OSZTRÁK CSÁSZÁRSÁG

(300,000 • kim. 22.000,000 1.) ' Ausztria tizennégy autonóm, a birodalmi gyűlésben képviselt

tarto-mányból áll; ezek: a Cseh királyság, a Morva határgrófság, a Sziléziai herczegség, a Galicziai királyság, a Bukovinai herczegség, az Alsó- és Felső-Ausztriái herczegségek, a Salzburgi herczegség, Tirol és Yorarlberg fejedel-mesített grófság, a Karintiai, Stájer, Krajnai herczegségek, a Tengerpart, (az Isztriai határgrófság, Görcz-Gradiska fejedelmesített grófságok és Trieszt városa területével együtt) és Dalmáczia·. Az ausztriai császárság legdélibb pontja Isztriában, legnyugatibb Vorarlbergben, legészakibb Csehországban ós legkeletibb Bukovinában van.

Az Ausztriai császárság szárazföldi fekvésénél fogva csak csekély tengerparttal bír az Adriai tenger északi részén, hol két nagyobb öble, t. i.

a Trieszti és Quarnerói, az Isztriai félszigetet körülövezi. Legnevezetesebb kikötői: P o 1 a, az Isztriai félsziget délnyugati részén, mely egyszersmind a birodalom hadi főkikötője és T r i e s z t, az Adriai tenger legnevezetesebb kikötője és a birodalom első tengeri kereskedő városa. Az Adriai tengertől egészen Karintia határáig a természetes határ nem esik össze a politikai határral, valamint Tirol déli folyója, az E t s is megszakítja a természetes határvonalat. A nyugati és az északi határvonal természetes határnak tekinthető, kivéve Szilézia és Galiczia északi részét, hol a természetes határ egészen megszűnik Porosz- és Oroszország felé. Galiczia déli és az ausztriai tartományok keleti határairól a magyar birodalom tárgyalásánál volt szó.

Függélyes tagoltsága és vizei.

Az osztrák császárság területén három nagy hegyrendszert különböztetünk meg, u. m . : a K á r p á t o k hegyrendszerét; a S z u d e t a -H e r c y n i a i hegyrendszert és az A l p o k hegyrendszerét. A két első hegyrendszert a Duna választja el az Alpoktól; a Kárpátok és a Szudeta-Hercyniai hegység közt az Odera-Morva völgye képezi a határt.

I. A Kárpátok. . A Kárpátok egy hatalmas félkör alakjában övezik Morvaország keleti, Szilézia délkeleti, Galiczia déli és Bukovina délnyugati határát és kisebb nagyobb ágakat bocsátanak az említett területek belsejébe ; e félkör domború oldala az említett tartományok felé van fordítva.

II. A Szudeta-Hercyniai hegyrendszer.

Az Ausztriai tartományok északi része, Cseh- és Morvaország hegyek által körülzárt egyenközt képeznek, melynek hosszabb oldalai délkeletről északnyugat felé húzódnak. Ezen egyenköz keleti oldalát, a Kárpátokat, már ismerjük, északi oldalát a Szudéták lánczolata képezi.

A) A S z u d e t a h e g y r e n d s z e r .

A Szudeta-lánczolatot a Kárpátok hegyrendszerétől az a mélyedés (Morvái kapú) választja el, melyen egyrészt a Szudeta-hegység délkeleti ejtőin eredő Odera Weiszkirchenen felül északkelet felé tart, másrészt a

Lisza-Horán keletkező Becsva a Morava felé siet. E mélyedésen át mozgott észak és dél között a kereskedelem a legrégibb időktől fogva a jelenkorig.

Olmücz erődnek egyik főfeladata, hogy ezt a kapút megvédje. Újabb időbea e mélyedésen át elvonuló bécs-krakói vasút eszközli Morvaország és Galiczia között az élénk közlekedést. A Szudéták ezen mélyedésből nyugatra, észak-nyugati irányban vonulnak egészen az Elba áttöréséig, sőt azon túl egészen a Nollendorfi hágóig 350 kilométer hosszúságban. E hegyrendszerben a következő szakaszokat különböztetjük meg :

aj A M o r v a l e j t ő k l á n c z a (Mährisches Gesenke), Becsvától a Morva folyó forrásáig. E fensíkszerű emelkedés északnyugatra mindinkább magasabbá lesz; Liselberg, hol az Odera ered, csak 640 méter magas ; északnyugatra a lejtők láncza valóságos hegység jellegét veszi fel és csúcsai, mint az Altvater, már 1487 méter magasak.

