Ez volt az a kor, amelyben az érzékek problematikussá váltak. „Egész életvezetésünk az érzékeinktől függ” – így szólt a filozófus, René DescartesDioptrique-jának (Leiden, 1637) első mondata.6Ha csak az illusztrációk miatt lapozzuk végig ezt az írást, figyelemreméltó technikai fejlődés mutatkozik: a kezdetén szemeket boncolnak, a végén azonban távcsöveket építenek. Az egyiktől a másikhoz vezető út éppoly jel-lemző, mint amilyen göröngyös. Ha kezdetben a szemet magasztalja, akkor a végén gyenge érzékeinkről esik szó, amelyek segítségre szorulnak. 400 éve ezzel a kétfenekű indoklással konstruálják az optikai médiumokat.
A pillanatgépek a szem protézisei. E haladás ambivalenciájának kifejezésére alkotta meg az emberre vonatkoztatva Sigmund Freud aprotézisisten7fogalmát. Különös szó-alkotás – nevezhetjük-e isteninek azt, aminek protézisre van szüksége? Ez a belső ellentmondás jól szemlélteti a szóban forgó meghasonlottságot. A médiumok valójában paradox ajánlatot tesznek az érzékeknek: egyszerre bíznak és kételkednek bennük.
A szemek és a fülek egyetlen mozdulattal fel- és leértékelődnek. E szükségből már Descartes is erényt próbált kovácsolni, és egyre jobb távcsöveket ígért. A jövőbeli és mindig jobb médiumok állandó ígérete azóta kíséri az emberiséget. Nevezhetnénk ezt az update logikájának. Általa úgy értékelődik le a múlt, hogy közben szabadulni sem tudunk tőle. Az update ugyanis lefelé mindig kompatibilis. Eközben egy olyan
4) „O marvellous necessity […] O mighty process. Here the figures, here the colours, here all the images of the parts of the uni-verse are reduced to a point […] Forms already lost can be regenerated and recon-stituted in the image formed behind the pin-hole aperture.” Leonardo da Vinci, idézi Martin Kemp:The Science of Art. Optical themes in western art from Brunelleschi to Seurat. New Haven, London, 1990., 189. o.
5) Vö. Peter Bexte:Blinde Seher. Wahr-nehmung von WahrWahr-nehmung in der Kunst des 17. Jahrhunderts. Mit einem Anhang zur Entdeckung des Blinden Flecks im Jahre 1668.Drezda, 1999, 22. o.
6) René Descartes:Dioptrika.Enigma, 1994/4, 119-123. o. Ford.: Lőrinszky Ildikó 7) Sigmund Freud:Das Unbehagen in der Kultur(1930). In:Studien-Ausgabe. Frank-furt am Main, 1982, IX. kötet, 222. o. (Ma-gyar kiadása:Rossz közérzet a kultúrában.
In:Esszék. Budapest, 1982, 327-405.)
31
jövő ígérete jelenik meg, amely soha nem következhet be. Hiszen a tökéletes, két-ségektől mentes médium elvi okokból lehetetlen. Ennek ellenére minden update meg-kísérli meghaladni a fent említett paradoxont, és bezárni éppen azt a differenciát, amely-ből kiindult, és amely általa mindig újratermelődik. Az update-ben a differencia örök visszatérése cirkulál. Ahol azonban ilyen ellentmondások lépnek fel, ott érkezik el a művészet órája. Azzal, hogy leállítja a mozgást, kérdéseket intéz a médiumhoz.
René Descartes a távcsövekhez fűzött ajánlásaiban igencsak optimista volt. Az érzé-kektől a médiumok felé tartó átmenet problematikus lehet, mégsem volt számára belső logika nélkül. Van valami közös a szem és a távcsövek között – a fény mindkét esetben lencséken törik meg; csupán a törésszög a döntő. Mint puszta szögek azonban a geo-metria birodalmába tartoznak. Ebből a birodalomból pedig a képek kimeríthetetlen áramlata indult ki. Ulrike Grossarth erre vonatkozóan többféleképpen tett fel kérdéseket.
