OPERAHÁZ ÉPÍTÉSTÖRTÉNETÉBEN
3. Ferdinand Fellner pályázata
Ferdinand Fellner pályázati anyaga, a 22 oldalas műleírás minden részletre kiterjed. amelyben kiemeli, hogy a felkérésnek eleget téve, megfelelő vázlatokat készített, és ezek további magyarázatra nem szorulnak, a tervek egyértelműen mutatják elképzelését. Összesen 14 rajzot mellékeltek, illetve további 9 fotográfiát.11 A dokumentum a közönségforgalmi és dolgozói területek tervezésének vezérelveit foglalja össze, a külső homlokzatokat röviden mutatja be, azzal a megjegyzéssel, hogy természetesen e munka vázlatként kezelhető, részletes kidolgozásra az elfogadást követően kerülhet sor.12 A leírás szimmetrikus, az utcafrontról jól látható, jellegzetes karakterű, egyszerű szerkezetű épületet vázol, amelynek főhomlokzata távolabb esik a Sugárúttól. Ennek nemcsak esztétikai, hanem gyakorlati oka is van, tekintettel a kocsin és gyalogosan érkező forgalomra, mivel mindkettő számára jól elkülönülő térre van szükség. A színház három fő traktusra osztható: a közönségforgalmi területek – ez magában foglalja az előcsarnokokat és a nézőteret is; a színpad a hozzá csatlakozó kiszolgáló helyiségekkel a középtraktusban; illetve a ruhatárak és raktárak, ezek a hátsó területeken kaptak helyet.
A tervek szerint a nézők gyalogosan az oldalhomlokzaton, kocsival a főhomlokzaton elhelyezett bejáratokat vehették volna igénybe. Az előcsarnok és az onnan nyíló lépcsősorok, valamint a nézőtérre történő bejutás mintájául a párizsi és a bécsi Operaház szolgált. A társadalmi rétegek elkülönítésének érdekében az építészek ügyeltek arra, hogy külön bejáraton közlekedjenek a földszinten, a páholyokban, valamint a karzaton ülők. A foyert13 a díszlépcsőn lehetett volna megközelíteni, innen a főhomlokzati loggiákra lehetett volna kilépni. Ez az információ forrásértékű, hiszen – ahogyan azt a következő fejezetben olvasható lesz – ez a főhomlokzati elegáns karakter jellemző az építészpáros ebben az időszakban elkészült munkáira is. Az erkély gazdag kifestést kapott volna, az attikán szimbolikus tartalmú szobordíszekkel, valószínűleg zeneszerzőkkel. A középrizalit két pillére felett egy-egy pegazus állt volna, az oldalhomlokzatokra híres énekesek portréi kerültek volna fel.14 A nézőtér a leírás szerint nyújtott patkó alakú, minimálisan eltér az általános színházi alaprajztól. A földszinti ruhatárral szemben helyezkedtek volna el a földszinti nézőtérre vezető ajtók, amely így veszély esetén egybenyithatóvá válna a földszinti páholyokkal, így elősegítve az épület mielőbbi kiürítését. Fellner állóhelyeket is tervezett a királyi páholy közelében, a tisztek számára. A nézőtér a színházi rendszereknek megfelelően enyhe szögben emelkedett. Az első és második emeleten elhelyezett páholyok mindegyikéhez külön kis társalgó tartozott volna, a forgalmi területektől teljesen elzártan. A királyi páholy két emelet magasságban, a proszcénium mellett, középen helyezkedett volna el, közvetlenül alatta az udvari tiszteknek megfelelő páholyt terveztek. Ezen keresztül udvari lépcső vezetett volna az emeletre, ráadásul szükség esetén egybenyithatóvá vált volna a további helyiségekkel is. A 2000 főre tervezett nézőtéren: a földszinten 254 (124 ülő-, illetve 150 állóhely); a földszinti,
