Az első három releváns Cancionero (Daloskönyv) a Katolikus Királyok idejéből 1 Manustrito de Montecassino

A gyűjtemény V. (Nagylelkű) Alfonz uralkodása idejéből maradt fenn, a Nápolyi királysághoz köthető. A kötet jelenleg 141 darabot tartalmaz, de eredetileg 171 tételből állt, amelyből 56 eltűnt, és később 14 más művet illesztettek hozzá. A kézirat 1788. december 5-én, I. Ferdinánd, Nápoly Bourbon királya idején került Montecassinóba. Az egyes oldalaknál észrevehető, hogy többféle tintával és kézírással készítették el a végleges változatot. Éppen ezért nemcsak a hangokban, hanem a művek szövegében is lehetségesek a többszöri átírás miatti hibák. [1]

A gyűjteményben a reneszánsz korszak stílusjegyei érvényesülnek. A nápolyi királyságban a spanyol zeneszerzők mellett itáliai és német-alföldi művészek is alkottak. A kötetben latin, francia, olasz, spanyol és katalán nyelvű darabok találhatók. A spanyol tételek csaknem fele eltűnt, mindössze nyolc világi mű maradt fenn, egy katalán nyelvű, szintén profán alkotás mellett. A korszak híres zeneszerzői közül például Ockeghem és Dufay darabjai is szerepelnek a kéziratban. [1]

A spanyol darabok többségét Johannes (Juan) Cornago írta, aki a XV. századi Spanyolország egyik elismert zeneszerzője volt, V. (Nagylelkű) Alfonz nápolyi szolgálatában állt.

Spanyolországban ismerkedett meg Johannes Ockeghemmel. [2] A kötetben szerepel mindkét szerzőtől egy ugyanarra a szövegre komponált mű, a Que’s mi vida preguntays Valamennyi spanyol nyelvű darab műfaja canción, ami a francia chanson spanyol megjelölése. A katalán szövegű pedig hiányos romance.

A többszöri kottamásolásból adódó hibák lehetőségei az elemzésnél is vetnek fel kérdéseket.

Ha sorban haladunk a spanyol nyelvű tételekkel, már rögtön az első, a No. 10-es, Qu’es mi vida preguntays négyszólamú Cornago-Ockeghem darab esetében a kottában csupán a legfelső szólamnál található szöveg, a három alsóban viszont csak a kezdő szavak szerepelnek. Vajon a zeneszerző eredetileg is úgy gondolta, hogy a kísérőszólamok például énekhang helyett hangszeren szólaljanak meg? Vagy a másolók időt akartak megtakarítani azzal, hogy csak a legfelső szólamnak, vagyis a dallamnak írták be precízen a szövegét?

Ugyancsak fontos vizsgálandó kérdés a diézisek használata. Néhol a kottában a hang melletti módosítás jelöli a hangmagasságot, de előfordul, hogy a hang fölé írják a kívánt keresztet, vagy bét. A református zsoltárok többszólamú letétjeiben ehhez hasonlóan szintén felmerül ez a kérdés, és a pontos alkalmazás máig vita tárgyát képezi.

2.1 A kötet spanyol nyelvű darabjainak rövid elemzése

A No. 10-es Cornago-Ockeghem és a No. 103-as Cornago darab szövege teljesen megegyezik, a darab struktúrája és harmóniai felépítése is, azzal – a nem is apró – eltéréssel, hogy az utóbbihoz a zeneszerző egy negyedik, basszus szólamot komponált. Mindkét esetben csak a legfelső szólamnál szerepel szöveg, ami az interpretáció szempontjából számottevő kérdés.

A canción háromrészes forma, az első egység 25 ütemes, míg a második rész 19, ami után megismétlődik a darab első fele, a Da capo formával megegyezően. A szöveg ritmusához alkalmazkodva a tételben minden szólam valamennyi indító formulája felütéssel indul. A struktúrája imitációs, polifon. Két-két szólam válaszol egymásnak.

4. kottapélda: No. 103: Que’es mi vida, landinói zárlat

A No. 103-as, azonos szövegre írt háromszólamú mű szintén polifon, imitációs szerkesztésű, de nem két-két szólam válaszolgat egymásnak, hanem általában egy szólam áll szemben a két másikkal. Az Ars Novában elterjedt landinói zárlat a második rész végén szerepel, két diézissel a felső szólamban. (1. kottapélda) Ez a formula a másik változatban (No. 10) nem szerepel. A „Landinói zárlat: olyan kadenciális formula, ahol a záró oktávot nem a szextről, hanem a kvintről érik el, úgy, hogy a felső szólam a záró hangköz előtt lelép egy szekundot.

Francesco Landiniről (1335-1397) kapta a nevét.” [3]

Ockeghem másik spanyol nyelvű darabja a No. 16-os Donde stas que non te veo. Diego de Castilla (1507-1584) szövege. Szintén háromrészes, háromszólamú tétel. Az első részben egy-egy új szövegrész háromszor repetált hanggal indul, kánont eredményezve az adott szólampárok, vagy mindhárom szólam között. A darab második fele homofon indulása után később az első feléhez hasonló imitációs szakaszokat találunk. A Da capo előtt az előző műben ismertetett landinói zárlat található.

