V. ISTENNEL A CSALÁDI VÁLTOZÁSOK MENTÉN: KERESZTELÉS ÉS KONFIRMÁCIÓ
V.3. PASZTORÁCIÓS, LITURGIAI, EKKLÉZIASZTIKAI KÖVETKEZMÉNYEK
Magyar népünk szokásvilága sokat elárul arról, hogy mi vált érthetővé az egyszerű emberek számára a keresztségből a keresztyén évszázadok folyamán. Minden nép lefordította azt a maga számára, s erősen vegyültek ezek az ősi félelmekkel, a megérzett, de nehezen érthető életváltozásokkal. A „láthatatlan világ lehetséges beleszólásának” figyelembevételével szervezték az élet és halál történéseit és alkalmait, ahol ezek az erők a legnyilvánvalóbban megmutatkoztak. A babonák sokasága jelzi a személyes hit, személyes istenismeret hiányát, de azt is, hogy – mint mindennek – ennek is vannak, s lesznek emberi „szakértői”. Ha népünk lelkében ez az archaikus képzeletvilág él, az tanítóinak felelőssége is. Ezért a keresztelési felkészítő beszélgetésekben a szülők és keresztszülők tanítását, lelkigondozását kell megcélozni. Nem megítélni hitetlenségüket, vagy hiedelmeiket, és kizárni őket még a keresztelés általi megszólíttatás lehetőségéből is, hanem meghívni őket az evangélium általi közösségbe. Ezért a pasztorális-liturgiai-ekkléziasztikai megközelítéseket most nem három egymás utáni szakaszban tárgyaljuk, hanem egyszerre mindhárom szempontot figyelembe vesszük egy kutatás eredményeinek elemzésénél. Így szó lesz a keresztelést megelőző és követő pasztorális-liturgiai-ekkléziasztikai feladatokról (V.3.1.); ezt erősíti a kutatás eredménye és azok elemzése pasztorális-liturgiai-ekkléziasztikai szempontból (V.3.2.); majd a keresztyén nevelés, tanítvánnyá tétel útját vizsgáljuk a konfirmációig (V.3.3.); ezek után következik a kutatás második részének tárgyalása a konfirmáció családi-közösségi szempontjait figyelembe véve, amelyben a pasztorális-liturgiai-ekkléziasztikai következmények határozzák meg az elemzés módját (V.3.4.).
V.3.1. A keresztelést megelőző és követő pasztorális-liturgiai és ekkléziasztikai feladatok Ha az elmúlt évtizedek társadalmi ateista nevelésére nézünk, akkor érthető Kozma Zsolt írásában az, hogy nem elvárja a hitet, hanem megelőlegzi azt: „A szülők részéről hitaktusnak lehet nevezni már a puszta tényt is, hogy meg akarják kereszteltetni gyermeküket.”768 Az
767 Meulink-Korf - Van Rhijn: A harmadik, 124.
768 Kozma Zsolt: A keresztség istentiszteleti és pasztorális vonatkozásai. In: Hagyomány és időszerűség, Kolozsvár, 2002, 166.
