ctiiur:
megy-ek , co. .mégy, is. megy megyen, it.
megy-ünk, imus.men-iek, itis. men-nek, eunl.
reliqua tempóra et perspnas regqíáriter for
mát in sensu pi'semissarum regplarum, de radice m én, alioqui autem etiam sic non est contra usum: men-ehy men~sz, mén y m en-ünk, m en-tek, 7nen~nek,. .
2. ) Verbum fő in eo tantum a Regula VII. §-i 76. recedit, quod iri usu etiapi Jön dicatur; praeterea quod consonam primiam omhium suffixorum dupJicatam velit, v. g.
jö -ttem , j ö - t t é l, j ö - ' tt. . . . jö -jjel: j Ö - j j, jö-Jjön , , . . J ö -n n ék, jö ~ n n él, jö - n n e. . .
jö~nni. f
3. ) Verbum van finálém* consonam va
rié immutat, utut suíllxa regularia assumat, V. g.
vagy-ok, sum sum vagy-uök, sirníus
vagy, es
vau vagyon, est.
vagy-tok, van-nak,
estis sünt*
140 —
— H l —
t e»em . len -n éu k , es^m us.
lei^-nél > esses. len-óétek^ essetis;
le n -n e , esset* len-nének, essent*
lenmVesse: lé-v e, esend ő, lépvén, düíi;i essetl
len -n em , len-nie.
len-nünk^ len -n etek , len-niek.
N ó tá i Deriváta vet*o haec: ör^g*szikn hidege szih^ m e le g sz ik ^ bfit^g^^&ik^ elég’-^ziky g a z d a g szik tamum* in < praoaerite tempore consQnara 6’«
i'etinentj: ia-reliq uis itíí inflectuqlur, ac si radix esset hidegr.^dik^ m eleg-e dih^ bet egy
edik ^ eiegr-edik^ ga zd a g -^d ik quae alioq.uin et ja praesente meliora 's u n t , . quam priora illa. — H isz denique imperatiyuna siq formai:, h ig y^ g x^ ^f
^^igy-gy^^f M gy-syen.', h ig y -g y ü n k ...
5.) M ulti, iique 8pectat«e eruditionis Lileráti hűugaricí, verba OTíinia in ih desi- sentiaila, séd,quod bene notahdumj tiantum i» n^nJ^erp singularí iaÁe.cteijda nutant, ut loGo pritttise personse fortnee indeierm. eadem séd formee determ. substituatur , pro tertia Tero pHriia , séd formáé deterin. ponattír in omnioás temporibus dernto proteinto perfe- cto j secunda pe^^oná deniqiie preesentis temporis nunquam s z , séd o l , a/ , öl desig- netur, ú ti; ex sequeiite formula uberius pa^
tebit;
s7,ok-om, adsvrscpi'*^ síóki-iam, adsvescain.
szok'ol, odsvescis. szok*);H, adsrescas.
szok-ik, adsvesctli- ' adsvescat.
szok-áni', atisrescebam. szok-tiílnt, adisvescerera.
szok-ál, adsvescebas. szok-nál, • adsvesceres.
szok-ék, adsvesccbati szök-nék ^ adaVcSceret.
Nota» Hóé ^Jut fíiciant fieqtteíitibus máu^Ü sunt rationibusi li) Magna ommiio populi paiís » b oa modo vcrba inflectit. — 2) AnLiquissiiix^ S e m ptores hajqpíerum^ue ut^ sunt diaíecto. — á) qui^
ík lu Revay censet, est signurn tertiaé personae . in Omni proinde tempöre retinendum. —* 4) DenU que tantum hoc modo censent dlscrimen aliquod inter activa et pássiva vérba poiii posse.