bj A G l a t z i h e g y s é g , hegyektől környezett fensik, melynek közepes magassága 330 méter; e hegység közvetlenül összefügg a Morva lejtőkkel s mintegy Szilézia természetes várnégyszögének tekinthető, mely-nek határhegységei azonban sok helyütt meg vannak szakítva s így a köz-lekedés a szomszéd tartományok felé nyitva áll. Legmagasabb e négyszög déli fala, hol a nagy S c h n e e b e r g 1417 m. magasságban, mint a Fekete és Keleti tenger vízválasztója, vizeit a Neisze és Morava felé küldi. Délnyu-gati oldala két párhuzamos gerinczet mutat, melyek Náchod felől a Reinerz felé vezető szoros mellett egyesülnek. Északkeleten — már porosz Szilé-ziában — a B a g o 1 y-hegység (Eulen-Gebirge) emelkedik ; északnyuga-ton a Bober felső völgye határolja a Glatzi hegységet. E mélyedésen át vezetnek a legkényelmesebb útak, most vasút is, Trautenau felől Landshut és Schweidnitz felé.

c j A z ó r i á s i ( K r k o n o s ) h e g y s é g , a Szudeta lánczolat leg-magasabb emelkedése, melyhez északnyugat felé az I z e r hegység csatla-kozik. Az Óriás-Izer hegység a Bober forrásvidékétől északnyugati irány-ban mint határlánczolat egészen a Reichenbergi mélyedésig húzódik 70 kilométer hosszaságban és 1300 méter közepes magasságban. Legmagasabb csúcsai a S c h n e e k o p p e 1611 m. magas, a K r k o n o s (Kesselberg) 1435 m. és T a f e l f i c h t e 1124 m. magas. E hegylánczolát északfelé lassan ereszkedik, délfelé pedig meredek.

cl) A L a u s i t z i hegység a Reichenbergi mélyedéstől, melyen a Görlitzi Neisze északfelé tart, mint alacsony hegy- és dombvidék nyugat felé húzódik; ehhez csatlakozik az Elba mindkét partján, az Elba-melléki H o m o k k ő hegység, mely eredetileg összefüggő fensík vala, és a Lausitzi hegység gránittömegeit az Érczhegységgel összeköté, Csehország nagy részét pedig tóvá alakította, míg az Elba magának rajta útat tört és két részre osztá. E Homokkő hegység ábrándos sziklafalai miatt C s e h S z á s z -o r s z á g i S v á j c z n a k is neveztetik.

4

b ) A H e r c y n i a i h e g y r e n d s z e r .

1. A z É r c z h e g y s é g , a Homokkő hegységtől délnyugatra húzó-dik egészen a Fehér-Elster forrásvidékéig 150 kilométernyire'. Északnyu-gatra a hegység lassan ereszkedik a Szász királyság felé, délkeletre az Éger völgye felé pedig hirtelen szakad meg. ^őgerincze sehol sem szakítta-tik meg nagyobb horpadások által 8 azért a közlekedés a hegységen át nagyon nehéz; a gerincz közepes emelkedése 812 méter, a legmagasabb csúcsokat, mint az 1275 méter magas K e i l b e r g e t és az 1107 méternyi magas S p i t z b e r g e t a hegység közepe táján találjuk. Az Érczhegység főtömege gránitból áll, lejtői erdőtlenek és kietlen kinézésűek, de a hegy-ség belsejében előforduló ércztelepek a sűrű népeshegy-ségnek kenyérkeresetet

adnak. . _2. A C s e h e r d ö, az Éger völgyétől délkeleti irányban vonul,

egé-szén a Duna völgyéig 237 km. hosszúságban és a már említett egyenköz délnyugati oldalát, képezi; benne bárom szakaszt szoktak megkülönböz-tetni, u. m. a) az északit, mely a szomszéd Fichtel hegységtől csak ala-csony. feltérség által van elkülönítve; ezen az Eger északkelet felé t a r t ; ez a mélyedés az Érez-, a.Fichtelhegység és.a Cseberdő között (az Elba völgye mellett), Csehország második kapójának bizonyult be; mert az Eger völgyéből kényelmes útak nyílnak minden irányban; ez útcsomónak kulcsa Éger. A Cseh erdőnek ez északi szakasza az említett mélyedésből délkeletre tart egészen Taus (Csehországban) és Cham (bajor város) között levő bor-padásig, melyen át újabb időben vasút vezet Pilsen felé. E szakasz gerin-czeinek közepes emelkedése 830 m. magas. .

• b) A . k ö z é p s ő s z a k a s z az említett horpadástól egészen a Morava kanyarulatáig (Rosenbergnél) húzódik. E szakasz Csehország leg-ridegebb és leggyérebben népesített batár hegysége, melynek lejtőin még őserdők díszlenek; a hasznos érezek hiányában a lakosság üvegkészítésből, marhatenyésztésből és még kifejletlen faiparból élősködik. E szakasz déli felében két párhuzamos — a felső Moldva által elválasztott — lánczolatra oszlik. Legmagasabb csúcsai: a N a g y A r b e r (bajor területen) 1460 m., a R a c h e l h e g y 1455 m., a K u b a n i (a keleti lánczolatban), 1360 m.

c) A d é l k e l e t i s z a k a s z a Moldva kanyarulatától keletre vonul különböző elnevezések alatt, mint pl. G r e i n i e r d ő , M a n n-h a r t b e g y stb.; ez a Dunát .kiséri, mely felé meredeken ereszkedik, de sehol sem tünteti föl a hegység jellegét. Közötte és az előbbeni szakasz közt a linz-budweisi vasút vonul a Kirschbaumi szoroson, a Duna völgyéből Csehország belsejébe. .

