Péter cár és I Rákóczi Ferenc fejedelem varsói szerződése (1707)

A lengyelországi felbolydult állapotokról – amelyről I. Péter cárnak a hevesen, az éppen forrásnak indult fiatal cefre képe jutott eszébe (kak molodaja braga)¹³¹-

128 Biblioteka Czartoryskich w Krakowie, rkps. 452. s. 25-28. – közli KAMIŃSKI: Konfederacja sandomierska 111.; az interregnum közhírré tétele, publikálása 1707. július 11-i dátumozású.; KONOPCZYŃSKI, Władysław: Dzieje Polski nowożytnej. t. II. (1648-1795) Warszawa-Kraków-Łódź-Poznań-Wilno-Zakopane, 1936. 161.

129 „…Skroił nam go Ks. Prymas z Miecznikiem z Lublina//Przysławszy go przez wojska liczne Moskwicina,//A jakożeśmy mieli umknąć naszej głowy,//Kiedy nam go wdziać kazał przez ukaz surowy.”Biblioteka Ossolińskich we Wrocławiu, rkps. 274. s. 206-207. – közli Kamiński: Konfederacja sandomierska 111.

„…Skroił nam go Ks. Prymas z Miecznikiem z Lublina//Przysławszy go przez wojska liczne Moskwicina,//A jakożeśmy mieli umknąć naszej głowy,//Kiedy nam go wdziać kazał przez ukaz surowy.”

130 Ludwik Pociej litván kincstárnok 44 pontos instrukciója – Biblioteka Ossolińskich we Wrocławiu, rkps. 305.

s. 667-672. – közli KAMIŃSKI: Konfederacja sandomierska 120-121.

131 Piszma i bumagi t. V. 126.

tárgyalgatni, ülésezni tovább nem lehetett. Minden irányba a legsürgősebb intézkedéseket kellett foganatosítani. Miután befutott a svédek Szászországból Sziléziába való átvonulásának a híre, megindult a mozgósítás. A cár 1707. augusztus 4/15-én kiadott parancsával utasította vezénylő tábornokait (Mensikovot, Repnyint, Baurt stb.), hogy az elkerülhetetlennek látszó összecsapásra tegyék meg az előkészületeket. Az élelem begyűjtésénél senkire nem lehetnek tekintettel az orosz és a nekik segítkező lengyel élelembiztosok – kivéve a Lublinban megjelent szenátorokat –, minden város, körzet, vajdaság köteles teljesíteni a kivetett kvótát. Egyetlen szabályt kell tiszteletben tartaniuk, mégpedig az egy katonára megállapított napi porciónagyságot – szólt a parancs. Egy fő havi normáját ekképpen írta elő a cári ukáz:

60 font kenyér, 60 font hús, 60 garec sör vagy 7,5 garec vino,* 1 garnyec só, 5 garec kása, 5 garec borsó, 15 font vaj, 1 font len- vagy más növényi olaj. (A kenyértől, a hústól, a kásától, a sótól eltekinteni semmilyen körülmények között sem szabad!)¹³² Borisz Seremetyev főparancsnok augusztus 20/30-án pedig arra kapott parancsot, hogy Orsába (a Dnyeper folyó partján lévő városnál) telepítse a központi élelmiszerraktárt, s itt az egész hadsereg számára 3 havi élelmet, takarmányt halmozzon fel, gondoskodjon elegendő szállító kapacitásról.¹³³ Mazepa kozákhetmant a cár egy nappal később már úgy informálta, hogy „teljesen biztos, hogy az ellenség ide tart, az előcsapatai már a [lengyel] határhoz értek” (uzse granyicu peredovije prisli).¹³⁴ Adam Sieniawski főhetmannak és helyettesének, Stanisław Rzewuski nagyhetmannak ugyancsak ezen a napon postázta a cár azokat az udvarias hangú leveleket (nem parancsát!), amelyben először is tájékoztatta a lengyel parancsnokokat a svéd hadmozdulatokról, másodszor pedig a konföderációs hadak gyülekeztetésére szólította fel őket. A takarmányozási nehézségek miatt célszerű, ha a koronahad két szárnyra bomolva vonul fel a Visztulához: a jobbszárny, Sieniawski főhetman parancsnokságával Płockhoz, a balszárny a Varsó – Sandomierz közötti Kazimierzhez Rzewuski nagyhetmannal az élen – javasolta a cár. Ennek a csoportosításnak meglesz az az előnye – fejtegette a cár –, hogy az egész Visztula vonala ellenőrzés alá kerül, s ha támadás érné bármelyik szárnyat is, a másik, illetve a Varsó környékén gyülekeztetett cári segélyhadak azonnal a megtámadottak segítségére siethetnek.¹³⁵

