Koncepciók, fogalmak

A FinTech szó a „Financial” („Pénzügyi”) és a „Technology” („Technológia”) szavak összeolvadásából származik, mely kezdetben a fogyasztói és kereskedelmi

33 pénzügyi intézmények hátterére alkalmazott kifejezés volt. A XXI. század első dekádjának vége óta bővebb tartalmat takar: felöleli a modern, elsősorban az internethez kapcsolódó technológiák (például mobil internet, felhő) segítségével létrehozott pénzügyi szolgáltatási ágazat üzleti tevékenységét, beleértve a pénzügyi műveltség és az oktatás innovációit, a lakosság pénzügyi tevékenységét, valamint a kriptovalutákat. (GOMBER et al. [2017]).

Egy másik megfogalmazás szerint a FinTech a pénzügy és a technológia összekapcsolódását jelenti, amelynek során a mobiltechnológia könnyebbé teszi az induló vállalkozások üzleti tevékenységét. A FinTech-korszakban az informatika a pénzeszközöket használja, melynek során a pénzügyi piacok minden szegmensében növeli jelenlétét (LEE, S. [2015]). TRUONG [2016] szerint a FinTech pénzügyi technológiát jelent, amely olyan vállalatokra vonatkozik, amik üzleti, pénzügyi szolgáltatásai többnyire technológiai platformokon alapulnak, termékek innovációjával és a pénzügyi szolgáltatások hatékonyabbá tételével.

Lee és Kim a FinTech fogalmát az informatikai cégek széles körű felhasználói variánsai alapján új típusú pénzügyi szolgáltatásnak nevezik, amely az IT-technológiák és pénzügyi szolgáltatások (például átutalás, fizetés, vagyonkezelés stb.) alkalmazásával jellemezhető. A FinTech magában foglalja az összes technikai folyamatot a pénzügyi szoftverfrissítéstől az új típusú pénzügyi szoftverek programozásáig, amelyek hatással lehetnek a pénzügyi termékek kialakítására, az alkalmazásuk folyamatára, minek következtében javulhat a szolgáltatások teljesítménye és elterjedhetnek különféle módozataik mobil környezetben. (LEE – KIM [2015]).

„A Financial Stability Board (FSB) értelmezése szerint a FinTech olyan technológia okozta pénzügyi innováció, amely új üzleti modelleket, alkalmazásokat vagy termékeket eredményezhet, és amelyek jelentős hatással lehetnek a pénzügyi piacokra és intézményekre, valamint magukra a pénzügyi szolgáltatásokra is.” (MNB [2017] 9. oldal) A FinTech jelenség a digitális pénzügyi szektor folyamatos alakulását vonja maga után, melynek több rétege, dimenziója van.

34 2.4.2 FinTech dimenziók

A pénzügyi innovációk a piaci szereplők, a szolgáltatások számának növekedése mellett több tényező átalakulását hozza magával. Zavolokina és munkatársai szerint a FinTech jelenség három dimenzióval rendelkezik (4. ábra).

Az input szegmensben a pénzügyi szolgáltatások alapját szolgáltató

„technológiák” (technology) kifejezés például a mobilfizetéseket, a kriptovalutákat fedi le; a „szervezetek” (organization) a résztvevő startupokat és vállalatokat jelenti; amelyek tevékenységüket az informatikával támogatott pénzügyi szolgáltatások vagy platformok nyújtására összpontosítják; a „pénzáramlás” (money flow) pedig a vállalkozások fejlődésének támogatására fordított beruházásokat takarja.

4. ábra A FinTech jelenség dimenziói

Forrás: ZAVOLOKINA et al. [2016] 4. oldal alapján

A mechanizmusok dimenziója magában foglalja szolgáltatás/termék/folyamat vagy üzleti modell létrehozását (create), a meglévők megváltoztatását (change) vagy fejlesztését (improve) annak érdekében, hogy javítsa annak minőségét az ügyfél számára (hozzáférhetővé tegye, csökkentse a költségeket vagy díjakat stb.). A FinTech „romboló”

(disrupt) funkciója a meglévő banki szolgáltatások alternatívájának megteremtésével magyarázható. Ezeket a tevékenységeket támogatja a technológiai fejlődés; ezt tükrözi az

„informatika pénzügyi alkalmazásának” (apply IT to finance) szempontja is. Végül ezzel a FinTech versenyt teremt (create competition) nemcsak a digitális pénzügyi szolgáltatással foglalkozó startupok között, hanem a bankokat is versengésre készteti.