Az említett egyenközt, melynek falait már ismerjük, a C s e h-M o r v a f ö l d l i á t két kisebb négyszögre osztja. Ez a széles, de alacsony földbát párhuzamosan halad az Érczbegységgel, batárt képezve Cseh- és

Morvaország között, és' mindkét tartomány felé fokozatosan ereszkedik.

Legnagyobb emelkedései Iglau környékére esnek, a legalacsonyabbak az Elba és Morava felső völgyei között vannak.

A Cseh-Morva földhát 3 fokozatban ereszkedik a Morava völgye felé:

a délnyugati a Duna és a Thája közt a Cseherdőre támaszkodik és a Cseh-erdő legkeletibb kiágazása gyanánt tekinthető; a középső, mely az iglaui emelkedés kisugárzása, a Thája és Schwarzava között vonul; és a barma:

dik, mely legalacsonyabb, a felső Morava felé bocsátkozik. E fokozatok Morvaország belseje felé dombokká törpülnek, melyekből némely helyütt

elszigetelt csúcsok emelkednek ki. • . Csehország belső medenczéje, hegyes-dombos vidékek, lapályok és

völgyek változatosságából áll. N é g y f ö l d f o k o z a t o t különböztetünk meg benne; az első, a d é 1 i , a legmagasabb; ez Luzsnicza és Vottaváig, a felső Moldva körül terül el délre, a Cseherdőre támaszkodva. A m á s o-d i k , a Molo-dva mino-dkét partján, Mies-Beraun és Szaesáva között húzó-dik; a h a r m a d i k a t az Éger és Elba határolja; a z u t o l s ó vagyis északi, magában foglalja az alsó Elba és Éger termékeny völgyeit, és egé-szen az Érczhegységig és a Szudeta lánczolatig tart. .

Mint egészen önálló emelkedés a C s e h - K ö z é p h e g y s é g emlí-tendő, mely túlnyomólag bazaltból áll és az utolsó fokozat közepén vonul el; legmagasabb csúcsa, a Biela és Éger völgyei közt fekvő, M i 1 e s c h a u e r (Donnersberg), 835 méter.

-111. Az, Alpok hegyrendszere.

- Európa legmagasabb emelkedését az Alpok képezik; ezeknek rend-szere délnyugaton — a Liguri tengernél — kezdődik és északkeleti irány-ban a közép Dunáig húzódik; k e l e t i részök tehát az osztrák-magyar birodalom terűletét borítja. Az Alpok Ausztriában nyugatról· keletre mint-egy 450 kilométer hosszaságban és 180—350 kim. szélességben terjednek el. Az Alpokat Ausztriában három övre osztjuk, u. m . : a K ö z é p p o n t i f ő ö v r e , mely jobbára jegeezes kőzetekből, gránitból, gnájszból, csillám1

palából stb. áll; az É s z a k i és D é l i m e l l é k ö v r e , melyek főalkotó

•kőzetük után, M é s z k ő A l p o k n a k is neveztetnek.

ríj A K ö z é p p o n t i f ő ö v .

' Az Alpoknak ez övét Ausztriában hosszantos völgyek választják el a két mellékövtől. Délen az Ets, Eisack, Bienz és Dráva völgyei különítik el a Déli Mészkő Alpoktól; északra az 111, Bozanna, Inn, Salzach és Ennsz folyók -választják el az Északi Mészkő-övtől. A Középponti öv tetőalakú gerinczei egyes ormokra, gula, szarvalakú csúcsokra vannak szétszaggatva. A hegy-ség többnyire nagy tömegekben-emelkedik, mely tömegből hasogatott me-redek csúcsok és -ormok merengenek fel az örök hóval és jéggel • borított

4*

medenezék fölé, ezekhez hosszú, széles és sok helyütt termékeny és népesí-tett völgyek csatlakoznak. A Középponti főöv szakaszai:

1 . A K ö z é p p o n t i f ő ö v két szakaszban nyomúl Svájczból Ausztria, területére, u. m . : az Inntől északra és attól délre a R h a t i (vagy G r a u-b ü n d e n i ) A l p o k , melyek Tirol és Vorarlu-bergnek az 111, a Rozanna és a Reschenscheidektől nyugatra fekvő területét borítják el. Legmagasabb·

a 2900 méter magas S e e s a p l a n a .

