A Tanácsköztársaság kikiáltása után a Forradalmi Kormányzótanács már 1919. március 22-ei első ülésén foglalkozott a sajtóval. A sajtóügyeket Göndör Ferenc elnökletével a sajtódi-rektórium irányította. Március 25-én megszüntette az Alkotmányt, a Budapesti Hirlapot, a 8 Órai Ujságot, továbbá néhány kisebb napilapot, április 7-én pedig 223 időszaki lap megszün-tetéséről döntött.15
A sajtó irányításának kérdései a Kormányzótanács április 8-ai és 11-ei ülésén is napirenden voltak. A sajtódirektórium addigi működésével nem voltak elégedettek. Lengyel Gyula pénz-ügyi népbiztos szóvá tette, hogy egyes lapok a Pénzpénz-ügyi Népbiztosság megkérdezése nélkül jelentetnek meg pénzügyi dolgokat érintő közleményeket. (Így például azt, hogy Ausztriában kivonják a 25 és 200 koronásokat a forgalomból. Lengyel szerint egy bankigazgató letar-tóztatásáról szóló hír is pénzügyi dolognak tekintendő.) Landler Jenő belügyi népbiztos a sajtódirektórium feloszlatása mellett foglalt állást. Helyettese, Vágó Béla pedig azt javasolta, hogy minden népbiztos állítson föl sajtóirodát, és ezeknek szervezzenek egy központot. Szor-galmazta a sajtótermékek árusításának központosítását.
12 MNL OL, K 579 1815. dob. R – 1919 – 7350.
13 Uo. R – 1919 – 9997.
14 Vö. Havasmezői Gergely: A Vörös Ujság. Egy kommunista lap a Népköztársaságban és a Tanácsköztársaság-ban, 1918–1919. www.fi lologia.hu/az-ev-szakdolgozata/a-varos-ujsag.-egy-kommunista-lap-a-nepkoztarsasagban-es-a-tanacskoztarsasagban-1918-1919/minden-oldal/minden-oldal.html és VitézFerenc: A szabadságon innen és túl. Fejezetek a magyar sajtó történetéből. Főiskolai jegyzet. Debrecen, Kölcsey Ferenc Református Tanítóképző Főiskola, 2007. 107.
15 József Farkas: A Magyar Tanácsköztársaság sajtója. Budapest, Tankönyvkiadó, 1969. 51–52.
Kunfi Zsigmond közoktatásügyi népbiztos a háború alatt működő Hadifelügyeleti Bizott-ság újbóli felállítását javasolta. Helytelenítette a lapok uniformizálását, szerinte szükséges, hogy a lapoknak hitele legyen. Az erős centralizáció mellett „bizonyos individualizmust” kért a lapoknak. „Nem elég, hogy a sajtó élére vasmunkást teszünk, energia mellett hozzáértés is kell”. Pogány József csatlakozott Kunfi álláspontjához: „olyan cenzúrát kell teremteni, ami-lyen a háborúban volt”. Kun Béla külügyi népbiztos a polgári lapok betiltása mellett érvelt.
Szóvá tette, hogy a 3000 koronás havi fi zetés megállapítása mellett, bizonyos újságírók 4000 koronás fi zetést kapnak. „A feudális sajtót el kell tiltani, de a pártban meg kell engedni az elvi és elméleti alapon álló kritikát.” Hevesi Gyula szocializáló népbiztos a papírgazdálkodás na-gyon rossz helyzetére tekintettel a polgári lapok felszámolása mellett szólt. Ezt az álláspontot képviselte Lukács György közoktatásügyi népbiztos is. Kun Béla indítványt tett arra, hogy minden magánvállalkozásban levő újságot, minden olyan újságot, amely nem a Magyaror-szági Szocialista Párt16 vagy nem a proletárállam kiadásában jelenik meg, be kell szüntetni.
A Kormányzótanács végül arról határozott, hogy az összes polgári lapot megszünteti, Az Est és a Pester Lloyd kivételével. Ezek nem hivatalos lapjai a voltak tanácskormánynak, csak felügyelete alatt álltak.17
A Közoktatásügyi Népbiztosság „Mit adott a forradalom?” című kiadványa így írt a sajtóról:
„Forradalmi időben, amikor a harc életre-halálra megy, az ellenségtől el kell venni a fegyvereit.
Ilyen fegyver a sajtó, az egyesülés és a gyülekezés szabadsága. A proletárállamnak ellensége a burzsoázia, a burzsoáziától tehát el kell venni sajtóját, egyesületeit, gyülekezeteit.”18 Ennek ér-telmében folytatódott a polgári lapok likvidálása. Május 15-től nem jelent meg a Világ, a Pesti Napló, a Magyar Hirlap, Az Est, a Friss Ujság, a Kis Ujság, Az Ujság, a Magyarország stb. Május végére Budapesten – részben a papírhiány következtében – már csak öt napilap jelent meg:
a Budapesti Hirlap székházát elfoglaló Vörös Ujság (délután jelent meg), a Népszava, amely a hivatalos reggeli napilap lett, a német nyelvű Volkstimme, a Világszabadság és a német nyelvű Pester Lloyd. (A Külügyi Népbiztosság sajtóosztály adta ki a Külföldi Lapszemlét, amely a világ-sajtóból hozott szemelvényeket.) A német nyelvű Pester Lloyd megmaradását az magyarázza, hogy a lap jelentős külföldi tekintélyét kívánta a bolsevista kormányzat külföldi propagandája számára felhasználni. A vidéki lapokat is államosították, gyakran új címet adtak nekik, hogy elnevezésükben is jobban megfeleljenek a bolsevista propagandának. 1919. június végén, Bu-dapesten kívül, a még meg nem szállt országrészekben 25 napilap és 58 hetilap jelent meg.