35 A harmadik, a kimeneti dimenzió új szolgáltatásokat (new services) / termékeket (new products) / folyamatokat (new processes) / üzleti modelleket (new business models) tartalmaz, amelyek az átalakulás eredményeként keletkeznek (ZAVOLOKINA et al.

[2016]).

Gomber és szerzőtársai tanulmányukban a pénzügyi digitalizáció elemeit három dimenzió köré csoportosítják, mely területeket a következő elnevezésekkel látták el:

• Digitális pénzügyek üzleti funkciói

• Releváns technológiák és technológiai koncepciók

• Digitális pénzügy megoldásokat nyújtó intézmények.

A technológiai feltételek lehetővé teszik az üzleti funkciók megvalósulását, melyeket az intézmények látnak el. A három fő területet az eddig megismert alkotórészekkel egy kockában (5. ábra) helyezték el. A kocka két fontos jellemzője az általánosíthatóság és a rugalmasság magas szintje. Ennek eredményeképpen az egyes dimenziók új elemekkel bővíthetők, ha az innováció új üzleti funkciókat, technológiákat eredményez, esetleg új típusú szereplők lépnek be.

Az üzleti funkciók

A digitális finanszírozás lehetővé teszi egyének, cégek és induló vállalkozások számára, hogy a hagyományos módszerektől függetlenül használják fel az internetet a szükséges finanszírozási források megszerzéséhez.

Digitális befektetési módozatok támogatják az egyéneket vagy az intézményeket befektetési döntéseik meghozatalában és a szükséges tranzakciók önálló intézésében megfelelő eszközök és technológiák felhasználásával. Megvalósulhat vállalatok közötti környezetben (B2B Business to Business), illetve vállalkozások és a fogyasztói piac viszonylatában (B2C Business to Consumer).

Digitális pénz: a kriptovalulák decentralizált, szabadon konvertálható, virtuális pénzek, amelyek titkosítási technológián alapulnak; közvetítő központ nélkül biztosított a pénzegységek cseréje, értékét a kereslet és a kínálat határozza meg, és nem szabályozza felettes szerv vagy központi bank.

A digitális fizetés létrejöttét az első elektronikus fizetési megoldások – például az online banki szolgáltatások – erősen inspirálták; az e-fizetés iránti kereslet növekedése pedig elsősorban az online boltok térnyerésének köszönhető; ennek hatására (is) születnek innovatív és könnyen használható megoldások, amelyek jobban megfelelnek a

36 kereskedők és az ügyfelek igényeinek (mobil fizetés; P2P (peer to peer – egyenrangú felek közötti) kiegyenlítések; e-wallet (digitális pénztárca)).

5. ábra Digitális pénzügyi kocka és annak dimenziói

Forrás: GOMBER, P. – KOCH, J. – SIERING, M. [2017] p. 542 alapján saját szerkesztés A digitális biztosítás esetében jellemzően magánszemélyek kötnek szövetséget hivatalos biztosítótársaság helyett. A károk fedezésére az általuk befizetett pénzügyi hozzájárulás egy részét továbbítják egy biztosító társaságnak, melyek nagyobb káresemények esetén nyújtanak orvoslatot a veszteségekre. A díj másik felét a csoport rendelkezésére álló számláján tárolják, mely a kisebb biztosítási események fedezetéül szolgál.

A termékek és szolgáltatások piacán működő – jellemzően technikai paraméterekre, árakra vonatkozó – összevetést biztosító, fogyasztói döntéseket segítő szolgáltatások a pénzügyi szektorban is megjelentek. A digitális pénzügyi tanácsadás kapcsán az ügyfelek értékelést kaphatnak pénzügyi termékekről, fókuszálhatnak ezek összehasonlítására, illetve ötvözhetik a kétféle tevékenységet.

