A pénzügyi kultúra fejlesztésének szükségessége

A lakossági felmérés eredményei arra utalnak, hogy a pénzügyi műveltség fejlesztése továbbra is fontos feladat, ami minden gazdasági szereplő együttes érdeke, hiszen annak magasabb szintje az egyén és a társadalom szintjén is pozitív hatásokkal járhat.

A pénzügyi műveltség fejlesztésének indokai

A globalizáció és a digitalizáció rohamos fejlődése mellett egyre komplexebb pénzügyi termékek jöttek/jönnek létre, melyek teljes megértése, a bennük rejlő esetleges kockázatok felismerése nagy kihívás elé állítja az egyéneket. A társadalom jelentős részének pénzügyi ismeretei elszakadtak a megjelent pénzügyi termékek és szolgáltatások biztonságos alkalmazásához elegendő színvonaltól. Mindemellett nagyobb várható haszon és magasabb kockázat mellett is használják az egyének a termékeket, nem minden esetben kellő körültekintéssel (hazánkban ilyen a devizahitelesek helyzete).

Magasabb pénzügyi műveltség mellett mikroszinten – háztartások és vállalkozások –

176 nagyobb eséllyel tudnak jó pénzügyi döntéseket hozni, elkerülve a hátrányos kockázatos ügyleteket (BÉRES [2013]).

A pénzügyi intézményeknek a pénzügyekben jártas ügyfelek alacsony kockázatú jövedelemforrást jelentenek. Az állam is profitálhat abból, ha polgárai magas pénzügyi műveltséggel rendelkeznek, mert ebben az esetben kisebb hangsúlyt kap az erőforrások újraelosztása, hiszen a jövőorientált egyének gondoskodnak azon ellátások fedezéséről (továbbtanulás, egészségügyi ellátás, nyugdíj), melyek nem termelnek közvetlen nyereséget az ellátók számára (BÉRES [2013]). Klapper és szerzőtársai arra a következtetésre jutottak, hogy a magasabb pénzügyi kultúrával rendelkező társadalom (makrogazdasági szint) több megtakarítással rendelkezik, ami további fejlesztések alapját képezi (KLAPPER et al. [2012]).

Ez utóbbi állítást támasztja alá Lusardi és szerzőtársainak tanulmánya, miszerint az egyének sokszor nagy befektetések árán szerzik meg a pénzügyi ismereteiket és képességeiket – ami egy idő után ugyan elavul –, azonban magasabb hozamot érhetnek el életük folyamán. Kutatásuk szerint Egyesült Államokban a vagyonbeli egyenlőtlenségek 30–40 százaléka potenciálisan a pénzügyi műveltségből adódó különbségekből származik (LUSARDI et al. [2017]). Utalnak Hubbard és munkatársainak megállapítására, mely azt taglalja, hogy az USA-ban a költségvetési újraelosztó (szociális és egészségügyi) rendszerek az alacsony jövedelemmel és megtakarításokkal rendelkezőknek biztosítanak ellátást. Viszont egy ilyen fogyasztási szint megléte tompítja a fogyasztók óvatossági megtakarítási indítékait, különösen akkor, ha az emberek valószínűleg jogosultak ilyen ellátásokra. Véleményük szerint ez megmagyarázza, hogy a kevésbé képzetteknek miért kisebb a megtakarítási hajlandósága (HUBBARD et al. [1995]). Chin és szerzőtársai kutatásuk során azt tapasztalták, hogy a pénzügyi integráció erősítése a pénzügyi és ezáltal a gazdasági fejlődést valószínűsíti (CHIN et al. [2016]).

Fejlesztési tapasztalatok

Az emberek életében a pénzügyi kultúra fejlesztésének idejére, helyszínére és módjára való ajánlások nagyon változatos képet mutatnak a szakirodalomban. Holden és munkatársai már kora gyermekkortól fontosnak tartják a pénzügyi műveltség alapjainak lerakását. A korai fejlesztés helyszíne a család, az iskolába kerülés előtt az óvoda; erre a korosztályra vonatkozóan azonban eddig nem készült olyan oktatási-nevelési program,

177 mely hatékonyan megalapozná a közoktatásban szerzett információk és tapasztalatok hatékony alkalmazását (HOLDEN et al. [2009]), holott a mennyiségek, a számosság, a számfogalom erősítése már ebben a korban alakítható. Az ismeretek korai átadása mellett szükség van pénzügyi tranzakciók lebonyolításában való jártasság megszerzésére.

