Politikai háttér

3. Csehszlovákia nyelvpolitikai

112 •NYELVPOLITIKAI CÉLOK ÉS TÖREKVÉSEK A MAI KÁRPÁTALJA TERÜLETÉN

gilag ekkor már az 1918. október 29-én megalakult Csehszlovák Köztársasághoz tartozik (Puskas 2006, Levenec és mtsai szerk. 2008, Fedinec–Vehes szerk.

2010, Vehes–Fedinec szerk. 2010).

A Kárpátok gerincén, az „ezeréves magyar–lengyel határ” vonalán máig láthatók a Trianon után állított csehszlovák–lengyel határjelzők (a beton oszlopokon egyik oldalon

a csehszlovák, másikon a lengyel felségjel); ma az Ukrajnához tartozó Kárpátalja és Galícia között, a megyehatáron vannak

1919 januárjában megkezdődött a csehszlovák és a román hadseregek tér-foglalása a későbbi Kárpátalja területén, s ez áprilisra befejeződött. A március 21-én kikiáltott Tanácsköztársaság június 23-án elfogadott alkotmánya még ki-tért arra, hogy „A Magyarországi Szocialista Szövetséges Tanácsköztársaságban élő minden nemzet szabadon használhatja nyelvét, ápolhatja és fejlesztheti nemzeti műveltségét” (84. §), és a „ruszin többségű magyarországi összefüggő kerületeket” „ruszin nemzeti kerületeknek ismeri el” (87. §). Az alkotmány 88.

§-a deklarálta, a Magyarországi Szocialista Szövetséges Tanácsköztársaság nem állja útját annak, hogy „a felszabaduló területeknek népességük és gazdasági

Végül 1920. június 4-én Magyarország aláírja a trianoni békeszerződést (lásd Fedinec–Vehes szerk. 2010, Vehes és mtsai 2011: 32–48).

Csehszlovákia nyelvpolitikai törekvései • 113 erejük folytán erre képes nemzetei a Tanácsköztársasággal szövetséges külön tanácsköztársaságokat alkossanak”. A Forradalmi Kormányzótanács 1919. au-gusztus elsején a román intervenció következményeként lemondott. Rendelke-zései egyébként sem bírtak különösebb gyakorlati jelentőséggel Kárpátalján.

Csehszlovákia 1919. szeptember 10-én Saint-Germainben írta alá a kisebb-ségek jogait szabályozó nemzetközi szerződést.⁹⁸ E szerződés II. fejezetének 10–13. cikkelyeiben a Csehszlovák Köztársaság kötelezte magát, hogy a Podkar-patszka Rusz néven fennhatósága alá került területet önkormányzattal rendel-kező autonóm egységként szervezi meg, autonóm gyűlést állít fel, amelynek törvényhozó hatalmat kell kapnia a nyelvhasználat, az oktatásügy, a vallásügy terén, valamint a helyi közigazgatás kérdéseiben. Az autonómia megvalósítása azonban 1938 őszéig elmaradt.

Többnyelvűség Kárpátalján az 1920–1930-as években:

cseh–magyar kétnyelvű hivatali űrlap

98 A csehszlovák törvénykezésben 508. sz. törvény, kihirdetve 1921. december 31-én.

114 •NYELVPOLITIKAI CÉLOK ÉS TÖREKVÉSEK A MAI KÁRPÁTALJA TERÜLETÉN

A saint-germaini szerződés I. fejezetének 3–6. cikkelyei szabályozták az ál-lampolgárság kérdését, melyek szerint Csehszlovákia köteles fenntartás nélkül saját állampolgárainak elismerni mindazokat a volt német, osztrák és magyar állampolgárokat, akiknek a szerződés életbelépésének idején illetősége vagy lakóhelye van az ország területén. A 7. cikkely értelmében „minden csehszlovák állampolgár faji, nyelvi vagy vallási különbség nélkül a törvény előtt egyenlő és ugyanazokat a polgári és politikai jogokat élvezi”, illetve „egyetlen csehszlovák állampolgár sem korlátozható bármely nyelv szabad használatában”. A kisebb-ségekhez tartozóknak „joguk van saját költségükön jótékonysági, vallási vagy szociális intézményeket, iskolákat és más nevelőintézeteket létesíteni, vezetni és ellenőrizni, azzal a joggal, hogy azokban saját anyanyelvüket szabadon hasz-nálják és vallásukat szabadon gyakorolják”. A 9. cikkely szerint a törvényeknek lehetővé kell tenniük, hogy a „csehszlovák állampolgárok gyermekeit saját nyel-vükön tanítsák”.

