Róma világuralma, valamint politikai tekintetben fenn hagyta nyomait mindenütt, a hová kiterjeszkedett; épen úgy ala
kított át befolyásával minden viszonyt, a mely bármi tekintet
ben érintkezett mind szélesebbre terjeszkedő bűvkörével. Oly állam, a mely mint a római, nemcsak vas következetességgel·
hanem rendkívüli gyakorlati ildomossággal tudta mindenütt kivívni, hogy az uralma alá hajtott különnemű elemek előbb egymásközt összesímulva, azután annál könnyebben beléolvad- janak abba a nagy egészbe, a melyet az ő uralkodó szelleme római birodalom neve alatt alakított; igen hamar kellett, hogy átlássa, hogy czéljai előmozdítására egyik leghatalmasabb esz
köz annak a közegnek az egyformásítása, a mely minden for
galomnak közbenjárója és nélkülözhetetlen eszközlője; t. i. a pénznek egyenlővé tétele.
A római államférfiak azonban sokkal gyakorlatiabbak voltak, hogysem át ne látták volna, mily erős megrázkódtatás egy országra nézve a pénzérték merő megváltozása, rendszer
ben és lényegben egyszerre. Ez okból követték azt a szabályt, a mely minden má s körülmény közt is mérvadó volt hóditó po- litikájok alkalmazásában, beérték t. i. a lényeggel és meghagy
ták látszólag a formákat. így történt, hogy a hódított görög tartományokban oly pénzrendszereket léptettek életbe, a melyek az egységek elnevezése és rendszeres felosztása tekintetében görög formákat mutatnak ugyan, de a pénzegységek értékére nézve, tehát lényegben, valódi rómaiak voltak.
Ilyen római értékű, de görög alakú pénzrendszert kettőt ismerünk.
Az egyik a római-attikai talentum, vagy, a mint néme
lyek nevezik, a római számító síeli talentum vagy denár- talentum.
Az attikai pénzrendszer tárgyalása alkalmával láttuk, hogy az attikai drachma törvényes teljes súlya 4-366 gramm
154 FINÁT/V H E N R IK .
volt, és a római pénzrendszer tárgyalásában kimutattuk, hogy a köztársaság legrégibb dénárja 1/72 római fontot vagy 4-548 grammot nyomott; rámutatván ott egyszersmind arra a való
színűségre, hogy a római dénár az attikai drachma mintáját akarta eredetileg követni, és csak azért kerekítették ki a római fontnak épen 1/72 részére, hogy egyszerűbb értékaránya legyen a római súlyos rézpénzhez. H a 72 helyett 75 dénárt vertek volna egy fontból, a dénár tökélyesen egyenlő lesz vala a teljes súlyú attikai drachmával. így azonban valamivel súlyosabb volt.
Mindazonáltal nagyon hihető, hogy a nemzetközi forgalomban a két pénznem, mint egyenlő értékű összeelegyedett és egyenlő pénz árfolyamban járt. Láttuk azonban azt is, hogy az attikai drachma tényleges súlya Nagy Sándor kora óta már nem igen múlta felül a 4 grammot; a római dénár pedig a város har
madik száza vége táján 1 fontra vagy 1.898 grammra szál
lott, a két pénzűéin tehát még kevesebbet különbözött egymás
tól, és még inkább járhatott egyenlő értékben. E korszakból azonban már tényleges határozott bizonyítványaink is vannak arról, hogy valósággal így is számították. Plinius (h. n. 35, 11, 136. §.) világosan mondja: talentum Atticum X VL taxat M.
Varro; Festus (s. v.) : Talentorum non unum genus. Atticum est sex millium denarium: Cicero pro Rabirio 8, 21; Livius 34, 50; görög pénzben kifejezett összegeket római pénzre szá
mítván át, mindenütt 4 sestertiust vagy 1 dénárt számítnak egy attikai drachmáért, és a talentumot 6000 dénárra; és így még több adatot is lehetne idézni. A rómaidénál’ és az attikai drachma tehát egyenlő értékűeknek já rta k ; ezenkívül Plinius, Scribonius Largus és a líalenusnál idézett császárkori metro- logok még a két pénznem súlyát is egyenlőnek állítják.
