• Nem Talált Eredményt

A lábnál nagyobb egységek voltak:

a) a palmipes — 1 pes + 1 palmus = 11/4 láb vagy 20 digitus.

b) A cubitus, a görög rtT/vq-nok tökélyesen megfelelő mérték. Hossza volt l 1/2 pes vagy 6 palmus, akár 18 uncia vagy 24 digitus. A rómaiak ritkán éltek e mértékkel, leg­

inkább csak nagyon népies beszédben; az irodalomban csak mint a görög πΐ;χνς fordítása fordul elő, a földmérők nem vet­

ték fel a magok rendszerébe. Hason jelentésű kifejezés volt:

c) az ulna , a mely kifejezés azonban két különböző jelentésben fordul elő. Az Augustus-korabeli költők vagy magát a cubitus-t, vagy egy ettől nem igen különböző mértéket jelöltek vele; alighanem az egész kar hosszát, az emberi test hosszának harmadrészét (1. Yirg. Ecl. 3, 104 s köv.) Pli­

nius ellenben öl értelmében a görög οργυιά jelentésével hasz­

nálja.

d) A gradus = lépés, csak a földmérők irataiban jő elő és 21/2 lábnyi.

e) A passus — kettős lépés vagy 5 láb, az a távolság, a melyet lépés közben ugyanazon egy láb mér meg fölemelkedé­

sétől letevéséig. Ez vált az útak kimérésének alapegységévé.

A

földmérők munka közben rendesen egy mérő rudat = pertica használtak, a melynek hossza 10 láb volt, a miért de­

cempeda név alatt is fordul elő. Ez egységűi is szolgált a föld­

AZ ÖKOKI SÚLYOKRÓL ÉS m é r t é k e k r ő l. 133 területek mértékéül használt négyszögek oldalainál, és róla nevezték el a földmérőket decempedator-oknak.

Az utak hosszát ezernyi passus — milia passuum sze­

rint határozták meg, és e mérték szerint köveket állítottak fel az országutak mellett, a melyekre az úti állomások távolsága fel volt jegyezve. E köveket is úgy nevezték: miliaria. Az ezer­

nyi passus ily módon az útmérték voltaképeni egységévé vált) de a »miliarium« elnevezés csak nagyon későre keletkezett, későbben mint a görög μίλιον, a mely már Strabonál előfordúl.

A római írók néha stádiumban is fejeznek ki távolságo­

kat, különösen tengeren; ilyenkor a stádiumot rendesen 625 római lábra vagy is a római mértföld 1/8-ra teszik.

A láb egyébiránt nem csak a hosszmértéknek, hanem a térmértéknek is alapegysége. Columella (de r. r. 5, 1) erre nézve kimondja: modus omnis areae pedali mensura compre­

henditur. Már fennebb meg volt említve, hogy mértékűi a de­

cempeda, a tíz lábnyi mérőrúd szolgált, és ennek négyzete, tehát 100 □ láb volt a legkisebb önálló egység a területmérés­

ben, a melynek legfölebb még felét is említik, apróbb tört­

jeit nem.

A lábat kétféleképen használták területek mekkoraságá- nak kifejezésére, t. i. vagy mint boszmértéket, a mely szerint a mindenesetre szabályos négyszögnek képzelt terület hosszát és szélességét határozták m eg; vagy mint térmértéket vagy négyszöglábat; a hosszmértékben a földmérők pes porrectus, a térmértékben pes quadratus vagy constratus kifejezésekkel jelölték.

A római térmérték egész rendszerét Yarro (de r. r. 1, 10) így sorolja elő: »bina jugera, quae a Romulo primum di­

visa dicebantur viritim, quod heredem sequerentur, heredium appellarunt. Haec postea a centum centuria dicta. Centuria est quadrata in omnes quatuor partes, ut habeat latera longa pe­

dum CD. Hae porro quatuor centuriae conjunctae, ut sint in utramque partem binae, appellantur in agris divisis viritim publice saltus.« A jugerumnál kisebb egységekre nézve Varro»

Columella és az agrimensorok adatai egyetértőleg a következő rendszert mutatják ki.