Három nyelv is békésen megfér egymás mellett egyetlen formanyomtatványon A nemzeti kisebbségek jogállását a saint-germaini nemzetközi szerződésre alapozott 1920. évi alkotmánylevél szabályozta. S bár az alkotmány 3. §-a sze-rint „a Csehszlovák Köztársaság területe egységes és oszthatatlan”, azt is ki-mondja, hogy Podkarpatszka Rusz ennek az egésznek „oszthatatlan része”, mely a köztársaság „egységével összeegyeztethető legszélesebb körű autonó-miával lesz felruházva”. Az autonóm egység parlamentje nyelvi, közoktatási, val-lási, helyi közigazgatási ügyekben saját döntési joggal rendelkezik. Az 1920-as alkotmány tehát csak ígéretet tesz a ruszinok autonómiájának létrehozására, ám azt nem valósítja meg.

Csehszlovákia nyelvpolitikai törekvései • 115

A kárpátaljai többnyelvűség egy figyelemre méltó példája 1939-ből: magyarul kitöltött cseh–ruszin kétnyelvű hivatalos formanyomtatvány részlete

Kétnyelvű hivatalos űrlap a korabeli Kárpátaljáról, 1933

116 •NYELVPOLITIKAI CÉLOK ÉS TÖREKVÉSEK A MAI KÁRPÁTALJA TERÜLETÉN

3. térkép. Kárpátalja Csehszlovákián belül Forrás: Rónai szerk. (1945/1993: 395).

Csehszlovákia nyelvpolitikai törekvései • 117 Az alkotmány „A nemzeti, vallásfelekezeti és faji kisebbségek védelme” cí-mű hatodik fejezete kimondja a köztársaság állampolgárainak törvény előtti tel-jes egyenlőségét nyelvi, vallási vagy faji különbségek nélkül. Lehetővé teszi az anyanyelven való oktatást, a költségvetésből való egyenlő részesedést ír elő.

Nem engedi meg az erőszakos asszimilációt.

A nyelvi jogokat a 129. § alapján az alkotmány részét képező nyelvtör-vény⁹⁹ szabályozta. Az 1920. február 29-i, 122. sz. nyelvtörvény 1. § szerint a köztársaság államnyelve és hivatalos nyelve a „csehszlovák nyelv”. A csehszlo-vák nyelv azonban – ma már bizonyosan – nem létezik. A törvény 4. §-a megha-tározza, hogy a csehszlovák nyelvnek a cseh területeken a cseh, a szlovák vidé-keken a szlovák változatát használják (Shevelov 1987a: 198, 1987b: 248).

A „csehszlovák nyelv” kiötlése mögött a nemzetállami egység elve (Szalay 2011: 85), az úgynevezett csehszlovakizmus ideológiája állt. Az Osztrák–Magyar Monarchia romjain kialakuló új államok nemzetállamként jöttek létre, ám a Csehszlovák Köztársaság korántsem volt nemzetállam, hiszen az első világhá-borút megelőző népszámlálások szerint sem a csehek, sem a szlovákok nem al-kottak abszolút többséget az újonnan kialakított ország területén. Az 1921-es és 1930-as csehszlovák cenzusok azonban már a két államszervező nép abszolút többségét mutatták az újonnan létrejött államban (16. táblázat).

16. táblázat. Csehszlovákia lakosságának nemzetisége összetétele az 1921. és 1930. évi népszámlálási adatok szerint