193 előzőekben tárgyalt relacionális etikai fogalmak között erre utalt a „transzgenerációs spiritualitás”769 kifejezés is. Ezért a keresztelési oktatás része kell legyen a hálaadás és a felelősség-ébresztés. Ez lehetséges családlátogatás során, vagy akár egyszerre több keresztelői családdal való beszélgetésben. A keresztelés személyes megszólítása elhangozhat a család felé a keresztelési igehirdetésben is, ha az előkészítés során megismertük őket. Mai világunk állapotában csak személyes kapcsolatok által fognak új tagok beépülni a gyülekezetek közösségbe. A keresztelési oktatás azonban nem állhat meg a családdal való külön előkészítő foglalkozásnál. Siba-Rohn Hilda saját gyakorlatából merítve rámutat: „A keresztelői beszélgetés sajátja, hogy rávilágít, a szülőknek nem kell egyedül megküzdeni a gyermeknevelés nagy feladatával. A keresztséggel a gyülekezeti közösség tagjává válnak. Egy közösség áll a hátuk mögött, aki imádkozik a gyermekért, a családért. Az imádság, mint kapcsolat Istennel, az áldás forrásával, létfontosságú a keresztyén nevelésben.”770
A keresztelés értelme, értéke akkor kerül igazán a helyére, ha nem csak a lelkész, hanem maga a gyülekezet is képviseli azt. Ha a gyülekezet „nem befogadó”, ha nem felelősségben osztozó módon van jelen, akkor a keresztség megmarad egy „átmeneti” családi ünnepnek, s ezzel elveszítheti szentségi: „Krisztusba oltott élet” jellegét. A liturgia jelentősége a keresztelésnél elsősorban a befogadás jelzése kell, hogy legyen az egész keresztelős család számára. Ez megjelenhet egy énekes köszöntés formájában is, amikor a gyülekezet fiatal családjai körbeveszik a keresztelős családot és áldást énekelnek nekik. Nem csupán a lelkésszel találkoznak, s nem csupán hallanak egy fogadalmat a gyülekezet részéről, hanem megtapasztalják a konkrét emberek konkrét kiállását, befogadó mosolyát, szeretet-jelét, akik ilyen módon körülveszik őket. Felelősségébresztő feladat, hogy a keresztségről szóló tanítás a gyülekezeti katechézisben és a gyülekezeti igehirdetésben is megjelenjen. Mert a keresztségről szóló tanítás sokkal mélyebben érinti személyes hitünket, mint ha erről csak teológia-elméleti szinten gondolkodunk.
Nagy István egyik tanulmányában kiemeli, hogy a tanítási szolgálat megszegényedett, mert a tanítás alkalmaira nem járnak a gyülekezeti tagok. Dunamelléken számszerűen is kifejezve: 210 000 egyháztagból csupán 4000 jár bibliaórára.771 Ez annyit jelent, hogy vagy a vasárnapi igehirdetésben kell a tanítási szolgálatot vállalni, vagy a hitoktatásba bevonni a
769 Fodorné Ablonczy Margit: Van-e transzgenerációs spiritualitás? Az „isteni matematika”, in: Lelki éhség kötet a spiritualitásról, (nyomdai előkészítés alatt), Kálvin kiadó, Budapest, 2021.
770 Siba-Rohn, 89.
771 Nagy István: Gyülekezeti katechézis, A THÉMA (Theológiai Élet Ma) Protestáns Tanulmányi Kör lapja, Budapest, 2003/1-2, 13. – az adat csak szimbolikusan jelzi a később tárgyalt tanítási felelősség, a „megosztott felelősség” fontosságát.
194 gyülekezet tagjait, mintegy tudatosítva a közösségi felelősséget. Mert a gyerekek és fiatalok nem csak a konfirmációi előkészítő előtti oktatásban kellene, hogy halljanak keresztelésről, s a sákramentumokról.772
