A SPANYOL VILÁGI KÓRUSZENE SZÜLETÉSE
3. Összefoglaló
Van köztük latin nyelvű egyházi darab is, de a kötetben túlnyomórészt spanyol nyelvű, világi szövegű téteket találunk. [6]
Számszakilag a legtöbb zeneművet tartalmazó kötet a három közül a Cancionero Musical de Palacio, amely jelenleg 459 darabot foglal magába, mert az eredeti gyűjteményből további 90 elveszett. Ezek a zenei tételek nagyjából az 1430 és 1497 közötti időszakban keletkeztek. A lírai repertoár versei V. (Nagylelkű Alfonz), II. János, IV. Henrik és a Katolikus Királyok, azaz Izabella és Ferdinánd alatt íródtak. A kötet kézirata jelenleg Madridban, a Királyi Könyvtárban található. [7]
A gyűjtemény legmeghatározóbb vers-, és zeneszerzője Juan del Encina, akire már korábban utaltam, mint reneszánsz polihisztorra. A kötetben található műveinek többsége bukolikus témájú, a pásztori szerelmet jeleníti meg, dialógusokkal.
2.3 Az interpretációanalízis első lépése
Ahhoz, hogy elkezdjem a tervezett hangfelvételek elemzését, feltétlenül válaszokat kell találnom a kották lejegyzésével kapcsolatos kérdésekre. Ehhez elengedhetetlen, hogy a kéziratokat megvizsgáljam. Így tehát a kutatás további szakaszában a nápolyi (montecassinói), sevillai és madridi zenei archívumokat fel kell keresnem.
Feltehető, hogy a műveket szólamonként, és nem többszólamú letétben másolták. A 20.
századi kiadások azonban egymás alá írják a szólamokat, a mai általános lejegyzésnek megfelelően.
Végül, de nem utolsó sorban hálás köszönettel tartozom a konzulensemnek, Dr. Scholz Lászlónak, aki az első pillanattól kezdve a lehető legprecízebben vezet engem gondolataim rendszerezésében, és bölcsészként más, számomra rendkívül hasznos perspektívából hozzá tud segíteni a kutatási folyamatomhoz.
Irodalomjegyzék
[1] Isabel Pope és Masakata Kanazoura (szerk.): The Musical Manuscript Montecassino 871.
A Neapolitan Repertory of Sacred and Secular Music of the Late Fifteenth Century.
Oxford: Clarendon Press, 1978. VII-X.
[2] Rebecca Gerber: Johannes Cornago. In Stanley Sadie (szerk), The New Grove Dictionary.
Vol. 6. Oxford: Oxford University Press, 2001. pp. 471-472.
[3] David Fallows: Landini cadence. In Stanley Sadie (szerk): The New Grove Dictionary.
Vol. 14. Oxford: Oxford University Press, 2001. pp. 221-222.
[4] Isabel Pope és Masakata Kanazoura (szerk.): The Musical Manuscript Montecassino 871.
A Neapolitan Repertory of Sacred and Secular Music of the Late Fifteenth Century.
Oxford: Clarendon Press, 1978. p. 25.
[5] Isabel Pope és Masakata Kanazoura (szerk.): The Musical Manuscript Montecassino 871.
A Neapolitan Repertory of Sacred and Secular Music of the Late Fifteenth Century.
Oxford: Clarendon Press, 1978. p. 27.
[6] Miguel Querol Gavaldá (szerk.): Cancionero Musical de la Colombina. Barcelona:
Consejo Superior de Investigaciones Científicas, Instituto Español de Musicología, 1971.
pp. 7-8.
[7] José Romeu Figueras (szerk.): La Música en la Corte de los Reyes Católicos IV-1.
Cancionero Musical de Palacio (Siglos XV-XVI). Barcelona: Consejo Superios de Investigaciones Científicas, Instituto español de musicología, 1965. pp. 2-10.
Lektorálta: Prof. Dr. Kamp Salamon, hab. egyetemi tanár, Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem
„MIT TANULHATOTT AZ IFJÚ KLEBELSBERG GRÓF AZ ANDRÁS A SZOLGALEGÉNY OLVASÁSAKOR?”
