Hazánk Európai Unióhoz való csatlakozása magával vonta a VKI bevezetését is. Ennek célja, hogy felszíni, ill. felszín alatti vizeink állapota 2015-ig elérje a jó ökológiai állapotot, ezért az Irányelv felszíni vizeinkben a klasszikus fizikai és kémiai változók mérése mellett 5 élılénycsoportra (halak, makrogerinctelenek, makrofita, fitoplankton, fitobentosz) kiterjedı biológiai vizsgálatot is elıír. A fitobentosznak gyakran domináns élılényei a kovaalgák. A környezeti hatásokat integrálják (COX, 1991), így a víztest jellemzı állapotát mutatják ellentétben a fizikai és kémai mérésekkel, melyek- az üledékvizsgálatok kivételével- pillanatnyi állapotot tükröznek. A kovaalga alapú analízisekkel már az 1900-as évek elején foglalkoztak (KOLKWITZ ésMARSSON, 1908), indikátorként való alkalmazásuk a biomonitorozásban javasolt és eredményes (ROUND, 1991a, b). Ennek nyomán számos, a bentikus kovaalgákon alapuló indexet fejlesztettek ki, elsısorban folyóvizekre:
-IPS [Indice de Polluosensibilité Spécifique or Index of Pollution Sensitivity]: COSTE IN
CEMAGREF (1982);
-L&M:LECLERC ésMAQUET (1987);
-GDI [Generic Diatom Index]: RUMEAU és COSTE (1988);
-CEE [index of Descy and Coste]: DESCY ésCOSTE (1991);
-EPI-D [Eutrophication Pollution Index-Diatoms]: DELL’UOMO (1996);
-IBD [Index Biologique Diatomées]: LENOIR és COSTE (1996); PRYGIEL és COSTE
(2000);
-IDAP[DIATOM INDEX ARTOIS PICARDIE]:PRYGEL és mtsi.(1996);
-ROTT: ROTT és mtsi. (1997) és
-TDI [Trophic Diatom Index]:KELLY (1998). Az indexek alkalmazhatóságának azonban térbeli korlátai vannak, tekintve, hogy a fajok elterjedése lényegesen különbözhet (WU, 1999) az egyes ökorégiókban. A fenti indexek tavakra való alkalmazhatósága számos esetben megkérdıjelezhetı. A fajok indikátor értékének validálását minden országnak a saját ökorégiójának/inak megfelelıen kellene elvégeznie (POULÍĈKOVÁ és mtsi., 2004).
Bár az eutrofizáció világszerte jól ismert probléma a tavi ökoszisztémákban, a kovaalga alapú ökológiai monitorozó programok rendkívül ritkák (ÁCS és mtsi., 2005).
A fitoplankton (PADISÁK és mtsi., 2006) és a bevonat alapú tóállapot minısítés egymást nem helyettesíti, mert az egyik a nyíltvíz, a másik a parti régió állapotát tükrözi, s e kettı csak optimális esetben ad hasonló minısítést. Számos kovaalgákon alapuló paleolimnológiai kutatás foglalkozott a tavak múltbeli eutrofizációs történetének
rekonstruálásával (pl. TAYLOR és mtsi., 2006), mivel a tavi üledékben megırzıdött kovavázak (ANDERSON és mtsi., 1993; ALEFS és mtsi., 1996; REAVIE és mtsi., 2002) ennek megfelelı indikátorai. Feltételezve azt, hogy a legtöbb faj az ökológiai optimuma körül fordul elı a legnagyobb gyakorisággal, a súlyozott átlag módszert (TER BRAAK és
VAN DAM, 1989) alkalmazva, ezek a kutatások sikeresek voltak. Késıbb ezt a megközelítést már a modern tavi és folyóvízi monitorozásban is felhasználták (SCHÖNFELDER és GELBRECHT,2002;SOININEN ésNIEMELÄ,2002).
A VKI értelmében a jó állapot akkor áll fenn, ha felszíni vizeink mind hidromorfológiai, mind biológiai, mind pedig kémiai állapota alátámasztja ezt. A VKI elıírásainak megfelelıen biológiai vizsgálatokkal kell alátámasztani azt, hogy a víztesten létrehozott hidromorfológiai módosításnak mekkora hatása van az élılvilágra, hiszen ennek mértéke alapján kell a víztestet természetes vagy módosított kategóriába sorolni.