11 BFL, II.1.g.FKT 17. doboz 89sz./1874., Fellner pályázata, 22. oldal
12 A nagyméltóságú Királyi Magyar Minisztérium 1873. szeptember 10-én kelt mélységesen megtisztelő felhívására, mely a Hermina téren felépítendő Operaház vázlatának kidolgozására vonatkozik, kívánjuk a mellékelt Projekt-vázlatot, amely pontosan a hozzánk beérkezett kiírásnak megfelelően került kidolgozásra, a nagyméltóságú Minisztériumnak alázatosan benyújtani. Habár a mellékelt Projekt vázlatként készült, olyan részletességgel került kidolgozásra, hogy nem szorul további magyarázatra (önmagáért beszél), mégis úgy tűnik, hogy néhány szóval ki kell egészíteni, azért hogy az összefoglalóban (fogalmazványban?) a vezérlő (fő) gondolatokat lehetőség szerint világosan szemléltessük.” (német nyelvről lefordítva) BFL, II.1.g.FKT 17. doboz 89sz./1874., Fellner pályázata, 1. oldal
13 Foyer: díszes, nagy terem, a színházak elegáns pihenőtere, ahol buffet és cukrászda található.
14 BFL, II.1.g.FKT 17. doboz 89sz./1874., Fellner pályázata, 21. oldal
valamint az első és második emeleti páholyokban 100-100, a harmadik szinten 300; a negyedik szinten 422 hely, valamint további 450 állóhely állt volna rendelkezésre.15
A színpad a megfelelő tűzbiztonság érdekében vízzel elárasztható lett volna, méretei: 90 láb16 (kb. 28, 4 méter) széles, ehhez 45 láb (kb. 14,22 méter) széles proszcénium17, valamint a 40 láb (kb. 12, 64 méter) széles és 60 láb (kb. 18,9 méter) mély hátsó színpad csatlakozott volna.
A tetőszerkezet emellett vasból épült volna, így fokozva a tűzbiztonságot. A színpadteret körülölelő terek számára a bécsi Operaház gépészével, G. Dreilichmannal konzultált az építészpáros, több épületüket is az ő tanácsai szerint tervezték.18 Az épület fűtését központilag szabályozott, meleg vízzel oldották volna meg, ez szükség esetén egy óra alatt lett volna képes felfrissíteni a belső terek elhasznált levegőjét.
A megközelítő költségek a következőképpen alakultak volna: erkélyek: 74.900 Ft; nézőtér:
1.100.000 Ft; színpadház és hátsó színpad: 256.000 Ft, valamint 240.000 Ft; ruhatárak és hivatali helyiségek: 280.000 Ft; folyosók és csarnokok: 19.000 Ft. Összesen 1.975.000 Ft.19 4. Kapcsolat az Operaház terve és a Fellner és Helmer iroda korai munkái között
Bár a leírás részletes, mégis, a tervezett épület nehezen vizualizálható a konkrét tervek hiányában. Tekintettel arra, hogy az iroda, amelyben Ferdinand Fellner és Hermann Helmer együtt dolgozott, és a Monarchia területén több mint negyven színházat tervezett 1873-1919 között – az Atelier Fellner-t eredetileg idősebb Ferdinand Fellner vezette, fia, mellette kezdte működését – korai munkái, homlokzati, belső téri kialakításai fontosak az Operaház pályázatának szempontjából is.20 Brno színházának tervezésére 1871-ben, idősebb Ferdinand Fellner kapott megbízást, azonban forráshiány miatt csak 1881-ben készült el az épület. Az átmeneti tíz évben ideiglenes színház épült, amelyet 1882-ben bontottak le.21 Érdemes megfigyelni az épület homlokzati kialakítását, mivel stiláris rokonságot mutat a budapesti Népszínház főhomlokzatával is. A kocsifelhajtó a főhomlokzaton, a középrizalithoz vezet, ahol három ajtó biztosít bejárást – hasonló szerepel az Operaház terveinek műleírásában is.