Ast rationes hae lundatum philolo^ura m o- vere non possunt , ut confuso adeo loquetidi modo adbtipuletur ; nam quod 1.) a ttin e t, réspondemus^
quod major oranino hungariae pars, C is -e tT ra n s - Tibisedna^-Cis-Danubiana q u ip p e, quin ct multi ex Traus - Darmbiafuis verba ^ haec ita inflectunt>
sicút alia ik destituta. — Qnóad 2.) ipsi Seriptores vnriantV danturque alit> qui contrario modo ea- dem traetdOt; alioquin autem , auctoritas Sériplo- ru in , rauUis caeteroqpin erroribus refertorurn^
non plus p ró b át, quam populi, éo a fortiorj, qubd opera antiqüa pleraque per recentióres correctá s u n t,— 3.) J^also statüitür íh esse sighuiVl tértiáo rpersonae, ú ti infra §, fin a li, duna sigriaiVerljörutií analysabim us, evidenter dem onstrábitur, De- nique 4.) diserimen h o c , p ajte ex
ens est, quia tantum in sin guk ri ^ et ppc ^r)^omn^
tem pote sta tu itu r; p a r ^ verő ex altéra nők né^
cessáriüm^ quin itno nő}éiufn' est^ quiá utilissi- inam formativam *6dik ^ supprim ere vult^
quae taiiien ú ti Parte HL d o c e b itu r, »praestat ina- ni ii.
Adductis itaque rationibus nihil ponderanti- bus, jam p ru d e n tia , pxincipio huic philplogico innixa , , uria vox j t a tra c ta n d a est sicut postulat, u t verba ^nnni hoc calcari ipunLta reetp ita tractem us prout a lia , illő destituta ; ne quíd tamen contr^ tó t vÍJQorum auctoritatem arbítrarie
staluümus ♦ lAibet in médium addiicere e a , quae vei invitos nos ad conlrarie cogurit sentiendum.
Talia sunt:
1. ) Si suflFíxa om od^}q^ ♦. pure pro signis personarurn cum Révayanis usurparemus, peccare- mus contra verum eorum seiisum úti §rO antefinali p atebit, obscuraremusque perspicaciam Patriim rio- slro ru ra, qui tara ingeniose in componenda lin
gva ^versa ti sunt!
2. ) jQoqfuse lo.quuntur Révaiani, diaira y. gr.
eszem resppndent taraiad quaestibnem :
íriár tC' h e h y ere tl quad adí eszelte m á r kénye- r e tJ et quam hiulce haec pro d ean t: ha neki va lam it mondanék ^ tudom m egharagudnék — ott ülék m íg esék* • • non est cur raullis coníirraem !
. 3*) Modus loquendi Révayanus to llit essen- tiale discriraen inter formám determ. et inlléter- m inatam ; jam verő qui hoc suíFerre m o litu r , d i- recté contra haturam lingvae á g it: vult enim ex ea herm aphroditum facéré, ut nerape ideni suffi- xum o/yi, et ego ct iUey \lt^ \ ékj t i ego et lile de
signét] i < f . ^ \
5( 4.) Contra sanam philoIogíaiY) e s t u t in gra- tíaní tara inanis erítis, quílé cetisencKlm e s t , ülpote quod iantum penes pauca verbav Parte IIL áttingenda , habét ratiohabilem usu m , 'nova p ro r- sus , contra indolem lingvae, regentiam. abhorren- tis^ adstruatur verborum inflexió^ ipsam reglila- rern confundens I — Itaqiie
őO Si perfectionem lingvae, distínctum lo quendi módúra exigentis, omne^qúe iíianés exce- ptiones prohibentis; faciíitationem praete^rea ‘ stu- dii lingvae hung. considerem us; atque conWóver- siam illám , quae tanta aniraoruih e>fcándescentia m oU , necdumqué sopita est, perpendamüs *• non aliter oplatos nos fines asséqúemur, quani sf ra- tionibus a ratíone propositis plus , Réváyo
detulerimus. '
— U 3 —
C A P U T II.
E x p la n a tio sensus suffixorutn*
§. 8 0 . , ; \ ‘ V ^ Quando generatim forma indetermiíiata utondúm ? — Forma úac utendurii est a) si verbum est intransitivum v. g. d /- /o i ^ ül-sZj j d r . t /b ) quando secundae vei tertiae persona actio transit in prímám , itern tertiae et pri-^
mae plurális in secundam , v. g. I d t^ s z vides (lu me V. nos) lá t videt (ille me v. nos^ item te V. nos)^ Id t-tok videtis (vos me v. n o s), Idt-^nak vident (illi me v. nos , item te v. nos)
— c) quando 1-ae, 2-ae, 3-ae personae actio transit quidem in tertia m , séd indetermina- t a m i . e. de qua i^on potes d ic e r e : hic v.
ille , V, g, tsilla g o t aliquam Stellám v id e ó , em bert olt^ aliquem bom inem o cci-d it , vencci-déget v cci-d r^ o k ? aliquem hospitem exspectatis?