A keresztelési tanítás, tanítvánnyá tétel folyamata során „meg kell tanítanunk a hit anyanyelvét. Megtanítjuk a szavakat, fogalmakat, példát mutatunk a hit mindennapokban, ünnepekben való megélésére.” – írja Baráth Julianna, majd így folytatja: „Egy értékrendet közvetítünk, ma ezt divatos mondani, ezért nagyon fontos, hogy legyen olyan hely, ahol e szerint az értékrend szerint is élnek.” 773 Fodorné Nagy Sarolta a katechétaképzésről tartott előadásában így érvel: „Az egyházat a legkisebbekre nézve kell szerveznünk!”774 Majd javasolja, hogy a katechetikai munkába vonják be a családokat. S mert a családok állapota megköveteli, szükség van arra: „Ha katechetikai munkánkat meg akarjuk erősíteni a családokat kell elérnünk. Üdvözlendő lenne családgondozó szakemberek bevonása képzési rendszerünkbe, akik felkészítik diákjainkat a családgondozásra, családmisszióra, válás árvák lelkigondozására.”775
Fekete Ágnes is rámutat disszertációjában, hogy mennyire tiltakoznak a lelkészek az ilyen keresztelési előkészítő ellen. „Aránytalanul kevés gyülekezetben helyeznek hangsúlyt arra, hogy a szülőkkel, keresztszülőkkel rendszeresen beszélgessenek a keresztelő előtt azon túl is, hogy felveszik az adatokat. Budapesten a legerősebb erre a törekvés. Falvakban, kisvárosokban és megyeszékhelyen is vannak lelkészek 3–5%-ban, akik kifejezetten elvetették azt a gondolatot, mely szerint szükség volna előkészületekre ez előtt az istentiszteleti liturgia előtt.”776 Ezért részletesen szól a „megemlékezés közösségi erejéről”: „Az emlékezet tárgya, amelyet a múltból a mába emelünk, nem ruházható át tetszőlegesen, csak egy adott közösség sajátjaként. A csoportos kollektív emlékezet egyfajta modell, amely illeszkedik a közösség önazonosságához és céljához. A közösség nem mindenre emlékezik, csupán arra, amiből a mában üzenetet képes rekonstruálni. A liturgia egyfajta kollektív emlékezet, amely mindig rekonstruálja számunkra azt az identitást, amelyet az adott közösség hordoz.”777
772 Nagy: A kazuáliák homiletikuma, Nagykőrös, 2004, 93.
773 Baráth Julianna: Iskolai hitoktatás – gondolatok, kérdések, in: A THÉMA (Theológiai Élet Ma) Protestáns Tanulmányi Kör lapja, Budapest, 2003/1-2, 15.
774 Fodorné Nagy Sarolta: A jövendő katechétáinak képzése, in: A THÉMA (Theológiai Élet Ma) Protestáns Tanulmányi Kör Lapja, Budapest, 2003, 1-2, 18.
775 Fodorné Nagy: A jövendő, 21.
776 Fekete Ágnes, 101.
777 u.o. 214.
195 Ez a „lelki örökség”, mint küldetés, a transzgenerációs „hit-hagyaték” szavai kerülnek elő ebben az összefüggésben. „Az istenfélő család, mint amilyen Pálé is volt, az istenfélő nagyanya és anya, akik ott voltak Timóteus mögött, felbecsülhetetlen áldást jelentenek a gyermek nevelése, növekedése szempontjából. Az istenfélelemre nevelés párhuzamos az életre neveléssel.”778 Mit is gondol Pál apostol, amikor arról ír, hogy Timóteus nagyanyjában és anyjában élő hit „benne van” az ifjú tanítványban is (2Tim1,5)? Miközben valljuk, hogy a hit nem örökölhető, hogy az minden egyes ember személyes ajándék-kapcsolata Istennel, mégsem hagyhatjuk figyelmen kívül ennek „örökség jellegét”, melyet „őrizni kell, mint drága kincset”
(2Tim 1,14). Timóteus is meg kell harcolja „a hit harcát” (1Tim 6,12), mert ettől lesz az övé, amit „kapott”. Azt tapasztaljuk, hogy az Isten felé való bizalomnak mély családi gyökerei vannak, azaz személyes hitünknek vannak olyan kapcsolati összetevői, amit másoktól tanultunk, amire mások példája bátorított.
