nem minden. Tudni kell még, hogy a status nem azon jöve delmet fogja a hitbizományosoknak'évenként fizetni, melly ne kik jelenleg. jószágaikból foly, hanem egy jóval nagyobbat, a kisebb részekben eladandott jószágok ártőkéje aránya sze rint. S ekkép p. o. azon birtok , melly in statu quo 1 milliónak 6 "/„-ját hozza be, eladatván, bizonyosan néhány száz ezer forinttal, sőt némelly javaknál két annyival is nagyobb pénztő két eredményez; s ekkép másfél vagy két annyi jövedelemnek
5*
lesz biztos örök tőkéje: olly tőke , mellyet idő, hanyagság, könnyelmüség, értetlenség, alfectıohiány stb soha meg nem csappant.
Mind ezek után kiki átláthatja , hogy a tervezett pénzzé változtatás mintegy ezen kérdést foglalja magában: „ti hit bizományosokl akartok-e nagyobb, egyenlőbb és pontosabb jö
vedelem uratvá lenni ?“
Mi azt hiszszük hogy, ha találkoznék ember, dús mint egy Darius, bőkezü mint egy Ulászló, de hosszabb életü mint Mathusalcm, és ezen ember hazánk hitbizományosinak azt mon
daná: „Adjátok nekem a ti jószágaítokat! Én az átadás napjá
tól fogva úgy investiálom azokat, hogy legott 25/,„„-val na gyobb jövedelmet hozandnak, s ezen jövedelmet mind és min dig nektek adom , azon szerint , mint az örökülési rend csa ládaitokban követeli , végiglen , míg csak létezni fogtok“ - mi azt hiszszük, hogy ezen ajánlatra nem csak kedv kereked nék bennök, javaiktól azonnal megválni, sőt kétségkivül a törvényhozást is megkérnék, hogy ezen ajánlatot valósággal létre jőni engedje. Akkor maguk elsők hoznák fel azon okot, hogy: hiszen nekik úgyis csak ajovedelem fekszik érdekökben, miután az alapító rendelkezése miatt egyebet úgy sem köve telhetnek. Más szóval, maguk is úgy okoskodnának: „Jobb ma és holnap egy túzok, mint ma és holnap egy csirke.“Már ha egy illy ajánlatot - ha az lehetséges is volna - két kézzel ragadnának meg okvetlenül a hitbizományosok:
nem lehet józanul föltenni , hogy a törvényhozás szándékát, a status közakaratját, melly ezen terv analogonját megvalósít hatja , maguktól visszalökni komolyan csak gondolhatnák is.
Egyébiránt meg vagyon írva amott fentebb, hogy a kisa játitásí törvény a legiesőbb észjogi elvet valósította meg: mi szerint teljes pénzbeli hasonérték megtéritése mellett, a közjó ugy kivánván, bármelly magántulajdon a birtokostól elvehe tő - legkisebb jogsérelem nélkül.
li)
„Az átalakítási tervezetben az mondatik, hogy a hitbi zományi javak eladatván , az érettök bejövő pénztőkék az or
í69
szágos tárba akkép tétetnek le , hogy a hitbizományos csalá dok kihaltáig is felmondhatlanok legyenek; azok kihaltával pedig egyenesen az ország tulajdona maradjanak. Ez már nemcsak megsértése a tulajdonjognak , sőt több; ez szépített rablás. Mert, míg a korona örökülése (a fiscalitas) el nem tö rőltetik, addig minden hitbizományos családnak utolsó sarja déka, pénzen szerzett javakban a vételárról s az összes csa ládi beruházásokról, - az érdemekért nyert tiszta adomány zásu javakban pedig az összes beruházások tőkéjéről teljes rendelkezési szabadsággal bir; ha pedig a korona örökülése eltöröltetik: akkor az utolsó sarjadékok egyenesen a hitbizo mányi javak természeti tőkéjéről is a legkorlátlanabb rendel kezési joggal birandanak. Már ha ezen jog ellenére, mégis a hitbizományi javak pénzzé változtatandott tőkéi felmondhat lanul az ország tulajdonává tétetnek: ez nem más, mint a tu lajdonjogon elkövetett (szépített) rablás, a törvényhozáshoz felette illetlen jogsértő cselekedet.“
Mi ezen ellenvetésre mindjárt hevenyében, csak úgy
ideiglenesen, azt feleljük: '
Ha az eladandott javak ártőkéi felmondhatók lesznek:
akkor az olly sok közhasznu eredményeket ígérő átalakitási terv örökké csak terv marad. Mert hogy a status századokig p. o. 6 pcentet fizessen kamatúl, s egykor a tőkét is vissza téritse: illy föltét alatt ugyancsak 100 váltó frtot sem vesz biztos kezelése alá. Ha pedig ezen átalakitás meg nem törté nik: vajjon mi fog történni maholnap szükségesképen és el kerülhetlenül ? Ugyan mi más, mint a föltétlen eltörlés , mind azon jog- és érdeksérülés kiséretében , mellyeknek egy ré szét a második fejezetben előadtuk? Igen; akkor az fog tör ténni, hogy vagy már a jelenleg birtokban levő majorescók és seniorok , mindenik egy egy tulajdon dominiumhoz jut igazán per fas et nefas, s aztán a ki utánok jönne , tegye be az ajtót; vagy pedig még elvár a törvényhozás ex peculiari gratía egy vagy két nemzedékig, s a jogtalanságot (igen;
mert ha nem jogtalanság a föltétlen eltörlés: miért kétséges kedik a törvényhozás rögtön eltörölni a hitbizományokat?),
mit ma nem akar elkövetni, elkövctendi majd még érzéke nyebbenjıolnap, s kiteszi addig az országot tovább is mind azon káros hatásnak és oredményeknek , mellyeket a hitbizo mányok földalapjából olly bőséggel folyni már bebizonyítánk;
azaz, elvctvén a tervezett átalakítást(mint úgy látszó rosszat) elfogadja a föltétlen eltörlést, mint már nem úgy látszó, de valóságos rosszat. Mert hogy a status quo-t, mint már épen a legrosszabbat, fogadná pártfogásába a törvényhozás még szá zadokiglan , ezt ugyancsak credat iudaeus Apella - mint Dessewffy Emil szokta mondani.
De mások ezen ellenvetést még azzal élesítik: „Hogy a törvényhozás (mint mondják ők) nem csak az utolsó sarjadékot rendelkezési jogától fosztja meg a hitbizományi tőkéknek fel mondhatlanul az ország tulajdonává tétele által; de megfoszt ja a hitbizományoscsaládok valamennyi létező tagjait is a jogigénytől, mellyet a szabad rendelkezhetésre nézve, mint lehető virtualitást, követelnek. Igen; mert p. o. ha X. család nak az átalakítás idejekor 10 élő tagja van, ezeknek mindenike azt gondolhatja: vajjon nem eshetik-e meg , hogy a halál ka szája közőlünk kilenezet egy-két év alatt is levág, s ekkor a fenmaradó 10-dik, mint utolsó sarjadék , a javak szerzési tő kéjéről, s a beruházási öszvegekről szabadon rendelkezhe