Nemzetiség 1921 1930

fő % fő %

cseh 6 831 120 51,1% 7 406 493 55,4%

szlovák 1 967 870 14,7% 2 282 277 17,1%

német 3 123 568 23,4% 3 231 688 24,2%

magyar 745 431 5,6% 691 923 5,2%

ukrán/ruszin 461 849 3,5% 549 169 4,1%

lengyel 75 853 0,6% 81 737 0,6%

zsidó 180 855 1,4% 186 642 1,4%

egyéb 25 871 0,2% 49 636 0,4%

összesen 13 374 364 100 14 479 565 100

99 A csehszlovák nyelvtörvény szövegét közli Fedinec (2004: 64–66).

118 •NYELVPOLITIKAI CÉLOK ÉS TÖREKVÉSEK A MAI KÁRPÁTALJA TERÜLETÉN

Életkép a csehszlovák korszakbeli Beregszászból, a háttérben kétnyelvű feliratok

„A Csehszlovák Köztársaság nemzetállamként alakult meg – a csehszlovák nemzet államaként –, de valójában többnemzetiségű államalakulat volt. Állam-polgárainak egyharmad része (1921-ben 34,3%-a, 1931-ben 32,7%-a) valamely nemzetiséghez tartozott” – fogalmaz Pomichál (2007: 64). Ezért volt szükség az egységes csehszlovák nemzet és nyelv elméletére. Edvard Beneš már 1916-ban, Párizsban francia nyelven Détruisez l’ Autriche-Hongrie¹⁰⁰ címmel kiadott írá-sában így fogalmazott: „A csehszlovákok, vagy egészen egyszerűen a csehek, két elemből állnak: a hét milliónyi csehből, akik Csehországban, Morvaor-szágban és Sziléziában élnek, és a három milliónyi szlovákból, akik Magyar-ország északi részén, a Morva és a Duna összefolyásától a Felső-Tiszáig laknak.

(…) az egyazon nemzet két ágának ugyanaz a kultúrája, ugyanaz a nyelve és ugyanaz a történelme: a szlovák dialektus alig tér el a csehtől.” Benešhez ha-sonló véleményen volt a csehszlovák állam első elnöke, Tomáš Garrigue Masa-ryk is, aki 1923-ban cseh nyelven megjelent kötetének még ugyanabban az év-ben Ungváron ruszin fordításban kiadott változatában leszögezi: „A csehek és a

100 Beneš 1916-ban Párizsban francia nyelven kiadott munkájának címe magyarul: pusztítsátok el Ausztria-Magyarországot. A kötet alcíme: La Martyre des Tcehegoslovaques a travers histoire.

Magyar nyelven a Pándi Lajos által szerkesztett Documenta Historica sorozat 5. köteteként jelent meg Szegeden 1992-ben.

Csehszlovákia nyelvpolitikai törekvései • 119 szlovákok egy nép, egy közös nyelvük van. (…) A csehek és a szlovákok között a nyelvi határ kérdése nem vetődik fel és nem merülhet fel.”¹⁰¹

Háromnyelvű (ruszin, cseh és magyar) felirattal ellátott képeslap Beregszászról Vagyis a történelmi és nemzetközi jogi szempontból egyaránt előzmények nélküli csehszlovák állam megalapításának ideológiai hátterét az egységes cseh-szlovák politikai nemzet elmélete, a csehcseh-szlovák nemzeti állameszmeként meg-fogalmazott úgynevezett csehszlovakizmus jelentette. „A csehszlovakizmusnak – hasonlóképpen a korabeli jugoszlavizmushoz – az államalapítás idején kétség-kívül reális bel- és külpolitikai funkciója volt (pl. a békekonferencián az új állam-hoz került nem szláv kisebbségekkel szemben a többségi akarat prezentálása, illetve belpolitikai vonatkozásban a legnagyobb nemzeti közösség, a cseh társa-dalom önzetlen segítségnyújtásának megideologizálása stb.). Hamarosan azon-ban a cseh–szlovák viszony rendezésének egyik legnagyobb akadályává vált, miután a csehszlovakizmus egyre inkább a centralizált nemzeti egységállam doktrínája lett” – írja Szarka László (1996).

A csehszlovakizmus elmélete szerint a csehszlovák nyelvnek két nagy vál-tozata van: a nyugati (cseh) és a keleti (szlovák). A Csehszlovák Köztársaság

