(Az értekezés témája, céljai, módszerei, kutatási kérdései és hipotézisei)
A disszertáció célkitőzése a zsidó társadalometika megértése és e megértés feldolgozása. Mindenekelıtt, e társadalometika tudományos - mind habermasi, mind foucault-i értelemben használt – diskurzusának a központba helyezése volt. Korunk posztmodern, pluralista látásmódja szerint, több diszciplína határterületén mozogva -teológiai, társadalomtudományi és bölcsészettudományi módszerekkel: az exegézistıl a filozófiai diskurzusanalízisig- tesz kísérletet tézisei bizonyítására. A disszertáció továbbiakban a judaizmus és a társadalometika multi- és interdiszciplináris kérdéseivel foglalkozik. Meghatározza azokat az értelmezési kereteket, amelyek között a tudományterületeken túli kérdések vizsgálhatók. Ezek voltaképpen a metaetikai és/vagy transzdiszciplináris keretek. A dolgozat fı diszciplínája a vallástudomány. Ténylegesen ez képviselte számunkra a „metaetikait”. A judaizmusban az „etikai” voltaképpen a közösségi élet és a magas kultúra szinte minden dimenzióját átszövi. Igyekeztünk megvilágítani a judaizmus és az európai valláskulturális környezet szimbiózisát. Éppen ezért minden egyes judaisztikai problémát megpróbáltunk belehelyezni azokba a történeti kontextusokba, amelyekben a judaizmus nem „egyedüli”, hanem a kereszténységgel együtt meghatározó. Dolgozatunkban végig tartottuk magunkat ahhoz az álláspontunkhoz, amelyben nincs teljesen értékmentes, objektív nézıpont, ezért tartózkodtunk a „megkérdıjelezhetetlen” ítéletektıl. Mindenekelıtt a különbözı vallások és vallástudományi iskolák, valamint etikai irányzatok minısítésétıl. A zsidó társadalometika, sokszor keveredve az erkölcsi és illemszabályokkal, átszövi a teljes zsidó irodalmat. A számunkra jelentıs társadalometikai aspektusok judaizmusban elfoglalt szerepének kutatására helyeztük a fı hangsúlyokat. Álláspontunk szerint nem léteznek teljesen értékmentes ergo teljesen objektív megközelítések. Következésképpen, nem a pozitívizmusba vetett hit határozta meg a dolgozat mondanivalóját, sokkal inkább az a törekvés, hogy tartózkodjunk a szociális etika praxisát magukénak tekintı különbözı felekezeti, vallási irányzatok és tudományos iskolák minısítésétıl.
Számunkra nem volt értékalapon megkülönböztethetı társadalometikai praxis, ahogy nem voltak a zsidó és keresztény vallások között sem ilyenek. Ugyanakkor arra törekedtünk, hogy a judaizmus szociáletikai megjelenéseit a történelemben a maguk külsı és belsı tér-idejőségében mutassuk be. Törekedtünk továbbá arra is, hogy a szociáletikai gyakorlatokat, gondolkodási struktúrákat kultúrtörténeti vonulatokat
komparatív jelleggel közelítsük meg. Elsısorban a keresztény Európa hasonló mintái felıl. Az értekezés Magyarországon még nem publikált szövegeket is fölhasznált. A tudományos világban már ismertebb textusokat újabb kontextusba, és extra-kontextusba helyeztünk. Kárpát-medencei az észak-amerikai példákkal támasztottuk alá hipotézisünk igazolását. Minthogy azonban a téma annyira szerteágazó a példák általi „lefedettségre”
még csak törekedni sem lehetett.
A legfontosabb elméleti kérdés ez volt (Immanuel Kant szellemében): Létezik zsidó társadalometika, ámde hogyan…? A második probléma számunkra az volt, hogy vajon miért mondhatjuk azt, hogy a judaizmus kvintesszenciája éppen a társadalometika, azaz a cedaka elvrendszere? Kutatásunk az említett problémák fölfejtésére, tehát magának a zsidó társadalometikának a modern értelembe vett (szociológiai, lélektani, kultúrtörténeti, vallástörténeti, stb.) terminológiai meghatározására irányult. Ennek a társadalometiki megközelítésnek talán a legérzékelhetıbb vonása az, hogy a judaizmus történeti vs. társadalmi környezetét szoros kölcsönhatásban akarta vizsgálni.
A disszertáció tézise szerint a zsidó társadalometika emberi jogi szemlélető értelmezése lehet elınyös, mivel ez egyesíti, közös nevezıre hozza a judaizmus emberi méltóságról szóló alapvetéseit, de a klasszikus filozófiát, és egyéb teológiai hitelveket is. Az emberi jogi éthoszban a zsidó társadalometika a nyugati civilizáció hagyományaival együtt nyerhet friss értelmezést.