N ó ta . Latinus duplici hac forma verborum destitutus parum sollicitalur de e o , atií sit obje- ctum delerm inatum , an non? Ast hungarus ex duplici ratione id debet accurate discernere, nam a) secus incpngrue praeponet a rticulum a z é ez 9 ;. j noí;am^ p erfecta e d eterm m ationis;
b) crrabit etiam in iuflexione vocisi <juae utique duplicis formáé est. Ideo ad hoc iriitíans atlentus reddendus, ct obserratio seijuenti S-pho subncxa bene illi inculcauda est
81.
Quando forma determiuata utendum ? — Forma liac utendum a ) quando verbum qui- dem est transilivum , séd actio in agentem reílectitur, v. g. láU om m agam at^ vid eó m e (égő m e ) , m a g a d a t sem ért-ed^ nec ij3Se te inteliigis (tu te ), nem kém élLi m agát^
ffí>ónt fxá) fcíSfí nícf)t, non sibi parcit (ille s i-b i) .— é) Quando 1-mae personae singularis actio in 2-am transit, v. g. Idt-lak^ videó te (ego te V. v o s ).— c) Quando l~m ae, 2-dae , 5-tise personee actio in 3-tiam personara séd om nim ode determinatam transit, seu de qua potes dicere hic ille v. h i ü li ^ v. g. Idt-om , látnod y lá t-ja ^ Id t-ju k y lá t-já to k y Idt^ ják a napoty videó , vid es, v id e t .. . solem .
N ó ta . Respectu quantitatis conceptus vei sunt universales p a rtic u la re s v. sin g ulares; ex his tanturn particulares non sunt determ inati, Veliqui tales sunt. Notandum tamen universale hic sensu accommodo s u m i, scu restricte ad illa duntaxat óbjecta, de quibus sernio est, v.g. si dicis: m in d m egette az alm át ^ omnia poma deco m ed it, hic non potes universa totius mundi poma intelligere, séd tanturn illa , de quibus sermo e s t, seu de quí- bus dicere potes licec vei illa in spécié. Quodsi vero»sensu strícto universale sum itur, illud hun- garus pro indeterminato objecto rep u ta t, et adje- ctivo minden designat (in priori m ind) v. g. mini
den em bert m egh etsü lj omnes homines oestimat.
M indent akary omnia v u lt, m ind a k a r ja , tolum vult (totum non significat hic quod integrum , séd sensu accommodo uniyersum, seu omne).
Coete-10
~
145
—rw m m inden potest per suusy s u a .í^ rfsíringi ad sensum accommodum v* g. m inden jó szd g -d t eU pazáro lta y omnia suabona dilapidavit, i, e. nOn
universa , séd saltem sua.
Item^ Objecto perfecte determinato sólet ita dictus a r tir u lu s seu potius sig n u m p e r je c tc e de^
ie rm in a tio n ispraeponi, v. g. a ’ t o r n j - o t^ i. e. cer- tam tu rrim , a z ök rö iy i. e* certi boves.. . . Obje- ctis tamen suffixo ouiy ody j a . » * deterrniuatis non est necessnm praefigere, séd usus utrum que p ró b á t, V . g* Idtom a t y d d a t vei Idtom a z atyd-^
d a t ^ videó palrem tuum . ^— Voces hae: a k i qui ^ a m i quíe ré s , a m e lly q u i, qu(e, quod (qua rela^
tivum ) non iiidicant conceptum detenninatuin, ideo nec censenda sunt ex ejus signo, (articulo) et
i t / , miy m e lly com poni, nec proínde sic scnbi a m t ,
a k i y a n ie lly yséd siciit supra.
~ U 6 ~
§. 82.
