A hivatalos kétnyelvűség

A nemzetközi politikai események alakulása révén a mai Kárpátalja déli, síkvidé-ki, magyar többségű sávja az 1938. november 2-i első bécsi döntés, a jóval na-gyobb kiterjedésű, nagyrészt ruszinok lakta északi és keleti része pedig 1939.

március közepén katonai hadművelet eredményeként ismét Magyarországhoz került (5. térkép). A hadműveletek befejezése után 1939. március 18-tól Kárpát-alja területén katonai közigazgatás lépett életbe, amely július 7-ig volt érvény-ben.

A kárpátaljai terület közigazgatásának rendezéséről szóló 1939. évi 6200.

számú miniszterelnöki rendeleteta kormány 1939. május 23-i ülésén fogadták el. S bár a helyi szláv lakosság autonómiájának ígérete többször is napirendre került az adott időszakban (lásd Brenzovics 2010, Dupka 2004, Fedinec 2008b), ez az eredetileg ideiglenesnek szánt rendelet volt Kárpátalja közigazgatásának jogi alapja egészen 1944 tavaszáig, amikor a területet hadműveleti területté nyilvánítják.

A szláv többségű vidékeket nem kapcsolták be a magyar vármegye-rendszerbe, hanem egy speciális terület, az Ungvár székhellyel létrehozott Kár-pátaljai Kormányzói Biztosság egyesítette azokat (6. térkép). A közigazgatási egység élén a kormányzói biztos állt. 1939. július 7. és 1940. szeptember 12. kö-zött Perényi Zsigmond, őt követően 1941. december 7-i haláláig Kozma Miklós, majd 1942. január 5-től 1944. április 1-ig, a régió hadműveleti területté nyilvá-nításáig Tomcsányi Vilmos Pál látta el a kormányzói biztos teendőit. Vincze András 1944. május 10-től a hadműveleti terület kormánybiztosaként állt a ré-gió élén miniszteri hatáskörrel.

125 Ezt a részt Csernicskó (2010b), Botlik (2005a), (2005b) és Brenzovics (2010) alapján foglalom össze.

158 •NYELVPOLITIKAI CÉLOK ÉS TÖREKVÉSEK A MAI KÁRPÁTALJA TERÜLETÉN

5. térkép. A mai Kárpátalja a Magyar Királyságon belül 1942-ben

Nyelvpolitika a területi revízió idején: a Kárpátaljai Kormányzóság • 159 A mai Kárpátalja területének déli, magyar többségű sávját (Beregszász vá-rossal egyetemben) betagolták a vármegyerendszerbe, s ez a rész nem tarto-zott a Kárpátaljai Kormányzói Biztosság igazgatása alá, mint ahogyan kimaradt abból például Aknaszlatina is. Az újonnan létrehozott közigazgatási egység része volt ellenben több olyan, Ungvártól nyugatra fekvő ung megyei település, me-lyek a második világháború után Csehszlovákiához kerültek, s ma Szlovákiához tartoznak.

6. térkép. A Kárpátaljai Kormányzóság területe Forrás: Fedinec–Vehes szerk. (2010: 169).

Az iskolák tannyelvi viszonyaival már a legelső intézkedések között foglal-koztak a magyar hatóságok. 1938 novemberében a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium irányelvei szerint a tisztán magyar és tisztán nemzetiségi vidéke-ken megmaradnak az anyanyelven oktató iskolák; a vegyes lakosságú

tele-160 •NYELVPOLITIKAI CÉLOK ÉS TÖREKVÉSEK A MAI KÁRPÁTALJA TERÜLETÉN

püléseken gondoskodni kell a magyar ajkúak külön magyar nyelvű oktatásáról;

a magyar nyelvet tantárgyként be kell vezetni a nem magyar tannyelvű iskolákban; a szlovák és ruszin nyelv oktatása változatlan marad azokban az intézményekben, ahová e nemzetiségek képviselői járnak (lásd Fedinec 1996, 2002: 304).