2. A T i r o l i A l p o k a t az a szűk harántvölgy választja el a.

G r a u b ü n d e n i Alpoktól, melyben az Inn, Pinstermünztől egészenLan-dekig foly. Az Inn völgyéből — Finstermünznél — az E t s forrásvidékéig a Reschen-Scheideki hágó vezet, s ez, valamint az Ets felső folyása, az I n n horpadásnak csak déli folytatása, melytől keletre a Tiroli Alpok emelkednek egészen a B r e n n e r i hágóig. A Tiroli Alpok délre meredeken szakadnak meg, északra azonban több kényelmes völgy nyílik az Inn felé, melyek közül legnevezetesebb az 0 e t z völgye ; legmagasabb csúcsai a S i m i-1 a u n 3600 m. és a " W i l d s p i t z e 3776 m. A Brenneri hágó, melyen á t vasút vezet (Innsbruck felől a Wippi völgyön fel Brennerig, innét Eisack mentében Sterzing, Brixen mellett Botzen felé) keleti határa a Tiroli Alpoknak. A Brenneri út Tirol főközlekedési vonala észak és dél között, melynek birtokáért újabb korban is küzdöttek. Sterzing felől egy másik ú t is vezet Jaufen mellékhágón át a Passeiervölgybe Merán felé, a mely város a középkorban valódi középpontja volt Tirolnak.

3. A M a g a s T a u e r n keleti folytatása a Tiroli Alpoknak, a Bren-nertől az Ankoglig, hol már a szétágazás megkezdődik. E szakasz gerincze majdnem mindenütt a hóhatárig emelkedik. Csak kevés, s az is nehézkes, átjáró viszen e gerinczen keresztül, melynek északi lejtője rövidebb. Legnevezetesebb csúcsai: a D r e i h e r r e n s p i t z e 3600 m., a G r o s s -Y e n e d i g e r 3600 m., a G r o s s g l o c k n e r 3800 m.

. 4. Az A l a c s o n y T a u e r n és a S t á j e r A l p o k . A középponti övnek e szakasza az Ankogltól keletre a Mura forrásainál két ágra szakad, melyek a Mürz és Lajta forrásainál a S z e m e r i n g i hágón ismét egyesül-nek ; e két ág a Mura felső völgyét, s a vele ellenkező irányt tartó Mürz.

folyót, körülveszi és hosszúkás ellipsist képez. Az északi ág (az Alacsony Tauern) különböző nevek alatt ismeretes, u. m.: Rastadti Tauern, tovább keletre következik a Rottenmanni Tauern és végre az Eisenerzi Alpok. I t t már hiányzanak az örökös hó és jégmezők, csak nyugaton vannak nagyobb·

hegycsúcsok, mint a 2872 m. magas H o c h g o l l i n g . Rajtok négy kényelmes út vezet délre; az első az Ennsz forrásvidékétől (Pongau) a felső-Mura (Lungau) felé vezet a Rastadti Tauernen á t ; tovább keletre a Rot-tenmanni Tauernen át két út vezet, melyek közül a keleti Leobenbe viszen legrövidebb úton összekötve Salzburgot Grácz városával; végre a negyedik, az Ennsz kanyarulatától, Eisenerz mellett, Leoben felé tart. Ez ág vég-pontjául a 2100 méter magas S c h n e e b e r g tekinthető, ettől délre van.

Alpok), a N ó r i A l p o k neve alatt is ismeretes, még alacsonyabb, Stájer-a k e l e t i Stájer-a l p o k .

ország és Karintia határán keletre vonul Szt. Leouhardig, hol két ágra szakad ; egyik az említett tartományok határán délre vonúl a Dráva felé;

a másik ág északkeletre csap a Mura kanyarulata felé s azon túl is

húzó-dik Alsó-Ausztriában levő Wechsel hegyig, mely a Szemering által a Rax Alppal függ össze; hágói közül a H o c b f e l d b á g ó úgy tekinthető, mint a Rastadti Tauernen át vezető útnak folytatása, mely a Dráva mel-letti Spital városnál végződik; a második Judenbiu-g felől Klagenfurt felé vezet.

. B) Az É j s z a k i M é s z k ő ö v .

Az Alpok ez öve a középponti Alpokat kíséri, északon elborítván a már említett folyók hosszantos völgyei és a Duna közt fekvő vidéket. Az Északi Mészkő-öv nagyon szaggatott; ebbe meredek csúcsok közt széles és lejtős völgyek, vagy pedig keskeny meredek oldalú hasadékok vezetnek. Ez öv általában ritkábban van benépesítve. Szakaszai:

a ) A z A1 g a u i A l p o k , az Hl és a Rozanna völgyei által elvá-lasztva a Graubündeni Alpoktól, Tirol északnyugati vidékétől egészen az Inn áttöréséig — Kufsteinnél — terjednek. E szakasz délre a középső Alpok felé mindenütt meredeken szakad meg, mint pl. a M a r t i n s w a n d Innsbrucknál; ellenben észak felé lassan eltörpülő előbegyekkel észrevét-lenül megy át a bajor fensíkba. Egyes csúcsai, mint a 2950 m. magas S o l l s t e i n (Innsbruck mellett), vagy ettől északkeletre emelkedő 2900 méternyi Z u g s p i t z e még a hóhatáron felül emelkednek : de nem eléggé terjedelmesek, hogy rajtuk állandó hó és jégmezők képződjenek. A hegy-ség gerincze számos horpadás által van megszakítva; ezek közül