Erdősi-Boda Katinka
Pécsi Tudományegyetem, Filozófia Doktori Iskola, PhD-hallgató, Apor Vilmos Katolikus Főiskola, óraadó oktató, erdosiboda@t-online.hu
Absztrakt
„András a szolgalegény és az ifjú Klebelsberg gróf” című kétkötetes könyv bemutatása 2016.
november 14-én - a Klebelsberg Kultúrkúriában - volt. Az első kötet, az etikai „irányregény”
először 1857–ben jelent meg „András a szolgalegény” címmel, s amelyet bizonyítottan Klebelsberg Kuno könyvtárának becses darabjaként tartott számon. Az ifjú gróf személyiségének-jellemfejlődésének kialakulására valószínűleg nagy jelentőséggel hatott. Ezt most hasonmás kiadásban veheti kézbe az olvasó.
A hasonmás kiadása mellett, immár a „két kötetre bővített” változat második kötete - /szerkesztette Erdősi-Boda Katinka, és írta a VI.-XIII. fejezeteket/ - az eszménykép kérdéskörét két síkon járja körbe. „Az ifjú Klebelsberg gróf” címmel ellátott második kötet első részében -tanulmány szinten, valamint a klebelsbergi életvitel példájának bemutatásával-, kísérletet tettünk annak megválaszolására, hogy a család és az iskola milyen hatással lehetett az ifjú Klebelsberg jellemfejlődésére. Ezt követően, immár az esszé műfajában az első kötet, - mint irodalmi olvasmány, mint korabeli romantikus „irányregény”, erényregény – elemzése történik, a művészetfilozófia, (etika), művészetpedagógia megközelítésében. Azaz a korabeli könyv olvasása milyen élményanyagot jelenthetett az ifjú Klebelsbergnek, és mit jelenthet – aktualitása miatt - korunk olvasójának is.
Doktori kutatásom témája az „összművészeti” műalkotások hatásmechanizmusának és befogadásának elméleti és módszertani vizsgálata, az eszményképen/mítoszon keresztül, különös tekintettel a filozófia/etikaoktatás és erkölcsi nevelés vonatkozásában, területén. A könyv a művészeteken belül az irodalmat szeretné „felhasználni” a tanulók (hallgatók) „etikai érzékenységének” fejlesztésére, mintegy lehetséges oktatási segédanyagként, s módszertani útmutatóként tanárok részére, avagy ajánlott iskolai olvasmányként tanulók számára.
Doktori dolgozatomban, - a művészetfilozófián keresztül, egyszerre szűkebb és tágabb megközelítéssel - a wagneri „zenedráma” hatását kutatom. Az ezt megvalósító eszköz a
„Gesamtkunstwerk”, azaz, mint a művészeteket (zene, irodalom, látvány) egyesítő-szervező erő, illetve maga a wagneri filozófia és műalkotás együttes bemutatásával szeretném megvilágítani a művekben lévő, rejtőzködő etikai tartalmakat (pl. négy sarkalatos erényt), amelyek tudatosításával, érzelmi azonosulásával akár azok még a felnőtt nevelés pillérei is lehetnének.
Könyvem egyes részeit egyúttal a doktori disszertációmban is felhasználni kívánom, így előadásomat ezen fejezetek mentén állítottam össze.
Kulcsszavak: Művészetfilozófia, etikai tartalmak, példakép/eszménykép, erkölcsi nevelés
1.Bevezetés
Az „András a szolgalegény” című etikai erényregény hasonmás kiadásának eltervezése során eltökélt szándékként fogalmazódott meg egy olyan „további kötet” megírása, melyet egyúttal filozófia–etika szakos pedagógusok számára ajánlunk. A regény, mint Klebelsberg könyvtárának darabja az ifjú Klebelsberg gróf jellemének pilléreit nagy valószínűséggel döntően alakította, formálta. Kedvenc olvasmánya lehetett. Mikor tavaly november 14-én a Klebelsberg Kultúrkúriában az „András a szolgalegény és az ifjú Klebelsberg gróf” című immár kétkötetes könyv bemutatására sor került, pontosan a mű aktualitása és korunk égető
dilemmáinak, problémáinak újragondolása ösztönzött, hogy a megkezdett úton az új kiadás a jövőt nézve minél szélesebb nyilvánosságban részesüljön.
