–Chapman–van den Akker, 2018). Itt a siker (szérum-hCG-vel vagy klinikailag igazolt terhesség, élveszülés) kisebb mértékű – ART-ciklus idején mért – depressziós és állapotszorongás-pontszámmal járt együtt, mint a sikertelenség. Ugyanakkor nem igazolt, hogy ezen pszichés mutatók ART-ciklus során bekövetkezett változása összefüggne a ciklus sikerével. Az eddigi empirikus vizsgálati eredmények alapján tehát nem tekinthető egyértelműen bizo-nyítottnak, hogy a fokozott distressz állapot hatással volna az ART-ciklus kimene-telére.
Míg a fentebbi összegző tanulmányok a stressz és az ART-siker összefüggéseit vizs-gálták, más összefoglalók az ART előtti / alatti pszichoszociális intervenciók hatását prezentálják. Egy 1978 és 2007 között megjelent, 21 tanulmányt összefoglaló metaana-lízis arra a konklúzióra jutott, hogy a pszichoszociális (egyéni / csoportos) intervenciók növelik a teherbeesés esélyét (1,4-szer nagyobb az esélye azoknak, akik részt vesznek ilyenben, mint azoknak, akik nem), különösen az ART-kezelések előtt állók körében (Hämmerli–Znoj–Barth, 2009). Egy másik tanulmány, amely 1978 és 2014 között végzett 39 kutatás eredményeinek metaanalízisét mutatta be, kiemelte, hogy meddő párok pszichoszociális terápián való részvétele, különösen a kognitív viselkedésterá-pia (cognitive behavioural therapy, CBT), hatékony lehet mind a pszichológiai distressz csökkentése, mind a fogamzási arány növelése terén. A beavatkozások nyomán csök-kent a szorongás (N=25) és a depresszió (N=21), valamint a nők körében (N=10) mint-egy kétszeresére növekedett a fogamzások száma azokhoz képest, akik ART-kezelésben igen, de intervencióban nem részesültek (Frederiksen–Farver-Vestergaard–Grøn-høj–Skovgård–Ingerslev–Zachariae, 2015).
Bizonyított, hogy mind az érzelmek kifejezésére és megosztására fókuszáló
(dinami-kus vagy szupportív), mind pedig a stresszcsökkentésre irányuló (kognitív és relaxációs, edukatív) intervenciók hatékonyak a meddőséggel küzdő nők pszichés jóllétének javítá-sában (Boivin, 2003). Különösen hatékonynak számítanak az olyan átfogó programok, amelyek többféle elemet integrálnak, például a Mind-Body Program (Domar–Seibel–
Benson, 1990) vagy a távol-keleti bölcseletből inspirálódó Eastern Body-Mind-Spirit (Chan–Ng–Chan–Timothy–Chan, 2006) program. A Mind-Body program csopor-tos formában, 10 héten át kognitív átstrukturálást, érzelemkifejezési és relaxációs tech-nikákat tanít, valamint táplálkozási és testmozgással kapcsolatos adaptív szokásokat próbál kialakítani a résztvevők körében. Az Eastern Body-Mind Spirit (EBMS) csoport-módszer célja olyan „stresszmentes” övezet megteremtése, melyben a terméketlenséggel küzdő pár végiggondolhatja gyermektelensége jelentését. A program tajcsi, meditációs és légzőgyakorlatokat, életmód-pszichoedukációt, valamint érzelemkifejezést és pozitív gondolkodást elősegítő gyakorlatokat (például rajzolás, levélírás, kognitív átstrukturá-lás) is tartalmaz. Összességében elmondható, hogy mind az egyéni, mind a csoportos intervenciók hatékonyak a meddőséggel küzdő nők pszichés jóllétének javításában, kü-lönösen, ha a meddőség kezdeti fázisában alkalmazzák (Liz–Strauss, 2005). A pszi-chológiai intervenciók a teherbeesés esélyét is képesek növelni, különösen akkor, ha a beavatkozás megelőzi az ART-kezelést (Hämmerli–Znoj–Barth, 2009). Ugyanak-kor az is igazolt, hogy vannak eredményes kognitív terápiás technikák (mint például a gondolatnapló-írás) vagy relaxációs válasz elérését is célzó eszközök (mint az ima, a meditáció és a jóga), amelyek alkalmazása nem feltétlenül kötődik szakember jelenlété-hez (Domar, 2002).
A cirkuláris szemlélet elterjedésével tehát a meddőség értelmezésében megjelent a rendszerszemléletű, bio-pszicho-szociális nézőpont, ami figyelembe veszi az egyén / pár reprodukciós egészségi állapotát, pszichés jóllétét, valamint a meddőség társas vonatko-zásait is. Mindezeken túl a nehezített fogamzás spirituális szinten is érinti a személyt, mivel az élet teljességére, egy új élet megfoganására vonatkozó kérdéskört foglal ma-gában. Így a spiritualitás kitüntetett jelentőséggel bír a krónikus meddőségspecifikus distresszel való megküzdésben.