A pasztorálteológia tudománya vizsgálja a lelkész személyét, szerepét, feladatát, felelősségét szolgálatának összefüggésében. „Pásztori Theológia (…) bármiképpen magyarázzuk értelmét, abban theológiát nem találunk. (…) A keresztény gyülekezet és a keresztény pásztor munkájával foglalkozik.”492 A vélemény jelzi, hogy többféleképpen is vélekedtek erről a korábbi századokban493 magyar nyelven református egyházunk sokáig mintha elfeledte volna ennek jelentőségét. Ma újra a gyakorlati teológiai tudományágaként tartjuk számon.494 A lelkipásztorrá válás, a lelkészi munka személyfüggősége a korábbi évtizedekben is sok kérdést vetett fel, s sokszor hiányoznak az egyértelmű leírások: milyen is egy igazi lelkipásztor. Sok addig elképzelhetetlennek vélt korunkbeli változás rázta meg a klasszikus „tiszteletes tudós prédikátor” modellt: lelkész-öngyilkosságok, lelkészházaspárok válásai, s a pályaelhagyók magas száma.495 A lelkészek élete mindenképpen minta, életük visszásságai sokakat bátorítanak önigazolásra, vagy épp egyházuktól való eltávolodásra, megbotránkozásra. Véleményük sosem csupán magánvéleményként hangzik, ahogy viselkedésük sem csak egyéniségük egyediségével magyarázható. Külső szemlélőként Buda Béla előadásának egy részletét idézem a lelkészek lelki egészégének nehézségeiről:
491Természetesen más felosztás is lehetséges lenne, mi mégis eszerint járunk el, mert ez hasonlít leginkább arra a sémára, ami az életben is végbemegy: az életünk évtizedei alatt újra meg újra előkerülnek ugyanazon kérdések, s így ugyanazokat a töredék-tapasztalatokat másként rendezhetjük össze, másként válaszolhatunk rájuk.
492 Gladden, Washington: A keresztény pásztor és a dolgozó gyülekezet, Globus könyvnyomda, Odorheiu-Székelyudvarhely, 1928, 3
493 Korábbi munkák: Tóth Ferenc: Lelkipásztori teológia I-III, Győr 1810; Zsarnay Lajos: Paptan, Sárospatak,1847; Schleiermacher, Friedrich: Praktische Theologie, De Gruyter, 1850
494 Előzőekben egy ábrában összefoglaltuk a helyét a gyakorlati teológiai tudományágai között,
495 Különös, hogy nincsenek számontartott statisztikai adatok az elváltak, öngyilkosok számáról.
127
„Annak a kritériumai, hogy mikor végzi valaki jól a dolgát ezeken a területeken, nem kidolgozottak, és nagyon nehéz szolgálaton kívül helyeznie magát az embernek. A hivatás az ő esetükben állandó készenlétet jelent. A lelkészi hivatás minden más segítő foglalkozásnál nagyobb mértékű készenlétet jelent. Ettől mentesülni nem lehet, nem lehet meghatározni, hogy meddig mehet el valaki ezen az úton. A lelkész soha nem bizonyosodik meg arról, hogy azt csinálja-e, amit neki kell, hogy jól csinálja-e azt, és hogy annyit csinál-e, amennyit a környezete igényel. Ez a bizonytalanság egy állandó belső feszültséget, stresszt okoz.”496
A témát azonban csak felvetni tudjuk ebben a dolgozatban, s azokra a részletekre kitérni, mely tárgyunk szempontjából szükségesek. Három rövidebb szakaszra bontva szólunk a lelkészházasságok jelentőségéről (IV.1.2); A lelkészházasságok, lelkészcsaládok helyéről a gyülekezeti családok között (IV.1.3.); majd a lelkipásztor felhatalmazásáról a kazuális szolgálatokban (IV.1.4.).