Erről a nagyszabású mozgásról a Varsóba igyekvő Bercsényi Miklós is értesült, amiről haladéktalanul tájékoztatta – 1707. augusztus 28-i postájával – Rákóczi fejedelmet. „Varsava környékére, 4-4 mérföldnire lesznek körüle” az orosz és a lengyel hadak. Mazeppa 20 ezres gyalogsága az egyik oldalról, „az koronni voiszkó (= a koronahad – G. S.) másfelűl, harmadik felűl Menzikow az kavalleriával, 4-dik felűl az czár quardiája valami hadakkal, 5-dik felűl az kozákság. … ha penig

132 Piszma i bumagi t. VI. 37-38. Oroszországban a font súlymérték a pud 40-ed része, vagyis 1 font = 409,512 g., a garec űrmérték a vedro (vödör = 30-34 fontnyi víz térfogata) negyede, vagyis 3-3,5 l., a kvarta (quarta) a garec negyede, vagyis 0,75-0,875 l. – SZKURAT K. U.: Dauvnija belaruszkija meri Minszk, 1974. 92-93.

oldalak alapján.

Vino* – egyáltalán nem a mai értelemben használatos, „bor” szóval fordítandó, hanem a „vino kurity” = szeszt főzni (égetett szesz) szóösszetételre utal. Tehát pálinka, leginkább rozspálinka.

A contributio (hadiadó) befizetéséről lásd pl. Piszma i bumagi t. VI. 254., 255., 257.

A contributio beszedése elleni tiltakozásul pl. Szembek érsek keserűen megjegyzi Golovkin kancellárnak:

amikor „a boldog emlékezetű János király” Bécs falainál harcolt, senki nem panaszkodott az idegen országban a lengyel katonákra, mert „az a szokás az egész világon”, hogy az uralkodók és alattvalóik bárhol legyenek is, úgy béke, mint háború idején, „saját költségen tartják el magukat” (szvojimi gyengami pitajutszja) – Ua. 276-277.

133 Piszma i bumagi t. VI. 58-59.

134 Ua. 61.

135 Ua. 62-63., 63-64.

bégyün [a svéd], – budze batalia!”¹³⁶(= csata lesz) – írta Bercsényi a lengyel szavakkal és kifejezésekkel teletűzdelt levelében. Ennél a hírnél viszont sokkal fontosabb információkkal is szolgált a leveléhez mellékelt „külön cédulán”. „Sziradzki palatinus Morstyin azt üzente nékem: volt nála Corbe Nedeczkivel; értette: Fölséged nem idegen az koronátúl, van igen érette Szinyawski, de – nyicsego!” Néhány sorral később: a „Pulyaváról gyütt” Sieniawski „tovaris”azt mondta, hogy Lengyelországban

„igen félnek az svécustúl, bataliának kell lenni az electió elűtt!”¹³⁷

Vizsgáljuk meg kicsit közelebbről ezeknek a híreknek a tartalmát! Milyen novumot rejtenek magukban? Először is a sieradzi vajda, Morsztyn jólértesültsége tűnik a szemünkbe, s nem Rákóczi királyjelöltségére, hanem Sieniawski ambícióira gondolunk. De vajon miért tette Bercsényinek Morsztyn ezt a gyanakvás elhintésére alkalmas megjegyzést? Azért talán, hogy Rákóczi még elgondolkozhat a lengyelországi vállalkozásának a helyességéről, vagy talán éppen azért, mert Sieniawski egyáltalán nem méltó partnere Rákóczinak a koronáért folyó versengésben? A „nyicsego” odavetett szócska, a „semmiség”, „oda se neki” (= nem számít) mindkét verzióra vonatkozhat. Netán a félévvel későbbi Morsztyn-ügy – a sandomierzi konföderáció felbomlasztására tett kísérlet – innen veszi a kezdetét?