Tomka Ferenc egyik előadásában is emellett érvel: „A gyermekkatekézis akkor hatékony, ha 1) a gyermek mellett hivő család, vagy legalább egy hívő szülő áll; 2) a gyermek láthat maga körül – túl a szülőn –a) nála nagyobb korosztálybeli hivőket; b) és hivő közösséget.”779 majd így folytatja: „Számos felmérés igazolja: serdülőkor előtt hitoktatott gyermekek hite a serdülőkorban 95 %-ban összeomlik, ha legalább egy szülő hitének példája és gyakorlata nem áll mellette a serdülőkor viharaiban.”780 Ha ennek a gondolatnak helyet adunk, akkor komolyan el kell gondolkodni a szülőkkel való, az egész családdal való foglalkozás mikéntjén. Azt a következtetést is le lehet vonni, hogy hiábavaló a gyermekek hitoktatása, ha nem teremti meg azokat az életkörülményeket, amelyekben a gyermek hite néhány év multával is életképes marad. A hitnek tehát mindenképpen van egy „közösségi dimenziója”, mely erősítheti, vagy gyengítheti a személyes hitet. Ilyen a család egészének hite, ilyen a
„keresztszülőként meghívottak” hite, s ennek letéteményese maga a gyülekezet is, mint egyfajta
„hit-közösség.”
V.3.1.1. Keresztszülők jelentősége
A keresztszülők megszólítása külön feladat. Ezért az ő felkészítésük sem maradhat ki a keresztelési megbeszélésekből. „A keresztszülő is szülő: „hit-szülő”. Nevel. Azzal is, ha
778 Lenkeyné Semsey Klára: Exegézistől a prédikációig. Timóteushoz írt második és a Tituszhoz írt levél magyarázata, Debrecen, 1990, 29.
779 Tomka Ferenc: A felnőttek katekéziséről, előadás, Országos Kateketikai Fórum, Csillebérc 1997, 2. Internetes letöltés: 2020. 09. 06.
780 Tomka Ferenc, 3.
196 eltűnik, azzal is, ha hűséges.” 781 A keresztszülőségre való meghívás szokása a családon belüli és kívüli bizalom megnyilvánulása, a „megosztott felelősség” szép példái ezek.
Újra utalunk itt csángókról szóló kutatásra, ahol az a „jellemző, hogy nem a szülők választják ki és kérik fel a kijelölt személyeket a keresztszülői feladatok ellátására, hanem a majdani keresztszülők jelentkeznek „önként”, és kérik el a keresztelőt a gyermek szüleitől.”782 A magyar nyelvterületen megfigyelhető az a tendencia, hogy eredetileg idegent (nem rokont) hívtak meg keresztszülőnek, de ez a 20. század folyamán egyre inkább átváltott a rokonok, sőt testvérek keresztszülőnek való választása irányába. Ezt a rokoni kapcsolatok felértékelődésével, a baráti kapcsolatok lazulásával, a hagyományos közösségek felbomlásával és a vagyon családban maradásának szándékával indokolható. A csángóknál „a keresztszülők általában jó barátok (gyakran pl. az apa munkatársai, az anya barátnői vagy volt iskolatársai közül kerülnek ki), szomszédok, ritkább esetben távolabbi rokonok. Közvetlen vérrokon (pl.
testvér) nem szokott keresztszülői feladatot vállalni, az esetek döntő többségében ezt kizáró tényezőnek tartják.”783 Ez a kérés sok esetben egy „műrokonságot” hoz létre, amellyel a segítők köre kiszélesedik. A gyimesi társadalom működésének ma is alapvető eleme a kölcsönösség, amely az élet szinte minden területére kiterjed és meghatározza a mindennapokat. A komák azok, akikre minden kaláka-jellegű munkában számítani lehet: a nagy fizikai megterhelést igénylő és tömegeket megmozgató „szénacsináláskor” (a takarmányszéna nyári betakarításakor), „pityóka” ásáskor, építkezéskor és az emberi élet nagy fordulóinak ünnepi alkalmain. De máskor is segítenek egymásnak, például szállítás, kölcsönzés, lelki támasz formájában, továbbá meghívják egymást ünnepi alkalmakra (ilyen a keresztelő és a búcsú). „A keresztszülőség viszonossága, azaz a tartozás generációkon keresztül tovább vihető, így a kölcsönösség mintegy végtelen mozgásban tartja a közösséget.”784 Ezt kontextuálisan úgy nevezhetjük: a segítségforrás kiszélesítése.