A No. 19 Pedro Torrellas, „notórius nőgyűlölő” szatirikus verse a nőkről, amelyet Cornago zenésített meg. Valószínűleg Nápolyban ismerkedtek meg egymással. [4] A szöveg végig ezúttal nem a szopránban, hanem a basszus szólamban szerepel. A szólamok legtöbbször külön mozognak, önálló és egyenrangú szerepet töltenek be, ami pontosan megjeleníti a szöveg szatirikus hangvételét. A revideált kiadás 4/4 és néhol 6/4-es metrummal közli az egyes dallamsorokat. A 6/4-es szakaszokban indokoltabbnak tartanám a 3/2-es jelzést. Az eddig elemzett daraboktól eltérően a Da capo előtt nem landinói zárlat formula, hanem A-dúr akkord található, ami V. fokú akkord, a záró d-moll tonalitáshoz képest.

A következő spanyol nyelvű mű (No. 27: Segun las penas) ugyancsak canción forma és Cornago alkotása. Rövid polifon szakaszokat kivéve szinte végig homofon. A szöveg rendkívül szomorú, a címe A fájdalmak szerint, a szerelmi féltés mozzanatait írja le. A dallam és a szöveg végig a legfelső szólamban szerepel, ezért a homofon szakaszokban a többi szólam a kíséret szerepét tölti be, ami az eddigiekhez képest újdonság, hiszen itt a szólamok nem egyenrangúak. (2. kottapélda)

2. kottapélda: No. 27: Segun las penas

Cornago újabb kötetbéli darabja (No. 84: Non gusto del male) több olasz szövegi formulát tartalmaz. Ez betudható a nápolyi, itáliai környezet hatásának. A darab első része egy F-dúr alaphármashangzat felbontású kánonnal indul, de csak ez a három hang jelenik meg mindhárom szólamban. A második rész viszont végig homofon. Ez a mű is visszatéréses, Da capo formájú.

A No. 111-es Viva, viva rey Ferrando ismeretlen szerző műve. A darab keletkezésének időpontja és konkrét témája máig vita tárgyát képezi. Lehet, hogy Katolikus Ferdinánd király koronázásának tiszteletére íródott, de mivel nem a harcokat, hanem a szerelmesek győzelmét ünnepli a féltékeny pletykák felett, ezért elképzelhetőbb, hogy egy álarcosbálra készült a szöveg, ahol nemesek és nemes hölgyek voltak jelen. [5] A darab első fele imitációs szerkesztésű. Annak ellenére, hogy csak a felső szólamba írták a szöveget, gyakran minden szólamot vokálisan interpretálják. De felfogható a kottakép alapján egy vokális és instrumentális ensemble-nak. A második rész, amelyet alcímmel is megjelöltek (Secunda pars) homofon, mint ahogy az az eddigi daraboknál is látható volt. Ezután az első részt megismétlik (Da capo).

A kötet egyetlen katalán nyelvű darabja a No. 127-es Dindirindin. Rendkívül virtuóz, játékos, annak ellenére, hogy végig homofon tétel, Da capo formában. A háromszólamú műben minden szólamban szerepel a szöveg, ennek ellenére rendszerint kopulázva, hangszerekkel adják elő. A két rész közötti proporciós váltás miatt a második fele valamelyest lassabb.

A Manuscrito de Montecassino spanyol nyelvű darabjai közül több megtalálható a továbbiakban általam tárgyalt reneszánsz kötetekben, így a kutatásom során a későbbiekben e művekkel kapcsolatban csak a különbségekre hívom fel a figyelmet.

2.2 A másik két kötetről röviden

A következő tárgyalandó kötet a Cancionero Musical de la Colombina, amely Sevillában, Kolumbusz Kristóf második fia, Fernando Colón könyvtárában volt megtalálható. Jelenleg a sevillai katedrálisban őrzik.

A kéziratot a Katolikus Királyok idején másolták, valószínűleg 1460 és 1480 között.

Lehetséges, hogy csupán egy másoló dolgozott a dokumentumokkal. Eredetileg 107 darabot tartalmazott, amiből 17 eltűnt. 98 mű maradt fenn, ebből 95 polifonikus, és néhány hiányos.

Van köztük latin nyelvű egyházi darab is, de a kötetben túlnyomórészt spanyol nyelvű, világi szövegű téteket találunk. [6]

Számszakilag a legtöbb zeneművet tartalmazó kötet a három közül a Cancionero Musical de Palacio, amely jelenleg 459 darabot foglal magába, mert az eredeti gyűjteményből további 90 elveszett. Ezek a zenei tételek nagyjából az 1430 és 1497 közötti időszakban keletkeztek. A lírai repertoár versei V. (Nagylelkű Alfonz), II. János, IV. Henrik és a Katolikus Királyok, azaz Izabella és Ferdinánd alatt íródtak. A kötet kézirata jelenleg Madridban, a Királyi Könyvtárban található. [7]

A gyűjtemény legmeghatározóbb vers-, és zeneszerzője Juan del Encina, akire már korábban utaltam, mint reneszánsz polihisztorra. A kötetben található műveinek többsége bukolikus témájú, a pásztori szerelmet jeleníti meg, dialógusokkal.

2.3 Az interpretációanalízis első lépése

Ahhoz, hogy elkezdjem a tervezett hangfelvételek elemzését, feltétlenül válaszokat kell találnom a kották lejegyzésével kapcsolatos kérdésekre. Ehhez elengedhetetlen, hogy a kéziratokat megvizsgáljam. Így tehát a kutatás további szakaszában a nápolyi (montecassinói), sevillai és madridi zenei archívumokat fel kell keresnem.

Feltehető, hogy a műveket szólamonként, és nem többszólamú letétben másolták. A 20.

századi kiadások azonban egymás alá írják a szólamokat, a mai általános lejegyzésnek megfelelően.