Ugyancsak a bizonytalanságot sugallta a választás előtti csatavárás. Hiszen a döntő ütközetre való felkészülés – érthető módon – minden más ügyet elhomályosít, még az I. Péter cárral történt megegyezést is háttérbe szoríthatja. Ha mindenki fél a

„svécustól”, akkor a lengyelek igen óvatosan fogják a királyválasztás dolgát kezelni, legegyszerűbben úgy, mint ahogyan már eddig is tették: egyik radáról a másikra halasztották az electio-t.

Bercsényi éleslátását dicséri, hogy alig egy hetes közvetlen lengyelországi tapasztalata alapján¹³⁸ kiválóan érzékelte küldetésének buktatóit, de a problémák jelzésénél nem torpant meg. Ebben az augusztus 28-i levelében – a maga szűkszavú stílusában – papírra vetette azt a cselekvési programot is, amely a küldetése sikeréhez vezethet. „…mesterkedem azon: se batalia ne legyen, sem electiója ne halladjon,…; ha pedig látom, faciam colligatio, (így) ut antecedat electionem securam.”¹³⁹ A Munkácson jóváhagyott terv fokozatosan, lépésről-lépésre haladva megvalósulhat: (1) a csata halogatása ne jelentse az electio elmaradását, (2) a szövetség megkötését előbb kell véghezvinni, hogy (3) a királyválasztás gondtalanul lebonyolítható legyen.

Szeptember 2-án, „ide 14 mérfőd Varsava” állomásról dátumozott jelentésében két új királyválasztással kapcsolatos hír tűnik elő. Az egyik: „Lublinban az radát differálták pro 9 7-bris”, tehát az országos gyűlést szeptember 9-ig elodázták, a másik:

Sieniawski francia orvosa határozottan állította, hogy ura Rákóczit támogatja, „és maga nem appetálja (a koronát)”.¹⁴⁰

A kedvező fogadtatásra számító Bercsényit hideg zuhanyként érte a Sieniawskinéval történt szeptember 3.-, szombati találkozása a Varsó előtti

„Csernyakorban” (Czerniakowo-ban). Mint később kiderült, az „Asszony” éles kirohanása Rákóczi döntése ellen már megismételt jelenet volt, hiszen az egy-két napi járóföldre Bercsényi előtt haladó Nedeczky Sándor, Ráday Pál követek a „rettenetes

136AR t. V/2. (Székesi gróf Bercsényi Miklós levelei Rákóczi fejedelemhez. 1704-1712. Második kötet. 1706-1708. Közli THALY Kálmán) Bp., 1877. 436.

137 AR t. V/2. 437.

138 MÁRKI: Nagy Péter czár, 56-57. – augusztus 20-án, a Szent István napi mise és díszebéd után Bercsényiék Homonnáról Lengyelországba bocsátva. A kíséret tagjairól lásd – uo.

139 AR t. V/2. 437.

140 Ua. 438-439.

indignatióval” (haraggal) előadott eszmefuttatást már végighallgatták.¹⁴¹ Sieniawskiné dühös kifakadásának igazi okát nehéz megfejteni, pontosabban többféleképpen lehet magyarázni. Ha arra gondolunk, hogy ez a diplomáciai életben otthonosan mozgó, Rákóczival intim kapcsolatot is ápoló hölgy „könyves szemmel”, többek füle hallatára kíméletlenül kritizálta a fejedelmet könnyelműségéért – a trónra való meghívás elfogadásáért, a cárral kötendő szerződéséért –, akkor a fejedelem sorsáért való őszinte aggódását sem zárhatjuk ki a magyarázatok közül. Sieniawskiné keresetlen szavakkal illette a lublini gyűlés kétszínűségét, azt hangoztatta, hogy Lengyelországban mindenki a kivárásra játszik, Rákóczi előtt is alakoskodnak („ad speciem írtak”), semmiféle electio itt nem lesz, abban reménykedni eleve hiú ábránd.

„… de ihon, az svécus megindúlt, ezek semmit sem fognak addig cselekedni; nincs mit hinnyi lengyel oblatiónak, mert csak exponálni akarják, ut sit occasio pacis, és elállanak.” „Stanislaus” szerte az országban elhintette már, hogy Rákóczi és a császár bizonyos feltételekkel megegyezett és „elhagyja Magyarországot ezen királyságért”.