IV.1.2. Lelkészházasságok jelentősége
A lelkész személye nem zárható ki szolgálatának egészéből. A lelkész egyedülállósága, házassága, vagy éppen elvált mivolta néha beszédesebb egy házasságkötés megáldásakor, mint prédikációja. Hitelessége sok tekintetben azon múlik, hogy mit közvetít életével a hozzá érkező párnak. Nem egyszerűen egy palástos ember, aki megáldja a párt, azaz nem csupán egy megrendelt szerep betöltője. A lelkész, mint ember teljességgel jelen van ebben a szolgálatban is, s felelőssége nem átruházható, mert legtöbbször kapcsolatkészsége határozza meg szolgálatának további gyümölcsözését497: vajon lesz-e bizalma visszajönni ennek a házaspárnak gyermekük megkeresztelésekor, vagy más családi eseményeknél?
A lelkészházasságokkal kapcsolatos kérdésekről Magyarországon Szarka Miklós498 publikált adatokat saját „pácienseinek”499 életéből. Az egyedül szolgáló lelkészek száma 1990-2010 között 1537 aktív szolgálóból 200 fő volt. Az elváltak száma pedig az említett 20 év alatt:
67 pár és a válások száma azóta is folyamatosan növekszik.500 Doktori dolgozatában 45 lelkészházasság gondozása alapján mondja ki: „Ezek a kísért, vezetett emberek „elakadtak” a lelki-spirituális fejlődés útján (…) s a válságtörténetek nagymértékben gyűrűznek át a
496 Buda Béla előadása lelkészeknek, kézirat, 1997.
497 Székely József: Az igehirdetés helye az erdélyi magyar református lelkipásztori hivatáskép alakulásában, doktori disszertáció, Debrecen-Kolozsvár, 2018.
498 Szarka Miklós: Lelkipásztor házaspárok kapcsolati konfliktusainak kezelése, Kálvin Kiadó, Budapest, 2013.
499 A ’páciens’ szót eredeti értelmében használja: szenvedését türelmesen eltűrő, béketűrő ember. Finály Henrik-Régeni István: Latin-magyar iskolai szótár, Kolozsvár, 1858, 165 és 654.
500 Szarka: Lelkipásztor, 13.
128 gyülekezeti szociális mikroklímából a szekuláris és egyházi közösségi makroklímába is.”501 Ezért írásával egyfajta preventív szolgálatot kíván ellátni, mert látása szerint a „párkapcsolati konfliktusoknak jelentős százaléka – coram Deo és egymás előtt – megelőzhető.”502 Hármas
„megelőzésről" ír Gerald Caplan nyomán503: primer prevenciónak nevezi, hogy a konfliktust okozó betegség egyáltalán felismerésre kerüljön a teológusban, szekunder prevenciónak, hogy a kezdeti stádiumban felismert házassági betegségtünetek azonnali hatékony terápiába kerüljenek – az ismétlődést megelőzve. Végül tercier prevenciónak, hogy megakadályozzák egy lelkész pszichiátriai kórképének kialakulását.504 A szerző egy másik művében is rámutat erre,505 mert vallja, hogy „Isten a megelőzés Istene.”506 Különleges esélyeket lát egy Házasság és Családsegítő Hálózat kiépítésére egyházunkban, melynek „pasztorál-pszichoterápiás”
munkát kellene végeznie507 kifejezetten a lelkészházaspár-konfliktusokat megcélozva.