Az „András a szolgalegény” címet viselő 1857-ben megjelent regény valódi gyakorlati etikai kézikönyvecske, mely rövid epizódokon vezet végig, egyszerű, ugyanakkor mégis nagyon finoman árnyalt viszonyokat, kapcsolatokat láttatva. A szerző remekül teszi mindezt, hiszen szereplőit olyan szituációkba, sokrétű konkrét helyzetekbe ágyazza, mely a mindennapi élet megnyilvánulásai, „jelenségei” is, feladatai. Az etikai, filozófiai tartalom nem elméleti elvont síkon, hanem igenis a valóságban nyer realitást. A tudatos életvezetés szempontjából, a pozitív életstratégia támogatásában példaértékű útmutató. Ennek következtében a második kötet maga az eszménykép célját, mibenlétét helyezi középpontba, mégpedig, kettős síkon. A második kötet első részében Klebelsberg személyisége és kultúrpolitikájának, művészetmecenatúrájának kapcsolata került kifejtésre. Azaz, hogy a családi gyökerek, az iskola milyen hatással voltak a későbbiek során oktatáspolitikájára, a művészetek mikéntjének menedzselésére (tanulmány szinten, valamint a klebelsbergi életvitel példájaként). Majd a továbbiakban az első kötetet az esszé műfajában jártam körbe: mint irodalmi olvasmányt a művészetpedagógia, művészetfilozófia megközelítésében. Úgy gondolom, hogy a hatékony oktatás területén elengedhetetlen maga az élmény alapú nevelés. Ez alatt az értelmi-szellemi dimenzió tágulásával dinamikusan összehangolt értékorientált érzelmi nevelést értem. Az empirikus tapasztalatok mennyiségi hangsúlyozása nem elég, ilyenkor a rögös úton a kitűzött cél sokszor elveszti jelentőségét, eredeti értelmét. A tapasztalatok kvantitatív totalizálódása helyett a tapasztalatok újfajta, élményalapú minőségi szemlélete kell, hogy előtérbe kerüljön, mely az emberi autonomitást és szabad választást a jó és a rossz tartományában értelmezi.
Tágabb területem, egyben doktori kutatásom témája is az „összművészeti” műalkotások módszertani, hatásmechanikai témakörei az eszményképen/mítoszon keresztül. A jelzett könyv a művészeteken belül, az irodalmat, (az olvasás élményét és hatását) kívánja megragadni a tanulók (olvasó) „etikai érzékenységének” kristályosítására, érzelmi intelligenciájuk finomítására, jellemük kiművelésére.
2.Az ifjú Klebelsberget gyermek és ifjú éveiben mik befolyásolták?
Klebelsberg közéleti tevékenysége, miniszteri helytállása mára már, napjainkban is ismert.
Számos könyv, tanulmány dolgozta fel, kutatja, értelmezi iskolaépítő munkáját, oktatási kultúrpolitikáját. Azonban ifjúkoráról és magánéletéről elég kevés forrásanyag áll rendelkezésünkre. A második kötet első öt fejezete mégis erről szeretne átfogó képet adni.