legneve-zetesebb az E h r e n b e r g i horpadás az Inn és a Lech között; tovább·

keletre A c h e n völgye viszen Tegernsee felé. A Rozanna (az Inn mellék-folyója) és az 111 (a Rajna mellékvize) között van az A r l b e r g i hágó, melytől Vorarlberg nevét nyerte.

-b) A S a l z b u r g i A l p o k a Mészkő-öv ama szakasza, mely nyu.

gátról az Inn harántvölgye (Kufstein és Rosenheim közt) és a Z i 11 e r-v ö l g y által batároltatik, délen az Inn és a Salzach közt fekr-vő Gerlosz hágó és a Salzach völgye, keletén a Salzach harántvölgye, melyben a Luegi horpadás a legszűkebb, köríti, végre északon lassan bocsátkozik a bajor fensík felé. Belsejét szintén számos völgy szeldeli, melyek felé a hegy-ség vagy éles, kopasz és meredek falakként szakad meg, vagy pedig lassan megy át a fensíkba. Legmagasabb csúcsa a Királytó (Königssee) nyugati oldalán 2684 méternyire emelkedő " W a t z m a n n . A hómezők egészen hiányzanak; a hegység belseje igen gazdag kősóban.

c) A z O s z t r á k A l p o k , a Mészkőöv legkeletibb szakasza, egé-szen Bécsig terjednek. Az Osztrák Alpokat az Ennsz harántvölgye két részre osztja. A hegység itt is délre meredeken esik az Ennsz völgye felé;

belsejében számos regényes tavat találunk, melyek közt a W o l f g a n g - , A t t e r - , T r a u e n - , H a l l s t a d t i t ó és több más érdemel említést-Legnevezetesebb csúcsai: a D a c h s t e i n (Thorstein) 3000 m.

(Felső-Ausztria- déli vidékén), a S c h a f b e r g a (Wolfgang és az Attertó közt) 1780 m., P y r g a s 224-1 méter. Ez a szakasz is gazdag sóban, miért is

«Salzkammergut»-nak nevezik. Az a vonal,' mely Linztől előbb a Traun mentében, ezután az Attertavon át Salzburgig huzatik, mutatja a déli Alpok és az északi alacsony H a u s r u c k közt levő határt. Erre vonul a linz-salzburgi vasút. Ennsz folyótól keletre következik az Alpok legkeletibb nyúlványa egészen a Dunáig és végződik a B é c s i e r d ő K a h -l e n b e r g j é v é -l . '

C) A D é l i M é s z k ő ö v .

a ) Az O r t e l i A l p o k a t is bosszantok völgy választja el a Kö-zépponti Alpoktól, de azok nem vonulnak velők párhuzamosan, mint az Északi Mészkőöv szakaszai, hanem a következő szakaszszal együtt délre csapván át, az Alpok vidékét kitágítják. (Füszen és Verona közt a távolság 250 kilométer). Finstermünztől (Innél) délre egész az Adda forrásáig Tirol határán a Rháti Alpok egyik keskeny gerincze ágazik el délre, melyen' a -2782 méter magas S t i l f si hágó vezet az Ets felé; e hágótól délre emel-kedik az O r t e l i csoport, melynek legmagasabb csúcsa 3906 méter magas ; ez Ausztriának legmagasabb hegye: roppant jéghegyek által kör-nyezett kúpjából minden irányban alacsony hegylánczolatok sugárzanak ki. Ettől délre,az Oglio és Sarca forrásai között, a z A d a m e l l o (3557 m.) csoportja közt a T o n a 1 a hágó vezet az Ets felől Oglio felé. E csoportok-tól keletre alacsonyabb, északról délre vonuló hegylánczolatokkal találko-zunk ; ilyen két lánczolat közt van a Sarca regényes és termékeny völgye, mélynek irányába a Garda tó esik. - . .

b) -A T r i e n t i A l p o k az Eisack és Ets bal partját kisérik, északon a Rienz hosszantos völgye választja el á Központi Alpoktól, kele-ten egészen a Piave völgyéig érnek. Ezek jobbára dolomitból álló lánczola-tok és délre húzódnak. A Trienti Alpok mély völgyek által vannak szel-delve, melyek közt legérdekesebb a F a s s a völgye; e fölé emelkedik az egész szakasz legmagasabb csúcsa, a 3490 méter magas V e d r e t t a M a r m ó l a t a.