A magyar hatóságok egyértelműen a ruszin anyanyelvi oktatás fejlesztését tűzték ki célul. A Kárpáti Magyar Hírlap 1941. szeptember 29-i számában közölt beszámoló szerint „A magyar nyelv rendszeres tanítása a rutén népiskolákban a III. osztályban kezdődik. A nem rutén anyanyelvű tanítókat, amennyiben a rutén nyelvet elsajátítják és a tanításnál legalább kisegítő nyelvként használják, a vallás- és közoktatásügyi minisztérium bizonyos jutalomban fogja részesíteni. (…) Az eddigi ún. kisebbségi tanterv azon rendelkezéseit, amelyek szerint egyes tantárgyakat magyar nyelven kell tanítani, hatálytalanították, és a kisebbségi iskolákban – a magyar nyelv kötelező tanítása mellett – anyanyelvi oktatást kell bevezetni” (idézi Fedinec 2002: 382–383). A Vallás- és Közoktatásügyi Minisz-térium 1941. évi 58701. és 1943. 85000. számú rendelete előírta, hogy a nem-zetiségileg vegyes lakosságú vidékeken a magyar tannyelvű polgári iskolákban heti két órában oktatni kell a lokális többség nyelvét (Nádor 2011a: 44). Ez Kár-pátalja esetében azt jelentette, hogy a magyar nyelven oktató iskolákban is ta-nították a ruszin nyelvet (Fedinec 1996: 41). A heti két órában folyó nyelvoktatás hatékonysága azonban nem lehetett túlságosan magas.

A Kárpátaljai Kormányzói Biztosság területén 1939. július 16–24. között vagyon- és népesség-összeírást végeztek. Ennek adatai alapján a régió 12 061 km² -nyi területén 667 561 fő élt. Abszolút többséget alkottak a ruszinok (a korabeli hiva-talos állami terminológia szerint: magyaroroszok), akikhez a lakosság 74,64%-a tartozott. A legnagyobb regionális kisebbséget nem a 8,62%-ot kitevő magyarok, hanem a 9,15%-nyi jiddis anyanyelvűek alkották. Csehszlovák (3,72%), román (2,17%) és német (1,40%) ajkúak is jelentős számban éltek a régióban. A lakosság vallási megoszlása a következő volt: görög katolikus 61,9%, ortodox (pravoszláv) 17,2%, izraelita 12,1%, római katolikus 6,0%, református 2,2%, egyéb 0,6%.¹²⁶

Az 1941. évi hivatalos népszámlálásnak a mai Kárpátalja területére vonat-koztatott adatai megerősítik, hogy a régióban abszolút többséget alkottak a ru-szin anyanyelvűek. A népszámlálási adatok alapján azonban a magyar anyanyel-vűek aránya magasan meghaladja az 1939-es csehszlovák összeírás során rög-zített arányokat. Ennek egyik oka, hogy a cenzus említett adatai a Kormányzói Biztosság területénél nagyobb területre: az egész mai Kárpátaljára

126 Lásd: 1939. évi kárpátaljai nép-, földbirtok- és állatösszeírás eredményei. Budapest: Magyar Királyi Központi Statisztikai Hivatal, 1940. 14. old.

Nyelvpolitika a területi revízió idején: a Kárpátaljai Kormányzóság • 161 nak. Másrészt 1939 és 1941 között sok ezer magyar hivatalnok, állami tiszt-viselő, katona, csendőr, tanár, egyéb értelmiségi stb. települt a régióba, illetve sok cseh és szlovák hagyta el a területet. Az 1939-ben még a régióban talált szlávok közül is többen távoztak Kárpátaljáról. Az elköltözők nagy része a ga-líciai emigránsok közül került ki, akik nem kaptak állampolgárságot a magyar hatóságoktól. A ruszin anyanyelvűek arányát az is csökkentette a régióban, hogy egy miniszteri rendelet értelmében a csehszlovák korszakban állami tiszt-viselőként alkalmazott és ezért megbízhatatlannak nyilvánított ruszin vasuta-sok, postások és más hivatalnokok egy részét az ország belső vidékeire helyez-ték át. Tömegesek voltak a Szovjetunióba történő szökések is. A kutatók adatai szerint a Magyarországról Szovjetunióba szököttek száma 1939 és 1941 között meghaladta az öt és fél ezer főt, akik döntő többsége a szláv lakosság soraiból került ki; a háború végéig becslések szerint a tízezer főt is elérte a Szovjet-unióba szököttek száma, akiknek legnagyobb részét a szovjet hatóságok bebör-tönözték, lágerekbe hurcolták (Pahirja 2012).