Maga a kutató munka elsősorban Klebelsberg özvegyének „Életutunk” címmel napvilágot látott visszaemlékezésére támaszkodhatott. Az özvegy nemcsak saját gondolatait, hanem mások tollából származó írásokat is idéz. Így kaphatott az András a szolgalegény és az ifjú Klebelsberg gróf második kötetének lapjain helyet Baranyai Jusztin egyetemi tanárnak 1932–
ben Klebelsbergről elmondott méltató beszédének egy kis részlete, a hitelesség megvilágításában; „én megismertem a másik, az ismeretlen Klebelsberget otthonában, melyet egész ifjan alapozott meg, s melyet ifjúi szépségében hordott lelkében egy emberéleten keresztül. Ez a példaadó bensőséges családi élet volt kiegyensúlyozott egyéniségének egyik legerősebb pillére, optimista világnézetének egyik legbiztosabb hordozója, hihetetlen teljesítőképességének legmélyebb fundamentuma, zavartalan munkakedvének ki nem apadó forrása.” [1]
Mivel gyermekkoráról, tanulóéveiről a legtöbbet Berta Annamária „Klebelsberg Kuno fiatal évei Székesfehérváron” [2] címmel megjelent tanulmányából tudhatunk meg, így a kötet harmadik fejezete Berta Annamária sorait veszi alapul, azokra hivatkozik: „Klebelsberg nemcsak osztrák őseitől örökölhette kiemelkedő tehetségét, alaposságát, kitartását, de legalább ilyen joggal magyar nemesi felmenőitől is. A kiemelkedő képességű és hatalmas
munkabírású nagyapa jelleme, értékrendje pedig meghatározta annak a családnak a mentalitását is, melyben Klebelsberg felnőtt.”[2] Klebelsberg édesapja korai halála után édesanyjával és a nagynénikkel, bácsikkal élt együtt. Scherer Kamill nagybácsijával együtt olvasták a családi könyvtár egyes darabjait, melyeket utána, hosszasan séta, vagy sakkozás közben részletesen megbeszéltek. Apa híján, Kamill bácsi volt az ő példaképe, kitől megtanulhatta az empatikus, mégis racionális gondolkodás alapjait. Berta Annamária tanulmányából a család olvasási szokásairól is teljes képet kapunk, mely a strukturált gondolkodás elsajátításának [3] meghatározó eszközeit, hatását magán hordozza. Így nem csoda, hogy a kis Klebelsberg jellem fejlődésére ez olvasási forma mennyire szilárdan hatott;
„A műveltség elmélyítését szolgálta az osztálytársak által is megcsodált családi könyvtár.
Ennek révén Klebelsberg igen nagy olvasottságra tett szert. Pl. Shakespeare összes műveit már alsós gimnazistaként elolvasta……
……A család tagjai a lapok margójára, aljára megjegyzéseket fűztek az olvasottakhoz.
Aláhúzták a kiemelendő részeket, és a megfelelő kötetben gyűjtötték a szerzőről, illetve a műről megjelent és kivágott cikkeket.
Klebelsberg tehát már itt hatalmas, elmélyült és alapos tudásra tett szert. Ráadásul a családban egyértelmű volt, hogy a műveket nemcsak olvasni, hanem jegyzetelni és tanulságaikat rögzíteni is kell……
….. Joggal mondhatjuk tehát, hogy alapossága, precizitása, hatalmas, rendszerezett és enciklopédikus tudása ebből a közegből indult.” [2]
A család mellett természetesen az iskola is folyamatosan formálta Klebelsberg jellemét. A fehérvári cisztercita gimnáziumban osztályfőnöke, Alaghy Dezső híres mondata; „No, nem baj fiúk! Fő a karakter!” egy életre meghatározta gondolkodását. Majd később, Berlinben, a Humboldt egyetemen oktató közgazdász professzorára, Adolf Wagnerre kiemelten hivatkozott: „Mélyen emlékezetembe vésődtek nagy mesteremnek szavai. Emelni kell a magyar dolgozó tömegek értelmi színvonalát, ma még sokkal inkább, mint a múlt század kilencvenes éveinek az elején és szisztematikusan nevelni kell minden téren elsőrangú szakembereket, akiknek az a hivatásuk, hogy közgazdasági vezérkara legyenek a magyar termelésnek. Ez kultúrpolitikámnak – hogy egy másik nagy Wagner szavaival éljek – leitmotívja (vezérmotívuma –szerk.)” [4]
Az iskolai, gyerekkori évek stabilan megalapozottá alakították Klebelsberg jellemét.
Hitvesével a hétköznapokban választott jelszavuk így hangzott; „Per ardua ad astra!”
-„meredek úton a csillagokig!” Vagyis, csak hosszú, kemény küzdelemmel lehet elérni a sikert.