Falahati és munkatársa hangsúlyozzák a családon belüli pénzügyi tapasztalás, gyakorlás fontosságát. Ez nem minden családban valósítható meg, hiszen a szülők sem feltétlenül jártasak a pénzügyek világában. Az iskolai szintű oktatás során az ismeretek átadása és a pénzügyi eszközök intelligens és a kapcsolódó technikák elsajátíttatása mellett elengedhetetlen a diákok stresszkezelésének, az önértékelésének és problémamegoldásának javítása. A szerzők alapos felkészítésen átesett oktatók által vezetett differenciált szemináriumok, worshopok és kuzusok szervezését ajánlják (FALAHATI – SABRI [2015]). Egy japán tanulmány azt ajánlja, hogy az iskolai keretek közötti a pénzügyi oktatást – amely nem kellően rendszerezett és nem a témában képzett pedagógusok végzik – célszerű kiegészíteni azzal, hogy a diákok egyes témákban meghallgassanak képzett pénzügyi szakembereket, valamint a médiában található releváns műsorokat ismerjenek meg (KADOYA – KHAN [2019]. Bay és munkatársai azt javasolják, hogy a középiskolákban a tanulók saját korosztályukra jellemző szituációs helyzetekben gondolkodjanak el őket érinthető pénzügyi problémákon, mérlegeljék a különböző döntések következményeit. Ennek következtében a pénzügyekkel kapcsolatos attitűdjeik is megváltoznának és érzékenyebbé válnának a problémákra (BAY et al.

[2012]).

A közoktatás mellett külön tanfolyamok is rendelkezésre állnak a pénzügyi műveltség fejlesztésének erősítésére, melyek hatékonysága változó lehet. Mandell és társa egy kiválónak titulált, személyre szabott pénzgazdálkodási kurzus hatásait kísérelte meg felmérni. A következtetésük – amelyet a minta alacsony elemszáma miatt fenntartásokkal érdemes kezelni– az volt, hogy a tréninget elvégzettek pénzügyi ismeretei nem voltak magasabb szintűek, nem tartották magukat megtakarítás-orientáltabbaknak, és nem volt jobb a pénzügyi viselkedésük (MANDELL – KLEIN [2009]. Robb és szerzőtársa szerint megfigyelhető, hogy a kizárólag az objektív ismeretekre összpontosító programok kevésbé eredményesek. Általában véve a pénzügyi edukáció csak akkor lehet produktív, ha célzott és releváns (ROBB – WOODYARD [2011]). Fernandes és szerzőtársai is hasonló eredményre jutottak közel kétszáz tanulmány eredményei alapján:

a pénzügyi ismeretek javítását célzó beavatkozások a viselkedés javulásának csak 0,1%

-178 át magyarázzák. A pénzügyi oktatás pozitív hatása – még intenzív vagy hosszú tanulási periódus mellett is – idővel egyre csökken. A szerzők indítványozzák olyan készségek elsődleges fejlesztését, mint az attitűd, a tervezési és befektetési hajlandóság, az önbizalom növelése saját felelősségteljes pénzügyi magatartása irányába. A pénzügyi ismeretek megszilárdítását és tartóssá tételét véleményük szerint úgy lehet megvalósítani, ha lehetőség nyílik a tudás bevezetésére és felhasználására egy időben. A tartalmi ismeretek jobban átadhatók egy adott döntéshez kötött „just-in-time” pénzügyi oktatás révén, javítva az észlelt relevanciát és csökkentve a felejtés esélyét (FERNANDES et al.

[2013]). Az Egyesült Államokban lezajlott Get CheckingTM program hangsúlyozta a pénzügyi menedzsment képességek, különösen a pénzintézetekkel való kommunikáció fontosságát, mely jelentős pozitív hatással volt a résztvevők tényleges pénzügyi viselkedésére (HAYNES-BORDAS et al. [2008]).