Qiiando utendum modo ín d ica tlv o ? —•
Modo hoc generálira utendum , quandociin- que actio independenter ab omni conditione f it , fiet 5 vei facta*est, e. g. még nem men-t el^ holnap f o g elmen-ni^ most megyen. Aá^O»
que non lantiim tunc utendum hoc tempore quando latinus, qui in gratiam suarum con- junctionum saepe sine necessilate Conuin- Ctivo modo utitur, séd generatim quando actionem nulli conditioni volumus alligare, v,g. azt hallom y hogy elment audio quod abi v é r it ... in lingva enim hungarica vox una in aliam non exercet dominatura.
§. 83.
Quando lem pore prsesente ulendum ? — Tem pore hoc utendura, quotíes actio tuna peragitur, quando locu tio, autsaltera fictioi ne ita sistimus ácsi actu fierét , v. g. m it ol~
va so l? a zt gondoltad^ h o g y otthon v a g y . . , Quando verő hac v. i!(a persona utendum sít: cum e te x e x e m p lish ic subjungendis satis p a lea t, el sensus suffixorum prout inferius determ inabitur, satis in d ic e t, non est cur hic raultis doceamus.
E x e m p l a
p ro Tem pore P ra esente M ódi In d ic a tiv i fo r m á é utriusque.
S oh -at ösmér-eh Zágráb-ban, de ő-t nem ösm ér-em . Inkább iszik b o r - t , m int v iz -e t, V. Inkább isz-sza a’ b o r - t , m int a’
v iz -e t. A liig vár-om az-t a’ n a p -o t, m elly
en m egláthat-lak. Jó reggel-1 kíván-ok. Kér
em az ü r-a t. M ás-t nem ohajt-ok. Mihánt m eghall-om , hol vagj^, mingyárt ír -n i fog
ok. H a ll-o m , hogy holnap e lú ta z -o l, és egygy hónap előtt viszsza se tér-sz. Mit ü- zen-sz atyád-nak? Hátha el nem jö n -n e k ? Ha akar-od m eglehet-ed. M i-t tsin ál-sz?
Barátod-at fest-ed ? K ép -et fe st-e l? M a- gad-at fest-ed ? Akar-od-e ez-t a’ k ö n y v -et ? Ha nekem nem hisz-el, kérdez-d meg Pál-t, Ha nekem nem hisz-ed, hogy itt v o l-t. Tud-sz- em á r masivar-úl? É rt-esz-eh orv á t-ü l?
Ért-10*
— U 7 —
cd*€ ném et n yelv -q t? Hová vezet--az?
Quando utendiim tempóra perfecte prae- teritó? — Tem pore hoc' utendum , quoties indicare volumus , quod actio reapse consu- mata s it , v. g. m ég ta v a i m egígérte ^ adluic anno preeterito promisit. H ic promissio in - iiuitur jam pridem facta fuisse.
U 9 — E x e m p l a .
Soha sem láutara o lly szép kép-et. Már a z-t régen hall-o/.tuk. Addig nem n yu god - m íg azt m eg nem te l-te . A liig >^árhat- unk benneteket. Majd meg sem ö sm ér-te- lek. A^ Puska durranás miatt a’ szavá-t sem hallhaUtam. L áu tad -e a’ Király laká^á-t Béts- b en ? Mit m ond-o^-tál? M egm ond-oí~tad-e már mi történ-t ? Azt m o n d -ja , hogy A la
josát lát-ta. Juhok-at és ök rök-et őröz-ö/-t.
Hozzám küld-óY-te az inassá-t. N em gyöz- óZ-t eléggé tsudálkoz-ni. Mi~t o lv a s-tá l?
O lvas-tad-e N . m unkájá-t? Hogyan tetsz- et-teV a’ lovak , m ellyek -et vet-tü n k. A liig álhat-ta ki. Már az^t előbb tud-tuk. Most lát-tál először. Sokszor em leget-tünk Lajos
nál. A^ hajá-t nyírat-ja. Meg sem ösm ér- telek. Noha már ő akkor elm ent. M egkér
ted -e már az iránt? A ’ piatzon szó lít-o /-t, meg. H ogyan m ulat-tátok m agatok-at ? Meg- m ond-oif~tad-e neki amit ü zen -tem ? Noha m egtilt-oif-tam , m ég is elm en -t haziíl. E gé
szben haza késér-te. Az-t üzen-te, hogy már m egtet-te a’ mi-t rá bíz-tál.
soha sem , nua(juam.
olly szép, tam pulcher.
m ár régen, jam pridem . addig, eousque.
nyugoszik, quíescit.
tn íg , donec.
megtesz, perficit;
viroat
, p o t^ t exspecCarem unkája, opus suum.
hogyan, quoraodo.
tetszik, piacét, vesz, emit.