Ez magyarországi gyülekezetekben is szokás, vannak, akik a közös hit alapján kérnek fel valakit keresztszülőnek, azon az alapon hozzák meg a döntést, hogy valóban a „hitre nevelésben” legyen segítségül. A keresztszülőség a gyermek részéről lehetőséget jelent, de tiszteletet is parancsol a felnőttel szemben: számon kell tartania a keresztszüleit és kereszt”anyámnak”/kereszt”apámnak” szólíthatja őket. Sokszor a keresztszülő valóban szülő-helyettes is, népünk történetében és irodalmában is sok példa van erre. Többen emlékezhetnek
781 Fodorné Ablonczy: Isten előbb szeretett, 42.
782 Csonka-Takács, 89.
783 Csonka-Takács, 90.
784 uo. 92.
197 meg róla, hogy szüleiknek a keresztszülei állták taníttatásukat, mert ebben is megérezték azt a felelősséget, ami a fiatalok növekedésében segítségül lehet. Máig sok helyen szokás, hogy igen széles köre van a keresztszülőknek, akár nyolc keresztszülő-párost is kell/lehet az anyakönyvbe bejegyezni. Ez a falun/közösségen belül valódi elkötelezettséget jelentett, mert mindenki felelős volt minden gyermekért. A gyermek sokkal kevésbé tévedhetett el a sokféleségben, mert az volt a természetes, hogy az egész közösség együtt képviselte ugyanazokat az értékeket V.3.2. Kutatás 1. – keresztelés kérdései
Kutatásként egy kérdőívet szerkesztettem, mely 2019 szeptemberétől november 30-ig volt elérhető a világhálón.785 A kutatás kvalitatív elemzést tett lehetővé az ún. „esettanulmány”
módszerrel.786 Az „esettanulmány” módszer három típusát különböztetik meg: feltáró, magyarázó, leíró.787 Így jellemzik ezt a módszert. „Az esettanulmány módszer világos kérdésfeltevést, a szakirodalom alapos ismeretét, jól kialakított kutatási tervet kíván meg, valamint a jelentős mennyiségű adat szintetizálásának képességét.”788 Azért választottam ezt a módszert, mert egyaránt képes a kvantitatív és a kvalitatív adatok mérésére és értelmezésére.
Az esettanulmány módszer nem köthető adatmennyiséghez, inkább a „kategóriák telítődése”
vagy a „szabályszerűség felbukkanása” határozza meg, hol kell az adatgyűjtést befejezni.789 Az adatelemzésre vonatkozóan 4 szempontot határoz meg: 1) Kategorikus összesítés; 2) mintaösszevetés; 3) Magyarázatgyártás; és 4) Analitikus általánosítás.790
A kutatásnál arra törekedtem, hogy ezek a szempontok mennyiségileg is mérvadóak lehessenek.
82 lelkész töltötte ki önkéntesen, online formában, ennek elemzése kiegészíti, megerősíti a dolgozat megállapításait. A lelkészek egy része nagy gyülekezetben, mások kis közösségekben szolgálnak, ahogy vannak hagyományokat őrző, s teljesen új szervezésű gyülekezetek is közöttük.
785 A kérdőív a dolgozat melléklete
786 Hováth Dóra – Mitev Ariel: Alternatív kvalitatív kutatási kézikönyv, Alinea kiadó, Budapest, 2015, 127-149.
787 Horváth -Mitev: Alternatív, 136.
788 u.o. 137.
789 u.o. 143.
790 u.o. 144.