Ugyanakkor Euripides tragédiái, Goethe, Racine, magyarok közül Zrínyi, Széchenyi, Ravasz László írásai mindig nyugalmat, kiegyensúlyozottságot adtak számára. „Ha az életet újra kezdhetném, megint csak így csinálnám.” [1], vagy; „De ha életemet újra kezdhetném, azt egészen így csinálnám ismét.” [1] – gyakran elhangzó szavaival egy sztoikus ember alakja rajzolódik ki előttünk.
3.Művészetpedagógia, erkölcsnevelés, eszménykép és strukturált gondolkodás
Boross Mihály regényét, az András a szolgalegényt ezen felütéssel vehetjük kezünkbe: „E munka kiadásával czélunk megismertetni a magyar köznép sajátságait, szokásait, gondolkozását, erényeit és félszegségeit, szóval feltüntetni árny – s fényoldalait. Reméljük ennélfogva, hogy ezzel olvasóinknak kedves és egyszersmind tanulságos olvasmányt nyujtandunk.” [5]
A pedagógiai gyakorlatban az erkölcsi nevelésnek alapvető célkitűzése, hogy az ember az önismeret minél mélyebb elsajátításával, olyan erkölcsi érzékenységre tegyen szert, mely tudatosítja saját, egyedi léthelyzetét. Ennek következménye az az autonóm személyiség felépülése, mely saját magáért, majd embertársaiért, környezetéért való felelősség érzését
kellő súllyal megérti, megérzi, hordozza. Az etika, az a filozófiai diszciplína, mely megismertet a jó fogalmával, alapelveivel, az erények mibenlétével, a helyes cselekvés és döntési folyamat logikai láncolatával, rávilágítva az egyes hibaforrások lehetséges pontjaira.
Így nemcsak a jövőbeni nehézségek, problémák kiküszöbölésére kaphatunk útmutatót, hanem a világban való önálló tájékozódás egészéhez, az emberi kapcsolatok ápolásához. Kiemelten fontos, hogy az etika e szerepe elsődlegesen előzetes, preventív funkciót kell, hogy betöltsön a mindennapok konfliktus teli világában, s nem utólagos tüneti „kezelést” a rossz választásból fakadó problémahelyzetek útvesztőjében.
Az „András a szolgalegény” című regény idézett felütéséből (mottójából) egyértelműen látszik, hogy a morálfilozófia lényegi területeit markánsan felmutatja. Így az irodalmi alkotás a művészet hatékony területén kiemelt eszköz lehet az etikaoktatásban, erkölcsi nevelésben, a történet élményszerű beépítésével.
Bábosik István magatartási-tevékenységi modellje jól ismert a nevelés területén. E modell direkt (közvetlen) módszere; a műalkotás bemutatása. Bábosik szerint ezen eszköz kimondottan előnyös, illetve döntő az eszménykép formálásában. A korabeli alkotás etikai elemzése, különös tekintettel a hit és a négy sarkalatos erény –bölcsesség, igazságosság, bátorság, mértékletesség- szempontrendszerén keresztül konkrét módszertani példaként szolgál, az etikaoktatás művészetpedagógiai közvetítésében. Miért pont a négy sarkalatos erény és a hit került az etikai elemzési vizsgálat „kritériumrendszerébe”? Mert a négy sarkalatos erény, mint négy cölöp, négy alappillér határozza meg annak az etikus személyiségnek képét, amely az európai, antik-keresztény szellemvilágot, kultúrát évezredeken keresztül megalapozta, áthatotta. Platón e négy alappillért úgy fektette le, hogy annak újragondolása folyamatosan a szellemi gondolkodás részévé vált. Aquinói Szent Tamás kardinális erényei szintén ezek. Az újkori filozófia számos ponton vissza-visszatér ezekhez a forrásokhoz. Nem meglepő, hiszen a többi erény e négy körül teljes mértékben leírható, megfogalmazható. A cselekvések, döntések kiváltó okai, indítékai e négy pillérre visszavezethetők. Így a regény konkrét műelemzése előtt, a regény etikai üzeneteinek megértéséhez elengedhetetlen azon fogalmi tisztázás, definíciós rész, mely a négy erényt részletesen írja le. Fontos, a fogalmi tisztánlátás. Különben a fogalmak kiüresítésének hibájába eshetünk, mely két, de akár több ember közt a szavak jelentésének összehangolását akadályozza, jelentősen hátráltatva az innovatív kommunikációt. Párbeszéd helyett vita.