állhat-ja k i , potest suf- ferre.
előbb, prius.
sokszor^ m állóiig*
m ajd , fere.
durranás* e:^plo2Ío.
szava, vox illius#
lakás, habitatio.
Béts, Vieuna.
Alajos» Aloysius#
Ju h o k , oves.
ökrök, boves*
ÖrÖz, pascit.
k íü d , m ittit.
űiassa, famulus 8UUS.
győz, sufficit.
tftudál, adrairalur.
eléggé, sotis.
tsudálkozik, mjratur*
emleget, commcmorau Lajos, Liidovicus.
haja, capilli sui.
nyírat, curat scindi*
noha , quamvis.
elm egy, abit.
az irán t, eatenus*
p iatz , fórum*
szólít m e g , alloquitur.
m u la t, distrahit*
m egtilt, prohibet.
h a z ái, domo.
egészen h a z a , usque do- késér, com itatun (műm rá b í z , comm ittit.
§. 85.
Quando utendum tem pore im perfecto?
—• Communiter hoc adhibetur loco perfecti / séd perperam: nam vi destinationis suae d e- servit ad indicandura, quod eousque dura- verit una actio , donec alia jam consumata e s t, V . g. M ig ese a! tsárd db an várakoztam^
donec pluebat in diversorio exspectavi. Hic indicare v is, quod exspectatio quidem jam praeterivit, séd eousque durabat, donec pluvia non su b stitit; et ideo latinus im p er- fectum nominat. — Caeterum sicut discriraen hoc exigui est m o m en ti, ita usus hujus tem- poris Ikarus.
E x e m p l a .
Addig meg nem indiila , m íg ű zen et-et nem k a p -o í-t. Ó addig p ih en -e, míg Jakab ,
— 151 —
dolgoz-oTt. Már Török B elgrád-ot elfog
ta , m íg Magyarok liad-ba készül-ének.
M íg arrul beszélgetnénk betoppan-t Lajos.
Barátom -nál valék m íg az lö rtén -t. Míg 6 k észü i-e József meg is te t-te . Nem fo ly ta t- hatnák útjok-at az áradás miatt. Még ti a lu - v-átok mikor öelm en~t. Még el sem feleju é atytya h alálá-t, már anynya is m eghal-t.
Meg sem pihenhetnénk, már parantsolat-ot kap-tunk az elrnenés-re. M íg meg nem tör—
lém t ohajt-á, de már sajnál-ja. Még el sem ó t-ák az e g y g y ik -e t, már a’ másik ház-bul lobban-t ki a’ láng. N agyon szom orkod-ánk m íg lev eled -et nem vet-tü k . Már ír-ám a’
le v e l- e t , m időn a’ tiéd m egérkez-ett. A ’ legjobb rem én y-b en v a l-á n k , midőn a’ szo
m orú h ír-t raeghall-oi?-tuk. Önként ferad-á m a g á -t, lát-ván m eg nem szabadúlhat-niá.
Midőn íg y beszélgetnénk elalud-tunk. Még rend-be sem á ll-á n a k , m időn m egtám ad-ta az ellenség- A liig érkez-tem m eg már m a - gá-lioz hívat-a. Meg nem indiilhat-ánk, m íg az esső m eg nem áll-ott.
ő k , addig ő más u t-o n elillan-1.
megindúl, movet.
míg, donec.
űzeaet, nuncium*
kap , accipit.
pihen, quiescit.
dolgozik, laborat
Míg mi ő-t ott les
elfoglal, occupat.
had, bellum*
sajnál, dolet.
elót, exslingviti egygyike, unus eorura.
kilobbaník, erurapit- láng, flarama*
szomorkodik, tristatur*
nem vesz, non accípiu megérkezik, advcmt.
i ö2
szabadúlbat, potest li- bér ári.
rend, ordo.