Azok a képek, amelyeket Grossarth egyenként, egy fény- és pillantás-metaforarend-szer asszociatív összefüggéseibe helyez, megalapozzák René Descartes Dioptrique-jának egész szövegét. Elejétől a végéig többek között törésszögeket, visszaverődési szögeket, sugárnyalábokat láthatunk. Egyetlen szó nem esik a szemek kifejezőerejéről – a szem a befogadás puszta szervévé vált.
A 17. században a geometriának jutott a feladat, hogy a médium, kép és érzékelés szövetét összetartsa. A geometria definiálja a távcső médiumát, ő magyarázza el a kép keletkezését a szemben. Háromszor mondja el ugyanazt, mégis mindig másként: kép, médium, érzékelés. Benne rejlik a variáció invariánsa, röviden: a transzformáció tör-vénye. Így hivatkozik egyik a másikra, miközben az egész az őrületig fokozott for-gásba kezd. Innen származik e pillantások mélyreható egyezése a kor csavart oszlo-paival, magasba szökő kompozícióival, örvénylő szobraival. Valamennyi mögött a látható mély nyugtalansága bújik meg.
A szürrealisták mindig is tudták: kevés elvetemültebb dolog létezik a geometriánál;
a dolgokat elvetíti A-ból B-be, transzformálja és eltolja őket. A barokk korban e lehe-tőségek kirobbanásával találkozunk.A reneszánsz megelégedett az egyszerű eukleidészi geometriával, amelynek révén centrálperspektivikus képeket konstruálhatott. A barokk azonban elszabadította a lehetőségek játékát egy projektív geometriában, amely inkább a Pergai Apolloniusra hivatkozott, semmint Eukleidészre.8
Ehelyütt több munkát is meg lehetne említeni – például Abraham Bosse írásait, amelyek 1650 körül meghatározóak voltak a képzőművészeti térkonstrukcióban. Újab-ban Giulio Paolini emelt ki egyes elemeket, hogy láthatóvá tegye a szubjektív pillantás és a geometrikusan szervezett képfelület közé bekapcsolt diafragmákat és membránokat.
François Niceron az anamorfózisok létrehozásának módját tanította, amelyekben a kép megjelenik és egyszerre el is tűnik. Andrea Pozzo 1693-ban tudományos ala-possággal vetített egy álkupolát a római San Ignazio mennyezetére.9A példák sora tetszés szerint folytatható lenne. Főtémájuk így szól:Lo inganno degl’occhi(A sze-mek megtévesztése). Pietro Accolti már 1625-ben kimondta: az érzékek geometriája túlmutat minden érzékin, és fantomokat vetít az égre. Idézzük csak fel Johannis Zahn elképesztő találmányát! Nem úgy tűnik, mintha a figurák szemei sárkányokat ereget-nének? Mintha a kép egy optikai papírsárkány lenne? (Kép 27. o.)
Különös módon a kortárs médiaművészetben pontosan ezzel a jelenséggel találkoz-hatunk. Jeffrey Shaw 1993-ban az EVE (Extended Virtual Environment) vetítőrendszer segítségével a képeket úgy kezelte, akár az optikai papírsárkányokat, amelyek egy
8) Használható bevezetést nyújt a projek-tív geometriába Hans Löffel könyvének második fejezete: Hans Löffel:Blaise Pascal 1623-1662. Basel, 1987, 31-46. o. (Vita Mathematica, 2. kötet)
9) Abraham Bosse:Maniere universelle de M. des Argues pour pratiquer la per-spective par petit-pied comme le géomét-ral. Párizs, 1648. François Niceron:La Perspective Curieuse. Avec L’Optique et la Catoptrique du R. P. Mersenne […].
Oeuvre tres-utile aux Peintres, Architectes, Sculpteurs, Graveurs, & a tous autres qui se meslent [sic] du Dessein. Párizs, 1652.
A könyv elérhető az interneten pdf-formá-tumban. Andrea Pozzo:Perspectiva picto-rum et architectopicto-rum. Róma, 1693.Akönyv egy későbbi, 1719-es kiadása megtekint-hető az interneten:
http://echo.mpiwg-berlin.mpg.de/home.