A lelkészházasságok, konkrétabban a lelkész szexuális életének problémakörével Manfred Josuttis (1936-2018): A lelkész más c. könyve508 is foglalkozik mert – ahogy írja – a fiatal lelkészeket a jelenkor szexuáletikai változásai alapvetően megváltoztatták. Ezért vallja, hogy nem csupán atyáink szokása szerint kell megmondani, hogy egy lelkész hogyan házasodjon, sem csupán az elveket újra tisztázni, hanem konkrét helyzetben kell a szexuáletikát megfogalmazni. A lelkész helyzetének kulcsa a vallás és az erosz megélésének módja.509 Ez minden világvallásban alapvető tanítás, a ÓSZ etikai útmutatásaiban „paráznaságnak” minősül a más istenek imádata. De a papságra, az egyházi szolgákra, a kiválasztottakra mindig is külön szabályok vonatkoztak, sokszor aszketikus módon is. Az ÓSZ papjai, lévitái – mindnyájan családosak alapvetően – mégis sokszoros elvárásnak kellett, hogy megfeleljenek.510 Jézus Krisztus szűztől való születése Josuttis szerint „két szándékot fejez ki: az isteni oldal mentes marad a nemiség tisztátalanságától, a nő pedig megmarad – és nem csak az üdvtörténetben – a szűz(!)anya szerepében.”511 A három nagy keresztyén felekezet három különböző megoldásra jutott a házasság és papság kérdésének összefüggésében. „A protestáns lelkipásztornak sikeres,
501 Szarka, 32.
502 uo., 36.
503 Caplan, Gerald: Principles of Preventive Psychiatry, Basic Books, New York, 1964.
504 Szarka: Lelkipásztor, 64.
505 Szarka Miklós: Házasságra felkészítő beszélgetések, Útmutató lelkipásztoroknak és segítőknek, Kálvin kiadó, Budapest, 2012.
506 Szarka Miklós: Lelkipásztor, 65.
507 A koncepció teljes terjedelmében olvasható: Szarka Miklós: Lelkipásztor, 203-224.
508 Josuttis, Manfred: A lelkész más. A jelenkori pasztorális teológia néhány szempontja, Exit kiadó, Kolozsvár, 2017. Érdemes megjegyezni, hogy az eredeti mű 1982-ben került kiadásra.
509 Josuttis: A lelkész, 149.
510 3 Móz fejezetei
511 Josuttis, 148.
129 harmonikus házasságával kell lebontania a szexualitás és a társadalmi valóság közötti konfliktust.”512 Ez egy nyilvánvalóan idealizált kép – vallja Josuttis, de mindenképpen jelzi, hogy az emberi elvárások a lelkészházasságokat nem tekintik magánügynek.513 Korunk emberének házassági válsága néhány teológust arra indít, hogy a lelkész saját házasságának töréseit is lehetőségként értelmezze a szolgálat elmélyítésére: „Korunk válságainak megfogalmazására tett összes kísérletem után a lelki vezető önnön válságának kifejezése vált a legfontosabbá. A lelki vezető ugyanis arra hivatott, hogy korának szenvedéseit saját szívében ismerje fel, s ezt a felismerést tegye meg szolgálata kiindulópontjául.”514
Az együttélés más formái, a homoszexualitás begyűrűzése a lelkészek párkapcsolatába társadalomlélektani valóság Németországban, de az egész nyugati keresztyénségben is.515 2009-ben Amerikában is szakadást okozott protestáns körök2009-ben az azonos neműek együttélésének vállalása. Így az „evangélikál irányzat” elhatárolódott a nem bibliai tanításon alapuló azonos neműek házasságától.516 Kinek kell belátnia, hogy „az elvárások szorításában neki – a lelkésznek – alaposan korlátoznia kell az egyéni kibontakozáshoz szükséges szabadságát is?”517 Josuttis felvetései erős kritikát fogalmaznak meg az egyházi nyilatkozatok lelkészházaságokra vonatkozó szigorú szabályozásával szemben: „Az egyháznak, kapott feladatához híven, az volna az érdeke, hogy a bibliai hagyományból ismert humánus életközösség elveit az új társadalmi életformákra is kiterjessze.”518 Látásunk szerint ez nem bibliai alapú elvárás, biztosan nem véletlen, hogy a művet csak 25 év után fordították le magyar nyelvre.