Angrisani és szerzőtársai 2020-ban megjelent tanulmányukban a pénzügyi műveltség időbeli alakulását vizsgálták longitudinális felmérésük segítségével. Az eredményekből kitűnik, hogy az egyének pénzügyi ismereteinek szintje viszonylag stabilnak tűnik. A pénzügyi szolgáltatások használatából eredő tapasztalat fejlesztő hatását nem tartják relevánsnak, mivel a pénzügyi ismeretek szintje az évek múlásával inkább enyhe csökkenést mutat. Megállapították, hogy a pénzügyi ismeretek jelentős előrejelző erővel bírnak a jövőbeli pénzügyi eredmények szempontjából, különös tekintettel a saját pénzügyi helyzettel való elégedettségre, a sokkokkal, krízisekkel való szembenézés képességére és az öngondoskodás megtervezésére. A pénzügyi ismeretek szintjének eltérései az élet folyamán növekvő differenciákhoz vezethetnek a pénzügyi jólétben, így a pénzügyi műveltség különböző szintjei hozzájárulhatnak az egyenlőtlenség növekedéséhez a lakosság különböző szegmensei között. Kiemelik tanulmányukban, hogy azok az alacsony jövedelműek, akik magasabb szintű pénzügyi műveltséggel rendelkeznek, jobban képesek megfelelni a váratlan krízisek kihívásainak és kezelni az adósságokat. Lényeges tehát, hogy a fiatalokat kritikus pénzügyi döntések meghozatalára is fel kell készíteni annak érdekében, hogy a pénzügyi biztonság és jóllét felé haladhassanak (ANGRISANI et al. [2020]).

Inkább külső segítség igénybevétele a pénzügyek intézése során?

Születtek olyan tanulmányok, melyek nem feltétlenül csupán az egyének saját pénzügyi műveltségének mindenáron való fejlesztését szorgalmazzák, hanem olyan

179 mechanizmusok kialakítását is, melyek egyszerűbbé teszik a személyek döntéseit, megkímélve őket bonyolult számítási műveletek elvégzésétől. WILLIS [2008a] a pénzügyi termékek közötti választás megkönnyítését – a pénzügyi műveltség növelésére tett erőfeszítések mellett – is fontosnak tartja. Egyrészt javasolja, hogy az egyén pénzügy attitűdjének és normáinak kialakítása legyen elsődleges a pénzügyi fejlesztés területén.

Másrészt ajánlja egy pénzügyi tanácsadó rendszer kiépítését, melynek használatakor az ügyfeleknek ki kell választaniuk a számukra megfelelő, megbízható és képzett tanácsadót, aki elvégzi helyettük a különféle gazdasági kalkulációkat. WILLIS [2008b]

szerint a döntéshozatalt megkönnyítené emellett a pénzügyi piac és termékek egyszerűsítése, a szigorú szabályozások, a szolgáltatók felelőssége és a fogyasztóvédelem.

Globalizált világunkban nem egyszerűsödés folyik, hanem egyre bonyolultabb a pénzpiac. Goldstein és társai azt állítják, hogy a heterogén fogyasztói igényekkel kapcsolatos döntéshozatal problémáit pénzügyi oktatás nélkül meg lehet oldani

„intelligens ügynökökkel”, amelyek az alapértelmezett személyes tulajdonságok alapján segítik a választást (GOLDSTEIN et al. [2008]). A tanulmány megjelenése óta folyamatosan fejlődnek az „okos” termékek és szolgáltatások, célszerű a kutatásokat ezek használatára is kiterjeszteni, illetve megvizsgálni, hogy alkalmazásuk „kiváltja-e” a pénzügyi műveltség szükségességét.

A tanulmányokból összességében leszűrhető, hogy már kisgyermekkorban el kell kezdeni az egyéneket felkészíteni a pénzvilágban való eligazodáshoz szükséges alapvető fogalmak elsajátítására, iskolás korban az ismeretek átadása elengedhetetlen, de a tapasztalatok alapján kiemelendő, hogy a tudás mellett a szubjektív tényezőknek, a gyakorlati probléma-megoldásnak kiemelkedő szerepe van az ismeretek megerősítésében, a pénzügyek intézésében való jártasság kialakulásban, a felelős döntések meghozatalában; végső soron a pénzügyi jóllét megalapozásában. A nemzetközi tapasztalatok azt mutatják, hogy szükség van a pénzügyi ismeretek bővítésére, de az oktatás-visszamérés önmagában nem szilárdítja meg az egyén tudását, kevéssé befolyásolja pénzügyi viselkedését. Szükség lenne a gyakorlat-orientált, valós szituációk szimulálásán alapuló pénzügyi oktató-nevelő munkára.

180 A szakirodalmi eredmények szemlézése után a pénzügyi kultúra szintjének emelésével kapcsolatos hazai oktatási környezet bemutatását követően a pénzügyi műveltség hatékonyabb fejlesztési módjára teszek javaslatot.