3. A ZSIDÓ ETIKA HATÁSA A NYUGATI ZSIDÓ-KERESZTÉNY CIVILIZÁCIÓRA
3.1. A NYUGATI CIVILIZÁCIÓ ETIKAI ALAPVETÉSE : A TÍZPARANCSOLAT
A zsidó Biblia, az Ószövetség, vagy ahogy a zsidó vallástudomány nevezi a T’nach, a Szentírás evidens módon ısi forrása minden zsidó (és késıbb keresztény) etikai diszciplínáknak, s ez a téziseink kiindulópontja is. Annyira szétterjedten, mélyen gyökerezik a T’nach-ban az etikai, erkölcsi szeretetelv, hogy csak példák felsorolásával lehet alátámasztani állítását, teljességre itt sem törekedhetünk. Vannak sokat idézett törvények, kinyilatkoztatások, ilyen a Tízparancsolat, ill. a „Szeresd felebarátodat, mint tenmagad”, és vannak kevésbé citált szöveghelyek. Vannak erkölcsi allegóriák, történetek etikai interpretációi. A Tórában, Mózes öt könyvében inkább a társadalmi törvények a dominánsak, míg a próféták és a szent iratokra inkább az interpretációk a jellemzık, de minden könyvben vegyesen találhatunk mindkét fajtából.
Kultúránk, civilizációnk egyik legmeghatározóbb alapja a Tízparancsolat. A Dekalogos héberül aszeret hadibrot, tulajdonképpen egy félrefordítás eredményeképp lett parancsolat. Eredeti jelentésében, melyet a görög fordítás is tükröz, nem parancsolatról van szó, hanem inkább kijelentésekrıl. A Tíz parancsolat „Tíz ige”-ként való archaikus fordítása közelebb áll a zsidó szemlélethez, melyben nem kifejezetten csak a parancsok, dogmák határozzák meg a zsidó gondolkodásmódot, hanem belátáson alapuló, a szabad akarat által, saját érdekünkben hasznosuló elvek elfogadása is. A Szentírási szöveg szerint Isten elmondja, kihirdeti ezt a tíz fontos elvet, mely a nyugati civilizációban mélyebb nyomot nem is hagyhatott volna. Annyira mélyrehatóan örökérvényő, összefoglaló és univerzális, hogy nem véletlenül lett a zsidó-keresztény civilizáció szimbóluma, életünk etikai, morális summája. Ez egy rengeteget elemzett téma, ezért itt példaként csak két törvényre térnék ki részletesebben, a szombat megtartására és a szülık tiszteletére vonatkozó két igére, új szempontokból is elemezve azokat.
3.1.1. A Szombat megtartása
A negyedik „parancsolat” a szombatra való emlékezést hangsúlyozza (2M 20:8). Az emlékezés, a Záchor,52 mely a zsidóság központi felfogását tükrözi. Az, hogy a mai posztmodern bölcsészeti, társadalomtudományos elméletek egyik meghatározó terminológiája lett az emlékezés (kollektív emlékezés) és felejtés, nem véletlen, hiszen a zsidóság kezdeteitıl sugározza hatását gondolkodásunkra. A zsidóság hagyományai összecsengenek a Pierre Nora által képviselt posztmodern szemlélettel is.53,54 A szombatra való emlékezés a monoteizmusra, a teremtésre való emlékezés.55 Attól függetlenül, hogy a kereszténység a vasárnapot ünnepli, az elv óriási jelentıséggel bír.
Most azt a részét hangsúlyoznám, hogy „Hat napon át dolgozzál és végezd el minden munkádat. A hetedik nap azonban szombat, az Örökkévalónak, a te Istenednek, ne
52 A Bibliában 169-szer fordul elı a záchár ige (emlékezni), Yosef Hajjim Yerusalmi: Záchor. Osiris Kiadó-ORZSE. Budapest, 2000Yerusalmi id.mő 23.oldal
53 Pierre Nora: Emlékezet és történelem között. In: Múlt és Jövı. Új évfolyam. 2003/4
54 Pierre Nora, 1931-ben született nagyhatású francia történész, akit megválasztottak az Académie Française-be 2001-ben, az ı nevéhez köthetı a Nouvelle histoire.
55 Érdekes teológiai álláspont, hogy a pihenınap, azért szent, mivel Isten is megpihent, mikor befejezte a teremtés mővét, és ezzel azt ünnepeljük, hogy İ, az Egy, munkáját befejezte. Emlékezünk a teremtésre és az Egy-re is, tehát így lesz a szombat értelme óriási jelentıségő, amely nem más, mint a teremtés és a monoteizmus dicsérete pihenéssel, meditációval, családias szeretettel.
végezz semmi munkát, sem te, sem fiad, sem lányod, sem szolgád, sem szolgálónıd, sem barmod, sem az idegen, aki kapuidon belül van” (2M 20:9-10).