A magyar hatóságok a katonai közigazgatás 1939. július 7-i megszüntetését követően a Kárpátaljai Kormányzói Biztosság területére is kiterjesztették a ma-gyar törvények hatályát, igyekeztek megszervezni a mama-gyar állami közigazgatást a régióban. Ez többek között azt jelentette, hogy Kárpátalján is fokozatosan hatályba léptek az úgynevezett „zsidó törvények”, melyek negatívan diszkrimi-nálták a régió legnagyobb létszámú kisebbségét (Magocsi 2005: 9). A kárpátaljai zsidó közösség diszkriminációjának tetőzésére akkor került sor, amikor Magyar-ország NémetMagyar-ország oldalán belépett a második világháborúba, illetve amikor 1944. március 19-én a németek megszállták az országot, és a hatalmat a németpárti nemzeti-szocialista erők vették át. 1944. április 20-án vette kez-detét a kárpátaljai zsidók gettókba telepítése, majd hamarosan (1944. május 15. és június 7. között) a náci munkatáborokba történő internálásukra is sor ke-rült (Tóth G. 2008: 17–21).¹²⁷ Források szerint Kárpátaljáról 85 ezer főt, a kár-pátaljai zsidóság háromnegyedét hurcolták el (Stark 2010b: 191, 2010c: 221).

Ha figyelembe vesszük, hogy akkoriban Kárpátalja összlakossága körülbelül 850 ezer főnyi lehetett, akkor érzékelhető válik, milyen mértékben befolyásolta a holokauszt tragédiája Kárpátalja lakosságának nemzetiségi és nyelvi viszo-nyait.¹²⁸

127 A régió zsidósága egy részének deportálására már 1941-ben sor került, amikor a többségében nem magyar állampolgárságú zsidókat Kőrösmezőnél a határ túloldalára – a náci német hadsereg által megszállt területre – vitették a magyar hatóságok (Magocsi 2005: 9–10, Tóth G. 2008: 10–16).

128 A magyarországi zsidók gettókba zárása a mai Kárpátalján kezdődött 1944. április 16-án. A ma-gyar Országgyűlés 2000. évi döntése szerint 2001-től minden évben április 16-án emlékeznek meg a holokauszt magyarországi áldozatainak napjáról.

162 •NYELVPOLITIKAI CÉLOK ÉS TÖREKVÉSEK A MAI KÁRPÁTALJA TERÜLETÉN

Kétnyelvű emléktábla az egykori munkácsi gettó helyén

A helyi egyházi vezetőknek és a csehszlovák korszakban állami hivatalt vál-lalt helyi lakosoknak az állam iránti lojalitását úgynevezett igazoló bizottságok előtt kellett bizonyítaniuk (Brenzovics 2010: 124–130). Ezek a bizottságok nagy-részt azokat minősítették megbízhatatlannak, akik az 1918 és 1939 közötti idő-szakban a csehszlovák államhatalmat támogatták, illetve akik az ukrán nyelvi és politikai irányzat hívei voltak. Különösen magas volt az állásukból elbocsátottak aránya a tanítóság körében, akikről Marina Gyula (1977/1999), a Kormányzói Biztosság oktatási tanulmányi osztályvezetője úgy vélekedett, hogy közöttük nagy számban találhatók az ukrán politikai irányzat hívei, és az ukranofil po-litikai mozgalomban erősen érintettek voltak.

A magyar állam közigazgatási autonómiát ígért Kárpátalja lakosságának,¹²⁹ ezért a régió közigazgatását szabályozó 6200/1939. számú miniszterelnöki

129 Horthy Miklós kormányzó 1939. június 14-én, az országgyűlés ülésén tartott nyitóbeszédében így fogalmazott: „Újra szentistváni feladatok munkanapjaira virradtunk. Hiszem és remélem, hogy ez az országgyűlés ugyanazzal a hivatásérzettel fog ehhez a munkához, amellyel az elmult száza-dok magyar országgyűlései változó korszakokban nemzetünk történelmi küldetését és célkitűzé-seit a Dunamedencében szolgálták. Első ilyen feladatunk lesz, hogy a főleg magyar-oroszok lakta kárpátaljai országrésznek ősi alkotmányunkba szervesen beleillő önkormányzatot állapítsunk meg. Hiszem és remélem, hogy az országgyűlés is ápolni fogja a megértést és a barátságot