Bercsényi „tovább mit kellessék cselekedni?” kérdésére azt tanácsolta a mindenhol befolyásos vajdáné, ahogyan később nevezték, a „korona nélküli királynő”, hogy a tárgyalásokat nem szabad félbeszakítani. Ugyanakkor az előzetes ígéreteket olyan feltételekhez kell kötni, amelyekkel „proscipiáljunk magunknak” (gondoskodjunk magunkról).¹⁴²

Tény, hogy az I. Péter cár és II. Rákóczi Ferenc erdélyi fejedelem és a magyarországi konföderáltak vezére közötti szerződés aláírására Varsóba érkezett magyar delegáció tagjait Sieniawskiné dühösen fogadta és a fejedelmet a felelőtlen politizálásáért kíméletlenül elmarasztalta. Magatartását Bercsényiék – úgy gondoljuk – nem szándékosan, de félremagyarázták. „igen kitanultam Felséged ellen való rettenetes haragját és alattomba való practicáját – közölte urával Nedeczky, 1707.

szeptember 3-án Varsóból –, mert előttem toto coelo mást beszélt, – mindazonáltal én csak kisimuláltam a dolgot,…”¹⁴³ A kujáviai püspök pedig – ugyancsak Varsóban – azt találta mondani Nedeczkynek, hogy Lublinban a lengyelek „régi intentiókban megmaradtak”, de nagyon csodálkozik azon, hogy „Szinyovszki uram csak hallgat, s már elő sem hozza Felségedet”.¹⁴⁴ Ráday Pál erről úgy vélekedett, hogy „az asszony talán az svecustúl Stanislaus által corrumpaltatott”.¹⁴⁵ Bercsényi Miklós azzal magyarázta az „Asszony” viselkedését és hisztérikus kifakadásait, hogy „nem általa lett a resolutió”.¹⁴⁶ De hétfőn este (szeptember 5.), amikor a bełzi palatinusné már lecsillapodott, megbékélt a helyzettel: „haladjon az electió; – egyezett bele az Asszony

141 Ráday Pál jelentéséből, 1707. szeptember 3. Varsó: „…magam is el iszonyodtam belé, a’ miket beszéllet.

Előmbe hivatta az secretariussát, a’ ki tegnap jött Saxoniábul, és az egész ott való dolgokat referaltatta előttem, olly moddal, hogy már Stanislaus ki jött a’ szélekre tizenkét ezeremberrel és a’ svéciai király is követni fogja az hadának más részével, … Beszéllette azt is, hogy az czárral való Felséged negotiatiojának volt immár híre az udvarnél, de éppen nem hihetik, hogy Felséged abban avassa magát, mert az által a francia király barátságábul ki fog esni, …, igen debacchalódott, hogy Felséged az eő híre s’ tanácsa nélkül így praecipitalta az dolgot, és a’ melly aestimatioja volt is Felségednek a’ világban, ezen mostani hirtelenséggel elrontotta. Sőt mivel minnyájan azt hiszik, hogy az eő tanáczábúl löttek ezek, …, őtet egészlen el rontotta Felséged, és mind a svécusra, mind a moskvára nézve tűz ’s-víz között van. … azt is mondotta, hogy a’ lengyelekben ne bízzon Felséged, mert a lublini conventnek dilatioja szerint semmi sem lesz az electiobúl, a’ kiknek máris arra van nagyobb gondgyok, hogy salvalhassák magokat a’ svecus előtt,

…” – RÁDAY iratai II. 266-268.