Természetesen fontos kérdés, hogy a magyar „társadalomlélektani valóságban” hogyan válaszolunk korunk kihívásaira. Isten Igéjének tanúságtétele alapján kell üzenetét továbbítanunk, ezért Josuttis érvelésével nem érhetünk egyet. Jelenits Istvánnak egy korábbi beszélgetésben elhangzott felelősség-megnyilatkozását idézem: „Az egyház (…) mindig is feladatának érezte azt, hogy ha olykor idegesen és kissé bizonytalanul is, de az egészre (a szövegkörnyezetben a Bibliáról beszél) mutasson rá.”519 Ha ignorálunk igeszakaszokat a kor
512 Josuttis, 150.
513 Tegyük hozzá, hogy az ÚSZ is kiemelt jelentőséget tulajdonít a házasság tisztaságának - kifejezetten az elöljárók tekintetében: pl. a Timótheushoz és Tituszhoz írt levelekben.
514 Nouwen, Henri J. M.: A sebzett gyógyító, Ursus libris, Budapest, 2006, 12.
515 vö. A Svájci Protestáns Uniált egyházak nyilatkozata 2019-ben az azonos nemű lelkészek házasságáról:
https://www.thelocal.ch/20191108/swiss-protestant-church-supports-gay-marriage?fbclid=IwAR1_HVh1mOeKoyMiH9OKnBh4z6TPE7JMvR2HVyUodHlziEgL6hNMbxut-jg (letöltés:2020.jan)
516 A nyilatkozat internetes forrása: https://www.thegospelcoalition.org/blogs/kevin-deyoung/a-status-confessionis-issue/ (letöltés: 2020.jan)
517 Josuttis, 156.
518 Josuttis, 160.
519 Kerekasztalbeszélgetés a szexualitásról és házasságról, Jelenits István hozzászólása, in: Jelenits István és Tomcsányi Teodóra (szerk.) Egymás közt egymásért, HÍD, Családsegítő központ, Budapest, 1990,78.
130 elvárásának megfelelően, hogy az elvárt – véleményünk szerint félreértett – „felebaráti szeretet”
alapján elfogadjuk egyesek „másságát”, kérdés, hogy a többi igeszakasz mikor kerül sorra?
Nem kerülhetjük ki ezt a témát, mely magyarországi egyházunkban még nem olyan mértékű, mégis fontos kérdés. A reformátori teológia azt tanította, hogy a házasságot Isten szerezte – bűneset előtti, egy férfi és egy nő kapcsolatára nézve – és Isten ígérete alatt áll.
Egyházunk Zsinatának nyilatkozata ebben a kérdésben számunkra is mérvadó.520 IV.1.3. Lelkészházasságok, lelkészcsaládok helye a gyülekezeti családok között
A lelkész családja egyik alrendszere a gyülekezet nagy családjának, s egyben az eredeti családjának is – ez számára az elsődleges minta. Már ennek a két szempontnak az összeegyeztethetősége is sok konfliktus forrása, de még ennél is összetettebb a kérdés, hiszen a lelkész mindig egy korábbi folyamatba lép be egy gyülekezetben, nem „vegytisztán” indul. A gyülekezetnek „van egy elképzelése” és legtöbb esetben konkrét tapasztalata is arról, hogyan működik egy lelkészcsalád. Ez lehet pozitív előrelépés is számukra, de mindenképpen hosszabb idő szükséges a „meggyőzésre”, hogy az új lelkész családja is „alkalmas a szolgálatra”.