Az addigi kőnyomatos sajtótudósítók helyébe, az újságok tartalmi irányítására létrehozták A Munka című kőnyomatost, amely szinte kész vezércikkekkel, elemzésekkel látta el a lapokat.19
Valamivel kevésbé mostohán jártak el az irodalmi, ifj úsági és női lapokkal. Továbbra is megjelent például a Nyugat, a Vasárnapi Ujság, a vicclapokat viszont megszüntették.20
16 1919. március 21-én a Kommunisták Magyarországi Pártja és a Magyarországi Szociáldemokrata Párt egyesítésével létrejött kommunista párt.
17 A forradalmi kormányzótanács ülése, 1919. április 8. Gábor Sándorné – Hajdu Tibor – Szabó Gizella (összeáll. és szerk.): A Magyar Munkásmozgalom Történetének Válogatott Dokumentumai. 6/A kötet. Budapest, Kossuth, 1959–1960. (a továbbiakban: MMTVD 6/A.) 167–169. József i. m. (15. lj.) 54.
18 Idézi József i. m. (15. lj.) 55.
19 Gratz Gusztáv (szerk.): A bolsevizmus Magyarországon. Budapest, Franklin, 1921. 735–736. József i. m.
(15. lj.) 56. Siklós i. m. (5. lj.) 81.
20 Buzinkay Géza – Kókay György: A magyar sajtó története I. A kezdetektől a fordulat évéig. Budapest, Ráció, 2005. 202.
A közoktatásügyi népbiztosság április 19-én kelt 9. K. N. számú rendeletével létrehozták a Szellemi Termékek Országos Tanácsát, amely átvette a megszüntetett Sajtódirektórium szerepét. A Tanács engedélye nélkül nem volt szabad – a napi sajtó és a politikai lapok ki-vételével – sajtóterméket megjelentetni. Csak az engedély birtokában volt megkezdhető a többszörösítés, majd a terjesztés. A közoktatásügyi népbiztosság az április 26-ai 14. K. N. szá-mú rendelete szabályozta a Szellemi Termékek Országos Tanácsának szervezetét. A rendelet megjelenését követően „minden szellemi termék csak a Szellemi Termékek Országos Tanácsa útján” jelenhetett meg.
A Közoktatásügyi Népbiztosság 1919. május 6-án kiadott, a könyvtárakról szóló 22. K. N.
sz. rendelete köztulajdonba vett minden tudományos és közművelődési könyvtárat, ameny-nyiben az a hivatali kézikönyvtár kereteit meghaladta.21
A korlátozások érintették a külföldi lapok forgalmát is. A Vörös Őrség IV. sz. soproni kerü-leti parancsnoksága elrendelte, hogy a határt átlépő utasoktól a külföldi újságokat kobozzák el. A kerületi parancsnokság a rendelkezést jóváhagyásra a Vörös Őrség főparancsnokságához terjesztette fel. Utóbbi szerint azonban a külföldi napilapok behozatalának tartós megtiltása
„az adott külpolitikai viszonyok között nem látszik a Tanácsköztársaság érdekében állónak”.
Az osztrák keresztény-szocialista Reichspost című lap kitiltásával a Főparancsnokság egyet-értett, mert ez a lap támadta legfőképpen a Tanácsköztársaságot. „A többi német-ausztriai lapnak az utasoktól való elvétele azonban felesleges vegzatúrát jelentene és céltalan is lenne, mert más lapot kitiltani egyelőre nem látjuk szükségesnek.” A Forradalmi Kormányzótanács a Vörös Őrség Főparancsnokságának felterjesztésével 1919. május 20-án foglalkozott. Egy-előre – egyetértve a javaslattal – nem kívánta elrendelni a külföldi lapok általános kitiltását.
De utasította a Vörös Őrség illetékes kerületi szerveit, hogy kísérjék fi gyelemmel a határ-széli forgalomban legsűrűbben behozott külföldi lapokat, és amelyeknek tartalma alkalmas a „közrend és köznyugalom megzavarására”, azoknak a Tanácsköztársaság területéről való kitiltásáról a Vörös Őrség Országos Főparancsnoksága útján és a Kormányzótanács sajtóosz-tályával egyetértésben tegyen előterjesztést.22
A Tanácsköztársaság alkotmányát a szövetséges tanácsok országos gyűlése 1919. június 23-án fogadta el. A új alkotmány 8. §-a szólt a sajtóról: „A Tanácsköztársaságban a dolgo-zók véleményüket írásban és szóban szabadon nyilváníthatják, de megszűnt a tőkének az a hatalma, amellyel a sajtót a kapitalista gondolkodásmód terjesztésének és a proletáröntudat elhomályosításának eszközévé alacsonyította. Megszűnt a sajtónak a tőkétől való függése is.
Minden nyomtatvány kiadásának joga a munkásságé, és a Tanácsköztársaság gondoskodik arról, hogy a szocialista eszme az egész országban szabadon terjedjen”.23
Vagyis a sajtó szabadsága a bolsevista eszméknek a hatalom birtokosai által megszabott módon való terjesztésére degradálódott.
21 MMTVD 6/A. (17. lj.) 349–350.
22 MNL OL, K 26 1208. cs. III. t. 2642. sz.
23 MMTVD 6/A. kötet 215.