hozott staterek is, a melyek a dekalitronnak felelnek meg ;
ΛΖ ÓK O RI sín.YO K i t ő l . É S M É R T É K r .K RÖI . . 4
5 0 Κ1ΝΛΙ.Υ H E N R IK .
ezek is 9 aeginai obolusra apadtak, és Korkyra és telepei pénzlábából azt lehet következtetni, hogy ez apadás a korin- thusi staterre is kitérjedett; és itt tökéletesen mindegy, akár Sicilia, akár Korinthus já rt elől ez apasztással.
Ellenben léteznek nagyon régi korinthusi pénzek, a melyek még a peloponnesusi háború előtt keletkeztek és 8*0351 grammtól 8'4239 grammig terjedő súlyokkal nyilván attikai lábra vert didrachmonok. Ezek azt bizonyítják ugyan, hogy Korinthusban nagyon jókor kezdettek attikai lábra pénzt ve
retni, de nem jogosítnak arra, hogy őket korinthusi lábra vert statereknek tekintsük. Mindenesetre Korinthusban, de attikai lábra vert pénzeknek kell tartanunk, a melyek a dekalitron n/10-dét vagy 9 aeginai obolost érő sajátképi, habár megapa,- dott korinthusi staterhez oly arányban állottak, mint 4 : 5-höz.
Ez az attikai pénzláb különben nagyon korán terjedett át Si- ciliába, és nem csak a korinthusi telepekbe, hanem más álla
mokba is, a melyek Korinthussal közel viszonyban voltak; így névszerint Ambrakiába, Pyrrhus székhelyére, a kinek pénzei részben ugyan e lábat követik; Anaktorion, Leukas, Amphi
lochi, Argos Amphilochium, Lysimachia Aetoliában és a gö
rögországi Locrusok mind követik e pénzlábat, sőt még veretét, a Pegasust is utánozzák.
Ugyanezt az apasztott korinthusi lábat, a melynek sta
tere 9 aeginai vagy 15 attikai obolost ért, és az eredeti értéke 9/10-dére apasztott dekalitronnak felel meg, másfelől meg egy drachmát ád, a mely a kisebbik perzsa siglossal egyenlő, Korky- rában is, a mely korinthusi telep, és az innen ismét korinthusi vezérlet alatt telepített Epidamnusban, a későbbi Dvrrhachium- ban is uralkodott, és épen ebben van egyik bizonysága annak, hogy valóságos korinthusi pénzláb volt, a mely a telepekben még azután is sokáig fentartotta magát, miután az anyaváros
ban rég másnak adott volt helyet; korinthusi minák, és minák korinthusi ezüstből, a melyeknek kamatját drachmákban szá
mítják fel, fordulnak elő Korkyrában (Corp. Inscr. Gr. 1845.
sz.), és e szerint korinthusi érték volt a számítás alapja. Dyr- rachiumban és a vele rokon Appolloniában Ulvricumban azon
ban még más pénzláb is fordul elő, a mely hihetőleg a római származéka, és ide nem tartozik.
ΛΖ ('ilCfllU SÚLYOKRÓL ÉS M É R T É K E K R Ő L . 51 Még csak azt jegyezzük meg, liogy a fenmaradt pénzek mérlegelései, ugyanazon elvek szerint megítélve, a melyekre alapítottuk eddigi vizsgálódásainkat, ugyancsak Elrodos és Kréta szigetein is aeginai sulymérték és pénzláb mellett bizonyítanak.
Az aeginai talentum iránt tett vizsgálódásainkhoz ter
mészetszerűen csatoljuk az euboeai talentum tárgyalását, a mely, a mint fenn ebi) láttuk, ép úgy volt a rendes arany- sulymérték a perzsa birodalomban, mint az aeginai babyloni név alatt az ezüsté.
Herodotos (III. 89) beszéli nekünk, bogy Dareios a Hy
staspes fia, a mikor az egyes tartományokra kirótta az adókat, az indiai tartományok aranyban beszolgáltatandó adóját eu
boeai talentumokban rótta ki. E tény világosan beszél. A perzsa, nagy birodalom hatalmas Urának semmi oka sem lehetett, hogy Görögországtól minden tekintetben legtávolabb eső tartomá
nyai adóját görög mértékben határozza meg, ha e mérték nem lett volna ősi. időktől fogva Ázsiában otthonos és használatos még pedig éppen arany mérésére használatos súlymérték. Gö
rögországban kétségen kívül Eubooa szigetéről kapta nevét, a honnan telepítés útján, különösen a Chalkisiak által meszsze elterjedt nyugatra. Különös fontosságot nyert az euboeai ta
lentum, úgy látszik, a nemzetközi forgalomban; így látjuk, hogy a rómaiak, a karthagóiaknak és Antiocliusnak euboeai talentumokban szabták meg a rajok rótt hadi költségtérítést (Polyb. I. 62 ; XV. 18, 7 ; X X L 14,4; Liv. X X X V II. 45); az Ambrakiabelieknek, az Aetoloknak, hasonlóképpen euboeai talentumokban kellett fizetniük (Liv. X X X V III. 9; Polyb.