Siba Balázs vizsgálta a lelkipásztorokkal készített interjúk során a lelkészházasságok jelentőségét is, s megállapította – Szarka Miklóshoz hasonlóan –, hogy „a házastárssal való lelki szövetséget – bár természetesnek látszó kapcsolat a házaspár számára – tudatosan ápolni kell.”521 A lelkipásztor egy élő ember, aki saját megélései, átélése mentén értelmezi a családot, a világot és erről szólnak a rábízott üzenetek is. Lényegesnek tartjuk megerősíteni ezeket a gondolatokat azokkal a példákkal, ahol a próféták megbízatásának, szavának jelentős részét adják saját személyes testi-lelki megpróbáltatásaik, akár házasságuk, családjuk erősen érintett mindezekben a kérdésekben.522
Három lelkipásztor genogramját feldolgozva jutottam arra a következtetésre, hogy a lelkigondozás a genogram eszközével olyan pontokra mutathat rá, amelyek a szülő-gyermek kapcsolatban a maradandó és visszafordíthatatlan hatásokat előhozzák. Megmutatják mindannak következményét, amelyet a múlt adott. A nemzedékek sora lojális mindezekhez,
520 A Magyarországi Református Egyház Zsinatának állásfoglalása a házasság, család, szexualitás vonatkozásában, 2004.május 6:
https://www.reformatus.hu/mutat/6221/?fbclid=IwAR0nB1J0gv5m3sz5blWbWAvJPH2IVAl2gKRFrhJLKhVgf Tt6v_hp8jJ_W_g Letöltés: 2020.jan. vö. Lengvári István: Érzékeny kérdések, Exit kiadó, Kolozsvár, 2013.
521 Siba Balázs: Pasztorálteológia. A református lelkészi hivatás vizsgálata interjúk tükrében, KRE L’Harmattan, Budapest, 2018, 113.
522 A jól ismert példák közül említhetjük Ézsaiás és Hóseás házasságát, gyermekeik neveit, s hogy Jeremiás nem házasodhatott meg: Jer 16,2.
131 hiszen mindenki beleszületik egy családi hagyatékba, melyben – az értékek és érdemek mellett – elkerülhetetlen a csalódás és a fájdalom is. A kérdés mindig az a felnőtt nemzedék számára, hogy képesek-e újraértékelni ezeknek a tényeknek a jelentőségét, saját felnőtt gondolkodásuk számára, vagy megmaradnak a „legyűrt gyermeki” – régen internalizált –, értelmezési szempontjai mellett.523 A lelkész személyes élettörténete, s a lelkész házasságának „története”
is tudatosításra kerülhet egy genogram megrajzolásával egy hivatás-tisztázó beszélgetésben.
Saját genogramjából jobban értheti saját működését és saját párválasztását is.
Itt idézem Czövek Tamás előadásából azt az ajánlást, hogy szükség van a „lelkészek önvizsgálatára”524, mind az intimitás megélésének nehézségeiről való beszélgetésekkel, mind a lelkészi szolgálatnak a saját család és „házasság rovására” való elcsúszásaira. „A házassági válságokkal ne akkor kezdjünk el foglalkozni, amikor már a házasság menthetetlen. (…) Egész egyházunknak égető szüksége van arra, hogy a házassági válságokat megelőzzük, vagy ha az nem sikerült, megfelelően kezeljük és gyógyítsuk.”525 Ennek kivitelezésére megfelelő segítő szakemberek képzését tartja fontosnak.
IV.1.4. A lelkipásztor felhatalmazása a kazuális szolgálatokban
A házassággal kapcsolatosan a lelkészek dilemmái közül a lelkész felhatalmazását vizsgáljuk meg, ki felé kell lojálisnak mutatkoznia a házasságkötés szolgálatában. Felhatalmazást kap a családok részéről (IV.1.4.1.); felhatalmazása van Istentől (IV.1.4.2.); felhatalmazással él a gyülekezet részéről (IV.1.4.3.)
IV.1.4.1. A családok általi felhatalmazás összefüggései
Az első felhatalmazás a kazuális szolgálatok esetében az emberektől érkezik, akik hozzánk jönnek, s kérik szolgálatunkat. Mit gondolhatunk erről? A szolgálat helyzetének pontos felismeréséhez elengedhetetlenül fontos tudatosítani magunkban, hogy az egyházhoz és a lelkészekhez forduló emberekben ősidők óta megvan a vágy, hogy kapcsolatuknak nyilvános formában is súlyt adjanak. Arnold van Gennep óta – ahogy már korábban utaltunk rá – tudjuk, hogy az emberiség történetét átszőtték a különböző rítusok.526 Egy napjainkban született tanulmány szintén hangsúlyozza a találkozási pontokat a családi élet és a kazuális szolgálatok
523 Fodorné Ablonczy Margit: A transzgenerációs küldetés és hivatásválasztás – lelkész-genogramok feldolgozása, kézirat, KGRE HTK, 2017.