Mikor a rómaiak Maczedoniából római provincziát csi
náltak, itt és A.diaiában is a Nagy Sándor-féle drachma értékét törvényesen egy dénárra szabták; Pompejus későbben Svriá- ban hasonló módon 4 dénárra szabta az attikai rendszer sze
rint vert királyi tetradrachmon értékét (1. Mommsen Gesch.
d. röm. Münzw. 690. 1. s köv.) Sajátlag nem volt ez értéksza
bás igazságos, mert az attikai tetradrachmon még mindig 16*5 grammot nyomott, holott 4 római dénár nem volt több, mint 15Ό gramm; de a római pénzügyi politika természetes
követhez-AZ ÓKORI SÚLYOKRÓL ÉS M É R T É K E K R Ő L . 155 menye volt, hogy minden oly pénzt, a mely nem került ki egye
nesen az állam pénzverdéjéből, valódi értékénél kisebb értékre szállítsanak, természetesen csak annyiban, hogy épen nagy nyereséget ne nyújtson beolvasztásuk. Némi nehézséget okoz o tekintetben Liviusuak egy helye (34, 52), a. hol azt mondja:
Signati argenti octoginta quatuor milia fuere A tticorum : tet- radrachma vocant: trium fere denariorum in singulis argenti est pondus. Hiba, itt mindenesetre van; mert ha szinte fel is tehetnek, hogy már akkor csak 3 dénár volt az attikai tetra- drachmon értéke, súlya bizonyosan sokkal nagyobb volt. Ezért némelyek a trium szót quatuor-ra is akarták változtatni; de Priscianus, a ki e helyből merített, de ponderibus 30. és kör.
vv. 75 dénárra számítván az attikai minát, e változtatás lehe
tőségét kizárja; de a törvényes árszabásra is alig lehet e fel
tűnő arányt visszavinni, miután Livius kevéssel azelőtt (34, 50) 1200 rab árát 500 dénárjával, Polybius után, ] 00 talentumra számítja fel, tehát vagy 500 drachma helyett 500 dénárt írt, vagy 6000 dénárt számított egy talentumra, mindkét esetben ügyértékűnek veszi a dénárt a drachmával, és ennél fogva maga magának mond ellent, ha 4 drachmát 3 dénárral mond akár egyenlő súlyúnak, akár egyenlő értékűnek. Azonban még eddig nem sikerűit ezt tisztázni.
Az eddigiekben láttuk, hogy az attikai drachma és a dé
nár értékének egyenlősége legalább közelítőleg tényleges álla
poton alapult. Igaz hogy 6000 régi dénár 831j3 fontot, tehát 31ja fonttal többet nyomott egy attikai talentumnál; 6000 köz- társasági dénár csak 713/T fontot, tehát 8*/7 fonttal kevesebbet, de e különbségek a felfejtett szempontokból tekintve még tűr- hetők. De a mikor Nero idejében a dénár 1/9e fontra szállott, és ennél fogva 6000 ily dénár még csak 62Vb fontot tett; ezt már csakugyan nem lehetett attikai talentumnak mondani, a 171/2 fontnyi különbség már igen nagy lesz vala. Nem is volt ez többé valóságos attikai talentum, de miután attikai pénzt ez időben már nem is vertek többé, és az attikai drachma neve tökélyesen átment a római dénárra (1. az erre vonatkozó bizo
nyítványokat : Dionys. 4, 16 ; Plut. Fal). Max. 4. és Anton. 4;
Appián. Sic. 2; Luk. Pseudol. 30. stb.), a 6000 dénár talen
tummá vált, és ez épen az a római attikai talentum, a melyet
ΚΙΝΛΙ,Υ HtiNRJK.
1 5 6