Általános Iskola, Perbál
Perbál 2000 lélekszámú kis falucska Pest megyében, Budapesttől 30 km-re.
Az iskola főépületét már Mária Terézia korában iskolának építették. Ma négy épületből álló együttesben tanulnak a diákok elsőtől 8. évfolyamig. Az alsó ta-gozatosok számára napközi otthonos ellátást biztosítunk, a felsősök számára minden délután tanulószoba működik.
Ez a falu egyetlen iskolája, a teljes tanulólétszám nem éri el a 150 főt, ezért évfolyamonként csak egy-egy osztály működik, átlagosan 18 fővel. Minden osztályban van a környező településekről bejáró tanuló, aki azért jött ide, mert sok jót hallott erről az iskoláról. Vannak, akik költözködés, vagy a szülők válása miatt kerültek hozzánk. A faluban csekély a munkalehetőség, ezért nagyon so-kan ingáznak, főleg a fővárosba
A mi osztályunkban a 13 tanuló között nagyon sokféle személyiség van.
Vannak jó képességű, lassabban haladó, szerény képességű kisgyerekek. Nagy különbség mutatkozik már az indulásnál, mert sokféle családi háttérből jönnek a gyerekek. Van súlyos megélhetési gondokkal küzdő, fi gyelemzavaros, sajátos nevelési igényű, osztályt ismétlő agresszív kisgyerek.
Ez utóbbi olyan családból származik, ahol az apa külföldön vállalt munkát, az anya a fővárosban dolgozik, ezért korán indul, és később ér haza, mint a gye-rek. A kisfi ú az első osztályt másik településen kezdte, majd 2. osztályban, év közben került iskolánkba. Nem érte el az év végi követelményeknek megfelelő szintet, ezért a szülő beleegyezésével az évfolyamot megismételte. Így került a mi osztályunkba. Az előző osztályban sem voltak barátai, aki közeledett felé,
azt bántotta. Szavakkal is, de főleg tettel. Sajnos, sokszor nem mondott igazat, de ez csak a verekedések végén derült ki. Többször előfordult, hogy nemcsak a szünetben, hanem az órák alatt is verekedni kezdett, ha valami nem úgy tör-tént, ahogy ő szerette volna. Folyamatosan fegyelmezte, utasítgatta társait.
Kitépte a szülőnek írt bejegyzéseket az üzenőfüzetből, jegyei hosszú ideig nem voltak aláírva. Nevelőivel szemben gyakran tiszteletlen volt, feleselt, kia-bálva válaszolt. A dicsérettel, jutalmazással nem lehetett rá hatni, még jobban fölényben érezte magát, lenézően viselkedett és beszélt társaival. A büntetésre vállrángatással, „Úgyis”, „Úgyse” kezdetű mondatokkal reagált. Gyakorlatilag nem lehetett magára hagyni az osztályt, ha ő közöttük volt. A szülők sokszor jöttek felháborodva, fenyegetőzve a miatt, amit kislányuknak mondott, fi ukkal tett. Egy év telt el ilyen körülmények között.
Tulajdonképpen nem tudom időponthoz kötni a változást, de egyszer csak azt vettem észre, hogy úgy telnek el a napok, hogy ő nem verekszik, nem arra lépek be a terembe, hogy kiabálás, dulakodás van, hanem arra, hogy a gyerekek egyetértésben játszanak, matricát ragasztanak. Persze, még mindig harsány, de úgy látom, hogy már meghallgatja társait, ők pedig megtanulták tolerálni vi-selkedését. Meggyőződésem, hogy mindannyiuk változásában jelentős szere-pet játszott a Jenaplan pedagógia alkalmazása:
Ebben a rendszerben ugyanis a napi munka az órarenden alapuló ritmi-kus heti terv köré csoportosított feladatokból áll. Minden nap körbeszélgetés-sel kezdődik, ahol az aktuális tananyaghoz szükséges készségek és képességek fejlesztése mellett lehetőség nyílik arra, hogy ki-ki elmondja azt, ami őt fog-lalkoztatja, ami vele az előző nap óta történt, ami neki fontos. Erre a többiek reagálnak, kérdeznek, véleményt alkotnak. Így „kibeszélve” a témát, ő is meg-nyugszik, már nem foglalkoztatja a gondolatait, tehát tud fi gyelni későbbi fel-adataira.
A közös tízóraizás után tanulási blokkban dolgozunk, ami 90 perces, és le-hetőséget ad a változatos feladatvégzésre és a szabad mozgásra. Ezek a kilenc-ven percek nem egy tantárgy köré csoportosulnak. A sokszor körben végzett feladatok változatosak, a magyarórai kérdést matematikai feladatok, memória-játékok követik. Így az óra változatos, nem követel hosszan kitartó fi gyelmet, a blokk ritmust követ. Az asszociációk révén a gyerekek jobban átlátják az össze-függéseket. Nem kell a 45 percet folyamatosan végigülniük, mozgási lehetőség adott. A körbeli feladatokat csoportos munka követi (szőnyegen, padban).