á ll, collocat se.
megtámad , aggreditur.
hívat, cnrat accerserh esBO, pli^via. a-tinus íuturo conjunctivi utitur.
153 E x e m p la . Megösmér-em én aVáihoi Ját-om. N em hisz-em én az-t
lá^-áfam, V.
m íg magam nem lát-ora, El fog-tok men-ni Károlyváras- ba j és m egnézendilek a’ házat, . . . H a V a -ra sd --ra m egyek , meg fog-lak keres-ni. Nem b isz-em , m íg szemeim-mel nem lát-om . A ’ ki hisz és m egheresztelkedik, üdvözülend.
Ha elkezd-ed m i sem fog-juk benyé-n néz-^
ni, Akkox' telendik az b e, mikor a’ Duna viszsza fog foly-ni. Semmi kára sem fog tör-r tén -n i. Ha jól tnnúl-sz.. jutalm -at fog-sz kap-ni. Ha az-t kedvem-ért m egtesz-i D ra- ságod , nem fog-ok hálátlan max'ad-ni. Ha ifiiiságod-ban nem tam il-sz, soha T u d ós-sá nem mg-sz vál-ni. S zere lle k m íg él-ek* S o
ha el nem feJejuelek. Meddig marad..sz ná-’
lu n k ? (si jam ibi est) fog-sz ixálunk maradni?
(si nondum advenit). A zt neki meg nem b o -tsát-ora, (si jam peccavit), v. nem fogr-om m egbotsát-ani (si in futuro peccayerit)^ Majd meg fog-od lá t-n i, hogy még az b e fo g teU lyesed -n i. A m int vet-sz , ügy fogrsz a ratn i, M egvár-juk az ür-at (nunc in continuo) , v, meg fog-juk vár-ni (aliqua occasione), iMin..
gyárt fog-lak tudósít-ani, mihánt anyád.
meí»érkezik. Meg fo g -o m szolgál-ni.
akárhol, ubicunque.
h isz , credit.
K.Váraa, Carolosladium Kieguézeml, aspecturua
eat.
megkeres, exquirit.
szem eim , oculi mei.
kereazlelkedik, baptisa- túr.
üdvözűlend, Bolvandus érit.
elkezd, inchoat.
henyén néz, otiosus spe- ctat.
hetelendik, adim plebilur D una, Danubius, viszszafolyik, refluit.
semmi kara, nullum ipsi daranum.
jól ta n ú i, bene studeU iu talo m , praemiurn^
k ap , accipit.
k ed vem ért, mei gratia.
s*
hálátlan, ingralus.
m arad, raanet.
ifijúságod , juventus tua.
tudós, eruditus.
válik, évadit, felejt, obliviscilur.
botsát, páréit,
belellyesedik, adim pletur a m in t, sicut.
v e t, projicit, seminat.
a ra t, metit.
tudósít, notificat.
m ihánt, utprím um . megszolgálni, reservire.
87.
Quando utendum Modo Iraperativo? — M odo hoc generatim utendum esset, quan- docLinque actioneni fieri debere aut debuisse volum us indicare j séd quia jDraeterito et fu- turo hujus Módi omnis nóta lingva destitiii- tu r: hinc isto modo tantunt id innuim us:
quid actu fieri debeat, seu demum id reapse fiat , seu non V, g. S e n k it m e g n e b á n ts, nem inem oííende,
E x e m p l a .
T ed -d f e l , y. ved -d le a’ kalapod..at.
Ted-d b e , zár-d b e , tsuk-d be az ajtó-t.
Hoz-d el könyvem -et, Ir-jál levehet. Hí-d ide Alajosát. Hozas-s bor-t. Elvigy-em -e ezt kbpönyeg-et? Tes-sék mús-kor jcn-nie#
Mond-d meg Lajos-nak, nefelejt-se el aurait rá bíz-tam. M egvegy em e ezen lovsat?
Ve-155
g y -e d , vegy-ek-e lova t? vegy-ék Rak-játok öszsze ho!mitok-at. Mindennapi kenyerünk
et ad-jad nekünk m a, és botsas-d meg a’ mi vélkeink-et. Ti lás-sátok, miként fogyjátok végez-ni. Ilagy (liágy-d) mulas^sék. Felek] tsiuál.jak ? Megszid-jam.e vagy megves.seTii?.
