SZÁMJELT Á VIRAT Érkezett Budapestről
Szigorúan titkos Másolat készítése tilos Soron kívül
Az SZKP Központi Bizottságának
Némi késéssel érkeztünk a helyszínre, az időjárási viszonyok miatt ugyanis nem tudtunk leszállni a Budapest melletti repülőtéren, hanem csak 90 kilométerrel északabbra.1 Tájé
kozódás céljából felkerestük a hadtest törzsét, majd onnan Szerov és Malinyin elvtársakkal együtt páncélozott járműveken a városba indultunk. Ide tankok kíséretében hajtottunk be, mivel ebben az időben Budapesten lövöldözés folyt, amely mindkét részről, tehát a szovjet katonák és tisztek részéről is áldozatokat követelt.
Budán az emberek kisebb csoportokba verődve nyugodtan nézték járműoszlopunk elhaladását - egyesek gondterheltnek látszottak, mások mosolyogva fogadtak bennünket.
A városba vezető és a városon belüli utak mindenütt tömve voltak szovjet tankokkal és más szovjet haditechnikával.
Az utcákon a szovjet alakulatokon kívül magyar járőrök is láthatók. Míg Budán nyugalom honolt, Pesten a hídtól kezdve a Honvédelmi Minisztérium épületéig, s onnan a Központi Vezetőség épületéig állandóan lövöldözés folyt magános provokátorok, illetve kisebb provokátorcsoportok és a mi géppisztolyosaink és géppuskásaink között. A mieink lőttek többet: az egyes lövésekre sorozatokkal válaszoltak.
A Honvédelmi Minisztériumban találkoztunk a honvédelmi és az állambiztonsági miniszterrel,2 továbbá központi vezetőségi tagok egy csoportjával (Kovács [István], Vas Zoltán és mások), akiket azzal bíztak meg, hogy irányítsák a városban történt rendbontások megszüntetésére irányuló intézkedéseket. Ugyanitt működik most a szovjet alakulatok tábori törzse, amely kapcsolatot tart a magyarokkal. Figyelemre méltónak tartjuk, hogy amikor a hadtest törzsétől felhívtuk telefonon Gerőt, arra a kérdésre, milyen a helyzet, azt válaszolta, hogy hol javul, hol romlik, és hogy a szovjet csapatoknak a városba való bevonulása rontja a lakosok hangulatát, köztük a munkásokét is.
A hadseregbeliekkel folytatott megbeszélést követően - amelynek során egyébként kiderült, hogy a szovjet katonai parancsnokság és a magyar fegyveres erők parancsnoksága korábbi jelentései kissé eltúlozták a veszélyt tovább folytattuk utunkat az MDP Központi Vezetőségének épületébe. Itt Gerővel, Nagy Imrével, Kádárral, Szántó Zoltán
nal, Hegedűssel tárgyaltunk, akik tájékoztattak bennünket a városban kialakult helyzetről és a rendbontások felszámolására tett intézkedéseikről.
Az a benyomásunk, hogy főképp Gerő elvtárs, de más elvtársak is túlbecsülik az ellenfél erejét, és lebecsülik saját erejüket. Ténylegesen a városban moszkvai idő szerint 5 órakor3 következő a helyzet:
Rádiónál, ahol mintegy négyezer ember gyűlt össze. Ezek kitűzték a fehér zászlót, de amikor a magyar hatóságok képviselői megjelentek, a megadás feltételéül Gerő leváltását szabták, amit a hatóságok természetesen elutasítottak. Parancsnokságunk azt a feladatot tűzte ki, hogy ma éjjel felszámoljuk ezt az ellenállási gócot. A helyzetet az jellemzi, hogy itt a magyar munkatársak, mindenekelőtt az államvédelmisek elkeseredett ellenállást tanúsítottak a felkelőkkel szemben, s csak azért szenvedtek vereséget, mert kifogytak a lőszerből, s mert a magyar hadsereg újonnan odaérkezett zászlóalja, megtagadva az engedelmességet, ellenük fordult és megtámadta őket.