101 Tomáš Garrigue Masaryk (Т. Г. Масарик): Словяне по войнѣ. Ужгород, 1923.

120 •NYELVPOLITIKAI CÉLOK ÉS TÖREKVÉSEK A MAI KÁRPÁTALJA TERÜLETÉN

gati felén (a cseh részeken) az egyik, a keleti (szlovák) régiókban a másik válto-zatát használták. Szalay Zoltán (2011: 85) szerint a „csehszlovák” konstrukció „a cseh és a szlovák nyelv egyenrangúságát egy mesterséges fogalom leple alatt kí-vánta biztosítani, ami a gyakorlatban annyit jelentett, a cseh nyelvű szöveg ugyanúgy csehszlovák, mint a szlovák nyelvű”. A csehszlovák nyelv tehát politi-kai konstrukció volt, ahhoz hasonlatos, mint az egykori Jugoszlávia legnagyobb nyelve, a szerbhorvát (Nyomárkay 1997). Bár a szerbhorvát nyelvi egység elmé-lete mögött történeti hagyományok is vannak, mióta Jugoszlávia szétesett, két különálló nyelvnek tekintik: „Jugoszlávia felbomlásának politikai ténye magával hozta a szerbhorvát elnevezés megszűntét, a horvátnak és a szerbnek most már hivatalosan is két külön nyelvvé, önálló sztenderd nyelvvé való deklarálását”

(Nyomárkay 1997: 204). A független Szerbiában a szerb, a szuverén Horvátor-szágban a horvát az államnyelv, ám gyakorlatilag továbbra is ugyanazt a nyelvet használják, mint az egységes délszláv állam fennállása idején (Kocsis 2011), sőt:

további sztenderd változatok (a bosnyák és a montenegrói) is használatosak az egykori Jugoszlávia utódállamaiban. Ma az önálló Csehországban a cseh, a füg-getlen Szlovákiában a szlovák az államnyelv.

Háromnyelvű báli meghívó

A csehszlovák nemzet és nyelv tehát elvileg az egyenrangú cseh és szlovák változatból állt. Ám valójában a Csehszlovák Köztársaságban politikai értelem-ben a csehek domináltak. Ezt igazolja az is, hogy ha a „csehszlovák nyelv”-nek a szlovák az egyenrangú keleti változata, akkor Podkarpatszka Rusz területén logikusan ennek a keleti változatnak kellett volna megjelennie a közigazgatás-ban és az oktatásközigazgatás-ban. Már csak azért is, mert a szlovák nyelvi szempontból jóval

Csehszlovákia nyelvpolitikai törekvései • 121 közelebb áll a ruszinhoz, mint a cseh. Ám Podkarpatszka Ruszban a cseh nyelv volt a közigazgatás és az oktatás nyelve, nem a szlovák. A cseh nyelv domi-nanciáját mutatja az is, hogy az állami szimbólumok feliratai esetében, amikor választani kellett a cseh vagy a szlovák között, „rendszerint a cseh nyelv kerül előtérbe” (Szalay 2011: 86).

A kisebbségi nyelvhasználatot nem külön törvény szabályozta. A nyelvtör-vény 2. §-a határozta meg ezeknek a nyelveknek a használati kereteit. Ez a pa-ragrafus vezeti be a 20%-os küszöböt. Eszerint azokban a bírósági járásokban, ahol valamely nemzeti kisebbség képviselőinek aránya elérte a 20%-ot, a hiva-tali ügyintézést ezen a nyelven is előírták. Ennél is szélesebb nyelvhasználati jo-gokat biztosított a nyelvtörvény azoknak a városoknak és járásbíróságoknak a területén, ahol a kisebbség aránya az 50 vagy a 75 százalékos határt is elérte.

Ahol a kisebbségiek aránya meghaladta a 75%-ot, a járási képviselőtestületek dokumentumait nem volt kötelező államnyelven is kiadni, csak ha ezt valame-lyik képviselő szükségesnek tartotta.

A vadászbálba is három nyelven hívogattak anno

A nyelvtörvény – és a nyelvhasználatot szabályozó egyéb rendeletek, mint például az 1924. évi 27. sz. kormányrendelet és a nyelvtörvény végrehajtási rendelete 1926-ból¹⁰² – viszonylag széles jogokat biztosítottak a kisebbségi

102 A nyelvtörvény végrehajtási rendeletének szövegét magyar fordításban közli Fedinec (2004: 157–168).

122 •NYELVPOLITIKAI CÉLOK ÉS TÖREKVÉSEK A MAI KÁRPÁTALJA TERÜLETÉN

nyelvek beszélőinek. Annak ellenére tehát, hogy a csehszlovák nyelv volt az or-szág államnyelve és hivatalos nyelve, a törvény biztosította a szabad nyelvhasz-nálat jogát, mégpedig nemcsak szóban, hanem írásban is (Szalay 2011).