-c) A K a r n i A l p o k k a l a Déli öv keletre fordul. Az előbbeniek-től a Rienz és Piave forrásai közt levő Peutelstein hágó által választat-nak el; de már kezdőtöknél, a Dráva forrásánál, két párhuzamos, a Gail-völgye által elválasztott lánczolatra szakadnak. A déli lánczolat a Gail és Dráva egyesüléséig egyenesen keletre tart; csúcsai,-mint a 2182 m. magas H o c h x v i p f e l és M o n t e - Q u a t e r n a , még a hóhatár fölé emelked-nek. A Predili hágón túl, mely a Száva völgyét az Isonzo völgyével össze-köti, a lánczolat ismét magasabb lesz, és a sziklás, de a hóhatárig sehol sem kimagasló K a r a v a n k á b a n , mely délkeletre ismét több párhuza-mos lánczolatra szakad, folytatását leli. E lánczolatok eltörpülését a

bécs-trieszti vasút jelöli, mely ezután a Száva völgyében felfelé egészen Laibachig vonul. A Karavanka folytatásaiul tekinthetők a Horvátországi hegyek is, de ezek magassága csekély. A Karai Alpok északi határa a Rienz, melynek völgyéből a T o b 1 a c h i hágó viszen a Dráva felé, és a Dráva, melynek völgye e tartományokra nézve nagy fontosságú.

d) A J u l i A l p o k , a Predili hágó mellett a 2865 méter magas T e r g l a u v a l a Tagliamento kanyarulatánál a Karni Alpokból, mint egyszerű hegylánczolat ágaznak el délkeletre; déli lejtőinél a higanybá-nyáiról híres I d r i a van; északi lejtőit pedig a Száva kiséri. Délre, a ten-gerpart felé délkeletre csapó, felsíkszerű párhuzamos hegysorok kötik össze az Alpokat Dalmáczia hegysoraival. Ez emelkedés K a r s z t n a k nevezte-tik, mely fokozatos kopár földhullámok, stilyedések, teknőalakú medenczék és kisebb-nagyobb sülyedések változata. E száraz, kopár terület, búvó pata-kokkal és üregekkel, töbörszerű mélyedésekkel és nyelőkkel, nagyon gyé-ren van népesítve. Hy jellegű az Isztriai félszigeten a Trieszt és Fiume közt elvonuló, Tsitsi föld is ; ezen legdélibb emelkedés irányába esik a hosszú-kás Cherso sziget is.

Az 1370 m. magas Brenneren, a 904. m. magas Semmeringen és a Loibl hágón vasútak vezetnek.

Síkságok.

Ausztria területén a Duna többé-kevésbbé szűk völgyben foly keletre, sok helyütt azonban a völgy kitágúl és úgynevezett medenczéket képez, melyek többnyire mindkét parton a folyóhoz érő hegyreteszek által van-nak egymástól.elválasztva. Ilyen a T u l l n i medencze, melynek a Szár-hegy és a Bisamberg vet határt, kiterjedése 600 • kilométer. E síkság északi része W a g r a m i , a déli pedig T u l l n i síkságnak neveztetik;

mindkettő igen termékeny.

A B é c s i m e d e n c z e az előbbitől keletre a Kis Kárpátokig és a Lajta hegységig terjed ; kiterjedése 3700 C kilométer. A Duna itt, vala-mint Tullnnál is szétágazik és termékeny szigeteket képez. E medencze déli része a szorosan vett Bécsi medenczének is neveztetik, és sok helyütt kavicsos meg posványos; de mégis sűrűn van népesítve; a Dunától északra elterülő és az alsó Morava által szeldelt egyhangú területet M o r a v a m e -z e j é n e k (March-Feld) neve-zik; e-z ott, hol posvány és futóhomok nem borítja, igen termékeny. A Bécsi medencze északi fele történeti fontos-ságú ; erről Stielfried, Aspern és Wagram is tesz tanúságot.

A S z á r m á t s í k s á g , a keleteurópai síkság nyugati folytatása, mely a Dnieszter szűk völgyének mentében nyugatra terjed és az említett folyó jobb oldali mellékvizeinek mentében a Kárpátokba és a Podoljai fel-térségbe ékelődik. Nagyobb területet foglal el a Szármát síkság Galiczia északi részében, honnét a Visztula és déli mellékfolyóinak mentében leg:

tovább nyúlik nyugatra. Kiterjedése az ausztriai császárságban legalább 50,000 • kilométer. Sokkal kisebb kiterjedésű síkságok a következők : az E l b a , É g e r és M o l d a v a völgye; a M o r a v a síksága Morvaország-ban, mely a déli Morava mezejének északi folytatása, evvel ismét a H a n n a síkság függ össze; továbbá az E f f e r d i n g i és a L i n z i sík-ság Felső-Ausztriában, valamint a Duna mellékfolyóinak mentében több helyütt találkozunk kisebbnagyobb völgyekkel, és végre a L o m b a r d -Ve 1 e n c z e i síkság egyes nyúlványai érdemelnek említést.