Az elvtársaknak az a véleményük, hogy a magyar hadsereg rosszul vizsgázott, bár a debreceni hadosztály jól viselkedett. Jól vizsgáztak a magyar folyamőrök is, akik a Duna partjain teljesítenek járőrszolgálatot, és különösen jól állták meg a helyüket, mint ezt már jeleztük, az Államvédelmi Hatóság munkatársai.
A zavargások felbujtói és szervezői közül már több mint 450 embert letartóztattak, s tovább folyik a főkolomposok felkutatása és letartóztatása.
Most az a feladat, hogy az éjszaka folyamán befejezzük a még megmaradt csoportok felszámolását, amelyek házakba fészkelték be magukat. Mivel a fordulat megtörtént, az a határozat született, hogy ezentúl bátrabban alkalmaznak magyar katonákat járőrszolgálat
ra, a gyanús elemek és a rendkívüli állapot előírásait megszegő személyek őrizetbe vételére, s a fontos objektumok (pályaudvarok, utak) őrzésére.
A magyar elvtársak, különösen Nagy Imre, nagyon helyeslik, hogy nagyobb mértékben vessenek be magyar katonákat, rendőröket, államvédelmiseket, ami könnyít majd a szovjet csapatok terhelésén, és kidomborítja a magyarok szerepét a rendbontások felszámolásá
ban. A munkások többsége nem vett részt a rendbontásokban, sőt azt beszélik, hogy a csepeli munkások - fegyverük nem lévén - elkergették a provokátorokat, akik zavargá
sokra bujtogatták őket. Mindazonáltal a munkások egy része, különösen a fiatalok közül, részt vett a zavargásokban.
A magyar elvtársak egyik súlyos hibája az volt, hogy egészen tegnap éjfélig megtiltot
ták, hogy a fegyveres erők tüzet nyissanak a zavargások résztvevőire.
A magyar elvtársak maguk tesznek lépéseket - mi pedig további tanácsokat adunk nekik - munkás harci osztagok szervezésére és felfegyverzésére az üzemekben és a kerületi pártbizottságok mellett.
Ezt a határozatot már előbb meghozták, de nem hajtották végre, ugyanis nem tudtak fegyvert szállítani az üzemekbe, mert attól féltek, hogy azt az ellenség kaparintja meg.
Most intézkedések történtek arra, hogy a mai napon páncélozott járműveink segítségével biztosítsuk a fegyverek kiszállítását. Megszervezték, hogy a párt és a kormány tekintélyes emberei és más közéleti személyiségek rádión keresztül szóljanak a lakossághoz. Eddig már beszélt a rádióban Gerő, Nagy Imre, Tildy Zoltán, s beszélni fog Dobi István, Hegedűs, Szakasits, Kádár, Szántó Zoltán, Marosán, Rónai [Sándor], Ezen kívül közzéteszik a nőszövetség és az ifjúsági szövetség, valamint a szakszervezetek felhívásait.
Ma egyetlen napilap sem jelent meg, csak egy hivatalos közleményt adtak ki. Megálla
podtunk abban, hogy holnap legalább egy napilap megjelenik.
További megállapodásunk szerint a lakosságot felszólítják, hogy a polgári lakosok büntetőjogi felelősségrevonás terhe mellett 24 órán belül szolgáltassák be a fegyvereket.
Nem közöljük itt a párt és a kormány vezetésében végrehajtott személyi változtatásokra vonatkozó információt, mivel ezt a nagykövetség már megküldte Moszkvába. A magyar elvtársakkal folytatott tárgyalásokon nem érintettük ezt a kérdést. Ezek az események érezhetően segítenek összekovácsolni a KV és a Politikai Bizottság egységét. Nagy Imre arra a kérdésünkre, hogy mikor és hogyan kapcsolódott be a párt ellenfelei elleni harcba, azt válaszolta, hogy tegnap délután 6 órakor,4 de nem a KV felszólítására, hanem azért, mert a nagygyűlésen részt vett fiatalok követelték, hogy menjen oda, amit ő meg is tett.5 Véleménye szerint a csaknem százezres tömeg túlnyomó része egyetértett az ő felhí
vásával, de bizonyos fasisztoid elemekből álló csoportok hangoskodtak, fütyültek, kiabál
tak, amikor ő azt mondta, hogy a párttal együtt kell menni. A téren összetűzések voltak a demokratikus és a fasisztoid elemek közt. Ez a hatalmas tömeg békésen oszlott szét a nagygyűlésről, de utána az emberek újra csoportosulni kezdtek a város különböző pontjain, s így megkezdődtek az Önök által már ismert események.