Felette, a piano nobile oszlopokkal tagolt, előtte erkély áll – ez szintén egyezést mutat a fenti leírásban bemutatottakkal. A főhomlokzatot timpanon, valamint kartussal díszített félköríves korona zárja, azonban ez már barokkos stílusjegyeket mutat. Az épület egészét megkoronázó három szobordíszekről – ha nem is pontosan egyezik a leírás – szintén említést tesz a műleírás.
Ehhez az analógiához kapcsolódik az eredetileg 1872-ben átadott bécsi Stadttheater, amely 1884-ben sajnálatos módon leégett.22 Az épületet idősebb Fellner és fia tervezték, újjáépítését már a Fellner és Helmer iroda végezte 1887-1888 között. A színház különlegessége a sarkon álló, körívben előredomborodó – mondhatni rotundaszerű – gazdagon díszített és eredetileg nyitott rész, igazán figyelemre méltó, különösen, mivel ehhez hasonló – bár nem ennyire karakteres – lekerekítés figyelhető meg a Népszínházról készült archív felvételeken is, illetve
15 BFL, II.1.g.FKT 17. doboz 89sz./1874., Fellner pályázata, 13. oldal
16 Egy osztrák láb 0,316081 méternek felel meg. Mértékegység-kislexikon, Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1971.
17 Proszcénium: előszínpad, azaz a függöny és a színpad élvonala közötti terület, amely átmenetet alkot a színpad- és nézőtér között.
18 „G.Dreilichmann, a Bécsi Császári és Királyi Udvari Operaház gépészeti felügyelőjének volt olyan kedves, hogy a gyakorlati tapasztalataival támogatott bennünket.” BFL, II.1.g.FKT 17. doboz 89sz./1874., Fellner pályázata, 17. oldal
19 BFL, II.1.g.FKT 17. doboz 89sz./1874., Fellner pályázata, 22. oldal
20 Első munkájuk a Horvát Nemzeti Színház Varasdon – 1873-ban készült el –, majd ezt követte 1875-ben a Temesvári Színház neoreneszánsz épülete.
21 Fellner, 2004. 20. oldal
22 Iskra Buschek: Fellner&Helmer: Die Architekten der Illusion, Stadtmuseum Graz, Graz, 1999., 198. oldal (továbbiakban, Buschek, 1999.) 200. oldal
később, a Szegedi Színházon is. A főhomlokzat viszonylag síkban tartott, kialakítása stilárisan alapvetően követi a brnoi épület mintáját, azonban erkély nem készült a színház elé.
Témám szempontjából a brnoi színház mellett egyértelműen a budapesti Népszínház építéstörténete a legizgalmasabb kapcsolat: a munkálatok ugyanabban az évben kezdődtek, amikor a budapesti Operaház tervpályázata befejeződött. Mivel a színház nem készülhetett el a Hermina téren – ahogyan azt az első fejezetben mutattam be – a főváros egy kedvező telek átengedésével tette lehetővé megvalósulását. A telek az akkori Kerepesi út - Bodzafa utca - Sertéskereskedő utca találkozásánál volt. (A Kerepesi út 1906-től Rákóczi út, a Bodzafa utca 1889-től Rökk Szilárd utca, a Sertéskereskedő utca 1874-től Népszínház utca.). Fellner eredeti tervein hosszúkás, szárnyakkal kiegészített épület lett volna, azonban a telek adottságai és a költségek ezt nem tették lehetővé, így épült fel a ma már csak archív felvételeken látható gyönyörű színház. A leírás szerint
körülbelül 2000 fő befogadására képes, homlokzata stiláris szempontból a bécsi Stadttheater és a brnoi színház analógiájába illeszthető. Bár a kocsival és gyalogosan érkezők bejárása nem azonos az Operaház műleírásán olvasható információkkal, és erkély sem díszíti, mégis fontos kiemelni, – különösen, amennyiben az eredeti tervek szerint valósult volna meg – hogy nem elképzelhetetlen, hogy a gazdagon díszített, elegáns, karakteres homlokzat valamilyen formában tovább gondolt tervváltozata az Operaház pályázatára benyújtott elképzeléseknek.