Azt az alapvetı, univerzális, humánus, eredetileg zsidó elvet fekteti le a Tóra, hogy minden élılénynek szüksége van regenerálódásra. Ha kizsigereljük, kizsákmányoljuk, túlfeszítjük magunkat, környezetünket, akkor a romlás, a hanyatlás jön. A fenntartható fejlıdés egyszerő, kézenfekvı törvénye ez. Az egyiptomi, görög, római és más civilizációkban nem találunk ennyire (idegenekre, szolgákra, állatokra stb.) kiterjesztett humánus magatartásra való ösztönzést, az Isteni teremtésbıl következı etikai elvet. A munkavégzés tilalmának fontossága a mai napig hat. A munkások, dolgozók csak több ezer évvel e kinyilatkoztatás után, sokszor véres harcok árán jutottak el a nyugati munkajog és foglalkoztatás-politikai elvek ma állami törvények által garantált alkalmazásáig. A fizetett szabadság, pihenınap, garantált bérezés jogelvei természetes követelmények a foglalkoztatáspolitikában, mely sok ezer év óta civilizációnk alapjában gyökerezett.
3.1.2. Az idısebb generációk tisztelete
Ehhez hasonlóan a Tíz ige másik fontos törvénye, melyre ki szeretnék térni, a „Tiszteld apádat és anyádat, hogy hosszú élető légy a földön” elve (2M 20:12). Itt a modernkori nyugati világ nyugdíjrendszerére, a különbözı állami idısellátási formákra asszociálhatunk, mely szintén több ezer éves bibliai alapokra nyúlnak vissza. A Tóra humánus filozófiája, törvényei között találhatjuk azt a kevésbé idézett sort, miszerint a levitáknak ötven éves korban nyugdíjba kellett vonulniuk. „Ötven évestıl kezdve kilép a szolgálatból és ne szolgáljon többé.” (M4 8:25)
Ferge Zsuzsa56 az európai civilizációs folyamatok alakulását elemzi Elszabaduló egyenlıtlenségek címő munkájában. Idézi, elméleti keretül használja Abram De Swaan és Norbert Elias mőveit.57 Ferge fókusza az állam, mint a legfıbb civilizációs ágens, miszerint egy több száz éves civilizációs folyamat végén eljutottunk a jóléti állam
56 Ferge Zsuzsa: Elszabaduló egyenlıtlenségek. Hilscher Rezsı Szociálpolitikai Egyesület. Budapest, 2000. pp. 19-70.
57 Norbert Elias 1897-ben Breslauba született, nagy hatású zsidó szociológus. Közel állt a cionista mozgalomhoz is. A civilizáció folyamata címő mővét 1939-ben publikálta német nyelven, de csak az 1960-as években lett népszerő. Erich Fromm-mal és Gershom Scholemmel is személyes ismeretségbe
törvényekben garantált fejlettségi szintjére. Ennek jellemzıi például a biztosítási rendszerek, nyugdíjrendszer, és egyéb szociális vívmányok.
Szociálpolitikai elemzésében, hagyományosan, az 1601-es angliai szegények megsegítésérıl szóló törvény a kiindulópont58 az elsı kezdemény. A korszakhatár meghúzásában a szempont az állami beavatkozás, ugyanis az ezt megelızı, több ezer éves idıszakban az intézményesült állam nem igazán lépett közbe a szegények érdekében. A fergei értelmezés szerint, természetesen 1601 elıtt, az állam modernkori, nemzetállami felfogása szerint nem beszélhetünk állami intézkedésekrıl Európában.
Azonban, mint központosított beavatkozás, közösségi szintő, kifejlett intézményrendszerekben való szociális segítség már létezett a zsidó közösségeken belül, jóval a XV. század elıtt is az európai kontinensen. A kora középkori zsidó kehilákban, melyek mini-államként mőködtek, az adószedés és újraelosztás, a nehéz szociális helyzetbe jutottakon való segítés felügyelt, aprólékosan megszervezett segélyelosztási módokkal, fejlett formában mőködött.
Erre a késıbbiekben még részletesebben kitérek. Ez igaz volt jóval ezelıtt is az ókori Izrael területén, ahol a szervezett állami segítségnyújtás kiterjedt az állam szegényeire, a Tóra idézett elvei szerint. Fontos megemlíteni az európai szociálpolitika elıtörténetéhez egy eddig kevésbé hangsúlyozott momentumot, nevezetesen azt, hogy az a civilizációs ív, melyet a modernkori nemzetállamok jóléti politikái 1601-tıl bejártak, a zsidó szeretetelvek alapján, keresztény közvetítéssel kerültek Európába.