öröködési s végrendelkezésí jog változásai is folyvást a va gyon egyes kezekbeni összetorlódásának kedveztek, a mint azon jog terjedett a magánosokra nézve, úgy fogyván az a közönség fiscusát illetőleg. - Vespasianus és Titus alatt a közföldek, jelcsen a közlegelők egy része elfoglaltatott; s hol ez megtörténhetett, azon vidéket köz elszegényedés szállta meg.
Sok birtokos elvesztvén nélkülözhctlen segédforrását, kény szerült vagyonát, melly már most nem táplálhatta, eladni; és a dús romaiaknak itt is alkalmuk nyílt , különben is szertelen nagy jószágaikat tovább terjesztgetni; az úgynevezett latifun diumok roppant részét foglalák el a birodalomnak, kivált Olasz országnak; és Plinius azt irhatta (Hist. Nat. l. 18, c. 6.): hogy fél Afrika hat személy birtokában van; míg a birtok-vesztett szabadok halkkal a rabszolgasághoz hasonló állapotra sülyed tek , kényszerülvén idegen birtokon keresni menhelyet, s vagy napszám- vagy részbérlésből élősködni, melly viszonyból idő vel a romai colonatus fejlett ki. Ekép megfogyatkozván a sza bad birtokosok osztálya, a föld, főleg Olaszhonban,vagy mar hatenyésztésre fordíttattott, vagy pedig rabszolgák s jobbá gyok által míveltetett , kik, nehogy a városi iparra adhassák magokat , természetesen a földhöz köttettek.
Mindazáltal a status közföldei egész Iustinianusig meg tarták fen leirt jogi természetöket , miszerint azok a magáno soknak csak birtokuk s nem tulajdonuk valának; hanem ezen uralkodó egészen véget vetett e régi viszonynak, s megszün tette a közönség öröködési jogát is. Midőn tehát e szerint a birodalom népességének roppant többsége nem csak birtoká tól , hanem minden jogaitól is megfosztatott; midőn az állo dalom többé nem az összeség érdekeire s akaratára , hanem néhányak korlátlan önkényére támaszkodott: szükségkép igen természetes vala s önként következett a gyászos esemény
hogy, midőn a vándor csapatok megjelentek, _nem volt a ki védelmezze a hont. Mind ennél fogva bízvást állíthatjuk: hogy a romai nagy birodalom nagy birtokok által veszett el. Vagy a pályakérdést tevő báróval *) szólva: „Sem a győzni szokott hadfiak , sem a meghóditások folytán a világnak majdnem minden részeiből Roma felé áradó javak nem valának képesek tartós szilárdságot szerezni olly állodalomnak, melly a népgaz dászatot igen hiányosan vitte, midőn nem engedé,hogyaz alsóbb néposztályok az ország jólétében méltúnyosan részesüljenekf' A vador népek által alapított katonai hierarchia a lako sokról a földbirtokra vitetvén át , szülte azon rendszert, melly
„hübér-rendszer“ név alatt hosszu századokig nyomta, s nagy
részben még jelenleg is nyomja a civilisált világot. Örökké
csodálatra méltó teremtménye maradand ez az emberiség szelle mének. Ezen rendszer a nemzetnek hasonlíthatlan nagyobb részét egy kis töredéknek korlátlan kénye alá vetette , s olly kötelességekkel terhelte meg , mellyek egyrészt mint szolgá latok és adózások azt testestül lelkestül tönkre silányíták; más részt pedig tiszteletet s alázatos félelmet parancsolának el nyomói iránt. Ezen rendszer hozta napfényre azon találmányt, miszerint a teljes sajátjogot megszoríthatni úgy, hogy az még akkor is birtokosánál maradjon, midőn ő azt másnak adta;ezen rendszer növesztette a jogegyenetlenség eszméjét any nyira , hogy türhetőnek, sőt méltányosnak látszanék , misze rint nem a személyeknek, hanem a családnak tulajdonított bir tokjog ezen család kebelében is egyetlen egyedhez köttethes sék többi tagjai kizárásával. Mert ha a hajdankor némelly né peinél szinte akadunk a család egyik tagjának többi feletti ki tüntetésére : a szoros értelemben vett ingatlan hitbizományok mégis csak a hübériség virágai.
A hübéri jószág eloszthatlansága főleg az angoloknál fejlett ki. Itt mindjárt jóval a Magna Charta előtt két részre oszlottt a hübérbirtok: katonai feudumra , mellyért birtokosa
*',) Tannlnıányok a communismusnak egy humanns ellenszeréről
Pesten 1846. 10. l.
lll
hadi szolgálattalg és socagiumra, mellytől az más adózással tar tozott a hübérúrnak. ,.A hadhübér-jószágban az öregebb fin, és míg fiu volt , mindig ez , nem különben ha egy leány volt, az; ha pedig leányok többen voltak, mindnyájan egyaránt öröködtek - Ha pedig a lıübérjószág adózás kötelessége alatti volt: akkor különbözék a szokás; mert vagy egyaránt osztoztak a fiak , vagy a legöregebb, vagy pedig a legfiata labb maga öröködött. Az egyetlen leány az egész örökséget kapta, többen pedig egyaránt osztoztak “).“ Blakstone után azt is állítja Krajner , hogy nem a család virágzása végett ho zatott be ezen első-szülöttség , hanem a hübérúr érdeke szülte azt, hogy tudniillik a birtokos a hübéri kötelesség tel jesítésére annál inkább képes legyen 7*). Mindegy ránk néz ve, akármi végett hozattak be ezen elvek, ha látjuk, hogy azok az angol alkotmányt úgy áthatották , s az egész nemzeti életnek olly aristocratiai szinezetet adtak, mintha épen csak az volt volna _czéljok , hogy a földbirtokot, s főbb jogokat a fő családok markaíba szorítsák, hogy a legtulságosb gazdasá got a legtulságosb szegénységgel összeházasítsák.
Saját viszonyainkat mi illeti, úgy látszik, kétséget nem szenved ugyancsak Krajner állitása: „Hogy a magyar nemes jószág magánjogi tekintetben mindenkor hübértermészetü
volt.“ Ámde nálunk a hübérrel, s ősiséggel nem hozatott be
a javak osztathatlansága , s az előfiségí öröködés. „Meg nem engedték ezt -~ úgymond Pulszky Ferencz 3)-a magya rok fogalmai a személyes szabadságról s nemi egyenlőség ről, azon fogalmak, mellyek magok tették lehetővé, hogy Lajos halála után leányára szálljon a korona. S így mind a két nem közt felosztathatván az adománylevél értelmében, sőt ennek ellenére is , az első szerzeményesnek végintézete szerint az adományok, az ősiség csak a király ellenében tevé 1) Krajner lmre : A magyar nemes-jószág természete Verböczy koráig tekintettel a külföldi jogokra. Pesten 1843. 97, 98. l.
7) U. 0. 238. lap.
3) Athenaeum. 1839. Második félév. 15. szám.