524 Czövek Tamás: Házasság a Bibliában: néhány szempont, in: Theol. Szemle, 2009/1, 24-30
525 Czövek: Házasság, 29.
526 Hafenscher Károly: Protestánsok egyház nélkül? In: Lelkipásztor 1997, 30. vö. Van Gennep, A.: Le rites de passage. Paris 1909.
132 között: „Az egyház kazuális szolgálatának egzisztenciális jelentősége az, hogy az egyén a különböző életszakaszokból adódó «kríziseit» […] az egyház intézményesült formáinak segítségével Isten elé akarja vinni.”527 Nagy István is megerősíti: „Valóban igaz, hogy a vasfüggöny a világ és az egyház között a kazuáliák alkalmával felgördül.”528 Hézser Gábor úgy hívja ezt az egyházi réteget: „kazuális keresztények”529 Ők azok, akik „meghívnak” családi életük legfontosabb eseményeire, mi pedig így nemzedékek életét tudjuk végigkövetni azáltal, hogy részt veszünk a keresztelés–konfirmáció–esketés–temetés határköveivel jelzett életszakaszokban!530 A lelkész ezekre a megkeresésekre nem válaszolhat szolgáltatásként:
„Döntő fontosságú bevetési terület a kazuálék. Ha sokan azért tartják az egyháztagságukat, hogy életük döntő pontjain az egyház szolgálataiban legyen részük, akkor az egyháznak halálosan komolyan kell vennie ezeket a szolgálatokat: itt lehet elérni, megszólítani, meghívni embereket.”531
Siba Balázs írja: „A határon élés és a határok átlépése a lelkészi munka része.”532 Ezzel arra utal, hogy a lelkészek meghívást kapnak a családoktól az élet nagy átmeneteiben való részvételre. Mindenféle társadalmi csoport tagjai beavatják őket titkaikba, személyes, házassági és családi konfliktusaik közepette vágyaikról és akár szégyenükről is beszélnek. A lelkigondozóként jelenlévő lelkipásztor magatartására nézve ad eligazítást a kontextuális lelkigondozás alapmagatartása: „megkíséreljük, hogy a lelkigondozott számára örömben és fájdalomban szövetséges társsá legyünk. Miközben ezt tesszük, észrevesszük, hogy a lelkigondozott összetartozik másokkal.”533 A lelkész elvárt „profizmusa” pasztorációs kérdésekben nagy felelősséget ró az esketési szertartások alkalmaira.
IV.1.4.2. Az Istentől kapott felhatalmazás
A második felhatalmazás, mely, mint vocatio interna érkezett Istentől megelőzi ezt, mégis ugyanakkor csak követi. Hiszen a lelkipásztor az ige hirdetésére hívatott, de ebben helyzetben nem az történik, hogy Isten megbízta és neki „csak el kell mondania az üzenetet”, hanem az emberek meghívására kell Isten elé állnia, s elkérnie a konkrét helyzetben, hogy mit is mondhat.
Ez a kazuális szolgálatok különleges helyzete és harca. Ebben a helyzetben sokkal inkább pap,
527 Péter-Szarka, A kazuáliák, 207.
528 Nagy, Kazuáliák, 74
529 Hézser Gábor kifejezése
530 Friedman, Edwin H. ezt a lehetőséget a lelkészek „terápiás helyzetének” nevezi, és hangsúlyozza, hogy nincs még egy ilyen hivatás, ahol ilyen „szabad bejárásunk” lenne a családok rendszerébe. A kérdésről bővebben Edwin H. Friedman: Nemzedékről nemzedékre. Ford. Beke Boróka. Exit Kiadó, Kolozsvár 2008.