Folyók.

Az Ausztriai császárság főfolyója a D u n a , melynek vízkörnyéke oly terjedelmes, fontossága a közlekedésre oly szembetűnő, hogy Ausztria-Magyarországot d u n a i b i r o d a l o m n a k is szokás nevezni.

A D u n a Passaunál, hol az Innel egyesül, már mint hajózható folyó jut Felső-Ausztriába. Passautól lefelé medre a Cseherdő és az Alpok nyúl-ványai által összeszorul; ez áttörés után a Linczi medenezébe jut, hol a Traun és Ennsz vizével gyarapodva medre ismét összeszorul és különösen Greinon alul igen veszedelmes örvényt képezett, mielőtt a mederben levő sziklák el nem távolíttattak. Bécs felett a folyó ismét kitágul és a Tullni medenczét képezi, mely Klosterneuburg fölött végződik, a hol ismét hegyek szorítják össze; de csakhamar ismét kitágul a folyó völgye és a Bécsi medencze következik, hol a folyó szétágazik s több kisebb patakot vesz fel jobbról; balról pedig a nagy Morava szakad bele. A Dévény és Hainburg

közt fekvő hegyszorulaton át a Duna a magyar birodalomba lép.

A Duna jobb mellékfolyói: az 111 e r, a L e c h és az I s a r, továbbá az I n n, mely Svájczban ered és az Engadin völgyben északkeletre t a r t ; a 7 kilométer hosszú Finstermünzi üregben jő Tirol területére, innét északkeleti irányban keresztvölgyben Landeckig tart, hol a R o z a n n á t veszi fel; Landecktől Kufsteinig középső folyását hosszantos völgyben foly-tatja ; itt jobbról több vízdús patakkal egyesül, melyek közt említendő: az Oetzvölgyi A e h e ; a Brennerről a Wipp-völgyön át folyó S i 11, melynek torkolatánál Innsbruck fekszik; a Ziller-völgyből jövő Z i 1 1 e r. Az Inn ezután Kufstein és Rosenheim közt harántvölgyben Bajorország felé tart, hol legnagyobb mellékfolyójával, a Salzachchal, egyesül és Passauig

osztrák-bajor határon folyik. . . A S a l z a c h két forrásból ered Salzburg nyugati határán,

Sz.-Jo-hannig keletre foly, hol hirtelen északra fordul, áttöri a Mészkő-Alpokat és Salzburg városon alul a Bajor fensíkra lép, hogy az Innel egyesüljön.

A T r a u n , a Salzkammergut folyója; Stájerországban Aussee, Grundéi és Oeden tavak vizeiből ered, előbb délnyugatra foly és egy szűk szorulaton át a Hallstádti tóba ömlik, innét keskeny völgyben észak felé

a Trauen tavat éri el, melyből kifolyváD, északkeleti irányt tart·, s Linczen alul egyesül a Dunával.

Az E n n s z Salzburgban, a Rastadti Tauernban ered ; Hieflauig északkeletre foly, hol északra kanyarodik és a Mészkő-Alpokat áttöri;

alsó folyásában határt képez Eelső- és Alsó-Ausztria közt, Ennsznél egye-sül a Dunával. Jobb mellékvizei közt emb'tendő a stájer S a 1 z a.

• Az I p s z , E r l a f , B i e l a c b , T r a i z e n , S c b w e e h a t és F i s c h a, Alsó-Ausztria területén a Dunának kisebb mellékvizei.

A L a j t a osztrák területen ered; északkeleti folyásában kétszer határt képez az osztrák és a magyar birodalom közt; Magyar-Óvárnál egyesül a Dunával.

A R á b a Stájerországban ered, de magyar területen egyesül a főfolyóval. ' . .

A D r á v a , Tirolban a Toblachi mezőn ered és keletre foly, az u. n.

Puszter-völgyben; a Lienzi völgyben elhagyja Tirolt és Karintiába jut, hol északról a M ö l l , G u r k és L a v a n t , délről a G a i 1 egyesül vele. Alsó-Drauburgnál Stájerországba jut, Priedaun alól a magyar Alföldre lép és Eszéken alul egyesül a főfolyóval. Legnagyobb mellékfo-lyója a M u r a , mely Salzburgban a Rastadti Tauernben ered; eleinte keleti irányban foly, Brucknál, hol a Szemering felől jövő M ü r z z e 1 egye-sül, délre tart; e folyásában áttöri a Középponti Alpokat, ezután délkeletre fordul és Légíádnál egyesül a Drávával.

