A pénzügyi kultúra szintjének vizsgálata

A következő részben a pénzügyi műveltség mérhető összetevőinek vizsgálatánál fontos kritériumok megfogalmazása olvasható. A kutatási modellek tervezésekor vannak fontos alapelvek, melyeket mindenképpen figyelembe kell venni. Hung és szerzőtársai három kötelező vonást határoztak meg a mérési módszerekkel kapcsolatban:

• egyértelműség;

• mérhetőség és

• összehasonlíthatóság (HUNG et al. [2009]).

52 HUSTON [2010] szerint négy feltételnek kell megfelelni:

• egyértelműség és elkülönülés;

• mérhető mutatók és indikátorok kialakítása;

• a mérési módszertan és az elemzési módszerek meghatározása és

• skálázható, értelmezhető eredmények.

LUSARDI és MITCHELL [2011] szintén négy kritériumot adott meg a modellekkel kapcsolatban:

• egyszerűség – a kérdések a legalapvetőbb pénzügyi ismeretekre vonatkoznak;

• relevancia – valóságos, mindennapi élethelyzetekből vett kérdések;

• tömörség – alaposság a felmérésben, de kellően rövid kérdőív, hogy kitölthető legyen, megfelelő mintanagysághoz elegendő számban;

• megkülönböztethetőség – legyen megfelelő értékelési rendszert, amely alapján összehasonlíthatóvá válnak a pénzügyi kultúra eltérő szintjein álló csoportok.

Az említett kutatások célja, hogy megállapítsák, melyek azok a legfontosabb pénzügyi ismeretek, amelyek segítségével a modellek meghatározzák a pénzügyi kultúra tartalmát.

Az ezredforduló utáni évtizedben – REMUND [2010] gyűjtése nyomán – az amerikai kutatók körében előnyben részesített módszer a pénzügyi ismeretek mérése volt.

Néhány kutató egyedi tervezésű eszközöket használt (például LUSARDI és MITCHELL [2007]), azonban többen nemzeti szintű, összehasonlítható felmérésekre támaszkodtak (például HILGERT és HOGARTH [2002]). REMUND [2010] hivatkozik Koenig 2007-ben megjelent vizsgálati eredményére, miszerint egy meglevő mérési eszközt kombinálva célzott oktatással, képzéssel, hatásos lehet a pénzügyi műveltség változásának kimutatására.

HUSTON [2010] több, mint 70 tanulmány alapján azt szűrte le, hogy négy témakör van, amely szinte minden pénzügyi műveltséget mérő elemzésben megtalálható:

• pénzügyi alapismeretek – kamatszámítást és infláció, saját pénzügyek kezelése;

• hitelfelvétel – hitelkártyák használata, különböző típusú hitelek felvétele;

• befektetések – részvények, kötvények és befektetési alapok használata;

• pénzügyi erőforrások védelme – megtakarítások, biztosítások, kockázatkezelési technikák alkalmazása.

53 REMUND [2010] szerint a kortárs kutatásokban leggyakrabban használt pénzügyi ismeretek operatív meghatározása négy kategóriába sorolható:

• költségvetés-tervezés;

• megtakarítás;

• hitelfelvétel és

• befektetés, amelyek mindegyike magatartáson vagy képességen alapul.

A pénzügyi kérdések széles körű ismerete, a tudatosság mellett a személyes pénzügyek kezelésére való alkalmasság felmérése is szükséges. Az alkalmasság dinamikájának megértésében segíti a kutatókat, ha tanulmányozzák az egyéni rövid távú döntéshozatalt, a hosszú távú tervezést, vizsgálják, hogy a személyek megértik-e egyes életeseményeik pénzügyi következményeit, illetve külső gazdasági események befolyásoló hatásait saját személyes pénzügyeikre (REMUND [2010]).

Lusardi és szerzőtársa három fő tényezőt tekintett legfontosabbnak vizsgálódása során:

• kamatos kamatszámítás (megtakarítások példáján keresztül);

• infláció;

• kockázatkezelés és diverzifikáció (LUSARDI és MITCHELL [2011]).

Ez utóbbi három tényező nagyon sok, azóta megjelent kutatásban szerepel, biztosítva valamilyen szinten az összehasonlíthatóságot.