A Latinusok »vorsus« névvel jelölték eredetileg annak a

134 KÍNÁI,Y H E N R I K .

borozdának a hosszát, a melyet az eke elé fogott szarvas- marha egy huzamhan rendesen felszánt; ennek utána a szó mint térmérték egy négyszöget jelölt, a melynek minden oldala olyan hosszú volt, mint az említett horozda, a melyet 100 lábra tettek. A rómaiak ugyan ezt a dolgot »actus« névvel jelölték, csak hogy 120 lábnyira szabták. E szerint az actus egy négy­

szög, a melynek minden oldala 12 decempeda, teriméje tehát 144 □ decempeda vagy 14400 □ láb. A rendes számítás sze­

rint ekkora terület felszántása egy pár marhával épen fél napi munka volt; az egész napi munkával tehát két akkora terüle­

tet lehetett felszántani, és ezt (a kettős actus-t) nevezték juij<- ram -nak; a jugerum e szerint egy négyszög, a melynek hossza 24 decempeda vagy 120 lá b , szélessége 12 decempeda vagy 120 láb, térfogata 288 Q] decempeda vagy 28800 Q láb.

A jugeruA volt aztán mint római »hold« a földmérték alapegysége, az egész - - as, a melyet a római számrendszer tizenkettőd törtjei szerint felosztottak unciákra, semunciára, sicilicusra, sextulara és scripulum-ra. A scripulum épen a

□ decempeda és ennél fogva, a mint kell 2Ίξ-g-adrósze a juge- rumnak. E szerint á ll:

I scripulum = jugerum, 1 * ·ζ4"ΐτ }>

1 sextula 71T » 1 sicilicus Tjtg· »

1 uncia τ12 »

továbbá a sextans, quadrans, triens, quincunx, semis, septunx, bes, dodrans, dextans, deunx sorban 2, 3,4, 5, 6, 7,8, 9, 10 és 11 tizenkettődrészét jelentették az as = jugerum-nak.

Varro az ,actus quadratus' helyett »acnua« (ακαινα ?) nevet is említ, Columella ennek negyedrészét vagy a jugerum nvolczadát »clima« névén is említi.

K ét jugerum tett egy heredium-ot, 100 heredium egy centuria-1, 4 centuria egy saltus-1.

A hossz- és térmértékek rendszere tehát a következő táb­

lázatokat mutatja:

mille passuum . . . 1 decempeda. . . . 500 1 p a ssu s... 1000 2 1

AZ ÓKOJU SÚCYÖKRÓI, ÉS M É R T É K E K R Ő L . 135 g radus... 2000 4 2 1

cubitus... 3333'la 61/,-, 32/3 P / 3 1 palm ipes... 4000 8 4 2 1*/5 1 pes... 5000 10 5 2Va l 1/* l 1/* 1 uncia... 60000 120 60 30 18 15 12 1 digitus... 80000 160 80 40 24 20 16 l 1/»

saltus 1

centuria 4 1

heredium 400 100 1

jugerum 800 200 2 1

actus, acnua 1600 400 4 2 1

clima 6400 1600 16 8 4 1

scripulum 230400 57600 576 288 144 36 Még hátra van a római láb hoszszának- meghatározása a mai hosszmérték szerint, hogy az elősorolt mértékekről mek- koraság tekintetében tiszta fogalmat alkothassunk magunknak

Daczára annak, hogy alapos okunk van hinni, hogy a Juno Moneta templomában, valamint a többi mértékeknek, úgy a lábnak is egy hivatalos ősmértéke volt letéve, a melyet mint pes monetalis-t említve is találunk (Hyginus, ed. Lacli- mann, 123 1.); az a pontatlanság, a melylyel a régiek mértek mégis felette nehezíti a római láb valóságos hosszát azzal a pontossággal meghatározni, a melyet az ily meghatározásoknál ma követelni szoktunk. Igen valószínű, hogy eredetileg nem is volt hossza ily pontosan megszabva.

A

meghatározásra van ugyan elég adat, de egy kis áttekintése ez adatoknak azonnal meg fog győzni róla, hogy itt híjába keresünk nagy pontosságot.

Legelső helyen meg kell említenünk az ó-korból fenma- radt valóságos mértékekat. Ezek ismét kétfélék. Az egyikféle : kőemlékeken kifaragott lábmérték-minták. Eddigelé négy ilyet fedeztek fel, a mely közül három palmus-ra is van osztva. De ezek mérése nem adhat biztos eredményt, egyfelől azért, mivel a minták domborúan lévén kifaragva, végpontjaik elmállás által megromlottak, és nem határozhatók meg kellő pontossággal;

másfelől azért, mivel oly anyagból állanak, a melynek hőmér -