Kétnyelvű villanyszámla 1933-ból

A szabad nyelvhasználat joga nem csupán a magánszemélyeket illette meg.

Ha a cégek, vállalatok, társaságok, egyházi testületek székhelye olyan járás-bíróság területén volt, ahol a kisebbség elérte a törvényben megszabott határt, ezek is élhettek a szabad nyelvhasználat jogával. Lényeges továbbá, hogy az állam nem megengedte, hanem előírta a kisebbségi nyelv használatát, ha az adott járásban a kisebbségi állampolgárok aránya elérte a törvényben meghatá-rozott százalékarányt. Kárpátalja területének nagy részén kétnyelvű (cseh-szlovák–ruszin), a magyarok lakta vidékeken pedig háromnyelvű (csehszlovák–

ruszin–magyar) feliratok jelentek meg a közterületeken: az iskolák, egyesületek, üzletek, utcák és terek nevét több nyelven tüntették fel.

Ruszinszkó (vagyis Podkarpatszka Rusz) vonatkozásában a nyelvtörvény 6.

§-a kimondja, hogy a majdan létesítendő országgyűlés a nyelvi kérdésekben saját törvényeket fogadhat el, ám mindaddig ez a nyelvtörvény alkalmazandó ebben a régióban is, „ezen terület különleges nyelvi viszonyainak tekintetbe

vé-Csehszlovákia nyelvpolitikai törekvései • 123 telével”. A nyelvtörvény 1926-os végrehajtási rendelete Ruszinszkó kapcsán megismétli a törvényben foglaltakat, ám kimondja, hogy a régióban valamennyi bíróságon, hivatalban – a korabeli terminológia szerint – „orosz (kisorosz)” nyel-ven lehet beadványokat benyújtani. A csehszlovák államnyelv mellett ezen a nyelven is ki kell írni a hivatalos épületek nevét és a hivatalos hirdetmé-nyeket.¹⁰³

Kéményseprő kétnyelvű számlája, 1923

A nyelvtörvény és végrehajtási rendelete alapján a ruszin (kisorosz) nyelv Podkarpatszka Rusz egész területén használható volt. A magyar nyelvet a régió magyar többségű településein használhatták a hivatalokban.

A nyelvtörvény megfogalmazza a kisebbségek anyanyelvi oktatásának jo-gát. Az 1922. július 13-án kiadott 226/1922. sz. iskolatörvény egyik rendelkezé-se szerint a kirendelkezé-sebbségek iskoláiban a crendelkezé-sehszlovák nyelv oktatása kötelezővé te-hető; az államnyelv oktatása a köztársaság valamennyi iskolájában az 1923. jú-nius 8-án elfogadott 137/1923. sz. törvény révén vált egyértelműen kötelezővé (Fedinec 2010a: 124).

103 A rendelet IV. részének XIX., Ruszinszkóra vonatkozó pontjait lásd: Fedinec (2004: 168).

124 •NYELVPOLITIKAI CÉLOK ÉS TÖREKVÉSEK A MAI KÁRPÁTALJA TERÜLETÉN

Kétnyelvű újsághirdetések a Csehszlovákiához tartozó Munkácsról

A kedvező nyelvi jogi szabályozás ellenére a nyelvhasználati jogok kapcsán számos panaszt fogalmaztak meg a Csehszlovák Köztársaságban élő kisebb-ségek. Ennek egyik oka az volt, hogy a nyelvhasználati jogokat biztosító 20%-os küszöböt a járásbíróságok területén kellett elérnie a kisebbségnek. A hatóságok azonban a közigazgatási reformok révén többször is kísérletet tettek arra, hogy úgy állapítsák meg ezek határait, hogy az kedvezőtlenül befolyásolja a kisebb-ségek arányát. Másrészt a törvényben megszabott arányok meghatározásakor csak a csehszlovák állampolgárokat vették figyelembe, a hontalanokat vagy más állampolgárságúakat nem.