ma-Nyelvpolitika a területi revízió idején: a Kárpátaljai Kormányzóság • 163 deletet ideiglenesnek tekintették (Fedinec 2008b). Az 1939. évi VI. törvény-cikk¹³⁰ 6. §-a szerint „Utasíttatik a miniszterelnök, hogy Kárpátalja önkormány-zatának szabályozásáról külön törvényjavaslatot terjesszen az országgyűlés elé”. Ennek megfelelően 1939 és 1944 között számos autonómia-tervezetet dolgoztak ki a régió önigazgatásával kapcsolatban (vö. Tilkovszky 1967, Dupka 2004, Vasas 2000, 2004). Közülük a Teleki Pál miniszterelnök által 1940. július 23-án a parlament elé terjesztett, a Kárpátaljai Vajdaságról szóló törvény-tervezete¹³¹ állt a legközelebb ahhoz, hogy a gyakorlatban is megvalósuljon, ám a miniszterelnök – a kül- és belpolitikai helyzet alakulása miatt, a kárpátaljai magyaroknak a ruszin autonómiához való csatolása elleni tiltakozását figye-lembe véve, valamint befolyásos katonai vezetők nyomására – augusztus 5-én visszavonta a tervezetet (Tilkovszky 1967, Romsics 2010: 247, Vasas 2004, Brenzovics 2010).

A kárpátaljai városok Magyarországhoz való visszatérése alkalmából kiadott postai bélyegzők csehszlovák bélyegeken (1938)

Az autonómia kérdése ezt követően is többször felvetődött a budapesti és a helyi sajtóban és politikai életben, sokszor ellenkező előjellel (Fedinec 2008b).

Bródy András, Podkarpatszka Rusz első miniszterelnöke például többször is elégedetlenségét fejezte ki az autonómia bevezetésének halogatása miatt.

Több magyarok lakta település (például Aknaszlatina, Técső, Visk) vezetése ugyanakkor úgy foglalt állást, hogy őket ne csatolják a ruszin közigazgatási egy-séghez, Ungvár odacsatolása ellen tiltakozott Korláth Endre, Ung megye

gyar és idegenajkú honfitársaink között, amelyet megbontani csak konkolyhintéssel lehet.” Képvi-selőházi irományok, 1939. I. kötet, 1. szám. Budapest, 1939. 1. old.

130 1939. évi VI. törvénycikk a Magyar Szent Koronához visszatért kárpátaljai területeknek az or-szággal egyesítéséről.

131 A tervezet szövegét közli Botlik–Dupka (1991: 129–134), Dupka (2004: 141–146).

164 •NYELVPOLITIKAI CÉLOK ÉS TÖREKVÉSEK A MAI KÁRPÁTALJA TERÜLETÉN

pánja is, de a régió csehszlovák korszakbeli magyar politikusai is az autonómia ellen voltak (Vasas 2000, 2004, Brenzovics 2010: 20, Romsics 2010: 247). Fen-czik István, a Карпаторусский голос [Kárpátorosz hang] című ruszofil lap szer-kesztője pedig a kommunista veszélyre való hivatkozással utasította el az auto-nómia időszerűségét.

A nemzetiségi alapú autonómia mindennemű nemzetközi politikai kény-szer nélküli bevezetése révén a korabeli Magyarország szakíthatott volna a tra-dicionális hatalomgyakorlási szokásjoggal, hiszen önként, a kisebbségek jelen-létét megőrzendő és támogatásra érdemes értékként kezelve akár precedenst is teremthetett volna (Vasas 2000, 2004). Ez az esély azonban az autonómia elutasításával elszállt.

Mivel az autonómia nem jött létre, a 6200/1939. sz. miniszterelnöki ren-delet alapján folyt a régió közigazgatása. Ez a renren-delet vezette be a régió hiva-talos kétnyelvűségét.

A hivatalos kétnyelvűség egy példája: keresztelési anyakönyvi kivonat

Nyelvpolitika a területi revízió idején: a Kárpátaljai Kormányzóság • 165 A dokumentum 11. § (1) pontja szerint „a kárpátaljai területen az állam hi-vatalos nyelve a magyar és a magyar-orosz” (azaz a ruszin/ukrán).¹³² A (2) bekez-dés kinyilvánítja, hogy „A törvényeket hiteles fordításban magyar-orosz nyelven is ki kell adni”.¹³³ Ezt a hivatalos kétnyelvűséget erősíti meg az 5800/1939.¹³⁴ és a 18136/1939. számú miniszterelnöki rendelet is, mely szerint Kárpátalján a ma-gyarorosz nem nemzetiségi nyelv, hanem második államnyelv.