Jól ismert tény, hogy a hidromorfológiai módosításokat a halak, a makrogerinctelenek, a makrofitonok és a fitoplankton szervezetek jól indikálják. Az is bizonyos, hogy ezek a szervezetek különbözı érzékenységőek, különbözıképpen reagálnak az eltérı emberi beavatkozásokra, módosításokra. A hosszirányú átjárhatóság csökkentésére (duzzasztás, tározás) a keresztirányú átjárhatóság csökkentésére (gátak, árterek megszőnése), valamint az élıhelyek fragmentálódására elsısorban a halak reagálnak érzékenyen, mivel megváltoznak a szaporodási és táplálkozási lehetıségeik.
A meder ökológiai épségét, a parti sáv és hullámtér megváltozását pedig a makrofiton jelzi kitőnıen. A fitoplankton jól mutatja a vízfolyáson létrehozott tározók hatását, a folyóvízi viszonyok megváltozását, az állóvízi viszonyok kialakulását. Az áramlás megváltozására a makrogerinctelenek is érzékenyek (SZILÁGYI és mtsi, 2004b). A kovaalgákról tudjuk, hogy gyorsan reagálnak az antropogén szennyezésekre, de nincs információnk arról, hogy vajon a hidromorfológiai módosításoknak milyen hatása van a kovaalga összetételre. A kidolgozott indexekben nem vették figyelembe ezeket a hatásokat.
A vízi mikroszkópikus élılényközösségek és élıhelyek természetvédelmi értékérıl ismereteink szórványosak, mely több okra vezethetı vissza. Az algológia kutatások csak a nagyobb tavak és folyók vizsgálatára terjedtek ki, s az állapotbecslés sokszor ott is csak a klorofill-a mérésén alapult. A faji összetétel meghatározását a PANTLE-BUCK
szaprobitási index kiszámításhoz végezték, de a ritka fajokat nem vették figyelembe,
felmérések minden víztípusra kiterjednek, továbbá a faji alapú állapotbecslést alkalmazzák, ami hozzájárulhat a természetvédelmi tudásunk kiterjesztéséhez.
Kimondottan diatómákra vonatkozó Vörös Lista hazánkban nincsen, de Németországban már kidolgozták (LANGE-BERTALOT, 2000). Hazai irodalom algológiai Vörös Lista tekintetében csak nemrégiben jelent meg (NÉMETH, 2005).
Fentiek értelmében célkitőzéseim a következık voltak:
1. Kovaalga/változó modell kifejlesztése kis vízfolyásokban, melyet széles tartományban lehet alkalmazni az ökológiai állapot becslésére, áthidalva az ökorégiók eltéréseinek problémáit. Ennek megvalósítása érdekében svéd-magyar adatbázis létrehozásával a következı kérdésekre kerestem a választ:
- Mennyire különbözik vagy éppen hasonló a két régió kovaalga flórája és összetétele?
- Mik azok a környezeti változók, melyek leginkább meghatározzák a kialakuló kovaalga közösség összetételét?
- A súlyozott átlag módszerén alapuló modell vajon alkalmas-e a környezeti változó becslésére a kovaalga összetétel alapján?
- Melyek azok a fajok, melyek ökológiai indikátorai lehetnek a kiválasztott környezeti változóknak?
2. Tavak trofitási állapotát jelzı kovaalga index kidolgozása, mely alkalmas hazai sekély tavaink trofitási állapotának becslésére a következı lépésekben:
- a súlyozott átlag módszerén alapuló modellfejlesztés a ÖP becslésére a kovaalga összetétel alapján
- a leggyakoribb fajaink optimum és toleranciájának/indikátor értékének és érzékenységének meghatározása
- más indexekkel való összehasonlítás - alkalmazási terület és
- az index típus szerinti korrigálása
3. Esetanulmányban kívántam megvizsgálni, hogy az egyik leggyakoribb kovaalga fajunk, az Achnanthidium minutissimum alkalmas-e szennyezés vagy bármilyen antropogén bolygatás kimutatására.
4. Meglevı adatbázis (ECOSURV) leválogatásával és felhasználásával szándékoztam megvizsgálni, hogy az egyik gyakori hidromorfológiai módosításnak, a tározásnak van-e hatása a kovaalga közösségrvan-e, és ha van, akkor van-ez mibvan-en nyílvánul mvan-eg.
5. A VKI felmérések keretében végzett diatomológiai vizsgálataink (ECOSURV) fajlistáit a releváns Vörös Listák (LANGE-BERTALOT,2000;NÉMETH,2005) jegyzékével vetettem össze, annak megállapítására, hogy a felmérés során találtunk-e olyan fajokat, melyek a veszélyeztetettség valamilyen kategóriájába esnek.