Csehszlovákia nyelvpolitikai törekvései • 125

A határ mentén élők úti okmánya, mellyel az államhatár túloldalán maradt földjeikre mehettek át a gazdák

126 •NYELVPOLITIKAI CÉLOK ÉS TÖREKVÉSEK A MAI KÁRPÁTALJA TERÜLETÉN

Hivatalos többnyelvűség a Csehszlovákiához tartozó Kárpátalján: cseh–magyar nyelvű

„Honi illetőségi bizonyítvány” 1928-ból

Bár Csehszlovákia aláírta a békeszerződést, utólag mégsem fogadta el a szerződésnek az állampolgárságra vonatkozó azon rendelkezéseit, melyek sze-rint automatikusan megadja az állampolgárságot a területén élőknek. Az 1920/236. számú, ún. illetőségi törvény kimondta, hogy csak azok kapják meg a

Csehszlovákia nyelvpolitikai törekvései • 127 csehszlovák állampolgárságot, akik az illetőségüket 1910-ig megszerezték.

Azokra, akik utána költöztek az érintett területekre, bonyolult kérvényezés és vizsgálat várt. Az 1926. július 1-jén kelt 152/1926. sz., ún. Lex Dérer törvény csak részben oldotta meg a rendezetlen állampolgárság problémáját. Az állampolgárság ügye azért volt fontos kérdés, mert – amint említettük – a csehszlovákiai törvények a nyelvhasználati jogokat az egyes nemzetiségek jelenlétének százalékos határához kötötték. A rendezetlen állampolgársági ügyek pedig elsősorban a kisebbségeket érintették. Az 1930. évi csehszlovák népszámlálás például 16 ezer külföldi állampolgárt és hontalant talált Kár-pátalján, s legnagyobb részük magyar és ruszin nemzetiségű volt. A csehszlovák állampolgársággal nem rendelkező kárpátaljaiak nemcsak a 20%-os küszöb el-éréséhez hiányoztak, hanem a választások során is. Szavazati joggal ugyanis csak azok rendelkeztek, akik a Csehszlovák Köztársaság állampolgárai voltak.

Ruszin–cseh kétnyelvű honi illetőségi bizonyítvány 1922-ből

A népesedési politikát egyébként is szívesen alkalmazták nyelvpolitikai cé-lokra a csehszlovák hatóságok. Feltűnő például, hogy míg az 1910. évi magyar népszámlálás eredményei szerint a mai Kárpátalja területére számítva 184 ezer magyar élt a régióban, az első csehszlovák cenzus ugyanezen a területen már

128 •NYELVPOLITIKAI CÉLOK ÉS TÖREKVÉSEK A MAI KÁRPÁTALJA TERÜLETÉN

csak 111 ezer magyart talált. Ennek egyrészt az volt az oka, hogy az államhata-lom megváltozása után nagyon sok magyar hivatalnok, értelmiségi, katonatiszt és csendőr települt át Magyarország Trianonban meghúzott határain belülre.

Másrészt azonban az anyanyelvet nyilvántartó magyar népszámlálási gyakorlat-tal ellentétben a csehszlovák népszámlálás nemzetiségi adatokat közölt, s így a jelentős részben magyar ajkú zsidóság külön kategóriába került. Ezzel magya-rázható, hogy 1910-ben nem tartalmaznak a zsidóságra vonatkozó adatokat a nemzetiségi és anyanyelvi statisztikák, 1921-ben viszont 80 ezer zsidót tartanak nyilván a mai Kárpátalja területén. A csehszlovák időszakban a kárpátaljai ma-gyar pártok nyíltan adtak hangot azon véleményüknek, hogy a mama-gyarság lélek-számának csökkenését elsősorban a zsidóság „elkülönülése” okozta. A Kárpáti Magyar Hírlap 1935. május 5-i számában közölt felhívás például így fogalmaz:

„Testvéri szavunk a kárpátaljai zsidó vallású magyarsághoz! […] Zsidó vallású magyar testvérek! Itt az utolsó óra! Térjetek vissza abba az őslakos közösségbe, amely a ti éltető elemetek is! Helyezkedjetek vissza a Magyar Nemzeti Párt politikájának alapjára!” (idézi Fedinec 2004: 345–346).