Miközben Nagy Imre így válaszolt, Gerő azt az ellenvetést tette, hogy már a nagygyűlés előtt keresték Nagy Imrét, de nem találták meg.
Nagy azt mondotta, hogy ha a tömeghez már korábban szóltak volna, és a nagygyűlés előtt vagy alatt bejelentették volna a vezetésben végrehajtott változtatásokat, az esemé
nyek nem fajultak volna idáig. A többi elvtárs hallgatással fogadta Nagy Imrének ezt a megállapítását.
Arra a kérdésünkre, egységesen ítéli-e meg a KV és a Politikai Bizottság a mostani eseményeket, mindenki határozott igennel válaszolt, Gerő azonban azt a megjegyzést tette, hogy egyre többen helytelenítik az ő első titkárrá történt megválasztását, úgy vélve, hogy ő a felelős az egész dologért. Nagy Imre erre azt mondta, hogy ezt helyesbítenie kell: ez nem a Politikai Bizottság vagy a KV tagjainak véleménye, hanem alulról érkező vélemény.
Nagy hivatkozott egy hozzá intézett levélre, amelyben egy üzemi pártbizottság titkára tiltakozott Gerő első titkárrá történt megválasztása ellen.
Arra a kérdésünkre, közölhetjük-e a mi Központi Bizottságunkkal, hogy a magyar elvtársak urai a helyzetnek, és biztosak abban, hogy megbirkóznak vele, igenlően vála
szoltak.
Gerő közölte, hogy ő két éjjel, a többi elvtárs pedig egy éjjel nem aludt. Megállapodtunk abban, hogy este 8 órakor találkozunk újra ugyanezekkel az elvtársakkal.
Az a benyomásunk, hogy mindazok a KV-tagok, akikkel találkoztunk, jól és barátian fogadták a tényt, hogy ebben a helyzetben ideutaztunk.
Kijelentettük, hogy ideérkezésünk célja segítséget nyújtani a magyar vezetésnek, különösen oly módon, hogy a szovjet csapatok részt vesznek a rendbontások felszámolá
sában, mégpedig súrlódások nélkül és közmegelégedésre. A magyar elvtársak, különösen Nagy Imre, ezt helyeslőleg elfogadták.
1956. október 24. A. Mikojan
M. Szuszlov Az Oroszországi Föderáció Külügyminisztériumának Levéltára, f. 059, a., op. 4., n. 6., d. 5, II. 1-7.
Orosz nyelven közölte A. Ny. Zalejeva a Diplomatyicseszkij Vesztnyik 1992. 19-20. számában.
1 A Budapest melletti, tököli szovjet katonai repülőtér helyett valószínűleg Székesfehérvárott, a fővárostól 60 km-re délnyugatra szálltak le. Itt volt a szovjet különleges hadtest törzse is.
2 Bata István honvédelmi és Piros László belügyminiszterről van szó.
3 Magyar idő szerint délután 3 óra.
4 Magyar idő szerint délután 4 óra. Nagy Imre Kossuth Lajos téri beszédére azonban később, este 8 óra körül került sor.
5 Valójában éppen fordítva történt, lehetséges, hogy Mikojanék valamit félreértettek. Nagy Imre október 23-án egész délután a lakásán tartózkodott. Több küldöttség is ment érte, ő azonban csak a pártvezetés későn érkező hívásának volt hajlandó eleget tenni, és megpróbálta lecsendesíteni a tüntető tömeget.