Megbeszélés helyett egymás mellett való elbeszélés alakulhat ki. Ezért fontos, hogy a fogalmak mögött meghúzódó jelentéskészletünk hasonló tájékozottságról valljon. A fogalommagyarázathoz Josef Pieper összegző munkáját, Rawls gondolatait pl. az igazságosságról, valamint Kerényi Károlynak a mítoszról kifejtett nézeteit részesítem előnyben.
Ugyanakkor ezen komplex rész (erényleírás, műelemzés) bevezetőjeként természetesen a strukturált gondolkodás fontosságára, indítékára, mint ezen pedagógiai módszertan
„miértjére” kívánok rávilágítani. Hiszen azt, mint ahogy a korábbiakban láthattuk az ifjú Klebelsberg gróf olvasási szokásairól szóló részben [2] illetve az alábbiak során írottakban [3], az olvasás alapozza meg annak a strukturális gondolkodásnak a működését, mely Klebelsberg személyiségét, illetve önmagában az etikus személyiség szilárdságát lehetővé teszi.
A strukturáltan gondolkodni és a funkcionális analfabetizmus két végpont az olvasás tekintetében. A „strukturáltan gondolkodni” tudást a szakirodalomban különbözőképpen tárgyalják, ugyanakkor általánosságban a produktív, problémamegoldó, avagy éppen magasabb rendű gondolkodással azonosítják. A könyvben is szereplő alábbi ábra jól szemlélteti a téma kifejtését.
1. ábra: A magasabb rendű gondolkodás értelmezése [6]
>>A sikeres gondolkodás többek között a jobb („kreatív”, „művészi”) és bal („logikai”,
„tudományos”) agyfélteke ún. domináns mentális készségeinek egyenrangúságában rejlik.<<
Dr. Tóth Péter
4.Az „András a szolgalegény”- mint „irányregény” elemzése
Maga a regény, az „András a szolgalegény” három jól lehatárolt részből áll. Elsőként, kezdetben azt olvashatjuk, hogy a sodródó, léha, italozó Andrásból gazdája segítségével, útmutatása alapján hogyan épül fel autonóm magáért felelős személyiség. A középső részben miként méretődik meg immár ez a személyiség, amikor kilép a konfliktusokkal teli társadalmi környezetbe. Végül a befejező, egyharmad pedig arról szól, hogy a boldog és sikeres élethez elengedhetetlen a helyes, „meggondolt” párválasztás, a házasodás, mert az egészséges családi lét adja az alapot, hátteret a tartós felemelkedéshez, az elért szintnek a megtartásához.
Befejezésként a műelemzés szemléltetésére a második kötetből az Oktatás a holdvilágnál c.
fejezet értelmezését idézem, mely az egész mű, illetve az erkölcsi nevelés szempontjából kulcsfontosságú.
„Oktatás a holdvilágnál címmel a valódi, őszinte tanítói példaadás, irányadás, nevelés mintája, fundamentuma tárul elénk. János gazda Andrással való beszélgetése nem autokratikus módon, hanem valódi demokratikus formában jön létre. A gazda a segítés, beleérzés, az egyenrangúság meleg légkörében fokozatosan vezeti rá, gondolkodtatja el Andrást a jó életre való perspektíva reményében, érdekében. Már a párbeszéd elején a szerző rámutat András erkölcstelenségének, léhaságának belső, fő indítékára. S ez nem más, mint az élet értelmének a kérdése. >Mi vagyok én? szegény szolgalegény, kinek semmim nincs, kivel senki nem gondol, apám, anyám korán elhaltak, leánytestvéreim nem is hederítenek rám. Minek is él az ilyen ember? ha megbetegszik a férgek eszik meg, ha meghal kiviszik mint az ebet, és senki nem ejt érte könyűt.< – mondja sírva Bandi. Az erkölcs kérdései: ki vagyok én?, mi vagyok én?, az önismeret kérdései. Az ember, aki felteszi magának, hogy mi végre van a világon, az rálépett az erkölcsi fejlődés első lépcsőfokára. Nemhiába >János gazda örömmel nézte a sirást, mert minden könycseppet az erény kiköszörületlen gyöngyszeméül tekintett<. János gazda végig kellő tapintattal, bátorítással, baráti szóval szól Andráshoz, ugyanakkor András
szívében a kilátástalanság, a jövő- és perspektívanélküliség, a szolgálói szegénységből való kitörés képtelensége jut érvényre, melynek csak külső tünete a kicsapongó életmód. Miért?