A 6200/1939. sz. rendelet előírja, hogy a hivatalokhoz, állami szervekhez magyarorosz nyelven is lehet fordulni, s ilyen esetben a választ ezen a nyelven kell kiadni. A rendelet azt is lehetővé tette, hogy a régió lakosai nemcsak a he-lyi, hanem a központi államhatalmi szervekhez is anyanyelvükön nyújthatták be beadványaikat (Vasas 2000).

Magyar–ruszin kétnyelvű postai bélyegzők a korabeli Kárpátaljáról

132 A magyar hatóságok 1939 őszétől a 19. század végén, 20. század elején még gyakran használt magyar-orosz népnév helyett a rutént kezdték el használni. Ennek oka valószínűleg az lehetett, hogy miután a Szovjetunió lerohanta Kelet-Lengyelországot (a mai Nyugat-Ukrajnát), 1939. szep-tember 27-én közös szovjet–magyar határszakasz lett Kárpátalja határán, s Magyarországnak a ruszin nép és nyelv önállóságát támogató politikáját jobban szolgálta egy olyan etnonima, mely nem tartalmazza az „orosz” utótagot (lásd Botlik 2011: 28).

133 Az 1939. június 22-i 6200. sz. miniszterelnöki rendelet teljes szövegét közli Fedinec 2004: 528–534.

134 Ez a rendelet volt az alapja a ruszin nyelv használatának az igazságszolgáltatásban: „a Magyar Szent Koronához visszatért kárpátaljai területeken működő kir. bíróságok előtt folyó ügyekben fellebbviteli bíráskodást gyakorló kir. törvényszékeknél és kir. ítélőtáblán is a fellebbviteli ügyek elintézéséhez szükséges számban kell a magyar-orosz nyelvben jártas személyeket alkalmazni, to-vábbá a Magyar Szent Koronához visszatért kárpátaljai területeken működő kir. járásbíróságoknál és kir. ügyészségeknél folyó ügyekben akár elsőfokú, akár a felebbviteli eljárásban az ügyvéd, úgyszintén a helyettesítésében eljáró, az ügyvédekkel egy tekintet alá eső személy az állam hiva-talos nyelve mellett a magyar-orosz nyelvet is használhatja” (közli Fedinec 2004: 544).

166 •NYELVPOLITIKAI CÉLOK ÉS TÖREKVÉSEK A MAI KÁRPÁTALJA TERÜLETÉN

Az ungvári görög katolikus tanítóképző által kiállított kétnyelvű oklevél

Egy 1939. július 25-i kormányhatározat értelmében az állami közhivatalok nevét magyar és magyarorosz nyelven is fel kellett tüntetni Kárpátalján, a hi-vatali helyiségekben kétnyelvű feliratokat, eligazító táblákat és hirdetményeket kellett kitenni. Az utcanevek, köztéri feliratok többsége szintén kétnyelvű volt.

A hivatalos kétnyelvűség az igazságszolgáltatásra, a bíróságokra és a csendőr-ségre is kiterjedt. Az 1939. augusztus 2-án kiadott 18136/1939. számú minisz-terelnöki rendelet kimondta, hogy a régióban az állami hivatalok alkalmazottai a szóbeli érintkezésben kötelesek a „magyarorosz” nyelvet használni, ha az ügyfél ezen a nyelven fordul hozzájuk, s el kell fogadniuk az ilyen nyelven

meg-Nyelvpolitika a területi revízió idején: a Kárpátaljai Kormányzóság • 167 fogalmazott beadványokat is, minden hivatalos nyomtatványnak, űrlapnak két-nyelvűnek (magyar–„magyarorosz”) kell lennie. Ennek érdekében 1939 júliusá-ban mindössze három hét alatt sok ezres példányszámjúliusá-ban 68 különböző űrlap és formanyomtatvány kétnyelvű (magyar és magyar-orosz) változata készült el (Botlik 2011: 28).

