A projekt egyes lépéseinek értékelése
Ráhangoló kör: a diákok nyitottak, hajlandóak érzéseket átélni, együtt-működők, érződik, hogy érdekli őket a téma
Bevezetés sokrétű példával: kapcsolni tudják biológiai, természetrajzi, tör-ténelmi ismereteiket, az általuk felidézett képek (pl. párválasztáskor a ku-tyák összeverekednek, élelemszerző vadászat, a fenyőfa alatt nem nő meg semmi) nyomán a biológia terminusait képesek voltak felidézni ezekre a jelenségekre (nyugodtan támaszkodhattuk tantárgyi ismereteikre).
Mondj egy cselekvést, ami agressziót jelent számodra: 25 résztvevő diákból 11 írta a verést, verekedést, más-más szóhasználattal, 2 a veszekedést, kia-bálást, 2 esetben az iskola, a tanulás általánosságban, a többieknél: egymás kiközösítése, a „beszólás”, a lelki terror, a mindennapi terror, a vandalizmus, a büfé előtti sorban állás és lökdösődés, a zaklatás, a molesztálás, a háború.
Nem jelent meg a trágár beszéd, az egymás túlzott kritizálása, a média által sugallt viselkedések utánzása, s ezen a ponton a tanárokkal kapcsolatos fe-szültség sem, noha ezek előfordulnak ebben az osztályban.
A Milyen eredménye lehet a mai napnak? kérdésre az osztály jelentős része fejez-te ki bizalmatlanságát, ezek a kijelentések hangzottak el:
Nem hiszem, hogy lesz ; lehet, hogy nem fogom az elsősöket kizsákmá-nyolni; meghatódok; tanulság; megváltozik az életcélom; magamba nézek;
meggondolom, mit teszek; lehetne eredménye, ha mindenki úgy állna hozzá;
kételkedem; lesz eredmény, de nem tudom, mi; lesz, ha képesek kompromisz-szumot kötni az emberek (diákok). A „megváltozik az életcélom” kijelentést poénnak szánta a diák, de olyan jól érezte magát mindvégig, hogy nem lehe-tetlen jóslatának teljesülése…
Plakát: rajzolás közben sokat beszélgettek élményeikről, nézeteikről, hogy mi-ről ismerik fel az agresszív személyiséget, vagy épphogy a nagyon szendének látszók lehetnek nagyon erőszakosak, természetesen a rajzokon sokszor eltú-lozták a jegyeket és tréfálkoztak a hasonlóságokon, amikor a nyilvánvalóan nem iskolai életből vett alakok megjelenítésében meglátták társuk vonásait.
Nagy plakát: ahogy a média felnagyítja- szorongást keltve bennünk: itt lehet-séges, hogy jóval több instrukcióra lett volna szükség ahhoz, hogy jobban meg-ragadják a jelenséget. Úgy tűnt, ez a feladat áll legtávolabb tőlük. A feladatok között ez a rész arra vonatkozóan adhatott volna információt, hogy mennyire ismertek számukra az iskolai erőszak média-közvetítései és ez mennyire hatá-rozza meg azt, hogy ők hogyan látják ezeket az eseményeket.
Rajzos képregény: folyamat-megjelenítés az agresszor, erőszakos személy olda-láról: az egyik csoport négyet is rajzolt, annyira tetszett nekik a feladat; úgy tűnt, hogy itt a rajzfi lmek iránti lelkesedésük is motiválja őket, kevéssé valósult viszont meg az, hogy az agresszor oldalát jelenítsék meg, inkább önkifejezést jelentett, vagy átélt élmények feldolgozását, saját nézőpontból.