A fenti gondolatmenethez, és a bemutatott színházakhoz kapcsolható az augsburgi Stadttheater is, amely 1877-ben készült el, főhomlokzata pedig a műleírással egyező – kocsifelhajtó, három ajtós bejárás, valamint erkély és pegazus szobrok – részleteket mutat, összhatásában a bécsi, valamint a budapesti Operaház mintájára.
1. ábra: A budapesti Népszínház eredeti terve Forrás: Vasárnapi Újság 1874. 23.
Link (letöltve 2017. 05. 15.)
2-3. ábra: Klösz György felvétele a Népszínházról, a fő- és oldalhomlokzatról Forrás: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.05.103;
Fortepan/Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.05.105 Link (letöltve 2017. 05. 15.)
5. Összefoglalás
Összefoglalásképpen elmondható, hogy bár az Operaház tervanyaga hiányos, és Fellner elképzeléseit jelenlegi ismereteink szerint csak egyetlen műleírás őrzi, mégis fontos foglalkozni vele, mivel e dokumentum leírása alapján jól illeszkedik a fent kiemelt, ugyanabban az évtizedben felépült épületekkel. Hasonló minta szerint, de a városi karakternek, illetve igényeknek megfelelően alakították ki a különböző színházépületeket.
Mivel a céget minden esetben a megrendelő igényeihez való tökéletes alkalmazkodás, valamint a jól bevált minták ismételt alkalmazása jellemezte, ezért úgy gondolom, hogy e néhány épület és az Operaház terve között erős kapcsolat állhat fent. Kérdés, hogy milyen mértékben és mennyire különül el egymástól a fent elemzett néhány színház, ehhez további építésügyi iratok és tervek vizsgálata szükséges. Reméljük, hogy a kutatás során valamilyen formában előkerülhet az Operaház tervrajza is, amely bizonyítja vagy cáfolja jelen tanulmány feltevését.
Köszönetnyilvánítás
Köszönettel tartozom mindenkinek, aki hozzájárult ahhoz, hogy ez a tanulmány ebben a formában megszülethessen. Szeretném kiemelni Rozsnyai Józsefet, aki vállalta az elkészült szöveg lektorálását, valamint Budapest Főváros Levéltára munkatársait, akik hozzájárultak az archív felvételek közléséhez. Emellett szeretném megköszönni a lehetőséget a Tavaszi Szél Konferencia szervezőinek, a Doktoranduszok Országos Szövetségének és a Miskolci Egyetemnek.
Irodalomjegyzék
[1] Budapest Főváros Levéltára, II.1.g.FKT 17. doboz – Az Operaház építésügyi iratai [2] Czetényi Piroska, Az Operaház, Képzőművészeti Kiadó, Budapest, 1987.
[3] Fellner Ferdinand, Egy színházépítő a milleneumi Magyarországon; Fellner László- Merényi László- Rudnyánszky Pál, Építésügyi- és tájékoztatási központ, Budapest, 2004.
[4] Sisa József, Szkalnitzky Antal – Egy építész a kiegyezés korabeli Magyarországon, Akadémia Kiadó, Budapest, 1994.
[5] Iskra Buschek: Fellner & Helmer. Die Architekten der Illusion. Theaterbau und Bühnenbild in Europa. Herausgegeben von Gerhard M. Dienes. Stadtmuseum, Graz 1999.
Lektorálta: Rozsnyai József PhD, Egyetemi adjunktus, Pázmány Péter Katolikus Egyetem, Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar, Művészettörténet Tanszék