A feketeardói posta feladókönyvének egy oldala: az eredetileg cseh–magyar formanyomtatványon a cseh nyelvű szöveget lefestették;

a postabélyegző magyar–ruszin kétnyelvű

A honvédség egy 1939. augusztus 9-i rendelete értelmében azoknál a csa-patoknál, ahol a legénységi létszám 50%-át a magyarorosz ajkú legénység meg-haladja, a csapatnyelv a magyarorosz, de a vezénylési nyelv továbbra is a ma-gyar marad. A Kárpátalján szolgálatot teljesítő tisztek számára előírták a helyi többségi lakosság nyelvének elsajátítását (egy éven belül meg kellett tanulniuk

168 •NYELVPOLITIKAI CÉLOK ÉS TÖREKVÉSEK A MAI KÁRPÁTALJA TERÜLETÉN

a nyelvet). A nyelvtanulás elősegítésére 1943-ban ruszin nyelvkönyvet adtak ki a honvéd akadémiák hallgatói részére.¹³⁵ A budapesti kormányzat iránymu-tatása szerint Kárpátalján a nyelvkérdés gyakorlati kérdés, és semmilyen körül-mények között sem szabad belőle politikai problémát kreálni.

A Kárpátalján szolgálatot teljesítő honvédek ruszin nyelvkönyve

Az említett ME rendelet 7. § 3. bekezdése alapján azon települések eseté-ben, melyek nevét a belügyminiszter – a község- és egyéb helynevekről szóló, hatályos 1898. évi IV. tc. mellőzésével¹³⁶ – két nyelven hagyta jóvá, a kétnyelvű megnevezést együttesen használták, például Kőrösmező/Ясиня, Szered-nye/Середньое stb. Ezt az 1939. évi 14.500. sz. belügyminiszteri rendelet 1. § (1) bekezdése is megerősíti (Orosz 1942: 40).¹³⁷

Ám a 14500/1939. számú belügyminiszteri rendelettel megállapított két-nyelvű településnevekkel szemben több panasz is érkezett. Többek között a Карпаторусский голос [Kárpátorosz Hang] című lap is elégedetlenségét

135 Gönczy László: Ruszin nyelvkönyv a M. Kir. Honvéd Akadémiák részére. Budapest, 1943.

136 Az 1898. évi IV. tc. szerint „minden községnek csak egy hivatalos neve lehet”.

137 „A magyar és a magyar-orosz nyelven megállapított községneveket együttesen kell használni.”

A dokumentumot közli Fedinec (2004: 551).

Nyelvpolitika a területi revízió idején: a Kárpátaljai Kormányzóság • 169 te ki, mert több település nevét magyarosította a rendelet. Összesen 176 kár-pátaljai település nevét változtatták meg ebben az időszakban (Oficinszkij 2010a: 178). A magyarosításnak nem ez volt az egyetlen megnyilvánulása. 1941 augusztusában a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium elrendelte, hogy a visszacsatolt területeken az idegen hangzású családneveket a magyar hangzás-nak megfelelően kell írni és használni, az utónevek esetében pedig a magyar megfelelőt kell feltüntetni.

A hivatali kétnyelvűségről szóló rendeletek gyakorlati megvalósítása érde-kében Kárpátalján 1939. július 29-étől adták ki hetente, vasárnaponként a helyi közigazgatás hivatalos, kétnyelvű lapját Kárpátaljai Közlöny Подкарпатский Вђстник címmel. A lapban két nyelven jelentek meg a Kormányzói Biztosság rendeletei, hivatalos dokumentumai: a bal hasáb magyar, a jobb magyarorosz nyelven közölte a szövegeket.

A Kárpátaljai Közlöny Подкарпатский Вђстник egyik 1943. évi száma

170 •NYELVPOLITIKAI CÉLOK ÉS TÖREKVÉSEK A MAI KÁRPÁTALJA TERÜLETÉN

A kormányzói biztos hivatala mellett külön fordítói irodát hoztak létre, amely rövid idő alatt valamennyi hivatali formanyomtatványnak, űrlapnak elké-szítette a kétnyelvű változatát. Kétnyelvű hivatalos és postai bélyegzők, vasúti menetrendek is készültek. Ezek megjelentetésére és sokszorosítására állami nyomdát alapítottak a terület székhelyéül kijelölt Ungváron.

A hivatalnokoknak kötelezően meg kellett tanulniuk a második államnyel-vet. Ehhez 1939-ben 205 oldalas nyelvkönyvet adott ki a kormányzói biztos ok-tatási hivatala Magyarorosz nyelvgyakorló könyv¹³⁸ címmel, majd ehhez 1940-ben egy pótfüzet is megjelent¹³⁹, továbbá kiadtak egy Segédlet az orosz nyelvű lakossággal való érintkezéshez¹⁴⁰ című kötetet is. Emellett már 1939-től nyelv-tanfolyamokat szerveztek a hivatalnokok, csendőrök számára.