Fotós képregény: az instrukció szerint itt azt kellett volna bemutatniuk, ahogyan az agresszió kívülről látszik, s hogy mik a következmények. Noha ez előbbi nem valósult meg az eredeti elképzelés szerint, mégis nagyon sikeresnek ítélhe-tő ez a rész, mert leglelkesebben ezt fogadták, és mindenki szereplő akart lenni a képregényben. Önkifejezésük ilyen lehetősége a számítógépes elkészítéssel és gyors kinyomtatással együtt azt adta, hogy úgy vettek részt szereplőként egy történetben, aminek maradandó, könnyen sokszorosítható és másoknak meg-mutatható nyoma marad. Itt lehetőség lett volna arra is, hogy a televízióban, az Interneten látott tanár-diák konfl iktusok jeleneteit utánozzák, de más témák, az alkohol, a molesztálás, a szerelmi konfl iktusok sokkal inkább izgatták őket.
Vers: a személyes élmények érzelmi feldolgozásának lehetőségét kínálta a fel-adat, a született versek java része „mélyben gyökerezik”, s olyan megérintő volt mindnyájunknak, hogy a közös felolvasás után eldöntöttük, valamiképp önálló kötetet hozunk létre belőlük. Annak ellenére, hogy nyilvánvaló ellentétek, fe-szültségek vannak közöttük, és elmondásaik szerint az iskolát is
feszültségfor-121
„A nevelési-oktatási intézmények jó gyakorlatai az intézményekben ...”
rásnak élik meg, az a nyíltság, mellyel vállalták írásaikat (és alkotásaikat) az osztályközösség és az iskola légköréről is tanúbizonyságot tesz.
Egy példa a 25 versből:
Ők többen voltak – én egyedül
Ők élvezték a vitát, én már nem bírtam Továbbra is tűrtem, de aztán feladtam
Olyan szavakat mondtak, amilyeneket még nem kaptam Próbáltam elmenni, de körbeálltak
Négyen egy ellen, nincs bocsánat
Oknyomozó kérdőív: ki, mit, miért; következmény és összefüggések feltárása – kicsit száraz, nem tűnt érdekesnek, nem lelkesedtek a feladatért. Amikor azon-ban felolvastuk, nagyszerű lehetőség volt régebbi események és a következmé-nyek átgondolására, akár nevekkel, akár általánosítva írták, s a hozzáfűzéseiken érződött, milyen felszabadító számukra korábbi indulataik ’ventillálása’.
Talk-show: mivel a projektben résztvevő osztály harmadik éve van együtt, és sokszor vettek részt műsorokban, csoportos vetélkedőkön, kooperatív foglal-kozásokon, nem igényelt sok időt a „műsor” előkészítése, vállalták a szereplést.
A kiosztott nevekkel könnyen, a szerepekkel többnyire jól azonosultak, senki nem szeretett volna jogász lenni, a tanárokat, iskolát, oktatásügyet képviselő feleket nehezen vállalták. A szerepekhez eltúlzott és provokatív indítóötleteket kaptak, melyek könnyen beszédre serkentették őket. (Ismételt projekt esetében ezen mindenképp fi nomítani érdemes!) A kellékek kiválasztása is sikeres volt, jól segítette őket abban, hogy a szerepjátékba belépjenek. Következő alkalom-mal azonban a jogász, a pedagógus érdekképviselet és a minisztériumi hivatal-nok szerepekhez mókásabb azonosító jelmezt választanánk, hogy ne idegen-kedjenek ezektől…
A műsor hatása „fergeteges” volt, az apa, anya, osztályfőnök, agresszív diák-szerepek megformálása meglepően hitelesre sikerült, a nap végén sok-sok ne-vetéssel zárva idézték meg az egymásra mutogatás, a tehetetlenség, változni nem akarás, a kompromisszumképtelenség hangjait. Amikor a show zártával a nézők az általuk leghitelesebbnek tartott szereplő mögé álltak, elcsendesült a nevetés, és a derű hangulatában fogalmazták meg érzéseiket. A talk-show-ról készült videót később osztályfőnöki órán is megnézik majd és napok
távlatá-ból újra beszélnek a különböző nézőpontok igazságáról, a változás, változtatás lehetőségéről. A program után azt is megbeszéltük, hogy az elkészült felvételt kipróbáljuk más osztályokban vitaindítóként alkalmazni.