198 A válaszadók több, mint fele a Dunamelléki Egyházkerületben szolgál, a másik fele megoszlik – szinte teljesen egyenlő arányban – a másik három magyarországi egyházkerület és a határon túli gyülekezetek között. A kérdőív 20 kérdést tartalmaz, melyek között az egyszerű választásos kérdések között sok személyes fogalmazású válaszadási lehetőség is szerepel, amelyek a kereszteléstől a konfirmációig vezetnek. A kérdőívet két részben mutatom be, hozzá csatlakoztatva a korábbi konfirmációs és ifjúságkutatási eredményeket is.791
Az általunk feltett kérdések között voltak mindenki számára kötelezően kitöltendő, de volt szabad hozzáfűzésű válaszok megfogalmazására is lehetőség – amellyel a legtöbben éltek is. A kérdőív célja annak felderítése volt, hogy hogyan viszonyulnak a lelkészek a keresztséghez, mennyire tartják számon ennek fontosságát gyülekezetük növekedésére nézve, hogyan látják ezen belül a keresztség-konfirmáció folyamat jellegét, s ennek a családgondozással kapcsolatos kérdéseit. Mit tesznek a lelkészek abból az indíttatásból, hogy a keresztelés és a konfirmáció családi, gyülekezeti és lelkészi felelősség egyben. A kérdőív elemzését részletezve közlöm, az adatok és a hozzáfűzött magyarázatok és összehasonlítások azonban csak összefoglalóan szerepelnek. A továbbiakban először most a kérdőív keresztelésre vonatkozó első hét kérdés-válaszát foglalom össze, majd a fejezet későbbi szakaszában a konfirmációra vonatkozó további 13 kérdés válaszaiból vonok le következtetéseket. Az
791 A legfontosabbakat kiemelve: Hámori Ádám – Rosta Gergely 2011. Vallás és ifjúság. In: Bauer Béla – Szabó Andrea (szerk.): Arctalan (?) nemzedék. Ifjúság 2000-2010 tanulmánykötet NCSSZI, Budapest; Hámori Ádám – Siba Balázs 2015. Bevonódás vagy kikonfirmálás? A konfirmációs munka, mint az ifjúsági misszió eszköze – kutatások tükrében. Igazság és Élet, 9.évf. 1.sz. 138-147; Pángyánszky Ágnes-Siba Balázs-Hámori Ádám: A konfirmáció, ahogyan a fiatalok látják, in: Lelkipásztor 2015, 90.évf/7.sz. 249-256.
199 adatokat összevetettem a Magyar Református Egyház Zsinatának adatbázisával, az ott számontartott gyülekezeti adatokkal is792 valamint a KSH népszámlálási adataival is.793
1/a. Hány egyháztag van ma a gyülekezetedben?
1/b. Hány volt 30 évvel ezelőtt?
A válaszok jól mutatják azt a tendenciát, amely országosan, de világméretekben is nyomon követhető a református, de más európai keresztyén felekezetek esetében is. A 82 gyülekezetben:
39.060 (választó névjegyzékben szereplő) egyháztag van jelenleg, 30 évvel ezelőtt ugyanezekben a gyülekezetekben: 59.277 egyháztag volt. Ez több, mint 20 000 egyháztaggal kevesebb. Hozzá kell tennem más szempontból, hogy míg 24 gyülekezetben nőtt a létszám, addig 58 gyülekezetben csökkent, van, ahol drasztikusan. (A kitöltők között arányában a harmada ún. új gyülekezet, azaz az elmúlt 15 évben alapították, elsősorban nagy városokban második vagy sokadik gyülekezetként)
A Magyarországi Református Egyház 30 évvel ezelőtt 470.305 tagot számlált, míg tavaly már csak 286.216 volt a bejelentett egyháztag a Zsinat központi adattára szerint. Ez több, mint 180 000 fővel kevesebb. A KSH adatai nem ebben léptékben közölnek adatokat, de érdemes megfigyelni a változást: 1941-ben 1.934.853 ember vallotta magát reformátusnak hazánkban, míg 2001-re ez a szám 1.622.769-re csökkent, azaz mintegy 300 00 fővel és 2011-ben már csak 1.153.454 volt az a szám, ami újabb 500 000 fővel kevesebb. Ez a teljes magyar lakosság 11%-a. Számomra különösen fontos, hogy míg 286.216 magát református egyháztagnak valló ember van egyházunk számontartása szerint (2019 adat), addig egy népszámlálás kérdéseire válaszolva ennek négyszerese mondja, hogy református. Mit jelent a reformátusság a kisebb, mit a nagyobb számú közösségnek? Több irányban is érdemes tovább kérdezni: a posztmodern világ hatásait elemezni, ill. egyházunk önazonosságának, hitvallásának hitelességét megvizsgálni. Az első a családok és a benne felnövekedők állapotát igyekszik józanul megítélni, míg a második a felelősségünk elemeire mutat rá. Mindkét szempontot igyekszem figyelembe venni a továbbiakban: miközben empátiával és józanul szemléljük saját világunk helyzetét, próbáljuk megérteni azt a lehetőséget, hogy ne csak válaszoljunk a kor kihívásaira, hanem elsősorban Istentől kapott megbízatásunkra figyeljünk, s azt töltsük be szeretettel és elkötelezettséggel. Miközben az emberek többsége csak a kazualitás
792 Gér András László zsinati tanácsos Excel táblázatban rendelkezésre bocsátotta az országos adatokat. Letöltés:
2020. 03. 27.
