tonák' vérét, ’s mind a’ két sereget meg akará tartani а’ Respublicának.
Beszédét végezvén harczvágytól e'gö katonáinak ki vántára rohanót fuvata 127).
XCI. Caesar’ seregében volt Crastinus, mult évben a’ tìzedik legionál az elsö pìlus’ Centurioja, de mostide jén föliìl önként szolgálatot vállalt jeles vitézségü férñu.
Ez a’ harczjel’ adásära: utánam, ugymond , volt manipu lusombeli bajtársaim! most teljesítsétek f6 veze'rtöknek, mit érette tenni eltöke'lle'tek. Ez az 1116156 csata; ezzel итак mind annak böcsületét mind saját elbocsáttata sunkat, Azután Caesarra tekintvén: F övezér! ugymond,
megteszem‘, 11оду nekeln ma, e'lve vagy halva, 103526 пе1е1 mondj. Ezeket mondván a’ jobb szárnyból elsö ro
liant ki. Ugyan azon centuriából mintegy száz husz ön kéntes válogatott lege’ny eredett utána.
CXII. A’ két csatarend között nem volt több mint
mennyi mindkét részröl az összecsapásra megkivánta- 1011. De Pompeius az öve’inek meghagyta , hogy Cae.
sar’ rohantátgbevárják, helyükbôl ne mozduljanak, 's engedjék annak hadvonalát megszakadozni. E’ tami csot, ugy mondják ‚ С. Triarius adta neki, hogy az el 56 rugaszkoda's, ’s a’ katonák’ heve megtikkadjon, n’
антигена megbomoljon, ’s 6k zart renben vethessékma gokat a’ széllyedtekre. Ан is gondola', hogy kisebb ha tása leend a’ fentöknek, ha katonái helyben maradnak,
174 с. minus спазмы
mint ha a’ szórt löszereknek magok mennének elejbe; ’s egyszersmind Caesar’ Камней а’ kettös tél" megfutása miatt lélekszakadva, ’s ellankadtan érnének oda.
Itéletem szerint Pompeius e’ helyt hibázott; mert a’ harczi buzgalom által a’ mindegyikkel vele шлет: bi zonyos leki tiiz és virgonczság föléled az emberben. Ezt nem elfojtani , hanem ébreszteni kell a’ hadvezéreknek;
nem is ok nélkül hozták be hajdan azt, hogy (az össze csapäsnál) az egész tábori hangászat megzendüljön, ’s minflnyäjan harczkiáltásra fakadjanak. Illyesek a’ltal , иву vélték, megrémiil uz ellenség, ’s bätorodik az önfél.
XCIII. Katonáink, midön az adottjelre шито“ fen tökkel elôrohanván, észre vennék, hogy Pompeius’ embe гей veszteglenek: tapasztalásból, ’s elôbbi csátäban szer zett gyakorlásból önként futni megszüntek, ’s a’ térnek mintegy közepén mega'lltak, nehogy lankadtan közell' tsenek az ellense'ghez. Kis тёк-тата újra пека ragaszkodá пай, fentöiket kirepl'ték, ’s azonnal Caesar’ parancsa szerint kardot rántának 128).
De a’ Pompeianusok sem mulasztottak el részökröl semmit is; mert a’ szórt löszereket fölfogák, a’ legiok’
rohantát zárt rendekben kiállákL’s Генный’ kirepítése u tán kardjokat выдашь.
Azon pillanatban тет: utasi'tása szerint a’ bal 82251‘
пуоп Pompeius’ valamenayi lovassága elô tódult. Ezek' rohantát nem állá ki lovassa'gunk, hanem kevésbbé vissza nyomult. Annál hevesebben sarkalá azt a’ Pompeiusé, magát osztályonként kifejté, ’s jobb oldalunkat körül szárnyalni kezdé.
Ezt la'tván Caesar, jelt ada ama’ hat cohors пай, mellyekbôl a’ negyedik csatarendet képezé. Ezek villämként törtek elôre, ’s támadólag olly erôvel roban tak Pompeius’ Iovasaira, hogy senki meg nem állha им; ’s nem csak a’ vérmezöt hagyák oda mindnyájan,
нмпмшк кбм'ч. 175
hanem rögtön а’ legmagasabb hegyekre vonula’nak. Ezek elüzetvén az elhagyott ijászok és parìttyäsok, löszereìk’
elfogyta után senkìtôl sem védve , еду läbìg fölkonczoltat tak. Szìnte azon hévvel kerülék meg ezen cohorsok Рот ре1115’ Ьа1 szárnyát, melly még akkor is csatarendben áll ván harczola , ’s ellent álla, ’s azt hátulról támadák meg.