A fent említett szerzők véleményem szerint törekedtek a pénzügyi kultúra/műveltség tömör, mérhető mibenlétének meghatározására. Bay és szerzőtársai kutatásuk során arra a következtetésre jutottak, hogy a pénzügyi kultúra nem egy olyan koncepció, amit egy adott helyzetben előveszünk és egy adott célra használunk. A pénzügyi műveltséget különböző helyzetekben, rugalmasan kell alkalmazni, mindig az adott, pillanatnyi szituációnak megfelelően. A szerzők a pénzügyi kultúrát kétféle aspektusból értelmezik:

• autonóm modell – vagyis az egyén tudása és képességei, amelyeket adott körülmények között mozgósít, felhasználva az addigi tapasztalatait;

• helyzeti modell – a pénzügyi műveltség mindig egy adott társadalmi helyzetben felmerülő, megvitatandó kérdés.

Bay és társai vitatják, hogy a pénzügyi kultúra felméréseknél nem arra kell törekedni, hogy megvizsgáljuk, hogy milyen ismeret, képesség tér el a normától vagy hiányzik,

54 hanem a pénzügyi műveltség szintjének megkülönböztetése lenne a cél. Véleményük szerint az autonóm modell – amikor egy elvárt szinthez viszonyítva mérjük a tudást és a készségeket – stabilizálja a pénzügyi kirekesztést, társadalmi problémaként meghatározva azt (BAY et al. [2012].

A 2018-ban megjelent, a pénzügyi kultúra mérésével kapcsolatos PISA-jelentés tartalmazza a fő aspektusokat, amelyek mind befolyásolhatják azt (8. ábra). A pénzügyi kultúra értékelése során a tartalom mellett egyéb tényezők vizsgálatának szükségességét is kiemelik.

A tartalom a tudás és a megértés területeit foglalja magában, amelyek alapvető fontosságúak a pénzügyi műveltség területén. A tanulmány szerint a világ iskoláiban a pénzügyi oktatás tartalma hasonló, ezért négy kérdéskör került ebbe a kategóriába, melyekről elvárható, hogy világszerte rendelkeznek ezekről kielégítő ismeretekkel.

Elsőként a pénz és a hozzá kapcsolódó tranzakciók lebonyolításának fontosságát említi a tanulmány (pénz formái; tranzakciók lebonyolításához szükséges eszközök ismerete; pénzügyi tudás, tájékozódás; ellenőrzés, nyomon követés).

A második tartalmi elem a pénzügyek tervezése és kezelése. Ez vonatkozik a jövedelemre, a kiadásokra és a vagyonra egyaránt, rövid és hosszú távon, illetve magában foglalja a hitelfelhasználással, a megtakarításokkal és a vagyonteremtéssel kapcsolatos témaköröket.

A harmadik szegmens a kockázat és a haszon a pénzügyi ismeretek kulcsfontosságú területén belül; magában foglalja a kockázatok kiegyensúlyozásának és fedezésének, valamint a pénzügyi bizonytalanság kezelési módjainak ismeretét, továbbá a pénzügyi nyereség vagy veszteség potenciáljának megértését számos pénzügyi helyzetben.

A pénzügyi környezet a negyedik tartalmi rész, mely tágabb értelemben magába foglalja a gazdasági feltételeket, a közpolitikák változásainak következményeit, mint például az infláció, az adózás, a fenntarthatósági és környezeti célok. Elkerülhetetlen a szolgáltatók megbízhatóságának ellenőrzése, ismerni kell a megkötött szerződések tartalmát, vállalva az abban foglaltakat, ügyelni kell az adatbiztonságra.

A pénzügyi műveltséghez tartozó kognitív folyamatkategóriába tartozik a pénzügyi információk meghatározása, elemzése az adott pénzügyi környezetben;

pénzügyi kérdések értékelése és az ismeretek értő alkalmazása. Ezek mindegyike a pénzügyi kultúrával rendelkező személy repertoárjának részei, közöttük nincs

55 hierarchikus viszony. A folyamatok itt bemutatatott sorrendje a gondolkodási folyamatok és tevékenységek tipikus sorozatára vonatkozik, nem pedig a nehézségek vagy a kihívások sorrendjére. Ugyanakkor a pénzügyi gondolkodás, a döntések és az intézkedések általában az említett folyamatok rekurzív (ismétlődő lépésekből álló műveletsorozaton alapuló) és interaktív (kölcsönös, közvetlen kapcsolaton alapuló) keverékétől függenek.