793 KSH Népszámlálás, 2011, Budapest, 2014. Letöltés: 2020.február.
200 szintjéig igényli reformátusságát (ennek alapján vallja magát reformátusnak), hol találjuk meg mi a misszió útjait, gyülekezeteink építésének módját – épp a kazuális szolgálatok által? A kérdésben szereplő 30 éves távlat a rendszerváltás óta eltelt évekre kérdezett rá, azt próbálta érzékeltetni, hogy egy nagyobb összefüggésre tekintve válaszoljanak lelkészek, s ne csak a saját munkájukat értékeljék. Hiszen jártak előttük is, s a társadalmi folyamatok sokkal nagyobb mértékben érintették egyházunkat is ezek alatt az évtizedek alatt.
A következő két kérdés kifejezetten a keresztelésre vonatkozott, elsősorban még mindig a gyermekkeresztség hangsúlyával.
2. Hány gyermekkeresztség történt gyülekezetedben az elmúlt 3 évben?
3. Hány felnőttet kereszteltetek a gyülekezetedben az elmúlt 3 évben?
A válaszok alapján az utóbbi 3 évben megkereszteltek 4825 gyermeket és 784 felnőttet ebben a 82 gyülekezetben. Ez összesen 5009 ember. Ha ezt az egyszerűség kedvéért tízzel szorzom – mert 30 év távlatáról gondolkodunk –, akkor feltételezhetően legalább 50 000 emberrel több egyháztag kellene, hogy legyen, s nem 20 000-rel kevesebb. Országosan ebben az utóbbi három évben 41.173 keresztelés történt, ami együttes száma a gyermek és felnőtt kereszteléseknek egyházunkban. Így az országos számok még inkább mutatják, hogy valahol elfogynak az emberek. A posztmodern értékválság, a mobilitás, munkalehetőségek változása, családok széthullása, egész 21. századi valóságunk megjelenik ezekben a számokban. De van, amiről tehetünk, s van, amiről nem. A saját felelősség, a gyülekezeti, egyházi felelősség lépéseit kell megtalálni ahhoz, hogy a helyzet változzék. A kérdőívben ezek után következnek a konkrét pásztori kérdések, amelyek elemzésének célja, hogy rámutasson azokra a folyamatokra, hogy miért is hiányoznak emberek, s mit is kellene másként tenni.
4/a. Hányszor jön el a család beszélgetésre/oktatásra a keresztelés előtt?
A válaszok megoszlása szerint:
- egyszer a gyülekezetek 35,4 %-ában - kétszer a gyülekezetek 30,5 %-ában - háromszor pedig csak 19,5 %-ában (!)
- a maradék 14,6 % a személyes látogatástól a folyamatos templomba járás igényéig többféle lehetőséget választott.
30 évvel ezelőtt a magam szolgálatának kezdetén egy nagyvárosi gyülekezetben olyan helyzet is előfordult, hogy a lelkipásztor a keresztelő után vette fel az adatokat, mert még az