Segédkönyvek a magyarorosz (ruszin) nyelv elsajátításához

138 Magyarorosz nyelvgyakorló könyv. Ungvár: Kárpátaljai Területi Kormányzói Biztosi Hivatal Tan-ügyi Osztálya, 1939.

139Pótfüzet a kárpátaljai területi kormányzói biztosi hivatal tanügyi osztálya által 1939. évben kiadott Magyarorosz nyelvgyakorló könyvhöz. Ungvár: Állami Nyomda, 1940.

140Segédlet az orosz nyelvű lakossággal való érintkezéshez. Ungvár: Kárpátaljai Tudós Társaság Nyomdája, 1942.

Nyelvpolitika a területi revízió idején: a Kárpátaljai Kormányzóság • 171 A tisztviselőknek vizsga keretében kellett számot adniuk nyelvtudásukról.

Kozma Miklós személyes példával, illetve a csendőrök körében pénzdíj kitűzé-sével ösztönözte a nyelvtanulást. A kormányzói biztos beiktatása során ígéretet tett a ruszin és a román nyelv elsajátítására, s megígérte, hogy hamarosan anyanyelvükön fog beszélni a ruténekkel (Ormos 2000: 727, II. kötet). A nem magyar ajkú hivatalnokoktól, állami tisztviselőktől pedig a magyar nyelv ismere-tét követelte meg az állam. Számukra az ország belső vidékein szerveztek nyelv-tanfolyamokat, például a Debreceni Nyári Egyetem keretében vagy a dunántúli Pápán. „A néppel való érintkezésben a hivatalnokok a nép nyelvén beszéljenek – mondta Kozma. – Kell, hogy a nép a hivatalokhoz saját anyanyelvén fordulhas-son. Kárpátalja tisztviselőitől megkívánom, hogy hivatali területük népi nyelvét mielőbb megtanulják. A rutén néppel rövid időn belül – ha egykori tudásomat felfrissítettem és kifejlesztettem – ruténül fogok beszélni, a németajkú kisebb-ség nyelve számomra nem kérdés, de a román nyelvet is megtanulom annyira, hogy a legszükségesebb dolgokban román nyelvű fiainkkal saját nyelvükön be-szélhessek” (közli Brenzovics szerk. 2009: 258).

Magyar–ruszin kétnyelvű cégtábla, 1940-es évek első fele

172 •NYELVPOLITIKAI CÉLOK ÉS TÖREKVÉSEK A MAI KÁRPÁTALJA TERÜLETÉN

A magyarul nem beszélő polgári lakosság nyelvtudásával kapcsolatos hiva-talos álláspont az volt, hogy számukra nem lehet kötelező a magyar nyelv isme-rete, ám az iskolákban azt tantárgyként oktatni és tanulni kell, mert a magyar nyelv elsajátítása előnyükre válik, valamint – ahogyan Kozma Miklós kormány-zói biztos fogalmazott a hivatalba iktatása alkalmából tartott sajtótájékoztatón 1940. szeptember 15-én – „lehetőséget és könnyebb boldogulást ad” (közli Brenzovics szerk. 2009: 258).

A miniszterelnöki rendelettel bevezetett hivatalos kétnyelvűség gyakorla-tilag megfelelt annak a szándéknak, mellyel a gróf Teleki Pál miniszterelnök által a Kárpátaljai Vajdaságról kidolgozott törvényjavaslatában találkozhatunk. A tervezet 4. §-a értelmében „A Kárpátaljai Vajdaság területén az államnyelvvel egyenjogú hivatalos nyelv a rutén.

A Kárpátaljai Vajdaság területére vonatkozó, valamint az arra is kiterjedő érvényű minden törvényt, rendeletet és hatósági hirdetményt hiteles fordítás-ban rutén nyelven is ki kell adni. A Kárpátaljai Vajdaság területén működő vala-mennyi népiskolában, középfokú és szakiskolában, valamint középiskolában mind a magyar, mind a rutén nyelv tanítását biztosítani kell.

A Munkácsi Járási Hitelszövetkezet betétkönyve is kétnyelvű volt

Nyelvpolitika a területi revízió idején: a Kárpátaljai Kormányzóság • 173 A Kárpátaljai Vajdaság területén mindennemű hatósághoz, hivatalhoz, is-kolához és más intézményhez lehetőleg olyan személyeket kell alkalmazni, akik úgy a magyar, mint a rutén nyelvben jártasak. Az, akit e kellék hiányában al-kalmaznak, nyelvismeretét alkalmazásától, illetőleg e törvény hatálybalépésétől számított két éven belül kiegészíteni köteles. E követelmény teljesítésének ellenőrzésére és a kötelesség nem teljesítésének következményeire a részletes szabályokat külön törvény állapítja meg.”