Zsidó boltos üzlete előtt Ungváron, a kiírások cseh és magyar nyelvűek

Csehszlovákia nyelvpolitikai törekvései • 129 A nemzetiségi viszonyok megváltoztatását célozta az is, hogy a csehszlovák hatóságok a földreform keretében több úgynevezett cseh kolóniát hoztak létre az egykori nagybirtokok helyén, főként Kárpátalja magyarok lakta déli területén (Szakál 2012). Ezekbe a falvakba különböző kedvezményekkel cseh és morva, valamint hegyvidéki ruszin lakosokat telepítettek (Szakál 2012). S bár az 1938-as első bécsi döntést követően a cseh kolóniák lakosainak legnagyobb része elhagyta a Magyarországhoz visszakerült vidéket, helyükre később ruszin/ukrán lakosokat költöztettek a szovjet hatóságok. Vagyis a csehszlovák demográfiai politika máig hatóan befolyásolta Kárpátalja nemzetiségi viszonyait. A mai Kárpátalja déli, délnyugati részén, főként magyarok lakta falvak gyűrűjében így jött létre például Sztrázs, Dimicső, Danyilovka, Cservona és Oroszgejőc a mai Ungvári járásban, Szvoboda, Badó, Újbótrágy, Kastanovo és Tasnád a Bereg-szászi járásban, vagy Alsókerepec a Munkácsi, Puskino pedig a Nagyszőlősi járás területén (4. térkép).

4. térkép. A csehszlovák korszakban a magyar településterületen belül létesített szláv kolóniák

Forrás: Fedinec–Vehes szerk. (2010: 56), Vehes–Fedinec szerk. (2010: 65).

130 •NYELVPOLITIKAI CÉLOK ÉS TÖREKVÉSEK A MAI KÁRPÁTALJA TERÜLETÉN

A régió nyelvi helyzetében az alkotmányban megígért ruszin autonómia megvalósítása hozhatott volna jelentős változást. S bár a Csehszlovákián belüli Podkarpatszka Rusznak ez időben saját címere és himnusza¹⁰⁴ volt (Magocsi 2007a: 516–517, 2007b: 76), az áhított autonómia megszervezésére csak a csehszlovák állam szétesését megelőzően, 1938. október 11-én került sor. Ek-kor a prágai Ek-kormány végre megerősíti Podkarpatszka Rusz közel 20 éve ígért autonómiáját, és megalakul az első autonóm kormány Bródy András miniszter-elnökkel az élén. Ám Bródy kormánya hamarosan, már október 26-án átadja a helyét a következő, Avgusztin Volosin vezette kormánynak.

Régi kétnyelvűség emléke: cseh és magyar nyelvű reklámfelirat nyomai egy felújítás alatt álló épületen a mai Ungvár belvárosában

104 A Подкарпатськи Русины оставьте глубокій сонъ [Kárpátaljai ruszinok, ébredjetek mély álmotokból] kezdetű himnusz szövegét Duchnovicsnak tulajdonítják, zenéjét Sztepan Fenczik sze-rezte. Mint korábban említettük, a kárpátaljai megyei tanács elé az utóbbi néhány évben több-ször is beterjesztették azt a javaslatot, hogy ez legyen a régió hivatalos himnusza, ám a képviselő-testület – heves vita után – mindannyiszor elvetette az elképzelést. A himnusz szövegét és kottá-ját közli Magocsi (2007b: 54).

Csehszlovákia nyelvpolitikai törekvései • 131

Podkarpatszka Rusz címere (bal oldalon kék-arany sávok, jobb oldalon barnamedve);

ma ugyanez a címere Ukrajna Kárpátontúli területének, azaz Kárpátalja megyének Már a Bródy vezette kormány is feladatának tekintette, hogy – figyelembe véve a nemzetközi politikai helyzetet – minél inkább eltávolodjon Magyar-országtól. A régióban élő neves tudósokból – Peter Szova, Georgij Gerovszkij, Irenej Kondratovics, Mikola Beszkid, Ivan Panykevics részvételével – bizottságot alapítottak azzal a feladattal, hogy tudományosan igazolják, Kárpátalja „ruszin föld“, azaz nem tarthat rá igényt a magyar állam (Levenec és mtsai szerk. 2008:

288, Vegesh 2004: 24, Vehes–Tokar 2010: 97). Panykevics (1938) Prágában kiadott terjedelmes (csaknem 600 oldalas) monográfiájában, melyben Pod-karpatszka Rusz és a szomszédos régiók nyelvjárásait írja le, egyértelműen az ukrán nyelv részeként tárgyalja a vidék keleti szláv nyelvváltozatait.