Releváns technológiák és technológiai koncepciók

A kriptovaluták nyilvántartása, a tranzakciók ellenőrzése blockchain (megosztott főkönyv) segítségével valósul meg; a decentralizált hálózat a részt vevő egyének számítógépeiből tevődik össze. A főkönyv adatait a hálózat számos csomópontjában

37 tárolják, megakadályozanva az információkban történő utólagos módosítások, beavatkozások megvalósítását.

A P2P (Peer-to-peer egyenragú felek közötti) technológiák biztosítják, hogy a rendszer egyenlő, autonóm entitásokból álló önszerveződés útján alakul, melyben a résztvevők megosztják saját hardver erőforrásaikat (feldolgozási teljesítmény, tárolókapacitás, hálózati kapcsolat kapacitása), a csomópontok elfogadható összeköttetést és teljesítményt tartanak fenn anélkül, hogy központosított kiszolgáló egység, esetleg hatóság közvetítésére vagy támogatására lenne szükségük.

Az NFC (Near Field Communication Közeli kommunikáció) egy rövid hatótávolságú, vezeték nélküli összekapcsolási technológia, amely lehetővé teszi két eszköz számára, hogy kommunikáljanak egymással érintéssel vagy szoros egymáshoz közelítés után további konfigurációs lépések nélkül (GOMBER et at. [2017]).

A közösségi háló (social network) használatával webalapú szolgáltatások segítségével az egyének nyilvános vagy részben nyilvános profilt hoznak létre, amelyen keresztül a felek megoszthatják tapasztalataikat, tájékozódhatnak és tájékoztathatnak, elmondhatják véleményüket, kérdéseket tehetnek fel, vagy konkrét témákban folytathatnak eszmecseréket (BOYD – ELLISON [2007]).

A Big Data, mint fogalom létrejötte annak köszönhető, hogy az internet és egyéb technológiák elterjedése ugrásszerűen megnövelte a mindennapi élethez, az üzleti és a kormányzati szektorhoz, valamint más területekhez kapcsolódó, kinyerhető adatok mennyiségét; nagy mennyiségű, nagy sebességgel változó és nagyon változatos adatok feldolgozásáról (adatbányászat, statisztikai számítások, elemzések) szól.

További – elképzelhető, hogy ma még ismeretlen – technológiák állnak majd rendelkezésre a hétköznapjainkban, melyek később támogathatják pénzügyeink digitális megoldásait, mert lehetővé teszik új funkciók, üzleti modellek fejlesztését, egyszerűbb lebonyolítás segítségével.

Digitális pénzügy megoldásokat nyújtó intézmények

Egyrészről ide tartoznak a hagyományos pénzügyi szolgáltatók – például bankok, biztosító társaságok, brókercégek –, melyek digitalizálják eddig más módon működő szolgáltatásaikat, és online ügyintézést is kínálnak. A tradíciókkal rendelkező pénzintézetek adatkezelése szigorúan szabályozott – bár a pénzügyi válság sok ügyfél bizalomvesztését hozta –, rendelkezésre áll(hat)nak humán- és financiális erőforrások az újításokhoz; viszont üzletmenetük szabványosított, ami rugalmasságukat korlátozza, és

38 az intézmények – sok esetben akár országokon átívelő – mérete, a többlépcsős, bonyolult irányítási szervezet nehézkessé teszi a gyors piaci alkalmazkodást.

Másrészt ebbe a kategóriába sorolhatók a FinTech cégek, melyek vagy induló pénzügyi vállalkozások, vagy újonnan alakuló technológiai vállalatok, melyek az ágazatban eddig nem voltak piaci résztvevők (GOMBER et al. [2017]). Mindkét szereplőcsoportnak a fennmaradáshoz elengedhetetlen, hogy megfeleljenek az új ügyféligényeknek. Ennek érdekében – különösen a szektorba újonnan belépők – olyan üzleti modelleket alkalmaznak, melyek nagyobb rugalmasságot, biztonságot ígérnek alacsony költségű, korszerű és rendkívül hatékony megoldásokkal, és magasabb szintű ügyfélélményt biztosítanak partnereiknek.