531 Koppándi Botond Péter: A házasság megáldásának homiletikája, in: Studia Doctorum 2011. 219.
532 Siba: Pasztorálteológia, 118.
533 Meulink-Korf – Van Rhijn: A harmadik, 182.
133 mint próféta. Nem Istentől megbízva mondhatja azt, amit Isten üzen, hanem az emberek kérésére áll oda értük Isten elé.
id. Fekete Károly szerint több kísértése is van az igehirdetőnek egy házasságkötés megáldásakor.534 Leírja azt a fogalmat, hogy „kázusban ragadunk”, azaz maga az alkalom emelkedett hangulata fontosabb lesz, mint Isten igéjének hirdetése, vagy épp a házasság idealizálása történik. Nagy veszély minden alkalommal a moralizálás, amit inkább a jegyesoktatás keretein belül kellene elmondania a lelkipásztornak – ha el kell mondania. De maga a tanítás is elszállhat a fiatal pár felett, ha hirtelen minden dogmatikai és bibliai érvet fel akar sorakoztatni a lelkész. Maga az igehirdetés a legfontosabb feladata, mint lelkipásztori felhatalmazás – mely Isten speciális ajándékáról, a házasság hivatásáról szólhat: „református sajátosságunk, melyet dogmatikánk így fogalmazott meg, hogy a házasság hivatás.”535 Formai szempontból pedig azt írja, hogy legyen textusszerű, rövid, minden jelenlévőre tekintettel megszólaló a prédikáció, majd összefoglalja: „Szabadságunk a textusválasztásra vonatkozik.
Az exegézisre nem.”536
IV.1.4.3. A gyülekezet falhatalmazása
A harmadik felhatalmazás a gyülekezet egésze részéről érkezik, mint vocatio externa, hogy a lelkipásztor építse a gyülekezetet, mert egyetlen házasság sem csupán „magánügy”, s még csak nem is „családi ügy”. A gyülekezetépítésnek két egészen különböző útja lehetséges: a misszió és a már jelenlévő gyülekezet továbbvezetése. Az egyiket azonban nem lehet a másik rovására használni, mert a misszió hatalmas lendületének be kell áradnia a gyülekezet egészébe. A házasságkötések megáldásánál sokszor éppen a lelki alapok hiánya miatt vannak, akik az evangélizálás mellett döntenek az igehirdetés megformálásánál. Mások a továbbvezetést tekintik megoldásnak, melyben felajánlják, hogy más alkalmakkor is szívesen segítenek, s ezzel remélik a fiatal házasok gyülekezetbe csatlakozását. A gyülekezet ebben a helyzetben mindenképpen tanú, de egyben támogató testvéri közösség is lehet. Már hetven évvel ezelőtt így olvashatjuk: „Esketési igehirdetésünk eredményessége megkívánja, hogy az igehirdető foglalkozzék a házasság egész problematikájával, s igyekezzék alkalmat keresni a gyülekezeti idehirdetésben, vallásos estéken, jegyesek oktatása formájában, hogy a házasság nagy és komoly kérdéseit feltárja.”537 Az utóbbi években azonban még sokkal fontosabbá vált a
534 Fekete Károly: Házassági igehirdetésünk, in: Fekete Károly (szerk.): A gyülekezetépítés szolgálatában, LUX kiadó, Budapest, 2000,
535 Fekete: Házasság, 100.
536 uo. 103
537 Bodonhelyi József: Esketési igehirdetésünk, in: Református Egyház, 1956, 159.
134 házasságkötés előtti jegyesoktatás és a házasságkötés utáni házassággondozás, mint csupán az
134 házasságkötés előtti jegyesoktatás és a házasságkötés utáni házassággondozás, mint csupán az