1938. november 2-án kihirdetik az első bécsi döntést, melynek értelmében a régió déli, zömében magyarok lakta sávja visszakerül Magyarországhoz. No-vember 3-án Volosin kormánya nevében kiáltványban konstatálja a független állam létejöttét Podkarpatszka Rusz Csehszlovákia kötelékében maradt terü-letén, Huszt központtal. A nemzetközi politika eseményei következményeként Prága 1938. november 22-én elfogadja a Podkarpatszka Rusz autonómiájáról szóló törvényt. November 25-én pedig a Volosin kabinet – az 1920. évi csehszlo-vák nyelvtörvény 8. §-ára utalva – az ukránt (kisoroszt) vezeti be az autonóm régió államnyelveként (Levenec és mtsai szerk. 2008: 294).¹⁰⁵ A rendelet 2.

105 Az 1938. november 25-én kelt, Розпорядження правительства Підкарпатської Русі з дня 25 листопада 1938 про державну мову című dokumentum 1. §-a szerint: „Державною мовою в

132 •NYELVPOLITIKAI CÉLOK ÉS TÖREKVÉSEK A MAI KÁRPÁTALJA TERÜLETÉN

paragrafusa lehetővé teszi, hogy a cseh, a szlovák és az orosz nemzetiségűek saját nyelvükön nyújtsák be hivatali beadványaikat.¹⁰⁶ A 3. § a nyelvek használa-tára vonatkozó korábbi rendelkezések érvénytelenítését mondja ki.

1939. január 1-től a Volosin kormány újabb lépést tesz az önállóvá válás fe-lé: hivatalosan is engedélyezi a Kárpáti Ukrajna megnevezés használatát a Pod-karpatszka Rusz mellett. A kormány egyik legfontosabb célkitűzése a társadalmi és közélet ukránosítása lesz (Levenec és mtsai szerk. 2008: 294–295).

Képeslap (fent) és postai bélyeg (lent) Kárpát-Ukrajnából (1939)

країні Підкарпатстької Русі є мова українська (малоруська).” Azaz: Az államnyelv Podkarpatszka Rusz országban az ukrán (kisorosz) nyelv. A dokumentum az Урядовий вісник [Kormányzati Köz-löny] című lap 1938. december 6-án Huszton kiadott 3. számában (1. lap) és a Нова Свобода [Új Szabadság] című újság 1938. december 15-i 132. számában jelent meg Volosin aláírásával. A teljes szövege elérhető a http://izbornyk.org.ua/volosh/volosh41.htm címen.

106 „Особи чеської, словацької й російської (русскої, великорусскої), народності можуть вносити подання і в своїй материнській мові.”

Csehszlovákia nyelvpolitikai törekvései • 133

A magyar honvédség bevonul Husztra, 1939. március; a háttérben Husztnak romvára, jobbra cseh és ruszin feliratok

Miközben a magyar honvédség csapatai megindulnak Kárpátalja még Cseh-szlovákia részét képező területei, azaz Podkarpatszka Rusz visszafoglalására, március 14-én Avgusztin Volosin Huszton kikiáltja a független miniállam: Kárpáti Ukrajna létrejöttét (Vehes–Tokar 2009). Másnap, míg a magyar csapatok – le-küzdve a gyér fegyveres ellenállást – folyamatosan nyomulnak előre a főváros, Huszt felé, megtartja ülését a független ukrán állam törvényhozása, a Szojm. Az ülésen elfogadják az Alkotmányt, melyben megerősítik a szuverén állam kikiál-tását (1. §), melynek államnyelve az ukrán (4. §).¹⁰⁷ Az önálló államiság meg-szervezésére azonban már semmi esély, a magyar hadsereg még aznap átveszi az uralmat Huszton, s március 18-ára befejezi az egész Kárpátalja katonai meg-szállását.

107 Az eredeti szöveg szerint: „§ 4. Державна мова Карпатської України є українська мова.” Az alkot-mány egész szövege megtalálható itt: http://www.carpathia.gov.ua/ua/publication/content /2564.htm

134 •NYELVPOLITIKAI CÉLOK ÉS TÖREKVÉSEK A MAI KÁRPÁTALJA TERÜLETÉN

In document Nyelvpolitika a mai Kárpátalja területén (1867–2010) ÁLLAMOK, NYELVEK, ÁLLAMNYELVEK (Pldal 109-132)