Ha a csoportban végzett feladat kész, más típusú tevékenységgel kell
foly-165
Jenaplannal az agresszió ellen
pen megközelített anyagrészt az „egy időben” projekt formájában dolgozunk fel, a fent említett kisfi únak is lehetősége nyílik arra, hogy olyan anyagot gyűjt-sön, amit a többiek nem. Például 3. osztályban, az ŐSZ témakörben olyan fa-leveleket hozott, amelyeket társai nem ismertek. Így ő is saját munkája által került az érdeklődés középpontjába. S mivel nálunk az értékelés nem merül ki az osztályzatokban, vagy a negyedéves szöveges értékelésben, úgy érezheti, hogy munkája révén vívott ki magának elismerést. Ezért nem kerül a perifériá-ra, nincs szüksége kompenzációra. Többször észrevettem ugyanis, hogy csak azért provokálja társait, mert nem tud bekapcsolódni a többiek tevékenységébe.
Fontosnak tartom azt is, hogy a Jenaplan pedagógia alkalmazásának egyik sarkalatos pontja: a szabályokat magunk alkotjuk, de attól kezdve, hogy megbe-széltük, mindenkire kötelező érvénnyel vonatkoznak. Például: ha egy csoport elkészül egy feladattal, leadta a kész munkát, kiszínezte a heti tervben a vonat-kozó részt, öt perc pihenőt tarthat, ami lehet játék (pl. pitykézés) vagy vízivás vagy beszélgetés. Ezután közös megegyezés alapján kell folytatni a munkát. Ez arra ösztönzi őt és társait is, hogy kooperáljon, minél kevesebb vita után jussa-nak egyezségre, mert ez mindannyiuk érdeke.
A Jenaplanban a péntek a hétzáró ünnep ideje, ezért az „órarendet” úgy állí-tottam össze, hogy ezen a napon lehetőség legyen hosszabb, lazább körbeszél-getésre, ahol helyet kap a pedagógiai visszapillantás (elvégeztem-e heti felada-taimat; mi volt jó, mit nem szeretnék, ha megismétlődne a következő héten), majd a testnevelés óra után kézműves blokk zárja a hetet. Ez a rajzolás, festés, barkácsolás ideje. Így kellemes, oldott hangulatban fejeződik be a hét, azt a jó érzést biztosítva, hogy befejeztem valamit, többet tudok, mint eddig.
Főként a projektek zárásaként, de az év jeles napjaihoz kapcsolódva is rend-szeresen szervezünk családi délutánokat. Ilyenkor szülő, testvér, nagyszülő és gyerek együtt kirándul, megy múzeumba, focizik, vagy fest tojást, készít ad-venti koszorút. Ez újabb alkalom arra, hogy ki-ki ne ereje fi togtatásával, ha-nem érdemben végzett munkával hívja fel magára a fi gyelmet. Öröm volt látni, amikor 13-as osztálylétszám mellett 39-en mentünk színházba, 43-an pedig kirándulni. A gyakorlat azt mutatja, hogy ilyen alkalmakkor a szülő is szem-besül gyermeke viselkedésével, a többiek magatartásával, és ez pozitív hatással van saját gyermekük megítélésére.
A legfőbb innovatív elem talán az elsajátítandó tananyag komplex szemlé-lete és tanulása. Ez számos lehetőséget biztosít a gyerekek saját érdeklődésé-nek kielégítésére, önmagához mért fejlődési tempójának fi gyelembe vételére.
Így frusztrációja csökken.
Az adott esetben is bebizonyosodott, hogy közvetlen, mérhető haszna van, hisz általa megtanult a gyermek kooperálni, elfogadni, teljesítményével - és nem fi zikai erejével - kitűnni. Persze, a változások elengedhetetlen kísérője a szülő, aki aktívan támogatja, azonosul az elvárásokkal.
A Jenaplan fogadtatása - túlzás nélkül mondhatom - osztatlan sikert aratott a szülők körében. Ők is bármikor bejöhetnek a délelőtti foglalkozásokra, ezért úgy érzik, hogy részesei az oktató-nevelő munkának. Többször felajánlották - mi pedig örömmel fogadtuk -, hogy bemutatják a saját foglalkozásukat, tevé-kenységüket. Egy könyvkötő anyuka vezetésével – például - könyv alakú dísz-dobozt készítettünk. Egy virágkötő anyuka segítségével karácsonyi asztali díszt csináltunk.
Amikor jelenlegi osztályomat első osztályban megkaptam, kollégáim ször-nyülködtek a csapat heterogenitása és képességbeli hiányosságai miatt. Most, a harmadik osztályban elmondhatom, a gyerekek közösséggé kovácsolódtak, mindenki megtalálta a helyét, problémáinkat kezelni tudjuk. Mindenki saját képességének optimumán teljesít. Az példaként említett kisgyerek is beillesz-kedett.
Az elmúlt évek tapasztalata alapján állíthatom, hogy a Jenaplan program alkalmazása további lehetőségeket rejt, ezért alkalmazása feltétlenül indokolt.
Jó szívvel ajánlom tehát a Jenaplan pedagógia kipróbálását kollégáimnak, mert nemcsak e témában értem el eredményt vele, hanem a teljes személyiség fej-lesztésében is pozitív hatásokról tudok beszámolni. Kérésre szívesen fogadom az érdeklődő kollégákat tapasztalatcserére.