142 AR t. V/2. 440.

143 MTA Kézirattára. Ms. 4958. fasc. 2. – a számozatlan iratok között Nedeczky S. levele 1707. szeptember 3.

144 Uo.

145 RÁDAY iratai II. 268.

146 AR V/2. 442.

a megváltoztathatatlanba – ha az svéd nem gyün, ő látja módját, esküszik na hardlo,*

segéti!”¹⁴⁷

Nem volt irigylésre méltó helyzetben a Bercsényi-követség. Egyszerűen azért, mert a vajdáné dühkitörésében mondottaktól nem tudta függetleníteni magát a követség egyetlen tagja sem. Sem Bercsényi, sem Klobusiczky, sem Nedeczky, sem Ráday. Azokkal a lengyel főurakkal kellett tárgyalniuk szeptember 7-14. között, akiket Sieniawskiné az előbbi napokban a legsötétebb színekkel festett le. Kínos perceket, órákat élhetett át a székesi gróf úr például akkor, amikor Denhoff, a konföderáció „marsalik-ja” Szaniawski kujáviai püspökkel együtt tisztelgő látogatáson volt nála a szállásán, a Radziwiłł-palotában. A marsall és a püspök a maguk és a konföderáció nevében biztosították Rákóczi fődelegátusát jóindulatukról, a fejedelem electio-jának a támogatásáról. Sieniawskinétől viszont azt hallotta, hogy az őt felkereső lengyel főurak „tagadják az hívást (ti. Rákóczi behívását – G. S.), és csak egyedűl per complema cselekedtík.”¹⁴⁸ Más forrásból még arról is értesült, hogy Denhoff a magyarokról rossz véleménnyel volt: „csak confusiót szaporítani gyüttek az magyarok!”¹⁴⁹ Méginkább bonyolultabbá válik a kép, ha I. Péter cár Nedeczkinek mondott szavait idézzük: „mi lelte [Sieniawskit]? Igen megváltozott, jóakarótok volt az, most hol maga akarja [a koronát], hol senkit. Stanislaushoz is jár az embere neki is, czárnak is.”¹⁵⁰ A példák arról győznek meg bennünket, hogy Lengyelországban minden összekuszálódott, minden bizonytalanná vált 1707 szeptemberére. A sandomierzi konföderáció vezetői széthúztak, egyéni érdekeiket minden irányba biztosítani igyekeztek. Testületileg kitartottak a cár elképzelése mellett, hiszen az Oroszország katonai erejére támaszkodó konföderációjuk testesítette meg az állami szuverenitást, ám gyengeségük is ebben rejlett. Hiszen az Oroszországgal való együttműködésük, és a cár által kiválasztott jelölt királlyá választása éppen a szuverén jogaikat semmisítené meg.

Kétség nem férhet hozzá, hogy a Sieniawskiék mellőzésével előkészített egyezmény vérig sértette a főhetmant és a feleségét, természetesen az egész sandomierzi konföderációt is. A konföderáció Rákóczihoz indított követe, Wolyński Michał még vissza sem érkezett Denhoff marsallhoz, Sieniawski főhetmanhoz, még Rákóczi a konföderátusoknak adott válaszát hivatalosan meg sem ismerhették a lengyelek, de a cár és a fejedelem colligatio-ja már aláírásra lett előkészítve.

Sieniawski, mint a konföderáltak hadseregének a főparancsnoka, az egyetlen komoly lengyel hadseregnek a vezetője akár a cártól, akár a fejedelemtől joggal várhatta volna el, hogy a szeptember 9-re elnapolt lublini gyűléstől¹⁵¹ ne függetlenítsék magukat a tárgyaló felek. Szépítés nélkül ki kell mondani, hogy az orosz és a magyar egyezkedések úgy jutottak révbe, hogy a lengyel konföderációra nem voltak tekintettel, azt hatékony politikai tényezőként nem vették számításba. Éppen akkor (augusztusban, szeptemberben) derült ki Denhoff, Sieniawski stb. konföderátus vezetők mellőzöttsége, amikor a nyugati határszélről vészt jósló hírek érkeztek a svédekről Varsóba. Éppen akkor egyezett meg a konföderáció háta mögött I. Péter cár és Rákóczi Ferenc, amikor a konföderáció fegyveres ereje hirtelen felértékelődött!

Okkal háborgott a főhetman. Egyik pillanatban még az epizód szerepek kiosztásánál is

147 Uo. – „esküszik na hardlo” = na gardlo (oroszul: na gorlo), azaz a nyakával (életével) felel érte.

148 Ua. 443.

149 Uo.

150 AR V/2. 445.

151 Az 1707. szeptember 9-i dátum a gregorián naptár szerinti, s nem a julián szerinti dátum, vagyis nem IX.9 /20-ra halasztották a konföderátusok a gyűlést, ahogyan azt Márki S. írta. – MÁRKI: Nagy Péter czár, 60.;

A helyes dátum, visszafelé számítva a 11 napi eltérést, augusztus 29/szeptember 9.

mellőzték, a másik pillanatban – parancsra – főszereplővé kellett előlépnie. A kis-lengyelországi ellentétek kiéleződéséről nem is beszélve.