Azaz: bár az ígért ruszin autonómia nem valósult meg, a nyelvi jogok terén a magyar állam biztosította azokat a lehetőségeket a helyi többségi lakosság számára, melyek a Teleki miniszterelnök autonómiáról szóló tervezetében sze-repeltek.

A magyar kormányzat azonban nem csupán a törvényi hátterét teremtette meg a hivatali kétnyelvűségnek, hanem az állami költségvetés terhére igye-kezett biztosítani azokat a feltételeket is, melyek a hivatali kétnyelvűség gya-korlati működéséhez szükségesek. Mindez annak a kormányzati irányelvnek megfelelően történt, mely szerint „Kárpátalján a magyarorosz nyelv nem nem-zetiségi nyelv, hanem második államnyelv” (a miniszterelnöki rendeletet idézi Fedinec 2002: 339). Ennek megfelelő véleményét Kozma is kifejtette beiktatása alkalmából tartott beszédében: „Kárpátalja kevert népi összetételű országrész, tehát csak úgy boldogulhat, ha minden, a nyelvek révén előálló súrlódást kikü-szöbölünk. Megkövetelem tehát, hogy a nyelvhasználatból senki ne csináljon politikai kérdést, mert Kárpátalja élete könnyebb és boldogabb lesz, ha a nyelvi kérdés mint politikai kérdés napirenden nem szerepel és csupán gyakorlati kér-dés jellegét kapja” (közli Brenzovics szerk. 2009: 258).

A korbeli magyar bankjegyeken hat nyelven tüntették fel a névértéket

174 •NYELVPOLITIKAI CÉLOK ÉS TÖREKVÉSEK A MAI KÁRPÁTALJA TERÜLETÉN

A jogok gyakorlati érvényesítése azonban nem ment könnyen. A korabeli beszámolók szerint különösen a csendőrség körében fordultak elő olyan esetek, hogy a kihallgatott személy nem élhetett anyanyelv-használati jogaival, de az is előfordult, hogy a huszi járásbíróság hivatali helyiségeiben megtiltották a ruszin nyelv használatát (lásd Vasas 2000).

A nyelvi jogok biztosítása ugyanakkor egyértelműen meghatározott poli-tikai céloknak alárendelve, az állameszme megszabta keretek között történt.

Kozma Miklós kormányzói biztos a hivatala átvételekor Ungváron tartott beszé-dében kifejtette: „Kárpátalja nem magyar anyanyelvű lakosságának nyelvi és kulturális jogait és kezelését magyar törvények és a kormány félreérthetetlen álláspontja szabják meg. (…) Általában a legmeszebbmenő figyelmet kívánom ezekre a kérdésekre fordítani, de mindjárt hozzáteszem azt is, hogy sem a ruté-nek, sem a nyelvi kisebbségek kulturális szabadsága nem jelenthet politikai sza-badosságot és kifelé húzást, s mint ahogy a kormány intenciói értelmében ga-rantáltam javukra a nyelv és kultúra szabadságát, épp úgy garantálom, hogy minden, a magyar állameszmétől és nemzethűségtől történő elhajlás a legsú-lyosabb megtorlás alá esik” (közli Brenzovics szerk. 2009).

A kétnyelvűség a postai szolgáltatásokra is kiterjedt Kárpátalján

A ruszinok számára biztosított nemzetiségi, nyelvi és kulturális jogok mel-lett azonban a magyar szupremáciát is egyértelművé tette a kormányzat. A ma-gyar történeti hagyományokba szervesen illeszkedő (lásd Gyurgyák 2007) elmé-let szerint „az állam- és nemzetvezetésre történelmi, földrajzi, többségi és min-den egyéb jogon, mint legidősebb testvér, a magyar jogosult” (Kozma 1942:

200).

Nyelvpolitika a területi revízió idején: a Kárpátaljai Kormányzóság • 175

In document Nyelvpolitika a mai Kárpátalja területén (1867–2010) ÁLLAMOK, NYELVEK, ÁLLAMNYELVEK (Pldal 155-173)