Üzen-d meg mikor jövend.jek* E k jén ek
mindennapi, quolidianus biU úl, irisU tim kenyerűnk, pm is noster. h á r ít, averlit.
b o tsát, d im iu it. m ent, liberaU
a^mi vétkem k, debita oroz, defendit. ' nostra. ta r t, serrat,
m iként, qualiter. törvény, lex, végez, fiúit.
Nóta* imperativi Módi personam 2^om iiu**
meri sing. utriusque formao in ornni paradigmate duplici modo exposuim us, eo, quod uterque in usu est. Ast dubium jam discenti oriri polest, quonam illorum potius utendum ? quando abbre-^
viatum potius quara auctura adhíbendum? Scien- d u m itc q u e , quod auclus magis sit in usu , dum penes verbum, nullura occurrit adverbium, eeu ita dictae praepositiones, nec directe praecipere vo- ium us, V. g. m ond ja d ^ h ó z-íd l ^ hüld’-jél^ a d -ja d . . . Abbreviatus verő adhib elur, dum tales praepo
sitiones verbum praecedurit vei sequuntur, aut di
recte raandamiis, v* g. hoz^d m ond-d m eg ^ ad- d o d a , f e l e U j, üs^d a g y o n, ugor--/*. * * .Cae- terum aífectus loquentis hoc magis delerm inat, quia si cito, et inomisse volumus aliquid fie ri, tunc breviler dicendo majorem vim voci concilia- m us, quernadmodum in latino , nbi f a c et fa cia s idem sonant, quamvis grammalici illud im perati' vum , hoc conjunctivum esse censeant, — Quia verő tunc, dum ita decurtaraua yocera, residuae consonae nuUatenus in őre sonare possimt: hinc non est reprobanda methodus eoriim, qui etiara in seribendo tanturn eas consonas exprim unt, quaein őre sonant, v. g. üzen-^d ^ osz--d, lép-d. * * * Ra- dicis tamen consonam non est consultum exm it- tere, y .g , mon^d^ Jcül-d^ v a r - d A o c o m ond-df lü ld ^ d , varr->d*^.*.
lí)7
§. 88.
Quando C onjuncliro utendum ? — Mö-^
do lioc utendum tu n c, dum indicare volu^
mus j quod actio aliqua a certa conditione d ep en d eat) v. g. m e n - n é k ^ h a n em es^ne ^ Írem , si non plueret. Itus liic restring’tur ad condilionem si n o n plu eret. Id mirum , quod et illa actio in conjunctivum ponatiir^
quae ut conditio alterius censetur. — N on ergo ob regentiam con ju n ction u m , vei qua- lium cunque adverbiorum m odo hoc u ten - diim sicut in lingva latina, séd unice dum ab aliqua conditione actio dependet. — Qiiia verő etiam id , quod op tam us, ab alieno dependet annutu, ceu conditione: hiiic et módúm Optativum Conjunctivo solemus in
dicare , V. g. b á r a d - n a , utinam daret. T s a k ne v o ln a itty tantum abesset.
S- 89.
Quando tem pore im perfecto conjunctivi ulendum ? — Tem pore hoc u ten d um , quan..
do inchoatio actionis dependet ab aliqua c o n -d ilio n e , V. ha tud^námy h o g y ott van y v.
ha tu d -n á m ott lenni y si scirem illiim ibi e s s e , m irigy á r t oda m en tn ek, stalim illuc Írem. ílic itus dependet a scitUy hic verő ab aliqiio im pedim ento, adeoque adliiic nec scitus y nec itus est inchoatus, — Caeterum tempus hoc nec praesens, nec imperfectum bene dicitur , séd potius fu tu ru m : quia quae
actio ab aliqua pendet condítione, illa pri- inum ia futuro ponelur; ideo eh'ain co m - m uniter actio futui’a hoc tempóra indicaliir, úti d o ceb u u t:
E X e m p i a .
Ha jól taiuíl-iia, nem sajnál-náni
Ha jól taiuíl-iia, nem sajnál-náni