Bercsényi egyenesen úgy fogalmazott, hogy a zavaros vizekről, azaz Lengyelországból, csak azért sikerült olyan hamar kieveznie, mert a helyszínen szerzett tapasztalatai (a lengyelek kívánságai és azok realitása) meggyőzték arról, hogy a szövetségkötés legfontosabb feltétele az időnyerés. Minden egyéb, írásba foglalt körülmény csak ettől, a kialkudott időtől (= a szerződésben rögzített 3-4 hónaptól) függ. Idézzük a főgenerális szavait: „Hitemre, Kegyelmes Uram, – írta Bercsényi Rákóczinak szeptember 14-én Varsóból – nem tudom, mikor láthattam volna Magyarországot, ha eszemmel nem éltem volna pro re enata.

Megösmervén azért minden principiumit mind az Udvarnak, mind az lengyeleknek, kívánságoknak possibilitását elhitettem, és üdűt nyerve, útat készétett végezésünk, hogy úgy járhasson Fölséged, a mint akarja.”

…….

Nincs nagyobb búm s bajom most már, mint az danczigi útja Vetísinek; 3 holnap alatt kell válaszunknak lenni,…¹⁵²- utalt Bercsényi a szerződés 3. pontjára.

A varsói megállapodás (dogovor) ezen pontja világosan leszögezi, hogy a svéd támadás elmaradása esetén, Rákóczi arra vállalkozik, hogy Franciaország és Bajorország közvetítésével „a régi naptár szerint számított szeptember elsejétől fogva három vagy legfeljebb négy hónapnál tovább ne lehessen elhúzni. A mondott időnek leteltével, ha a dolog nem sikerül, a fenséges fejedelem a fenntebb megírtak értelmében Lengyelország koronáját minden további halogatás nélkül elfogadni köteles. …”¹⁵³

Mi úgy gondoljuk, hogy az I. Péterrel létesített szövetség kulcsjelentőségű mozzanat volt Rákóczi politikai helyzetértékelésében. Ez az 1707. szeptember 4/15-én Varsóban aláírt szerződés¹⁵⁴Rákóczi számára kockázatmentesnek látszott, mert több, egyaránt kedvező folyamat kiindulási pontjaként szolgálhatott. A királyválasztás ügyében nyert három-négy hónapos moratórium elegendőnek látszott, hogy „Vetísi”

célba érjen a „bavarusnál”, és a francia királynál, akik rábeszélhetik XII. Károlyt a megbékülésre. A remélt orosz-svéd békekötés mindkét, interregnumban lévő ország, Lengyelország és Magyarország sorsát pozitívan befolyásolja. Szaniszlóé maradhatna Lengyelország, Rákóczié Erdélyország, Miksa Emánuel pedig Magyarország trónjára pályázhatna sikerrel. De mire alapozhatták optimizmusukat Rákócziék a varsói megállapodás után?

Egyfelől számíthattak arra, hogy XII. Károly alaposan megfontolja lengyelországi hadjáratát és végül belátja, hogy nemigen kockáztathatja több tízezer

152 AR t. V/2. 447.

153 MÁRKI: Nagy Péter czár, 90-91. (Márki Sándor az orosz, latin nyelvű dokumentum eredetije alapján készített, korrekt magyar fordítását használtuk. – 89-93.) Lásd még: NEDECZKY: A Nedeczky család című munkában a szerződés magyar változatát – 276-278.

(A varsói egyezmény 17 pontjának ismertetésétől és elemzésétől eltekintünk, hiszen a szakirodalomban ez már ismert. Elsősorban Márki S., Perényi J., Kiss G., Köpeczi B., R.

Várkonyi Á., Váradi Sternberg J. stb. többször idézett munkáira gondolunk.)