' A S z á v a az ' előbbenivel párhuzamosan foly. Ered Krajnában a Teglaui csoportban, előbb délkeleti irányban, ezután keletre foly, Krajna és Stájerország közt határt képezve, átmegy Horvátországba ; Zimony és Belgrád közt egyesül a Dunával. Krajnában balról a F e i s z t r i t z e t , jobbról a L a i b a c h o t veszi fel; a stájer-krajnai határon pedig balról a

S z a n n és — a horvát-stájer határon — a S z o t l a , jobbról a G u r k egyesül a Szávával. — A Száva, de különösen a Dráva völgye nagyon fontos közlekedési vonalnak bizonyult az Alpok vidéke és a kelet között; a Duna völgye mellett e völgyeken nyomultak át a keleti népek az Alpok tömkelegébe, és a törököknek is ez vala második főútjok nyugotnak tartó előnyomulásukban. · .

A Duna bal oldalán lévő mellékfolyók: .

A M ü h l , a K r e m s z , a K a m p é s a M o r v a ; e z utóbbi Morva-ország északnyugati vidékén a Spieglitzi Scbneebergen ered, előbb dél-keletre foly; a Morva síkságra érve, délnyugatnak, tart. Gödingnél a magyar, Landshutnál pedig az alsó-ausztriai határra lép, Dévénynél sza-kad a Dunába. A Morava legnevezetesebb bal mellékvize a B e c s v a ; jobbról a S c h w a r z a v a , I g l a v a és Z w i t t a v á v a l bővült T h á -j á t veszi fel. .

Osztrák területen ered, de azonkívül egyesül a Dunával a következő két folyó:

. A S z e r e t h , Bukovinában az Erdős Kárpátokban ered, délkeleti folyásában Szerethnél lép Romániába, bol még jobbról felveszi a bukovinai S z u c s a v á t , M o l d a v á t és A r a n y ó s - B e s z t e r e z é t ; s Galaczon

fölül ömlik a Dunába. · • • A P r u t h , Galicziában, az Erdős Kárpátokban ered a Tisza

forrá-saival szemben, ; előbb északra, utóbb délre forduló ívben Galicziában foly, hol jobbról Galiczia-Bukovina határfolyóját, a C s e r e m o s t, veszi fel, azután átmegy Bukovinába, hol kis területen Bukovina és Románia közt a határt jelöli; innét Romániába lép és az orosz-román határon délre hömpölyögvén, Galacznál szakad a Dunába.

A Fekete tenger vidékéhez tartozik a D n i e s z t e r , mely keleti Galiczia fŐfolyója. Ez az Északkeleti Kárpátok északi lejtőin ered, előbb északra, később északkeletre tart, Szamobornál délkeleti irányt vesz föl, melyet az ország határáig megtart; Akjermannál ömlik a Fekete ten-gerbe. Szamobor városa, és a Sztry jobb mellékfolyójának torkolata közt, kiterjedt posványokat képez, innét az Urai-Kárpáti földhátba mély med-ret vájt magának és mindenütt magas és meredek partok közt tart Buko-vina és az Orosz birodalom felé. Legnagyobb jobb mellékfolyója a már említett S z t r y és B i s z t r i c z a ; bal mellékvizei közöl említendők: a Z l o t a , L i p a , S z e r e d és P o d g o r z e , mely már az orosz-galicziai határon van. • ·

. A D n i e p e r vidékéhez osztrák területen, ennek egyik mellékfolyó-jának, a Styrnek forrása van csak, melynél Brody határváros fekszik.

Az Északi tenger vidékéhez tartozik: a R a j n a ; ez csak kis távoL ságban képez határt Svájcz, Lichtenstein és Vorarlberg közt.

Az E l b a , az osztrák monarchia egyik legnevezetesebb folyója;

mert ez köti össze a világfontosságú Északi tengerrel. Az Elba több for-rásból az óriási hegységben ered, nem messze a Schneekoppétől, előbb délre, utóbb délkeletre tart Pardubitzig; innét előbb nyugatra, utóbb északnyugatra foly Tetschenen túl, hol a Homokkőhegységen át útat tör magának északra; Hamburgon alul ömlik az Északi tengerbe. Jobb mel-lékvize áz I z e r ; bal mellékfolyói: az .

A u p a , mely a Schneekoppén ered és Jaromirnál egyesül az Elbával;

• a M e t t a u a Glatzi havasokban ered és J*osefstadtnál egyesül a

főfolyóval; . . . az A d 1 e r (Erlitz), Wilde vagy felső Adler (porosz-Sziléziában

keletkezik) és alsó vagy Stille Adler (a Morava forrásaihoz közel fakad) egyesüléséből ered, Königrátznél egyesül az Elbával;

a M o l d a v a (Yltava), az Elba mellékfolyói közt a legfontosabbik, ered a hideg és meleg Moldavából á Cseherdőben (ez utóbbi a Míihl folyócs-kával a Schwarzenbergi faúsztató csatorna által van összekötve); folyása előbb délkeleti egészen Hohenfnrthig, hol északra kanyarodik, mely irányát egész Melnikig megtartja, hol az Elbával egyesül.

In document Földrajz a reáliskola negyedik osztálya számára (Pldal 46-66)