X X II. 15, 8); és még Strabó idejében is, e talentum szerint számították fel a hispániai ezüst-bányák jövedelmét (30—24 Kr- e .; Str. III. 47. 1.)
Huzamos ideig azt vitatták a legtekintélyesebb tudósok, hogy az euboeai talentum nagyon közel vagy éppen egészen egyenlő a Solon-féle attikaival, a nélkül, hogy ez állítást ala
posan be tudták volna bizonyítni; sőt ez állításból oly nehéz
ségek és bonyolódások következtek, a melyeket megoldani nem lehetett a nélkül, hogy valami erőszakos feltevést ne vegyenek se
gítségül a nehézségek elhárítására. Herodotos és Politúrnak már
•1
52 F1NÁI.Y H E NR IK .
enn említett helyeiből ugyanis az tűnik ki, hogy a babyloni ta- fentumot majd 70 euboeai, majd 70 attikai minára, illetőleg, ha Aelianus tudósítását is hozz áveszszük, 7 2 attikai minára tették Miután itt a 70 és 72 közt mutatkozó különbség nem oly lényei ges, hogy valamit lehessen rá építni, ebből az következik, hogy az a kútfő, a melyből ez adat merítve van, az attikai és euboeai ta
lentumok közt nem tett különbséget, és hogy csakugyan valami
kor az attikai talentum egyenlő volt’az euboeaival. Ámde ez az euboeai talentummal egyenlő attikai, nem lehetett a Solon-féle, nem is lehetett még csak közel is egyenlő. H a t. i. tökélycsen egyenlő lett volna, nem lehet észszerű okot találni arra., hogy a.
nemzetközi szerződések miért éltek az euboeai kifejezéssel, a mely mindenesetre már elavult lesz vala, és miért nem neveztek attikai talentumot, a mely akkor, a mikor e szerződések keltek, divatos is volt és közönségesen ismeretes is. Azt se lehet elfo
gadni, a mit némelyek megkísértettek, azt t. i. hogy mikor az 'jg0 fontra apadott római dénárt az attikai drachmával egyér- tékűvé tették, és ennél fogva sokkal kisebbre szabták az atti
kai talentum súlyát és értékét, mint a mekkorára Solon szabta volt, az euboeai talentum jelölte volna a teljes súlyú Solon félét, az attikai pedig a megapasztott római-attikai számításbeli talentumot; mert hiszen az idézett szerződések még abban a.
korban keltek, a mikor ez utóbbi talentum még nem is létezett, és a római dénár még sokkal súlyosabb volt ij3e fontnál. Ehhez járul, hogy Appianus (Rom. Y. 2, 2) az euboeai talentum érté
két alexandriai drachmákban határozza meg, a mit bizonyo
san nem tesz vala, ha az ismeretes attikaival egyenlő let- volna; mert hiszen arra a körülményre, hogy az ő idejében azt attikai talentum értéke már nem volt többé egyértékü a Solon- félével, ő bizonyosan ép oly kevéssé figyelt volna, mint más ókori írók, hasonló adatok átvételekor. Abból is akartak néme
lyek következtetni, hogy miután az aranyban fizetendő adó a perzsa birodalomban euboeai talentumban volt kiróva, az eu
boeai talentum tehát hihetőleg szokásos aranysúlymérték volt.
Ázsiában, tehát bizonyosan alapja is az aranypénz veretesének, és miután az arany dareikos csaknem egyenlő súlyú az attikai Solon-féle didraclimonnal, az euboeai és attikai talentum vagy azonos, vagy legalább nagyon keveset különböznek egymástól.