A disszertáció a zsidóság a nyugati keresztény civilizációra gyakorolt hatását szeretné vizsgálni. Itt is megpróbáljuk bizonyítani a tézisekben foglaltakat, amelyek szerint sokkal nagyobb jelentısége van a zsidó társadalometika kinyilatkoztatott szeretet-elveinek kultúránkra, mint azt a tudományos közvélemény és közvélekedés belátná.
Azaz evidenciaként kezelné. Ami azt illeti, az Egyháznak már hivatalos álláspontja is az, ahogy az Igazságosság és Béke Pápai Tanácsa „Az egyház társadalmi tanításának kompendiuma” - címő memorandumában írta: „…a Tízparancsolat az egyetemes emberi erkölcs leírása…a Sínai hegyi szövetség és a Tízparancsolat tehát a legszorosabban összekapcsolódik azzal a fajta cselekvéssel, amelynek az izraeli társadalom fejlıdését kellett szabályoznia az igazságosság és a szolidaritás keretei között…”. (Szent István Társulat. Budapest, 2007. pp.:36). A két vallás erkölcsfelfogása tehát egy tırıl fakad, annak ellenére, hogy a kereszténység kialakulásától kezdve a két egyházként intézményesült konstrukcióban, egymás ellenében határozták meg önmagukat. Még
mindig nem megy evidencia- számba az, hogy a judaizmus oltotta be az európai civilizációba a társadalmi igazságosság, és a szolidaritás elveit. A történeti Jézus szeretet-elvei a judaizmus szeretet koncepciójának leképezése. A „szeretet civilizációja”
terminológiájánál még mindig nem a judaista forrásokat idézik be, jóllehet a kereszténység caritas koncepciójának lényeges alap-elemeit a judaizmusból kapja. A disszertáció tézisei alapján továbbhaladva, a judaizmus szeretet-vallásként való felfogása választ adhat például a következıkre: a késıbb szekularizálódott, asszimilálódott zsidó társadalometikai elvek hagyományaiban nevelkedett emberek társadalomtörténetileg miért viselkedtek, - akár a középkorban vagy a XIX-XX.
században is - etikus, morális szempontok szerint, még a győlölet, üldözés és a mészárlás történelmi korszakaiban is. A történészeknek, társadalomtudósoknak figyelembe kéne venni ezt a magyarázó faktort is, hogy az asszimilálódott, emancipálódott európai zsidók többsége miért munkálkodott egy társadalmi igazságosság megvalósításán. Az értekezés verifikálni szeretné azt a tudományos tézist, miszerint a zsidóság etikai szemlélete mélyen humánus volt a kezdetektıl fogva. Az etikai szeretet-elv volt az írott történelem kezdetén, az ókorban a zsidó vallás distinkciós eleme, összehasonlítva, és megkülönböztetve más civilizációkkal, kultúrákkal, majd a judaizmus által, megváltozott formában, az eredetet elfedve, és más hatásoktól is érintve, vált a nyugati világ sajátjává.
Mivel a dolgozat mondanivalóját lehetetlen megérteni a Szentírás és a Talmud legjelentısebb társadalometikai idézetei nélkül, ezért a továbbiakban ezekbıl egy válogatást közlünk. A Szentírás után, a zsidó textusok legjelentısebb felhalmozott tudásanyagát foglalja egybe a Talmud. Mindazonáltal ez a válogatás sem lehet teljes, precedensekrıl van szó itt is, hiszen az etikai, társadalometikai mondanivaló gyakorlatilag az egész Szentírást és Talmudot, azok szinte minden mondatát áthatják..
Az idézett részletek ebben a részben is verifikálni és láthatóvá tenni kívánják, taxatíve is a téma jelentıségét.
A disszertáció a zsidó etikai elvek kontextuális terminológiáját vizsgálja, valamint a téma héber nyelvészeti és szociolingvisztikai rétegeit. Mindig kontextusban kutatja a szavak jelentıségét, a szövegkörnyezet alatt tágabb kulturális, társadalmi, történeti környezetet is értve. A cedaka héber fogalmat, a társadalmi igazságosság, a zsidó társadalometika szinonimájaként mutatja be. Magyar nyelvő irodalomban erre még nem született javaslat. Több teológiai írásban a הקדצ fogalma, mint egyházi jótékonykodás,
egy archaikus, akár feudális, de mindenképpen premodern terminológiaként jelentkezik, ahol még nem alakultak ki a fejlett, államilag szabályozott struktúrák, segítı mechanizmusok. Álláspontunk szerint azonban a הקדצ jelentése más, a társadalometika fogalomkörébe tartozik, a társadalmi igazságosság mindenkori zsidó kifejezıdésének komplex elméleti és gyakorlati rendszere. Ezen kívül a רשעמ (maaszer) ritkábban használt fogalmát is hangsúlyozza, a cheszed jelentését mélyebben értelmezi és a tikun olam fogalmát analizálja, melyek a disszertáció tézise szerint a הקדצ terminológiájának, konstrukciójának részelemei.