A harmadik szereplőcsoportot a BigTech-eknek nevezett információs technológiai cégek alkotják, melyek több milliós ügyfélkörrel bíró, széleskörű elérhetőséget biztosító entitások: erősségük, hogy egyrészt közvetlenül össze tudják kötni a felhasználókat, másrészt rengeteg információ és adat áll rendelkezésükre, amelyek alapján saját platformjaikon képesek személyre szabott szolgáltatásokat kínálni.

LEE, S. [2015] megkülönbözteti azokat a pénzügyi szolgáltatókat, amelyek megpróbálják megvédeni piaci pozíciójukat az információs technológiák felhasználásával („fenntartó” FinTech); illetve azokat az induló vállalkozásokat („felforgató/romboló” FinTech), amelyek új termékek bevezetésével és újszerű szolgáltatásaikkal kihívást jelentenek a már működő szolgáltatók – jellemzően a bankok – számára.

A Magyar Nemzeti Bank tanulmányában a FinTech cégek tevékenységének jellegétől függően három fejlődési irány jellemző:

A FinTech cégek megjelenésének első időszakában a szereplők (hagyományos bankok és FinTech cégek) közötti verseny erősödése látszódott, később egyre fontosabbá vált az együttműködés szándéka. A bankok felismerték, hogy a feltörekvő cégekkel való összefogás során az új technológiákkal kapcsolatban szerezhetnek tudást és javíthatják képességeiket; lehetőségük lesz új partnerek akvirálására (KERÉNYI et al. [2018]). A pénzpiacon jelenlevő inkumbens szereplőkkel együttműködve, esetleg azokba beolvadva dolgoznak FinTech cégek, és helyi vagy globális szinten a hagyományos bankok termékkínálatában jelennek meg a fejlesztéseik.

A hagyományos banki szektor széles spektrumú termékpalettájáról egy-egy szolgáltatás fejlesztésével, egy piaci rést orvosló szolgáltatás megjelentetésével is lépnek

39 a piacra feltörekvő cégek (MNB [2020]). Az értéklánc egy elemének specializációjával élnek: egyéni ajánlatokat nyújtanak az ügyfeleknek, és az egyszerűsített javaslatok, valamint a technológia kombinációja lehetővé teszi a számukra, hogy hatékonyabbak legyenek és csökkentsék a tranzakciós költségieket. Az új technológiák (például a mesterséges intelligencia, az adatközpontú marketing) kiküszöbölik a találgatásokat és a megszokásokat a pénzügyi döntésekből. A „tanulási” alkalmazások nemcsak elsajátítják a felhasználók szokásait, hanem rávezetik őket impulzusvásárlásaik kiküszöbölésére, megtakarítási döntéseik javítására (KAGAN [2019]).

A hagyományos pénzintézetek kiszorítása is megtörténhet teljes értéklánc egészére vonatkozóan, akár FinTech cégek, akár nagy techonológiai vállalatok (BigTech cégek) által. Ez utóbbiak pénzügyi szerepe főként a saját platformjukon nyújtott fizetési szolgáltatásokban érzékelhető. Folyományaként éleződhet a verseny, a termékek minősége javulhat, és olyan egyének is bevonódhatnak a pénzügyi piacra, akik számára a banki szolgáltatások eddig alig vagy egyáltalán nem voltak elérhetők.

A digitális pénzügyi termékeket forgalmazó cégek, intézmények gyors, kényelmes szolgáltatást képesek nyújtani az azokat igénybevevőknek. A hagyományos bankokon kívüli vállalkozások emelhetik a pénzügyi inkluzivitást, azonban ennek fontos feltétele, hogy az ügyfelek biztonságban érezzék adataikat, pénzüket; amihez elengedhetetlen, hogy bizalommal forduljanak az új szolgáltatók felé is.