10) Johannis Zahn:Oculus Artificialis Teledioptricus. Nürnberg, 1702, 210. o.
Akönyv pdf-formátumban elérhető az inter-neten: http://gallica.bnf.fr.
kupolatéren repülnek át. Itt a projektort egy robotkar mozgatja. A vezérlés egy head-tracking-rendszer segítségével történik, amelyet mindig egy-egy látogató visel; a pro-jektor az ő pillantásának irányváltozását követi. Ahová a néző a pillantását fordítja, ott (és csakis ott) jelenik meg a kép. Olyan, mintha a szem camera obscurája laterna magicává változott volna.
Bizonyos, hogy Johannis Zahnnak, amikor 1702-ben elkészítette az optika kompen-diumát, ilyen radikális gondolat nem járt a fejében.10A könyv viszont ilyen értelmű értelmezésre csábít. A kései mű egyszerre összefoglalás és törmelékhalmaz. Zahn minden további kommentár nélkül átvett egy 1671-es holdtérképet, amelyről csupán a Holdat szemlélő kis angyalok tűntek el.11Valami eltűnt a barokk dagályosságából. Mégis meg-található még benne valami a kor
őrjön-géséből, az optika központi szerepéből, és a látás látásának vágyából. Johannes Kepler lendületet kapott ettől, René Descartes követte őt, őt követve pedig a párizsi Académie des Sciences ala-pító tagjai folytatták e kutatásokat. Tá-lakban hordták a szemgolyókat a Bib-liothéque du Roi-ba, ahol 1667 óta bon-coltak állatokat. Ezeken Jean Pecquet, Madame de Sévigné háziorvosa is részt vett, aki beszámol róla, hogy összeha-sonlító tanulmányai érdekében orosz-lánok, tevék, medvék, ökrök, szarvasok, birkák, kutyák, macskák, lovak és sok
más állat szemét boncolta fel.12Valamennyi szemet szétbontották és felvágták. Ahogy a lazúrok a festményen, úgy helyezkednek el egymáson a félig áttetsző membránok.
Gondosan, rétegről rétegre haladva tárják fel, a retinát lehámozzák, az érhártyát le-oldják, megmérik, az egyes fajok között összehasonlítást végeznek – csakis azért, hogy megtalálják a kép helyét, és láthatóvá tegyék a látást. ZahnOculus Artificialis Teledioptricus-a (Mesterséges távcső-szem) ezt a hagyományt követi, amelyben a szem és a távcső diskurzusai különös módon átfedik egymást, egészen a szürreális kinövé-sekig. Már a cím is egy pillanatgépre utal. Igénye azonban nem csupán a látás látására irányul, hanem ennél többre: magát a láthatóságot kívánja ábrázolni.
Eközben Zahn tanulságos nehézségekbe ütközött. A láthatóság ugyanis minden irányban kiterjed, és aki e pályák teljes sokaságát a képbe akarná emelni, egy fekete síkot hozna létre.Az említett kép alsó fele már ehhez az állapothoz közelít. Olyan, mintha egy fénymásológép belsejébe néznénk bele – a fénytől feketén és egyidejűleg egy optikai zúgás közepette. Sigmar Polke kongeniális módon pecsételte meg ezt a benyomást, amikor Zahn lapját valóban egy fénymásolóra fektette, és egy félresikerült kópia tech-nikai hibáját virtuóz anamorfikus torzítássá értelmezte át.
Finis
Ez a pillanatgépek kora volt. Ez volt tegnap, ez van ma. Faggatva az egyiket, belátást nyerhetünk a másikba. (MJ)
11) Zahn 1702, 648. o.-tól (lásd 10. jegyzet).
A térképet az alábbi forrásból merítette:
Chérubin d’Orléans:La Dioptrique Oculaire.
Párizs, 1671. 38. tábla. Reprodukció in:Ich sehe was, was du nicht siehst! Sehmaschinen und Bildwelten. Die Sammlung Werner Nekes. Szerk. Bodo von Dewitz és Werner Nekes. Göttingen, 2002, 161. o.
12) Jean Pecquet in: Edmé Mariotte:Nou-velle Decouverte Touchant la Vuë, contenue en plusieurs letrres écrites par Messrs.