Erre János gazda jól, koncentráltan mutat rá: >És épen az a legnagyobb hibád, hogy azt hitetted el magaddal, miként te szegény vagy, az maradsz, annak kell lenned. – Hidd az ellenkezőt, s hited nem fog megcsalni<. A >Dejszen a ki koldusnak született, nem lesz abból gróf!< András alapproblematikájára a gazda hosszú filozófiai fejtegetéssel szolgál, tanítással válaszol, melynek lényege a tehetség, az idő, a munka és az erős hit megléte. (Lásd: a 33.
oldaltól a 37. oldalig a lelkész „alapigéjét” János gazda tolmácsolásában!) Ez út vezet a sikerhez, a jó hírnévhez, gazdagsághoz az egyén számára, mely biztosítja a személy önmagával való belső harmóniáját, örömét, boldogságát. E bölcseleti látásmód, bátor munkakedv adhatja a stabilitást, a hűséget önmagunkhoz. A tanítás nem volt hiábavaló. Már a következő fejezetben láthatjuk, hogy meghozza gyümölcsét. A „baráti” szó hat, elkezd dolgozni Bandi lelkében, értelmében. >András egész új emberré lett… elmélkedett gazdája szavain, és minél tovább rágódott, annál inkább meggyőződött, hogy sok igazság van azokban. Jól esett lelkének a gondolat, miként ő nem arra van teremtve, hogy nyomorult, megvettetett szolga maradjon, hanem még maga gazdájává, s önálló emberré is lehet. Belátta azt is, hogy ide nem dombérozás (dorbézolás – szerk.), hanem munka által juthatni.< András el is küldi Csörgő Sárit, hisz a mértékletes, felelősségteljes, új életvitelébe már nem fér bele a kicsapongás, mert az ember fejére az csak bajt hoz.” [6]
Köszönetnyilvánítás
Köszönöm a tanulmányt, illetve a könyv megjelenését édesapámnak, aki társzerzőm is egyben. Köszönöm a könyv kiadását a Klebelsberg Kultúrkúriának. Hálával tartozom Kucsera Tamásnak, a Művészeti Akadémia titkárának a könyv novemberi bemutatásáért. Végül, de nem utolsó sorban doktori témavezetőmnek, Boros János professzor úrnak áldozatos lektorálási munkájáért.
Irodalomjegyzék
[1] dr. Máriaföldy Márton (szerk.): Életutunk. Gróf Klebelsberg Kunóné visszaemlékezései.
Szeged, KDNP Szeged-városi szervezete. Felelős kiadó: Dr. Ladányi Jánosné. 1992.
[2] Berta Annamária: Klebelsberg Kuno fiatal évei Székesfehérváron. In Neveléstörténet. A Székesfehérvári Kodolányi János Főiskola Folyóirata 2007. évfolyam 1-2 szám
[3] Boros János: Védőbeszéd a filozófia középiskolai tanításáért – Minél több fiatalt tanítunk meg strukturáltan gondolkodni, annál jobb minőségű lehet demokratikus együttélésünk In Magyar Nemzet, 2014. március 14.
[4] Klebelsberg Kuno beszédei, cikkei és törvényjavaslatai 1916-1926. Budapest, Athenaeum.
1927.
[5] Boross Mihály: András a szolgalegény. Pest, Kiadja: Heckenast Gusztáv. 1857.
[6] Erdősi-Boda Katinka (szerk.): Az ifjú Klebelsberg gróf. Kolozsvár, Kiadja: II. Kerületi Kulturális Közhasznú Nonprofit Kft. Kultúrkúria. 2016.
Lektorálta: Dr. Boros János, egyetemi tanár, Pécsi Tudományegyetem