V / Ó K O U I Κ Γ Ι . Υ Ο Κ Ι ΐ ό ΐ , í:s M i m T K . K I i K K Ö l , . 53
Ez okoskodásból azonban a leglényegesebb kapocs hiányzik, t, i. annak az alapos bebizonyítása, hogy az euboeai talentum csakugyan a perzsa aranypénzlábnak alapja volt. Azoknak, a kik az euboeai talentumot az aeginaival azonosnak vették, egész okoskodása azon alapszik, hogy a monda szerint Phei- don Euboeában, Argolisban arany-pénzt veretett; ám ha fel is lehetne tenni, hogy ebben van valami igaz, hogyan bizonyítjuk be, hogy az aranyat ugyanarra a lábra verték, mint az ezüstöt ? És aztán mért lett volna ugyanazon egy talentumnak két kü
lönböző görög neve ?
Van ugyan még két adat az euboeai talentum mekkora- ságáról; de az egyik, Festusnál oly világosan össze van zavarva hogy semmit se lehet belőle következtetni. Azt mondja t. i.
»Euboicum talentum mimo Graeco septem millium et quingen
torum cistophorum est, nostro quattuor millium denariorum« · de a mily kevéssé képzelhetni, hogy az euboeai talentum csak 4000 római dénárt ért volna, épp oly kevéssé lehet 7500 cisto
phorus egyenértékű 4000 dénárral. Mommsen (i. m. 72. 1.) igy olvas : »Euboicum talentum numo Graeco sex millium cistopho
rum est, nostro quattuor millium et quingentorum denariorum«
és hivatkozik arra, hogy Festus más helyt is (talentum szó alatt) 6000 cistophorust 4500 dénárral egyenlőnek mond;
csakhogy azt nem bizonyítja, hogy 6000 cistophorus egy eu
boeai talentumot tett, ha csak nem akarjuk azt az erőszakolt fejtegetést, a melylyel egy meglehetős késő korban azt a véle
ményt igyekszik indokolni, hogy euboeai drachmákban fize
tendő tartozásokat, egy értékleszállitás következtében, cistopho- rusokkal fizettek, bizonyításnak venni. Appianusnál (i. h.) á ll: »Ι'χει δε το Ενβοϊκον τάλαντον Άλέξανδρείονς δραχμής επτακιοχιλίας.« Ez adat azért haszonvehetetlen, mivel többféle alexandriai drachma létezett, és nem lehet tudni, hogy melyi
ket értette.
A nehézségek legegyszerűbb megoldását nyerjük, ha an
nak az attikai talentumnak, a melyet az euboeaival egyenlőnek mondanak régi tudósításaink, azt veszszük, a mely Solon előtt divatozott Attikában, és a mely, ha a pénzverdében épen So
lon intézkedése következtében meg is szűnt törvényes és szabá
lyozó súlymérték lenni, fenmaradt mégis mint kereskedelmi
5 4 Ι Ί ΝΛΙ , Υ IIKNUIK.
súlymérték. Ennek a talentuma, a mint mindjárt meglátjuk, 8333’/3 Solou-féle drachmát te tt, és oly arányban állott az aegiuai talentumhoz, mint 5 : 6-hoz ; a Solou-féle talentum, hoz ellenben oly arányban, mint 25: 18-hoz. Ez tehát a Solon előtti u. n. nagy attikai vagy euboeai talentum; és már most egyszerre azt is látjuk, hogy miért szerepel ez euboeai talentum a nemzetközi szerződésekben. Mindenütt t. i. a hol a szerződő lelek pénzlábai különböző volta miatt pénzösszegek kikötése alkalmatlan átszámításokat tett volna szükségessé, czélszeriibb- nek és kényelmesebbnek mutatkozott a fizetendő ezüstmennyi
séget egyenesen súly szerint meghatározni, és e végre legalkal
masabbnak mutatkozott az atlienei kereskedelmi súlymérték, a mely épen mint olyan volt átalánosabban ismeretes, és a melyet azért kellett euboeainak nevezni, hogy ne lehessen ösz- szevétni a pénzverdebeli attikai súlymértékkel.
Egyébiránt ez állítást igazolják a fenmaradt pénzek is, a mennyiben t. i. bébizonyíthatólag euboeai láb szerint vert pénzeket veszünk tekintetbe. Számításunk szerint az euboeai drachma törvényes teljes súlya 6Ό636 gramm, a didrachmoné 12Ί272 gr., és az euboeai Chalkisból kiindult számos telep, valamint az Euboeaiak egyeteme, Chalkis maga, Eretria és Histiaea elég pénzt hagytak fenn, a melyek úgy, a mint ily igazolást követelni lehet, eléggé igazolják e törvényes súlyt.
Y.