XCIV. Ugyan ekkor ìndl'tá meg Caesar a’ még ed dig veszteglett, és scmmì mozdulást nem tett harmadìk csatarendet. Illy módon nyugodtnk ’s épek váltván föl a’ fáradtakat, mások pedig hátulról sarkalván, to vább a’ Pompeianusok helyt nem állhatak. Megfutamlá suk általányos volt. Nem csalatkozék tehát Caesar, hogy mint a’ buzdl'tó beszédben elöre manda', а’ lovasság elleny fôlálll'tott negyedik csatarendbeli cohorsok fognák eldön
teni az ütközetet: mert ezek verék elôször vissza a’ lo
vassägotg,” ezek konczolák össze az ijászokat; ezek ke riìlék meg Pompeius’ bal пашут, 5’ kezdék megszalasz
tani az ellenséget. '
Pompeius, mikor lovasságát verve, és seregének azon részét, mellyben legnagyobb reményét helyzé, ré müle'sben látta, többi hadaiban nem bizván a’ esatate'rt elhagyá, ’s azonnal táborába nyargala. Az elö-kapuhoz állított Centurioknak olly fenn szóval , hogy а’ katonák is meghallhatäk, azt топай: örìzzétek ’s védje'tek szor gosan a' tábort, hamî bal eset adná е16 magát; én most
megjárom a’ többi kapukat, ’s a’ tábor’ örseregét 1611111
torl'tom.
Ezen szavak után sátorába méne, az ege'szrôl le mondván, ’s még 15 а’ kimenetre várakozván 129).
XCV. Caesar a’ Pompeianusokat futásukból a’ 5511102 geréb megé vetvén azt itélte, hogy magok’ össze-szedé sére a’ rémiilteknek semmi idôt sem kell engedni. Ser kenté tehát katona’ît: éljenek szerencséjökkel, ’s так а’ táhort 130). Е1 valának ugyan a’ nagy höségtöl lan
176 с. minus causan.
kadva -— mert a' сваю délig tartott; --- de minden buj' türe’se’re elszánva а’ parancsnak engedelmeskedtek 131).
A’ tábor’ födöze'sére hagyott cohorsok derekasan тёща; állásukat, sokkal tüzesebben pedig a’ Thraxok,
’s a’ kůlföldi sege'dseregek. Mert kik a’ csatából elfutá`
nak, rémültökben ’s lankadtukbau jobbada'n elveték {еду vereiket, ’s inkább csak a’ tovább futhatäsról , mint a’
tábor’ oltalmáról gondoskoda'nak.
A’ gerében állók sem Шиши“: ki sokäig a’ löszerek’
троп“, hanem nagy veszteséggel elhagyván анаша:
a’ Centuriok’ ’s katonai Tribunusok’ vezérlette alatt leg ott а’ táborra diilö hegyek’ csucsaira futának.
XCVI. Pompeius’ tábora'ban lehete la'tni сайт“: lu gosokat, teme'rdek kirakott eziist edényeket, fris 1162511:
tal teri’tett sátorokat; L. Lentulus ’s mások az övéiket repkénynyel is ernyözék; azon fölül sok egyebet, a’szer fölötti puhasa'gnak, ’s a’ diadal felöli bizodalomnak mind annyi jelét; mellyekböl könnyen ki lehete venni, hogy illy szükségtelen gyönyöröket vadászók e’ napnak bal e замёл-61 nem is álmadoztak. ’S még is ezen emberek Cae sar’ katonáinak, a’ véginséget szerfölötti béke'vel Штык nek, ’s mindig mindennek hijával levôknek, töltözköde'st ha'nyának szemökre
Mär a’ táborban valánk , midön Pompeius lovat vön,
’s elhagyván magától a’ föveze'ri diszjeleket a’ hátulsó Карпа a’ táborból kihajtott, ’s azonnal vágtatva Larissa nak tartott; de itt sem állapode’k meg, hanem épen olly sebeseu, még éjjel sem nyugván, harmincz lovas’, ’s ne’