154 MOL G. 15. Caps. F. Fasc. 149. f. 174-177. (a varsói szerződés orosz részről ratifikált változata); az egyezmény szövege publikálva: Piszma i bumagi t. VI. 74-78., majd bekerült Oroszország „Corpus Juris-ába”.- Polnoje szobranyije zakonov. T. IV. SPb., 1830. 385-387.; Publikálva még Actenstücke zur Geschichte Franz Rákóczy’s und seiner Verbindungen mit dem Auslände. Hrsg. Joseph FIEDLER. In:

Fontes rerum Austriacarum, Zweite Abtheilung. Diplomataria et acta. IX. Band. Wien, 1855. 308-312., GIEROWSKI – GRODZISKI: Wielka historia Polski, 268-270. – I. Péter cár és II. Rákóczi Ferenc varsói szerződéséről ez a legújabb munka nem tesz említést!

katonájának életét az élelmiszerhiány miatt a hat éves háborútól sújtott ellenséges országban. Ez a svéd támadást korlátozó körülmény Bercsényi figyelmét sem kerülte el. „Én nem is tudom, mit akarna itten? – teszi fel önmagának a kérdést – mert el nem él itten, nemhogy contributióval gazdagodhatnék, s nem is hiszem, apróbb darabollyással (hadseregének kisebb egységekre való bontásával, feldarabolásával – G. S.) használna magának.”¹⁵⁵ Az utánpótlás hiányával kalkuláló véleményen túl egy másik, politikai manőverezésre lehetőséget nyújtó, „mentő körülmény” (a mi szóhasználatunk – G. S.) is volt Rákócziék kezében. Úgy tapasztaltuk, hogy ezen

„mentő körülmény” mellett a szakirodalom is elsiklott ezidáig. Nézzük, miről is van szó? A fejedelem és bizalmas tanácsadói tisztában voltak azzal, hogy az orosz cárral megkötött szerződés a nyugatiak ellenszenvét kiváltja, akár a francia, akár a svéd diplomáciai kontaktust rövidre zárhatja. Nem árt felidézni: ki szerződött kivel Varsóban? Oroszország esetében a cár személye egyenlő az országgal, az állammal, a cár nevében kötött szerződések államszerződéseknek minősülnek. Rákóczi megbízottjai a magyarországi konföderáltak vezérének (dux = knyaz)¹⁵⁶ és az erdélyi fejedelem megbízásából tárgyaltak, s jutottak megállapodásra a cári meghatalmazottakkal. Az országok felhatalmazását viszont nem bírták! Sem a magyarországi konföderáltak általános gyűlése (nem országgyűlése!), sem az erdélyi országgyűlés ilyen megbízólevelet nem adott ki.¹⁵⁷ Idekapcsolódóan, hogyan is utasította a betegsége miatt lemaradt Bercsényi Rádayékat a cárral folytatandó tárgyalások előtt 1707. augusztus 24-én már lengyel földön járva? „…az csár … az kettős credentiát* nem veszi jó néven, kivált tudatlanul, mert most mégh az országokkal tractalván, edgynek tartya az Fejedelmet, kiben szükségesnek látom praecautiokkal [óvatossággal] élni kegyelmeteknek.”¹⁵⁸ (kiemelés tőlünk – G. S.)

Végeredményben Bercsényi arra szólította fel követtársait, hogy használják ki a cár tájékozatlanságát, használják ki azt, hogy a tárgyaló félnek nincsenek pontos ismeretei a magyarországi és az erdélyi államműködésről. Hadd gondolkodjon csak saját észjárása szerint a cár, meg kell hagyni abban a tévhitében, hogy a fejedelem

„edgynek” számít. Ennek a tévhitnek egyenes következménye a személyek (uralkodók) közötti, és nem az országok közötti szövetkezés, ami pedig a nyugati diplomáciában kamatoztatható. Lehetett hivatkozni arra úgy a svédeknél, úgy a

155 AR t. V/2. 446.

156 KISS: Franz Rákóczi II. In: JBfGOE 1965/3. 350. oldalon a szövegben szereplő dux latin szót a „Regent”

156 KISS: Franz Rákóczi II. In: JBfGOE 1965/3. 350. oldalon a szövegben szereplő dux latin szót a „Regent”

In document Vasa Zsigmond Lengyelországa és az Erdélyi Fejedelemség (Pldal 194-200)