Mariotte, Pecquet & Perrault; de l’Académie Royale des Sciences. Nouvelle Edition, revue
& corrigée. In Edmé Mariotte: Oeuvres.
2 kötetben, Leiden, 1717. 2. kötet, 499. o.
33
Giulio Paolini: Eclat, 1986
v
Érdemes továbbá vennünk a fáradságot és megfigyelnünk, hogy miben külön-bözik egymástól az egyenes és ferde látás. Az egyenes látás kúpjának elõször is egyedül az uvea szab határt, ezért teljes méretben jelenik meg a szaruhártyán, míg a ferde kúpok némelyikét maga a szaruhártya korlátozza. Ezek ugyanis, ami az uveát illeti, lehettek volna szélesebbek; emiatt kevesebb fényt juttatnak el az ideghártyára. Az elölrõl érkezõ kúp kör alakú vagy egyenes, a ferdék lelapítottak vagy ferdék. Az egyenes kúp tengelye nem törik meg a szaruhártyán, a ferde ten-gelyei viszont megtörnek rajta. Az egyenes kúp összes vonala majdnem teljesen merõleges a kristályos nedvességre, a ferdék közül egy sem. Az egyenes kúpot egyenletesen metszi a kristályos nedvesség elülsõ síkja, a ferdét messzemenõen egyenetlenül, mert minél meredekebb a kristályos folyadék elülsõ felülete, annál mélyebben metsz bele a ferde kúpba. Az egyenes kúp kör alakban és egyenlete-sen metszi a kristályos nedvesség hiperbolikus felületét vagy púpot, a ferdék egyenetlenül. Az egyenes kúp összes sugara az ideghártya egy pontjába gyûlik össze, és ez itt a legfontosabb, a ferde kúp vonalait a felsorolt körülmények miatt nem lehet mind egybegyûjteni, emiatt homályosabb lesz a leképezés. Az egyenes kúp középpontján éri az ideghártyát, a ferdék az oldalsó részein. Az egyenes merõlegesen esik az ideghártyára, az oldalsók ferdén, mert mint már mondottuk, az ideghártya középpontja azon a keresztezõdésen belül helyezkedik el, amelyet a kúpnak az üveges nedvességben haladó tengelyei alkotnának. Végezetül az érzékelés ereje vagy az ideg által bejuttatott szellemi anyag ott, ahol az ideghártya az egyenes kúppal éppen szemben áll, a forrás és a kör természete miatt is tömö-rebb és erõsebb, a szaruhártyának ettõl a pontjától ennek megfelelõen szétterjed, eltávolodik a forrástól, és emiatt meg is gyengül. De amint egy tölcsér vagy egy zsákban végzõdõ halászháló esetében, amelyhez fentebb az ideghártyát hasonlí-tottuk, a nedvességet vagy a halakat valamennyi oldalsó rész a nyakba vagy a zsákba tereli, akként az ideghártya oldalsó részei sem sajátítják ki maguknak érzetük egész mértékét, hanem amennyit csak tudnak, átadnak belõle az egyenes látás teljesebbé tételére: egy tárgyast ugyanis csak akkor látunk teljesen, ha a látótérben lévõ valamennyi részletével együtt pillantjuk meg. A ferde közvetett látás ezért semmilyen módon nem nyugtatja meg a lelket, hanem arra indít, hogy szemünket oda fordítsuk, és egyenesen lássunk.
Johannes Kepler:Ad Vitellionem Paralipomena V, 2. 1604. A látás folyamata. Ferdinand Plehn német fordítása alapján: Zeitschrift für ophthalmologische Forschung mit Einschluß der Instrumentenkunde 8, 1920, 177-182. o. Újra közli:Kritik des Sehens. Szerk. Ralf Konersmann, Leipzig 1997, 113-115. o. (AL)
Giulio Paolini: Immacolata Concezione (senza titolo / senza autore), 2008
William Hogarth: A perspektíva karikaturisztikus ábrázolása.Dr. Brook Taylor’s Method of Perspective. Ipswich 1754. Címlapkép