8. ábra Pénzügyi kultúra szintjének befolyásoló aspektusai

Forrás: Saját szerkesztés OECD [2019] PISA 2018 Financial Literacy Framework alapján

A feladatok különféle kontextusban történő elhelyezésével az értékelés lehetőséget nyújt arra, hogy a lehető legszélesebb körben összekapcsolódjon azokkal a helyzetekkel, amelyekben az egyéneknek a 21. században kell működniük. A tanulmány négy terület említi meg, amely hatással lehet a pénzügyi műveltség szintjére:

Az oktatás és a munka összefüggései nagy befolyást gyakorolnak az egyén rövid és hosszútávú pénzügyi döntéseire (továbbtanulás, öngondoskodás). Az otthon és a család témakörében a háztartás működésével kapcsolatos pénzügyi kérdések kerülnek középpontba; háztartási költségvetés készítésével a jövedelmek és kiadások folyamatosan nyomon követhetők. Az egyén szerepe fontos a személyes pénzügyekben, mivel sok olyan döntés létezik, amelyet az ember kizárólag személyes haszon (kamatbevétel) vagy szükségletkielégítés (márkás ruházat, szabadidős kikapcsolódás) céljából hoz, ehhez kapcsolódóan számos olyan kockázati tényező (személyes adatok megóvása) és

56 felelősségi kör (hitel visszafizetése) van, amelyet az egyéneknek kell viselniük. A globalizáció újfajta, kölcsönös függőséget hozott létre: a pénzügyi cselekedeteket befolyásolják külső gazdasági tényezők, a következmények pedig nem csak az egyénre, hanem a helyi közösségre és a tágabb környezetre is hatással vannak; a személyes pénzügyi jóllétet nem lehet teljes mértékben elválasztani a társadalom többi részétől.

Ebben a kontextusban a pénzügyi műveltség részét kell képezze például az adók és társadalombiztosítási díjak, üzleti érdekek, jótékonysági adományozások ismerete (OECD [2019]).

A pénzügyi műveltséghez hozzátartoznak a nem kognitív tényezők: a motiváció, a magabiztosság, melyek befolyásolják a pénzkezelési viselkedési módokat (CÁMARA – TUESTA [2014]). Ide tartozó aspektusok az attitűd és a viselkedés, melyek kölcsönhatásba léphetnek a kognitív elemekkel. A FEG (Financial Literacy Expert Group – Pénzügyi Műveltségi Szakértői Csoport) négy nem kognitív tényezőt határozott meg:

• Információkhoz és oktatáshoz való hozzáférés – család, barátok, iskolai keret, pénzügyi szektor szereplőinek tájékoztatása.

• Pénzhez és pénzügyi termékekhez való hozzáférés – a pénzügyi termékekkel kapcsolatos valódi – és leginkább fiatalkori – tapasztalatok befolyásolhatják a pénzügyi ismeretek szintjét és fordítva; kiemelkedő a család szerepe pénzügyi műveltség megszerzésében.

• Pénzügyekkel kapcsolatos magatartás és magabiztosság – a pénzügyi döntéshozatali képességében való magabiztosság valószínűbbé teheti azt, hogy az ember összetett pénzügyi problémákat old meg, vagy gondosan választ több lehetséges termék közül.

• Költekezési és megtakarítási magatartás – kiemelt fontosságú a pénzügyi döntések meghozatala előtt a körültekintő tájékozódás (OECD [2019]).

A pénzügyi műveltség sok összetevőből áll, melyek jellemzően párhuzamosan, egymást erősítve javíthatják annak szintjét, ami elősegítheti az egyének magabiztosabb tájékozódását és viselkedését a mindennapi és a hosszú távú pénzügyek kezelésében.

3.1.4 A dimenziók egymás közötti és demográfiai, társadalmi, gazdasági,