Az etika-magyarázatok a judaizmus történetében részben a történelem síkján elırehaladva két kommentárt mutatok be. Rambam etika-magyarázata alapvetı vallástudományi pillér, mely a téma szempontjából kihagyhatatlan, jelentısége olyan óriási, hogy a mai szociálpolitikai elveknek is megfelelı, azonban Rambam ezt 800 évvel megelızve korát írta meg. Ebbıl is látszik, hogy a zsidó társadalometika milyen magas színvonalon állt a kezdetektıl fogva. Szimláj rabbi talmudi koncepciója ugyan ismert a mővelt zsidó bölcseletben, de kifejezetten társadalometikai kontextusba tételével kevesen foglalkoztak. A foglyok kiváltása fogalmat is fontosnak tartottuk beemelni a zsidó társadalometikai koncepciók fısodrába.
A judaizmus etikája és sociétas-a, annak a vizsgálata, hogy a magukat zsidóként definiáló emberek társadalmát, közösségeit, akik a tiszta Egy- Isten hit ıreiként élték meg életük célját, és életvitelüket, hogyan határozta meg a Tóra alapján való szeretetre és társadalmi igazságosságra való törekvés. Hogyan mőködtek ezek a zsidó közösségek?
Milyen szociális életelvek és életgyakorlatok jellemezték ıket? Ebben a fejezetben néhány elvi, konceptuális kitétel után, fıleg a középkori zsidó sociétas-ról ismerhetünk meg példákat, hogy közelebb hozzuk a közösségek életszemléletét, elsısorban etikai, morális életvitelük szempontjából. Ezen belül is, ritka vagy eddig magyar nyelven publikálatlan Kárpát-medencei példákkal illusztrálja mondanivalóját. A disszertáció egyedisége, újszerősége többek között az, hogy elıször mondja ki és bizonyítja kutatások alapján, hogy a Kárpát-medencében az elsı írásos emlékünk valamilyen intézményesült szociális segítségnyújtási rendszerrıl a XI. századi Esztergom zsidó közösségébıl való. Szintén a disszertáció egyediségéhez tartozik, hogy összekapcsolja a társadalometikát a miskolci zsidó hitközség differenciált, sokszínő intézményrendszereivel, egyesületivel és a miskolci zsinagóga enteriırjével. A miskolci közösség és intézményei beleilleszkedik abba az évezredes hagyományokon alapuló
európai modellbe, ahogy a korabeli európai kehilák, a zsidó községek, hitközségek mőködtek, felépültek. Ez az intézményi differenciáltság jól illik abba a társadalomtörténeti elméletbe, hogy a zsidóság fennmaradását nagyban elısegítette az önkormányzatiság, a közösség önszervezıdı társadalmi struktúráinak kiépítése. A XVIII századtól a többségi társadalom mindinkább jogokat ad a zsidóknak, de a modernizálódás, az asszimiláció adta lehetıségek ellenére a sajátos zsidó intézményrendszer változó formákban tovább él. A Tóra és a Talmud szelleméhez és betőjéhez ragaszkodó zsidóság egyletei, egyesületei, társulásai a jótékonyság, a judaizmus társadalometikai elvei alapján mőködtek. A miskolci zsidó közösség példája mutatja, hasonlóan az európai zsidó kehilákhoz, hogy mennyire ragaszkodtak saját alapvetı értékeikhez, mely a segítés, a jótékony életvitel, a társadalmi igazságosság zsidó etikája. A miskolci zsinagóga enteriırjében, a táblákba foglalt feliratokban is kifejezıdnek ezek a judaizmus alapját képezı humánus elvek.
A cedaka, a zsidó társadalometika vizsgálata Magyarországon a XIX. századtól a XX.
század elsı évtizedéig, hatalmas jelentıséggel bír, mivel a tárgyalt korban a Pesti Izraelita Hitközség világviszonylatban, lélekszámában és anyagiakban együttvéve, a leggazdagabb, legjelentısebb szervezett formába tömörült zsidó hitközösség volt. Nem csak a korabeli egyesületek társadalometikájának minıségi és mennyiségi jelentıségét teszi központivá, hanem, Blau Lajos által, a kor vallástudományos gondolkodását is elemzi, rámutatva a cedaka jelentıségére.
Az értekezésben szereplı kutatások vizsgálják a kortárs etikával foglalkozó amerikai rabbik, tudósok vallástudományos megközelítéseit, a korokon átívelı társadalometikai gondolkodók, kommentátorok bemutatása folytatásaként. Az értekezés diskurzusanalízise a mai vallástudományt meghatározó, és Izrael mellett, a legjelentısebb amerikai mőveltséget és etikai gondolkodást elemzi. Az Észak-amerikába az 1880-as években bevándorolt kelet-európai zsidók un. loan societies mőködését tanulmányoztuk. Az értekezésben, a zsidó vallástudományban jelentıs magyarázatok mellett, fontosak a Magyarországon még publikálatlan mővek analízise, értelmezései. Így ezek a magyar nyelven feltáratlan, új kutatások is széles spektrumban igazolhatják a vázolt kérdésfeltevéseket, téziseket.